Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-08 / 211. szám

IS. oldal 19TL szeptember 8, szerda Az ifjúsági határozat nyomában Kelebián A FALU ÜGYE LETT... Milyen eredménnyel va­lósítják meg Kelebián az ifjúságpolitikai határoza­tot? Hol tartanak a helyi célkitűzések végrehajtásá­ban, milyen természetű gondokkal kell szembe­nézniük? — Ezekről be­szélgettünk Szalai Ernővel, az MSZMP községi csúcs­vezetősége titkárával. A csúcsvezetőség és a helyi tanács által készített jelentésekben, jegyzőköny­vekben lapozgatunk. Gon­dos, előrelátó elképzelések sorakoznak egymás alatt. Megvalósításuk jelentősen előrevinné a falu és az ifjúság ügyét. Iskolaügy. 1. A IV. ötéves terv során új tornatermet akarnak építeni, de politechnikai műhelyekre és gyakorló­kertre is szükség van. Töb­bi között ezért is: az idén 48 általános iskolai tanuló végzett, közülük mindössze öten jelentkeztek tovább­tanulásra. Negyvenhárom gyerek otthon maradna? Nem valószínű, pedig iga­zán szeretnék. A községi tanács vb jú­liusi ülésének jegyzőköny­vében ez áll: „Szeptember 15-ig helyi pályaválasztási tanácsot kell alakítani. Tagja — a két közös gaz­daság veztőin kívül az or­vos, az iskolaigazgató, a szülői munkaközösség elnö­ke és a MÁV állomásfő- röke.” Közéleti szereplés. Szalai Ernő mond­I 2. 1 ja: — A tanácsválasztások idején nagy segítséget kap­tunk a fiataloktól. Miként lehetne az aktivitást to­vábbfejleszteni? Erre ad választ az alábbi határo­zati pont: „Évente néhány­szor találkozzanak a köz­ség vezetői a fiatalokkal. Ezeken az aktívaértekez­leteken ismertessék a fej­lesztési elképzeléseket, bo­csássák vitára a közelebbi és távolabbi terveket, kér­jék a fiatalok véleményét, javaslatait.” Mi a helyzet a vezetés­ben? Néhány KISZ-es tag­ja a tanácsnak, s ott van­nak a társadalmi szerveze­tek vezetőségeiben is a fiatalok. A felelős gazdasá­gi posztokról azonban még hiányoznak. A cél azonban hogy minden évben be­vonják a legrátermetteb­beket a faluközösség poli­tikai, társadalmi és gazda­sági életének irányításába. Az utánpótlás egyik mód­ja, hogy jelenleg öten ta­nulnak egyetemen, illetve főiskolán. Az anyagi támoga­_____tásról. A sportolók é vente tízezret, a művelő­I 3­dési ház 25—30 ezer forin­tot kap a tanácstól. Ér­deklődtünk, hogy van-e if­júsági költségvetés? Sza­lai Ernő szerint a fenti összegek is az ifjúság ér­dekeit szolgálják, de van a tanácsi költségvetésnek új rovata is: kirándulási keret a legaktívabb KISZ- esek jutalmazására. — Elegendő mindez? — kérdem, s a párttitkár nemmel válaszoL Egyelőre ennyire futja. A legége­tőbb problémák megoldá­sához jóval több pénzre lenne szükség. A sok kö­zül, ezúttal csak a kultúr­ház anyagi helyzetéről esik szó. A bálák már nem jelen­tenek biztos bevételi lehe­tőséget. A fiatalok ragasz­kodnak a színvonalas zené­hez — ez pedig drágább. Egy jól működő filmklub van a kultúrházban. Szó­ba került, hogy jó lenne esetenként meghívni vitá­ra, beszélgetésre egy-egy film főszereplőjét, vagy rendezőjét. Ám ehhez is pénz kellene. A kultúrház nehézségei­vel a csúcsvezetőség is fog­lalkozik. Az ifjúságpoliti­kai feladatok sorában ol­vastuk: ha szükséges, fel kell emelni a jelenlegi tá­mogatás összegét. Szalai Ernő hozzáteszi: — Azt már tudjuk, hogy szükséges, a feladat tehát: adni. E határozati pont alatt ez áll: határidő augusztus 31. Eszerint már napirend­re került. A beszélgetést a Népfront Tsz-ben Pszt, Európa — csitt, világ! U 1 folytatjuk. Itt nincs KISZ- aiapszervezet. Gillányi Fe­renciéi, a közös gazdaság fiatal párttitkárától meg­tudjuk: azért, mert a tag­ság átlagos életkora jóval meghaladja az 50 évet. Fia­talok? Talán öten—hatan vannak. Egyikük, Czipa Eva a tsz-irodán dolgozik adminisztrátorként. Mit mond ő? — A fiatalok többsége vidékre jár dolgozni. Saj­nos, itthon kevés a munka- alkalom. A szórakozási le­hetőségek is eléggé szegé­nyesek. Jó lenne a rend­szeres programmal műkö­dő ifjúsági klub. A presz- szóban felállítottak egy zenegépet. Nagy sikere van, de a helyiség szűk. Ez a helyzet. Talán, ha itt a tsz-ben sikerülne létrehoz­ni a KISZ-alapszervezetet, akkor mennénk valamire. Van gond és tennivaló tehát bőven. A faluban, s a tsz-ben egyaránt. Bizta­tó azonban, hogy Keleb'án a vezetők, meg a fiatalok is változást akarnák. Az eddigi törekvések, s a va­lóságos problémákra épülő tervek — erről tanúskod­nak. Szabó Attila Nem mind „mazsola“ Ami sok, az sok Nyelvvédő cikket olvas­tam a héten, amely a saj­tóban, rádióban elharapó­zott, s főként idegen kife­jezésekkel kapcsolatos fo­nákságokra hívja fel a fi­gyelmet. Mint például „kö­zösen kooperáltak”, ami annyit tesz: közösen mű­ködtek együtt. (Ami tudva­lévőén egyedül roppant ne­héz lenne!) Ma reggel a Krónikában egy másik csodabogár szúr­ta meg a fülemet. Ez a szó: legoptimálisabb... Az op­timális már önmagában azt jelenti: legiobb, legkedve­zőbb. Az idézett kitétel te­hát magyarul valahogy így hangzana: leglegjobbabb! A felsőfokkal áriában illik csíbi'm b»nni, Egy or­szág nvilvánossága előtt meg különösen. A nagy téma — öregem, szenzációs té­mát tudnék most adni ne­ked. Amolyan, csak általad megírható, a stílusod’'oz, Számítógép irányítja a termelést Számítógép irányítja ok­tóber tői a Csepel Művek­ben a belső kooperációt. A csepeli vállalatok nagy ré­szénél ugyanis negyed­évenként visszatérő panasz, hogy a trösztön belüli társ­gyárak esetenként nem tel­jesítik kötelezettségeiket. Az ilyen eseteket akarja megszűntetni a termelési főosztály, amikor javasolta, hogy számítógép segítségé­vel irányítsák a tröszt vál­lalatai közötti kooperációt. A gépi adatfeldolgozás, a .gépesítés nyomán jelentő­sen csökken az adminisz­trációs munka, hiszen az év végi termékenkénti egyeztetést elvégzi a szá­mítógép, s azt is megálla­pítja, naprakészen, mely termékből mennyivel tarto­zik éppen egyik vállalat a másiknak. Ellenőrizhetik a segítségével, mely vállalat maradt le a teljesítésben, s melyik szállított többet a tervezettnél. A számítógép — Elliott 4130-as, melv- re a feladat vár — másod­percenként 70 ezer műve­letet végei hangvételedhez illő, ugyan­akkor gyilkosán bíráló, ve- séző cikk lehetne abból a minősíthetetlen esetből, amely már napok óta pisz­kálja a csőrömet. — Hát akkor ide vele! — Sajnos, egy a hiba, hogy nem írható me» Tu­dod, sokak érzékenységét sértené, és mindketten könnyen megüthenénk a bokánkat. Viláeéletemben egyik legérzékenyebb testrészem volt a bokám. Ezért enged­tem a rá-, illetve lebeszé­lésnek. S most mondja va­laki, hogy könnyű az új­ságírónak ... A mundér becsülete — Mámégilyet! — szőr- nyűlködik az atvafi az áru­ház kirakata előtt. A női holmikat nézi. a leg’Haob divathoz igazodó rikító szí­nű pizsamanadrágokat és egyéb — kinek szívdöglesz­tő, kit megbotránkozásra ingerlő — divatcikkeket. — TT,‘ aki ezt fölvöszi! El köll a világnak nusztul- ni! Még rájuk nézni is rossz! — Kedves barátom, ma­gára is — közlöm vele hal­kan, diszkréten, mint férfi a' férfivel. — Miért, mit kifogásol rajtam ’ — Nézzen a tükörbe: a fizimiskája egy merő rúzs. Összevissza kente magát — valaki. És még magának nem tetszenek a legújabb divat vívmányai? A kénesfelét dörzsölget- ve, riadtan távozik a kira­kat elől. Ez se fogja többé az áruválasztékot bírálni! Hát ígv védtem én meg kereskedelmünk, illetve di­vattervezőink renoméját. —a —r Augusztus közepén egy héten át hazánkban ülése­zett a nemzetközi akuszti­kai kongresszus. Megálla­pításai, határozatai még nem ismertek, mindössze az irányelvek közül né­hányról tájékoztatott a na­pi sajtó. „Az emberiség biztonsága, egészsége sür­geti a kutatást: a káros za­joknak megálljt kell pa­rancsolni!” — talán ebben összegezhető a kongresszus fontossága, jelentősége. Udinében egy hónappal ezelőtt pop-zenei fesztivált rendeztek. A dobok, elek­tromos gitárok rettenetes hangerejét nem tudták el­viselni egy közeli tyúkól lakói. A fesztivál zárómér­lege: kétszáz döglött csibe. Évente egy decibellel erő­södik a nagyvárosok lár­mája. Ha nem történik gyökeres változás, az évez­red fordulójára az embe­rek jó része megsüketül. Párizs leghangosabb he­lyei a nagy bulvárok, te­rek, s a Szajna-hidak. Aránylag még a Pére La- chaise temető kellős közepe a város legcsendesebb ré­sze. De a zaj mértéke itt is megközelíti a 60 deci­belt. Giligham-ben egy 71 esz­tendős öregúr kalapáccsal szétverte 27 éves szomszéd­ja sztereorádióját, mert an­nak szüntelen üvöltésétől már-már az őrület küszö­bén állt. A természet csendje 10 decibel. A 90 decibel erős­ségű zaj már káros a szer­vezetre, 125—130 decibel pedig kifejezetten fájdal­mat vált ki. Kísérleti álla­tokat sikerült már zajha­tásokkal, tervszerűen né­hány perc alatt megölni. Évek óta tervezem már — a megvalósításig sajnos még nem jutottam el —, hogy lakásom ablakába magnót helyezzek, s a nap bizonyos szakaszaiban fel­veszem a környék zaját. Gyanútlan, vagy csönde­sebb városrészben lakó em­berek ugyanis bizonyosan túlzásnak tartanák a kín­jainkról szóló beszámolót. Ezt szeretném hiteles do­kumentum-felvételekkel — magnetophon verité-vel — alátámasztani. Szinte nincs a napnak vagy az éjszakának olyan szaka, amikor pihenésről, „szolidabb” zajokról beszél­hetnénk. Traktorok, mo­torok fülrepesztő kipufogó­val, hosszadalmasan túráz­tatva; órákon át pöfékelő mozdonyok, a közeli gyár — legalábbis fül után ítél­ve több tonnásra becsült — kalapácsütései... S a szünet nélküli járműforga­lom, amely pillanatnyi nyugalmat nem hagy, mert mire az egyik dömper dü­börgése úgy-ahogy elcsi­tulna, nyomában már fel­tűnik egy újabb kamion ... Zajmérő műszer nem áll- ván rendelkezésemre, csak érzékszervi megfigyelések­re vagyok utalva. Egy év­tized tapasztalatai — bár a helyzet állandóan rom­lik — eddig azt bizonyít­ják. hogy a kora hajnali órákban lehet csupán vala­melyes, a csendet kissé megközelítő állapotról be­szélni. De ennek is nyom­ban vége, mihelyt a Tatár sor túlsó végén egy lovas kocsi megjelenik. Nagyapá­ink korában még kedves, romantikus nesznek számí­tott a konflisló ritmikus patkócsattogása a flaszte­ren. Ha azonban ezt ne­gyedórán keresztül — amíg csak a kórház táját el nem éri a fogat — „élvezi” az ember, hajnali háromkor, bizony nem imára fakad. rokkal szemben. Mert hiá­ba élvezi ma a tinédzser fiatal a Jerikó falait le­döntő hangerővel „dolgozó” beat-hangszereket, ha ne­gyedszázad múltán majd hallókészülékkel lesz kény­telen a nagyvilágban tén- feregni! S mi, valamivel, vagy jócskán idősebbek is inkább szeretnénk — leg­alább a 2000. évet megér­ve — ' végelgyengülésben elszenderedni, semmint a rohanó, könyörtelen XX. század okozta hirtelen és oktalan halállal! Ezért riasztunk minden­kit, akit illet — márpedig bolygónkon, kevés kivétel­lel, mindenki érdekelt: — pszt, Európa — csitt, világ! S a témához illően ezt sem hangerősítőbe kiáltjuk, ha­nem szépen, szeretettel, csak súgva mondjuk. Va­jon, meghallja valaki?... Jóba Tibor Valamit tenni kell, ezt sürgetik olvasói panaszok, szakmai cikkek, s konfe­renciák vizsgálgatják a megoldás módját Eddig még csupán puszta tény­megállapításokra szorítkoz­tak. S a hallószervi megbe­tegedések közben sokasod­nak,, a magas vérnyomás és az infarktus tovább szedi ártatlan áldozatait. Sürgős és erélyes intézkedésekre van szükség a lakosság védel­me érdekében, a civilizá­cióval, a gépekkel, moto­Pont a vasútnál nincs! Plakátok hirdetik, hogy kedvezményes utazási iga­zolvány, amely egyben be­lépőjegy a vadászati világ- kiállításra. többek között és talán elsősorban a MÁV vasúti pénztárainál váltha­tó — felnőtteknek 12 fo­rintért, diákoknak, gyere­keknek 6 forintért. Ez a kettős rendeltetésű nyom- tatványocska 33 százalékos menetdíjkedvezményt is biztosít a kiállításra láto­gatóknak. Tudni kell, hogy ezt a „.Kedvezményes utazási : gazol vány és belépőjegy” feliratú jegynyomtatványt a kiállítás rendezősége jut­tatta a MÁV-nak is. Vi­szik is mint a cukrot a va­dászati világkiállításra Bu­dapestre utazók. Csak egy baj van. A diákok, gyere­kegyetlenül i kék részére kiadott, 6 fo­Visszajöttek... Ragány József jól kere­sett, amíg rendesen dolgo­zott, de gyorsan megunta a rendezett életet. Végül is lopás miatt 18 hónapi sza­badságvesztésre ítélte a bí­róság. Az elmúlt év júliu­sában Ausztriába szökött, egyik barátja biztatására. — A barátomat Jagodics Ferencnek hívták, Tatabá­nyán ismerkedtünk meg a bányában — kezdte vallo­mását Ragány, majd így folytatta — ő azt mondta, hogy Bécsben rokonai él­nek, akiknek jól menő ru­haszalonjuk van. Ott majd könnyen megélhetünk, nem kell annyit melózni. Örkényi Kati, a Vörös- kereszt útján került Auszt­riába, ahová az édesanyja 1956-ban disszidált. — Nekem nem volt ked­vem külföldre menni, de kiskorú voltam, így nem lehetett ellenvetésem — mondta Kati. — Bécsben fejeztem he az általános is­kolát és három évig fod- '•ásztanuló voltam. Ragány Ausztriában a két hétig tartó vizsgálat után Bécsbe került, az egyik lágerbe. Barátiával a felbiztató Jagodiccsal együtt felkeresték az emlő tett rokonokat, akik való­ban nagyon kedvesek vol­tak, de csak két napig. A harmadik napon Ragány- nak tudomására hozták: jobban teszi, ha keres ma­gának munkát, éljen úgy, ahogy tud. Kénytelen volt alkalmi munkásként elhe­lyezkedni, azonban jöve­delme minimális volt. — Sajnos, csak Ausztriá­ban jöttem rá igazán, hogy Nyugaton egyáltalán nem könnyű megélni. Nagyon nehezen kaptam munkát, s végül is elhatároztam, hogy hazajövök. Fél éve, hogy Kati és Ragány odakint megismer­ték egymást. S mivel mindkettőjük megunta a kinti bizonytalanságot, úgy döntöttek, hogy hazatér­nek. Méghozzá tiltott mó­don: hazatérési engedélyt nem is próbáltak kérni. Aznap 23 óra körül kez­det Kuvasz. Drén határőr kutyái a erősen figyelni. A befelé irányuló határsértés nem maradt büntetlenül Ragánv József idehaza biz­tosan kap maid munkát belátta tévedését... Azt mondja: jobb itthon! Gasgó Béla rintos címletű igazolvány­ból igen kis mennyiséget kapott a MÁV Talán nem nyomtattak belőle eleget? Tény, hogy úgyszólván kez­dettől fogva ismétlődnek a kellemetlen helyzetek a kecskeméti vasútállomás pénztárainál is. Méltatlan- kodnak a szii’ők. mert gye­reknek szóló 6 forintos igazolványt nem tudnák adni a pénztárosok. Jog­gal . emelnek szót az uta­sok, mert ott derül ki, vo­natra váréikor, hogy aki diákigazolványt akar be­szerezni. szalad»á’hat eset­leg az IRUSZ-hoz, mert a MÁV-nak nincs. Mit tud tenni a MÁV is? Kénytelen magyarázkodni, majd lenyelni a reklamá­lásokat azért, amiben nem hibás. Mert a kedves utas­nak nem magyarázat kel­lene, hanem gyerekigazol­vány. Hogy legalább az állo­más közönségét ne vezes­sék — akaratukon kívül is — félre, úgv sejtettek a bajon a kecskemétiek, hogy a plakátnak a 6 forintos igazolványra vonatkozó szö­vegét leragasztották. Persze, ez sem megoldás, illetve a kiállításra evere- ' o’kkri utazni akarók bosz- szankodását nem mulaszt­ja el. Honnan sejthetné a kedves közönség, hogy pont oda nem juttattak elegen­dő ~j--M-oVi«azolványt. ahon­nan a vonatok indulnak? Tóth (stván

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents