Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-28 / 228. szám
C oldal 1971. szeptember 28, kedd Világot látni, szerencsét próbálni T ermeloszö vetkezeti beruházások m oh a negyvenhét százalékos emelkedést ? Az MSZMP Központi Bizottsága augusztusi ülésének efyik fontos- megállapítása, hogy a beruházási kiadások a tervezettnél lényegesen gyorsabban emelkedtek, és 23 százalékkal haladták meg a tavalyi első félévi összegeket. A Statisztikai Hivatal megyei igazgatósagának értékeléséből az tűnik ki, hogy a megyénkben a mezőgazdasági termelőszövetkezetek teljesített beruházásai a tavalyi első félévi 201 millióhoz viszonyítva 294 millióra, vagyis 47 százalékkal emelkedtek. Az első rátekintésből tehát azt olvashatjuk ki, hogy nálunk az első félévi beruházások növekedése meghaladja az országos átlagot. Ez a jelenség alaposabb elemzést kíván. Visszapillantás Érdemes visszapillantani egy évtizedre. 1968-ig a mezőgazdasági szövetkezetekben a beruházási kedv nagy egyenlőtlenségeket mutatott, némelykor bizonyos gazdasági kampányok következménye volt. A fejlődés kezdetén voltunk, fő figyelmünket a gazdasági megszilárdításra fordítottuk, és abban az időben a beruházási döntésekben az üzemi adottságok és a hatékonyság nem mindig volt elsőrendű szép pont. A beruházások elhelyezkedését tekintve sok mindenre ad magyarázatot az, hogy a megyében 1965-ben még 233, tavaly év végén már csak 179 mezőgazda- sági termelőszövetkezet volt. A mi körzetünkben a Homokhátságon 67-ről 52-re csökkent a mezőgazdasági termelőszövetkezetek száma. Nem hagyható figyelmen kívül a beruházások összetétele sem. 1960-tól 1969. év végéig a megyében megvalósult beruházásokból 44 százalék volt az épület, 21 százalék az ültetvény, és 35 százalék a gép, jármű és egyéb. A homokhátsági körzetben 38, 30 és 32 százalék az arány. Aránytalanságok Amikor az üzemekben a vezetés önállóbbá vált, a döntés tudatos meghatározója lett a gazdaságosság és a hatékonyság. Azóta az optimális arányok megteremtésére,- az aránytalanságok kiegyenlítésére törekednek. Ha mindezekhez figyelembe vesszük, hogy az elmúlt években a mező- gazdasági szövetkezetekben létesített gazdasági épületek és bennük a felszerelés gyakorlata még a tervezésben is csak kísérleti jellegűnek számított, ha hozzátesszük azt is, hogy a gépjárművek általában selejtezésből kerültek a gazdaságokba, és az ültetvények nem mindig a szükséges feltételek mellett valósultak meg — még inkább é»-4iető az említett kiegyenlítési törekvés. A mezőgazdasági beruházások támogatásának rendszere is hozzájárult bizonyos aránytalanságokhoz. és a nem egyszer kevésbé előrelátó vezetést helytelen beruházási döntésekre késztette. Egyébként érdemesnek látszik megvizsgálni, hogy az automalikus támogatás helyett nem járna-e kevesebb kockázattal a végtermék növelésére történő ösztönzés. Tovább elemezve a beruházások helyzetét szóvá tehetjük, hogy az új technológiák, gépek árai állandóan emelkednek. Ez is növeli az értéket. Talán ezzel a szerény magyarázattal tartozunk a statisztikai értékelésnek, különösen, ha az említett 47 százalékos emelkedést boncoljuk. A mezőgazda- sági termelőszövetkezetek beruházásaiban az idei első félévben 17 százalékai nőtt az épület aránya, 95 százalékkal csökkent az egyéb jellegű befektetés. Bizonytalanság A szövetkezet beruházásaiban is köteles figyelembe venni, hogy nemcsak vállalat, hanem a tagok társadalmi szervezete is. A foglalkoztatottságot és a jövedelem stabilitását meg kell teremteni, és ebben az esetben az egész község lakosságáról is szó lehet. Mindez fokozottabb gond a Homokhátságon, ahol a települési viszonyokat jelentős mértékben a tanyavilág határozza meg, az ipari üzemek közelsége befolyásolja a munkaerő-foglalkoztatást. A mezőgazdaság számára felkínált berendezések, technológiák műszaki színvonala és választéka sok esetben nem felel meg a korszerűség követelményeinek. Az épületek kivitelezésénél van némi javulás, de a belső technológiákat tekintve továbbra is bizonytalanság tapasztalható. A piaci helyzet előrejelzése sem szolgál biztonságos alapot egy-egy beruháA szépen berendezett nappali szobában virágok, hímzések, apró ajándéktárgyak teszik kellemessé, meghitté a beszélgetést, amelyet Szabó Jánossal, a munkásőrség Bács^Kiskun megyei parancsnokának helyettesével folytatunk. A 46 éves robosztus férfi éppen olyan egyszerűen ejti a szavakat, mint amilyen volt életében. Visszaidéződik a sivár múlt, a kilátástalan jövő, amelyet a menhelyben nevelt gyermekek számára tartogatott a múlt társadalma. Szüleit nem ismerte, s 12 éves korában már munkaképesnek tartották. Járta az ország városait, alkalmi munkából tartva fenn magát, volt kifutó, pályamunkás, hordár, s az így szerzett pénz éppen hogy csak elég volt arra, hogy kifizesse apró albérleti szobáját. enni tudjon. Szegeden érte a felszabadulás, s ettől a naptól kezdve megváltozott az élete. — Olvastam a kormány felhívását, s 1945. március 10-én önként jelentkeztem a demokratikus hadseregbe. Be is osztottak a 16. önálló Portyázó Határvadász századhoz, de bevetésre már nem kerültünk, s ezért Részkén teljesítettem szolgálatot. Egy év múlva tizedesnek léptettek elő. s kiképző lettem Nyírbátorban. Két évig megfeszített erőzás elhatározása során. A jelentősebb beruházási programokban még mindig jelentkeznek az eltérő érdekeltségekből fakadó veszélyek. Nem találkoztunk még olyan példával, hogy egy beruházás kevesebbe került volna, mint az ajánlat. Olyannal viszont már többször, hogy még el sem kezdődött a munka, máris emelkedtek a költségek. Friss példa erre a városföldi vállalkozás. Az itteni állami gazdaság és több termelőszövetkezet szakosított sertéstelepet kíván építeni. A 156 millió forintra tervezett beruházás előreláthatólag 20 százalékkal többe kerül. Egyrészt a berendezések árai emelkedtek közben, másrészt a tervezésnél is elkövettek egy sor hibát. Együttműködve A beruházásoknál a bonyolító terv rendázerint egy külön gazdálkodó egység, különálló vállalat, úgyszintén a kivitelező is. Gyakorta még a tervező is belép a láncolatba, nem mindig pontosan azzal az érdekkel, ami a beruházóé. A homokhátsági körzetben a mezőgazdasági alap- tevékenység jelenlegi szintjéhez, illetve a továbblépéshez nem nélkülözhetjük az élelmiszeripari vállalatok hatékonyabb segítségét, a fejlesztési jellegű beruházásokban is testet öltő együttműködési ajánlatait és készségét. A IV. ötéves terv megvalósítása érdekében minderre nagy szükségünk van MAGO NY IMRE a termelőszövetkezetek területi szövetségének titkára Múlt héten, Kecskémé-1 ten a megyei tanács dísz- j termében százötven fiatal nézegette kissé megillető- dötten az útlevelét a Drezdába, Lipcsébe és más városokba szóló vonatjegyet, a ropogós márkákat, életük most kezdődő hároméves fejezetének vastagbetűs címeit. A valóraváltás kapujában mégegyszer leltározták azokat a terveket, álmokat, amelyek a jelentkezési lap kitöltésekor vezették kezükbe a tollat. Négy arcot, négy szándékot választottam a világot látni, szerencsét próbálni jelszóval indulók közül. Sztankovics János már másodszor vág neki a három esztendőnek. — Az első csoporttal utaztam ki 1967-ben. — Eisenhüttenstadtba kerültem, egy vasgyárba, mint villanyszerelő, de jártam más városokban is. Leghosszabb ideig — 14 hónapig — Drezdában dolgoztam egy molekuláris kutatóintézet építkezésén. Mint a legtöbb magyar, én is a német konyhával barátkoztam meg legnehezebben. Az első hónapokban sokat koplaltunk, aztán megtanultunk főzni. A munkába könnyen beilleszkedtem. Véleményem szerint nem diktálnak olyan félelmetes tempót, mint ami idehaza a köztudatban elterjedt. Drezdában úgy éreztem, ha az egyik kezem lekötnék, akkor is teljesíteném a normámat. Az előkészítésnél viszont körültekintőbbek, kevesebb az idegeskedés, kapkodás. Itthon a MEZŐGÉP Vállalat kecskeméti gyáregységében helyezkedtem el. Német gépeket javítottam. Nem, nem a pénz miatt megyek vissza. Itthon is jól kerestem. (A hazatérteknek mindössze 37 százaléka mondhatja el magáról ugyanezt.) A nyelvtudásom szeretném tökéletesíteni. A társalgással nincs baj, de a szaklapok olvasásához, műszaki leírások fordításához elengedhetetlen műszaki nyelvet - még nem ismerem eléggé. — Végre megtehetem amit régóta szeretnék: szakmát tanulhatok, elektroműszerész leszek. Anyá- mék ellenezték az utat, de nem mulaszthatom el a lehetőséget, s ráadásként elsajátíthatok egy nyelvet is. Az IBUSZ-szal 1969- ben már jártam az NDK- ban, most alkalmam lesz közelebbről megismerni. Huszonhét év szolgálat után SZEPTEMBER 29: FEGYVERES ERŐK NAPJA vél dolgoztam, s 1948-ban jelentkeztem a Kossuth Akadémiára. Tanulás, munka következett, s 1949-ben már alhadnagyként egy század parancsnoka lettem ... Az akkor már kommunista Szabó János 1952-ben különböző fontos beosztásokban dolgozott, s hogy nem eredménytelenül, azt bizonyítja, hogy még abban az évben magasabb parancsnoki iskolára küldték. Ennek elvégzése után került Kecskemétre. Az ellenforradalom előtt már a zsebében volt a kinevezése, de lemondott erről, s karhatalmi századparancs- nok-helyettesként részt vett az ellenforradalmi bandák felszámolásában. Tizenöt évvel ezelőtt, 1957 márciusában a párt felkérésére vállalta a munkásőrség megyei parancsnokának helyettese nehéz feladatát. Dr. Cserháti László, a munkásőrség megyei parancsnoka Szabó János munkájáról nem minden meghatottság nélkül beszélt. — Nemcsak elvtársak, munkatársak, de nagyon jó barátok vagyunk. Szabó elvtárs kiváló munkát végzett ez alatt a másfél évtized alatt. Sajnáljuk, hogy egészségi állapota megromlott, s ezért nyugalomba vonul. Egy egész, küzdelmekkel teli életet nehéz néhány mondatban összefoglalni, de Szabó János tevékeny életútját a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemérem, a Kiváló Szolgálatért Érdemérem és még hat magas kitüntetés ékesszólóan bizonyítja. — A nyugalomba vonulás nem azt jelenti — mosolyodon el —, hogy pihenek Is. Szeretném hasznosítani tapasztalataimat a munkásőrségnél és a polgári életben is. Ügy vélem, még van tennivalóm pártós társadalmi munkában is. Mit tehet hozzá az újságíró? Jó egészséget kíván Szabó János elvtársnak. Gémes Gábor A másik „veteránt” Ho- rányi Bélát, hivatalos szál köti az NDK-hoz — felvették az egyetemre. Ö, ahogy mondani szokás befutott a három év alatt. Drezdában mint marós kezdte. Egy év gyakorlat után üzemmérnöki képesítésnek fogadták el a gépésztechnikusi oklevelét és gyártástechnológiai osztályra került, majd egy új csomagolási eljárás önálló irányításával bízták meg. Közben egy szemesztert elvégzett a műszaki egyetemen, a második félév vizsgái előtt járt le a szerződése. A megkezdett tanulmányokon kívül még visszatérésre ösztönzi — érthető módon — a megtalált érvényesülés és a német ipar szervezettsége iránti vonzódása. — Nekem a drezdai volt az első munkahelyem, ahhoz viszonyítom az itthoni tapasztalataimat. Az ösz- szehasonlítás szerintem előnytelen a hazai iparra nézve. Kint szorosabbak voltak a normák, de tervszerűbb, szervezettebb az eszköz- és anyagellátás. Apró, de jellemző momentum : kinézik azt, aki koszos, rongyos munkaruhában megy a műhelybe. Jobb a differenciálási rendszer. Azt veszik figyelembe, ki mire képes, mennyit teljesít, ezért jutnak előre gyorsabban a fiatalok. Én fél év után kerültem az ötödik kategóriába és semmivel nem kerestem kevesebbet, mint a velem azonosan rangsorolt 50—55 éves szakmunkások. ■ ■ ■ ■ A megyéből eddig huszonkilencen kaptak — bár többen kértek — engedélyt, szerződéshosszabbításra. Az igazsághoz tartozik, hogy nem mindenki találja meg a számításait. A már végleg visszatért háromszáztizenhárom fiatalból harminchatot a munkahellyel és a fizetéssel való elégedetlenség hajtott haza. A csalódásokban sokszor ludasak a túlzott remények, ám akadnak jogos sérelmek is. Előfordult, hogy finom kezű esztergályossal szériamunkát végeztettek — nem várta meg a három év leteltét. Végződött jól vagy rosz- szul, folytatással vagy anélkül számukra lezárt sorsdarab ez a három év. míg a következő két beszélgető- partneremnek egyelőre csupán vágyakkal kibélelt keret. A megfontoltabb Barabás Katalin. Korán állt a saját lábára, a bajai Posztóban volt betanított munkás — cérnázó. — Fizetése egy részét haza küldte Véméndre, hogy ezzel idős szüleit és a három testvérét segítse. Hurtony István jóformán az iskolapadból csöppen idegenbe. Az idén érettségizett Szegeden a Déry Miksa Gépipari Technikumban. — Az egyik osztálytársammal határoztuk el, hogy jelentkezünk, mindketten először járunk külföldön, s hajtott bennünket a kalandvágy is. Kari Marx- Stadtban leszünk esztergályosok. Már kiolvastam minden útleírást, ami a kezembe került, szeretnék vásárolni egy MZ-motort, és bejárni azokat a helyeket, amelyeket eddig csak a könyvből ismertem. Alig várom az indulást. Mi is a három év haszna? A megyei tanács munkaügyi osztályának jelentése így summáz: „A munkaerő-kooperációs együttműködésnek rendkívül fontos szerepe van a két nép barátságának elmélyítésében, a kapcsolatok bővítésében. A kiutazó fiataloknak lehetőségük nyílik a német nyelv elsajátítására, egy másik szocialista ország megismerésére, az esetek többségében a hazainál magasabb színvonalú termelési módszerekkel, technikai eljárásokkal találkoznak.” E kétségtelen pozitívumokhoz hozzátennék még valamit, amire legjobban Hurtony István mondatai világítanak rá: teret enged a fiatalok kalandvágyának, — amiről őszintén el kell mondani, hogy ilyesmi van — s megadja az ismeretlenbe lépés élményeit. A vándor mesterlegények mai utódai már nemcsak a bátorságot viszik útrava- lóul, alaposan felkészítik őket a három évre, s kint is társadalmi bizottságok (KISZ, szakszervezet) egyengetik lépteiket. Ám a kockázatvállalás jó része egyéni. Megtanulnak alkalmazkodni, tapra esni idegen közegben is. Sikereiken, kudarcaikon lemérhetik önnön erejüket, s ez sem lebecsülendő haszon ma — a modern korszakban. Pulai Miklós Vasárnapi cukorrépaszerelvények A MÁV szegedi igazgatóságának öt megyére kiterjedő területén vasárnap mintegy 1500 kocsit raktak ki, 600-at pedig megrakot- tan indítottak útnak az ország különböző vidékeire. 'A legtöbb vagont a cukorrépa-szállítás, igényelte. A sarkadi, a mezőhegyesi és a szolnoki üzemekbe egymás után indultak a „cukorrépa-szerelvények” Rácstól Békésig a cukor- réoa-termelő gazdaságokból.
