Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-21 / 222. szám

1971. szeptember 21, kedd S. oTffsl Láttamoz, kézbesít Megkezdődtek a budapesti művészeti betek Időszerű téma: Ismét az óvodai gondról A szavakhoz járuló tol­dalékokat mindenki isme­ri. A képzőről tudjuk, hogy a szókincs gyarapí­tásának talán leggyako­ribb eszköze (igaz — igaz­ság, világ — világos). A jeleket is felismerjük, így pl. a többesszám, a foko­zás és a múlt idő jelét (há­zak, nagyobb, ő olvasott). A ragokról is tudjuk, hogy a szavakat mondatokká fű­zik, ragasztják össze. So­roljunk fel néhány szót: a tanuló, a szoba, ír, a fel­adat. Mondat csak akkor lesz belőlük, ha ragokkal összekapcsoljuk őket: a ta­nuló a szobában írja a fel­adatot. A mondattak alapján nem nehéz megérteni, hogy ha mind a háromfajta tol­dalék megtalálható a szó végén, akkor a szótőhöz közvetlenül a képző kap­csolódik, továbbképzés ese­tén több is, a szó legvégén pedig a rag van, mivel an­nak a szavak egymáshoz való viszonyát kifejező sze­repe van. A sorrend tehát ez: képző, jel, rag. így pL a házasoknak szót így ele­mezzük: ház-as-ok-nak (szótő, képző, jel, rag). Mivel a rag a szót le­zárja, utána képző nem következhet. De ha nyel­vünk fejlődését és mai nyelvtani rendszerünket nézzük, ez a szabály nem általános érvényű. Vannak határozószókból, névutók­ból képzett szavaink is: újráz, utánoz. Pedig az új­ra és után végén a -ra, illetve az -n rag van, és mégis utánuk következik a -z képző. Ragozott igealakból kép­zett igéink is vannak: lát­tamoz, éljenez. Sőt határo- zóragos főnévhez is tettek képzőt (a kézbesít, szembe­sít igék alapszava: kézbe- illetve szembe). Nem le­het kifogásunk a falumbe- li, öklömnyi képzett sza­vaink ellen sem, pedig ezeknek az alapszavuk sze­mély rágós főnév: f alu?Jt, öklöm. A nyelvújítók terjesztet­ték el a ragok után tett -i képzőt a magyartalannak vélt „való” elhagyására. Ez helytelen volt. Szerencsé­re kikopott a nyelvből. Pl. bortönbmi találkozás (a börtönben való találkozás, találkozás a börtönben he­lyett). Ugyanilyen példák: vígságrai okok, egymáshozi viszony. Csak néhány ma­radt meg az ilyen képzés­ből (nagybani, kicsinybeni eladás, természetbeni jut­tatás). A névutókhoz hozzáte­hetjük az -i képzőt. Mai nyelvérzékünk szerint ezek az -i képzős névutók sza­bályos képzések, pedig ré­gebben ugyanúgy harcol­tak ellenük, mint mi abör- tönbeni találkozás ellen, mert a legtöbb névutó vé­gén ma már elhomályosult ragok vannak (a fölött névutó végén ugyanaz a rag van, mint a Győrött szó végén, az után pedig ugyanarra az -n ragra vég­ződik, amire az útján). így beszélhetünk a város mel­letti erdőről, a földalatti vasútról, az emberfeletti erőfeszítésekről, a tudat alatti lelki jelenségekről. Ezek a kifejezések tömö­rebbek, mintha a uaZó-t használnák. Nem helyes az -i képző olyan névutók végén, ame­lyek ma még csak a név­utóvá válás útján vannak. Így az új határozat nyo­mán! lendület és a bará­tom révéni vásárlás he­lyett inkább az új hatá­rozat nyomán támadt len­dületről, a barátom révén történt vásárlásról beszél­jünk. Kiss István 7. Leteszi a két talont, a soron következő játékos az edző lenne, aki láthatóan kínok közt verejtékezik, de nem nyúl be. Szántódi, már zsebében érezve az 500 forintot, mint a soron következő játékos nyúl a talonért, és közben diadalmas pillantást vet nemcsak Luciánóra, hanem az egész közönségre is, leteszi a talont, és bemondja: Negyven-száz-durchmarsch. Most ismét a kis Darnógyöngyei következnék, de nála nincs olyan lap, amivel ezt a bemondást túllici­tálhatná. — Passz. Ez a passz tulajdonképpen már a fogadás elvesz­tését is jelenti, és a kis Darnógyöngyei is, a naggyal együtt végtelen szemrehányással néz fel Luciánóra. Szántódi már éppen indítani akarja a játékot, ami­kor az edző mintegy transzban, kínlódó arccal rácsap a talonra, és a lapjába illeszti. Most mindenki megérzi, még azok is, akik nem lát­nak az edző lapjába, hogy itt valami rendkívüli dolog van kirobbanófélben. Feszülten várják az edző be­mondását. Szántódi is elbizonytalankodik egy pillanatra. Egye­dül Luciánó flegma. Tulajdonképpen oda se figyel a játékra, csak számolgat. Az edző rekedten bemondja: — Piros rebetli. Szántódi nem hisz a fülének. Hát neki ilyen osto ba barátja van? Hát ez lehet? A terem felmorajli' Még a két Darnógyöngyei sem hiszi el az első pilis natban, és a kicsi is csak pillanatok múlva jön rá hogy a fogadás tételének tökéletes beteljesítéséhe neki ezt még meg is kell kontráznia. De ami ke aztán rájön, diadalittasan vágja rá: — Kontra. A tétet tartó kibic mély megrendüléssel nyújtja á az 1000 forintot Luciánónak. Ö még életében ilyer nagy embert nem látott. Leírhatatlan a szemrehányás, amivel Szántódi most íán&i Jsafátjára, az edzőre« A Moszkvai Nagyszín­ház világhírű társulatának vasárnap esti bemutatko­zó előadásával megkez­dődtek az idei budapesti művészeti hetek. Az Ope­raház nézőterét zsúfolásig megtöltötte a közönség. A Bolsoj bemutatkozó ünnepi estjén megjelent Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, V. F Kuharszkii, a Szovjetunió művelődésü­gyi miniszterhelyettese. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Szépvölgyi Zoltán, a fő­városi tanács elnöke me­leg szavakkal köszöntötte a Moszkvai Nagyszínház művészeit A nagy tetszéssel foga­dott beszéd után felgör­dült a függöny a Bolsoj bemutató előadása előtt: Muszorgszkij, Borisz Go­dunov zenedrámájának címszerepét Alekszandr Ognyivcev énekelte. Nyolcvan éve próbálták ki az Eötvös-ingát Nyolcvan évvel ezelőtt, 1891-ben Eötvös Loránd és munkatársai — Bodola Lajos, Tangl Károly és Köves-Ligethy Radó — a Sághegyen, a Balaton men­ti vulkánkúpok utolsó tag­ján folytatott torziós-inga kísérletet. A műszert a szabadban itt próbálták ltí először. Az évforduló alkalmá­ból október 16-án és 17-én tudományos történeti ülést rendeznek a sághegyi tu­ristaszállóban. Közismertek az óvodás­korú gyerekek intézmé­nyes elhelyezésének gond­jai Kecskeméten is: hely hiánya miatt tavaly pél­dául 650 gyermek felvéte­le megoldatlan maradt. S miről adhatunk hírt ez­úttal, miután a múlt hét végén ismét befejeződtek a minden évben szokásos óvodai felvételek? Alapjában véve nem so­kat változott a helyzet, a tavalyinál mindössze het­venöttel kevesebb az el­utasítások száma.' Annak ellenére, hogy egy eszten­dő alatt erőfeszítés történt a gondok enyhítésére. Nézzük azonban, mi rej­tőzik az iménti megállapí­tás mögött. Szükségpótló megoldások A tavalyi elutasítások te­kintélyes száma mintegy vószharangkongatást je­lentett a városi tanács, s az — dolgozóik gyermek­elhelyezési gondjában na­gyon is érdekelt — üze­mek, vállalatok számára. A városi tanács az év ele­jén — részint társadalmi összefogással — a Csong­rádi és a Nagykőrösi utcai óvodában egy-egy új (25— 30 tagú) csoport elhelyezé­sének feltételeit teremtette meg. Gyakorlatilag azon­ban ez csak csepp a ten­gerben, hjszen a túlzsúfolt­ság alig enyhült Elegendő arra utalni, hogy az óvo­dák kihasználtsága a most kezdődő tanévben js 135 százalékos. Előrelépést jelent —bár­mennyire is kényszermeg­oldás csupán — a Kisfalu­dy utcai óvodában szep­tember 20-án induló kéf- műszakos csoport Meg­Az edző elhaló hangon rebegi: — Nincs mese, nem hívhatom ki „Piatnik bosszú­ját, öregem! Szántódi odainti magához a sporttisztet: — Légy szives, szállj be helyettem. Én ezzel a címe­res ökörrel nem játszom tovább. Feláll, maradék aprópénzét lesöpri és véres fejjel el­vonul. A közönség kétségkívül részvéttel és sajnálkozás­sal tekint utána, s ez abból is meglátszik, hogy az egyik kibic odafordul csendesen Luciánóhoz és azt mondja neki: — Szántódi elvtárs a legszélesebb látókörű ember a faluban. Billiárdban és ultiban eddig verhetetlennek bizonyult. Luciánó szerényen mosolyog Szántódi a söntésben maradék aprópénzéből még rendel egy fröccsöt, felhajtja és érthetetlen szavakat motyog. Közben nézi Luciánót, amint ott áll bent az emberek között a füsttengerben. Milyen ártatlan, milyen jelentéktelen. Hogy tudta ez őt így kifosztani? Aztán lecsapja a poharat a pultra, és elindul kifelé. Már az ajtóban van, amikor megvilágosodik az agya, és arcán egy korszakalkotó gondolat felvillanása tük­röződik. Határozott léptekkel átmegy a termen, be a játékosokhoz, és megáll Luciánó előtt. — Nincs kedve egy kis sétára? A kérdést többen is félreértik. Elsősorban is a nagy Darnógyöngyei, akinek a jelenlevők közül elsőrendű kötelessége lenne Luciánót a fizikai terrortól megol­talmazni. Ö azonban csak a pénzt oltalmazza. — A dohányt! Luciánó átad kétszáz forintot. A nagy Darnógyöngyei sötéten néz, és ujjával hívo­gató mozdulatokat tesz. Luciánó még két darab százast átad. A direktor tovább integet. Luciánó az egész pénzt átadja. — Egyébként Max még biztosan nem alszik — ndja Darnógyöngyei. Szántódi megérti a dolgot. — Ki az a Max? uciúrió kis szemtelenséggel a hangjában mondja • — Az erőművészünk. — Csak nem képzeli, hogy verekedni akarok? iciánó belenéz a füzetébe. ■ántódi elképed: — Ki nű számítsa, mert én falra mászok' • i-'-nó -•-’k számol, aztán azt mondja: önnek’ : .ei vannak velem. (íviyialása következik) szervezésére a Habselyem- és Kötöttárugyár, valamint az Alföldi Cipőgyár kezde­ményezése nyomán került sor. A két gyár húsz dol­gozójának gyermekelhelye­zési problémája oldódik meg, vagy legalábbis áthi­dalódik ily módon. Napokon belül befejező­dik a Mikszáth körúton vásárolt ház áta'akítása is, ahová tizenöt Volker tele­pi kisgyermek nyert elő­felvételi. Kilencven elhelyezés — vita nélkül Mint már utaltunk rá, a múlt hét végén befeje­zett óvodai felvételeknél a jelentkezők közül 575-nek kellett nemet mondani helyhiány miatt. Az ösrz?- sen hét óvodai csoport­ban történt felvételekről társadalmi bizottságok dön­töttek. Külön is említést érde­melnek a felvétel szem­pontjai. A legkönnyebb helyzetben akkor vo'tak a társadalmi bizottságok tág­jai, amikor az úgynevezett „vállalati” gyerekek elhe­lyezéséről kellett határoz­niuk. Ez ugyanis vita nél­kül történt. Tudniillik, a városi tanács végrehajtó bizottsága és az egyes vál­lalatok közötti megá'lapo- dás értelmében azok a munkahelyek, amelyek — óvodalétesítés célját szol­gáló — hozzájárulást fizet­tek be, ezzel jogot is vá­sároltak érdekelt dolgozóik gyermekeinek elhelyezésé­re. A jelenlegi, összesen 798 óvodai hely közül 90-et ezek a gyerekek foglalnak el. Annál nehezebb volt a döntés a többi jelentkező esetében, amikor alapve­tően a szociális helyzet vizsgálatából indultak ki a bizottságok. Ily módon a felvételt nyertek 85—90 százaléka kiskeresetű, fizi­kai dolgozó szülők és egye­dül álló anyák gyermeke. Sajnálatos, hogy még így is számos, joggal rászoruló rekedt kívül az óvodán. Javulást várhatóan a jövő év hoz Mint megtudtuk: az üze­mek, vállalatok tettrekész- ségét bizonyítja az óvoda­létesítést célzó mintegy 1 millió forintos vállalati fel ajánlás, melynek folyama tos befizetése 1975-ig tör ténik meg. Az össze doő 6,5 millióra már szerződés­ben is kötelezettséget vál laltak a különböző munka­helyek. Enyhülést várhatóan i jövő esztendő hoz. A me­gyei tervező vállalat dol­gozói, társadalmi munká­val, az építést ' zégző vál­lalatokkal ' is egyeztetve máris készítik a hunyadi­városi 100 személyes, s ha­sonlóan a MEZÖBER dol­gozói a műkertvárosi Ti személyes óvoda tervét. Re­mény van rá, hogy jövőre nemcsak elkezdődik, de legalább az egyik óvoda énítése be is fejeződik. Emellett a városépítési terv a Széehenyivárosban — 1973. évi átadással — 73 Az eddig elmondottakkal korántsem teljes a kecs­keméti óvodai helyzetről felvázolt kép. Ha jelenleg változatlanul nyomasztó is a probléma, egyre több a fokozatos javulásra utaló jel, személyes óvoda létesítés vei számol. A városi t nács vb e határidő ee: évvel előbbre hozását ké te az építőipari váll?! tt 1 A kérés teljesítése je! n tős hozzájárulás lenne a megyeszékhely nyomás t óvodai gondjának enyhíti séhez. P. I. folyóirat­szemle A szeptemberi folyóira­tokban több figyelmet ér­demlő írás jelent meg. A KORTÁRS fiatal írók műveivel ismer­teti meg az olvasókat, kü­lön rovatban. Nádudvari Anna elbeszélésével, Biszt- ray Ádám, Szepesi Attila, Kiss Anna. Turbók Attila verseivel hívja fel magára a figyelmet ismét. A rovat­ban összesen tizennégy fia­tal írót szerepeltetnek. Bár ennek a szerkesztési eljá­rásnak legalább annyi az ellenzője is, mint a lelkes híve, mégis: csak örülni le­het a fiatalok ilyen „intéz­ményes” támogatásának. Ugyancsak a Kortárs új számában látott napvilágot Gergely Mihály Idegbeteg korunk című szociográfiá­jának első része is. Ebben a szerző sok adatot, ténvt ismertet azzal kapcsolat­ban, hogy „az évszázad be­tegsége”, az idegesség, a neurózis az egész világon (hazánkban is, sajnos) mi­lyen rohamosan terjed. Egy példa: tíz év alatt csaknem duplájára emelkedett az elme- és idegbeteg embe­rek száma nálunk is. (1967-ben például csaknem hetvenezer beteget bocsá­tottak el a kórházak, és in­tézetek.) A szerző a neurózis szél­sőséges területeiről sok el­rettentő példát sorol fel e betegség társadalomra ká­ros hatásáról. Két érdekes és szép írás­ra hívjuk fel ezúttal a fi­gyelmet / AZ ŰJ ÍRÁS idei kilences számában. Fé- ja Géza Csillaghullás cím­mel a nem régen elhunyt Erdei Ferencre emlékezik a jó barát és harcostárs szeretetével és értésével. Hangsúlyozza, hogy Erdei­ben ,,a költő is élt”, s min­dig szenvedélyesen kutatta az alakuló valóságot, nagy szeretettel és a népe irán­ti hűséggel. Féja Géza Er­dei egyik fő erényének tartja az úgynevezett „falu­kutató bátorságot”, azt a szocialista hitétől táplált tulajdonságát, hogy a min­denkori társadalmi valósá­gát szigorú realitásérzékkel és kritikával szemlélte, vizsgálta. A másik írás. melyre a figyelmet fel akarjuk hív­ni: Juhász Ferenc erős so-s rású. filozófiai m^ívsógű. gyönyőWl szenvedélyű, sz*5- verse. Már a címe is m: lyen sokat elárul! „A szép létezés tudató-- boldog rettenete. ” Szerinte „a költőnek hinnie kell az életben”, harcolnia kell az emberiség megmaradásáért, s ehhez a „Szép Létezés Bátorságára” van szüksége. Varga Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents