Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-17 / 219. szám
6. oldal 1971. szeptember 17. péntek Városiasodó nagyközség Képek a „boldog faluból” Ma még csak egy, beteg ízületeit istápoló bácsi élvezi a kécskei termálkút forró vizét. De emlékezzünk csak vissza: Cserkcszőlőn is valahogy igy kezdődött ... Pár év múltán már a fürdőt, s óvodák, iskolák csarnokait fűti majd a percenként 2600 litert adó kút vize. Ha kezdeményezésről, élőbbre vivő ötletekről, a közösséget gyarapító szándékokról van szó, — Ti- szakécske vezetői már régóta „nem mennek a szomszédba”. Öntevékenyek, leleményesek; gondoljunk csak a Szimfónia mikro- buszra, vagy a „Virágos falu — virágos Magyarország” akciójukra. A nagyközségben járva, napjainkban is életre való elképzelésekkel találkozunk. Az épülő új lakótelepen még ebben a tervidőszakban nyolc tantermes iskolát létesítenek, 600 négyzetméteres torna- csarnokkal. Mellette 100 személyes óvoda várja majd a kisebbeket. S az említett épületek mindegyikét az egy hónappal ezelőtt fúrott, nagyhozamú termálkút 53 fokos vize fűti majd. Ma még egy tágas térség közepén tör csak fel a termálvíz, de jóvoltából a későbbiekben tisztasági- és kádfürdőt is szeretnének a kécskeiek üzembe helyezni. ( Csaknem két esztendőre előre mutató szép terveket dédelgetnek a sport vonatkozásában is. Az 1973-ban felavatásra kerülő sportliget talaját már füvesítik, s készül a majdani futópálya alapja. A sportkombinát egyébként nemcsak a labdarúgó-, a kézilabda-, röplabda- és teniszpályának nyújt majd otthont, hapem — másutt már jól bevált példák nyomán — a tanulóifjúság közlekedési oktatását megkönnyítő, játékosan nevelő KRESZ-tanpá- lyát is kialakítanak itt. Az egészséges lokálpatriotizmusokat egyre több „érvvel” alátámasztó tisza- kécskeiek joggal büszkék arra, hogy annak idején Móricz Zsigmond riportot szentelt Ókécskének, — amelynek a „boldog falu” címet adta. Az író emlékének ebben a nagyközségben nem csupán úgy kívánnak áldozni, hogy róla nevezték el első, emeletes házakból álló utcájukat. Kommunális, szociális célkitűzéseik sokasága is annak a jegyében születik, hogy méltók maradjanak a móriczi jelzőhöz, s azt évről évre több tartalommal töltsék meg. J. T. Az új tiszakécskei lakótelep makettje. (Tóth Sándor felvétele) A hallgatás kritikája AZ ÚJSÁGÍRÓ legfőbb erénye a pontosság, a tényékhez való szigorú ragaszkodás, még akkor is, ha bizonyos tények nyilvánosságra hozatala miatt nem örvendezik különösebben néhány ember, vagy valamely érdekcsoport. Tapasztalhatta az olvasó, hogy lapunk minden olyan esetben fölemeli szavát, ha azt a közösség érdeke megkívánja, ha a társadalmi tulajdon védelme, a szocialista erkölcs tisztasága, a túlzott anyagiasságból eredő harácsolás elleni állásfoglalás indokolttá teszi. Mondanunk sem kell a fentiek után, hogy az ilyen bíráló cikkek megírásánál sohasem a „beolvasás” szándék t, vagy a rosszízű és méltatlan káröröm vezérel bennünket. Viszont meglehetősen furcsa tapasztalataink vannak az ilyen cikkekkel ösz- szefüggésben. A megye egészséges közvéleménye helyesléssel fogadja az írásokat, s ez újabb és újabb bátorítást ad munkánkhoz. Azok viszont, akikről megírjuk, hogy miként törekedtek saját zsebük tartalmának növelésére, visszaélve beosztásukkal, hivatali tisztségükkel, pozíciójukkal, legtöbbször csöndben maradnak. De nemcsak ők hallgatnak, hanem felettesük, a munkahelyi vezetés, az illetékes főhatóság is. És ez — amint a későbbiekben látni fogjuk — még mindig a jobbik esetnek számít. — Nem azt várjuk — félreértés ne essék —, hogy elismerő levelet, nyilatkozatot küldjenek azok, akikről a nyilvánosság előtt megírtuk, hogy csaltak, sikkasztottak, hűtlenül és hanyagul kezeltek a társadalmi tulajdont, kárt okoztak, jogtalan anyagi haszonra tettek szert stb. De nem várja a közvélemény, a megye vezetése azt sem, hogy valamiféle pilátusi kézmosást mutassanak be a megbírált emberek, érdek- közösségek. Az igazságszolgáltatásnak meg vannak a maga formái, útjai, amelyeket úgysem kerülhet el, aki vétett törvényeink ellen, mégha szánom-bánom hangulatot igyekszik is teremteni maga körül. MTT VARUNK AKKOR? Azt, hogy ha már nem válaszolnak sem az érintettek, sem azok felettes szervei. altkor nem is vádolják, rágalmazzák, ne fenyegessék, ne is ijesztgessél* az újságírót a pletyka csatornáin igen gyorsan terjedő kijelentéseikkel. Példákat tudnánk említeni erre. csupán az utóbbi hónapokban megjelent cikkeinkkel ösz- szefüggésben. Érdekes módon nem azon gondolkoznak el a megbírált személyek, érdekközösségek — akik, vagy amelyek nem egyszer már mint vádlottak szerepelnek az újságban —, hogy hol és mikor vétettek először a jogszabályok ellen; nem azon meditálnak, miképpen teszik majd jóvá a megtörténteket. hanem úgy próbálják beállítani önmagukat, nem éppen dicséretes ténykedésüket, mintha a körülmények áldozatai lennének, mintha az újságíró haragudna rájuk. Nem is azt nézik először, hogy amit leír az ember, az mennyiben felel meg a valóságnak, a tényeknek, hanem azt sérelmezik, miért kellett éppen róluk megírni ezt és ezt. Nem a saját tisztességtelenségük, hanem ennek nyilvánosságra hozatala miatt háborognak. AZT VARJUK az ilyen emberektől. érdekcsoportoktól, hogy ha már nincs bátorságuk, s főleg elegendő ellenérvük ahhoz, hogy nyíltan mondják meg véleményüket. akkor valóban kerítsék körül magukat a hallgatás vizesárkával. Azzal ugyanis ma már egyáltalán nem lehet meghatni a közvetlen munkatársakat, beosztottaltat, ismerősöket, vagy akár egy község, . város lakosságát, hogy az újságcikk tényei ellen háztáji” pletykahad- íövatot mHitur'k. a közvélemény. résen eeészséőeMegy a gyűrű vándorútra... Raktárba került a csempészáru kát. Az egyik kényelmes, első osztályú fülkében vasutas egyenruhában egy férfi ül. Útlevele, okmányai tökéletesen rendben vannak. A pénzügyőr feltette a szokásos kérdést: — Van-e önnél el vámolni való árucikk, vagy magyar forint, ami vámkezelést igényel? Élénk tiltakozás, de a pénzügyőr úgy látszik sejt valamit, mert udvariasan megkéri Kollár Lajos da- basi MÁV forgalmi szolgálattevőt, fáradjon be az őrsre. A férfi tiltakozik, de menni kell. A felháborodás még a vám- és pénzügyőrség helyiségében is folytatódik, mindaddig amíg meg nem kérik Kollár Lajost, rakjon ki mindent a zsebéből. A Jugoszláviából hazatérő Kollár nyomban elcsendesedett, s egymás után rakta ki a különböző használati tárgyakat. Az igazolványok vastag borítója mögül könnyen szedték elő a pénzügyőrök a 43 darab ropogós ötszáz forintost, a 7 darab 100 forintost, s a 4 darab 50 forintost Kollár öászesen 22 ezer 400 forintot próbált becsempészni az országba illegálisan. Feltehető, hogy a pénzt Jugoszláviában élő szüleitől kapta, s a Magyar Nemzeti Bank megkerülésével akarta it1 hon felhasználni. A pénzt természetesen elkobozták, s Kollár Lajos rövidesem bíróság előtt felel devizabűntett elkövetéséért. Arany az olajszűrőben... Szeptember 5-e este, Hercegszántó. A határál] onr’s- ra egy jugoszláv rendszámú magán taxi érkezett. Vezetője és tulajdonosa Bencsik Imre Bácska-Topolya Bianka Csopoty 37. szám alatti lakos. Az útlevél vizsgálata után a pénzügyőr megkérdezte: — Mit hozott? A válasz túlságosan precízen, gyorsan hangzott el. — Két farmernadrágot, s egy kávéskészletet. A csomagok átvizsgálásakor azonban még a felsoroltakon kívül három otthonkát, s egy velúr női hálóinget találtak. Ez adta az ötletet, hogy alaposabban meg kell vizsgálni a járművet, s személyi ellenőrzést kell végezni Bencsik Imrénél. A személyi ellenőrzés meglepő eredménnyel járt. Barcsik Imre zsebében két női arany nyakláncot találtak 10 gramm súlyban. A gépkocsi átvizsgálása sem volt hiábavaló. A dísztárcsák alatt 19 darab 14 karátos arany nyaklánc hevert medállal, 20 darab 14 karátos aranygyűrű piszkolódott be az út porától. A pénzügyőrök a határőrökkel közösen tovább vizsgálódtak. Az olajszűrő leszerelése során abban 4 srany- karkötőt leltek, amelynek összsúlya 70 gramm volt. Bencsik Imre nem tiltakozott, elismerte, hogy a 36 ezer 860 forint értékű aranyat lefoglaltak, s hogy vámbűntett elkövetése miatt kizárják a további utazásból. Egy óra sem telt el, s a magántaxi visszafordult Jugoszlávia felé.., ».m6S3 melltartókban A Kelebiáról érkező vonat egyik fülkéjében az ellenőrzést végző pénzügy- őmő megkérdezte Kecse- novity Mária Csantavér, Morávska utca 5. szám alatti lakost, mennyi pénze van? A fiatal lány kijelentette, csupán 240 forint van nála, amit dinárjaiért kapott. A pénzügyőrnő azonban nem hitt neki. Többszöri fel-zólításra végül js Kecsenovity Mária melltartójából 7 darab karikagyűrűt, 3 férfi arany pecsétgyűrűt és 10 női köves aranygyűrűt halárzott elő. E művelet közben szabályos mesét mondott arról az ismeretlen emberről, aki neki ezeket a tárgyakat átadta, s arról a nőről, akinek jelentkeznie kellett volna. Hogy hol és mikor, erről nem beszélt. A 11 ezer 876 forint belföldi értéket képviselő aranytárgyakat természetesen elkobozták. A fülke másik utasa Rózsa Lajosné Subotica Masa Pijade 60. szám alatt lakó fiatalasszony csendesen nézte végig a jelenetet, s amikor őt kérdezték kijelentette, nála nincs semmi nem hozott Magvaror'zág- ra aranytárgyakat. A pénzügyőrnő az előbbi tapasztalatok birtokában nem hihetett Rózsa Latoménak, s magával invitálta személyi ellenőrzésre. Furcsa dolog, de a fiatalasszony melltartójából is 15, medállal ékesített arany nyaklánc került elő, amelynek belföldi értéke 13 ezer 776 forintot tett ki. Ezek az ékszerek is a vám- és oénz- üsyőrség raktárába kerültek ... Ilyen és ehhez hasonló esetek naoonta megtörténnek.' A vám- és pénzügyőrségnek jelentős segítséget nyújtanak a vám- és devizabűntettek felderítésében a határőrök és a rendőrség. A turizmus feltehetően a jövőben tovább szélesedik, de a c-emoé- szék, a valutastbolók szá- j mára egyre nehezebb lesz átjutni a határon. Gémes Gábor Jobb kenyerei —gépesítéssel A modem népvándorlás, a turizmus évről évre nagyobb ütemben fejlődik, lehetőséget teremtve ezzel, hogy különböző népek társadalmi és kulturális értékeit megismerjük, az országok természeti szépségeit megcsodálhassuk. Az idegenforgalom lényegében hasznos és szükséges, né- hányan azonban visszaélnek a lehetőségekkel, s a turizmus leple alatt bűn- cselekményeket követnek el. Több esetben előfordult hogy külföldi állampolgárok, de hazánk fiai is, nagy mennyiségű vámárut próbáltak ellenőrzés nékül az országba behozni, emellett mások igyekeztek küföldi, vagy hazai fizetőeszközt becsempészni hazánkba. Az 1969. évben a vám- és devizagazdálkodást sértő cselekmények száma 803 volt, 1,9 millió forint értékben, de az elmúlt évben, ha némileg csökkent is az esetek száma, összegszerűségében mégis meghaladta a 2,2 millió forintot. A vám- és devizabűntettek elkövetőit szigorúan felelősségre vonják, ám egyesek a gyors meggazdagodás reményé- tovább folytatják üzelmei- ket... A csempészés módszereiben némi változás állott be. Ma már nem áruval megrakodva érkeznek, hanem kis térfogatú, de nagy értéket képviselő arannyal, devizával. Úgy vélik, ezeket könyebb elrejteni, de közben elfelejtkeznek arról, hogy a vám- és pénzügyőrség felderítési, megelőzési módszerei is jelentősen fejlődtek. Ropogós ötszázasok a zsebekben Kelebia, határállomás. Nemrég futott be a Kelebia—Budapest közötti gyorsvonat, s a pénzügyőrök sorra járják a fülkéket, ellenőrizve az utasosebb, józanabb ítélkezésű, semhogy komolyan vegye az ilyen önmentegetést. Az olvasók tudják, hogy toliunkat nem szubjektív benyomások, megérzések, vagy sugallatok vezérlik, hanem a közélet tisztaságának igénye, a kommunista erkölcs számunkra törvényerejű normái. Nem tartjuk kizártnak azonban, hogy az ilyen magamentés, operettfelháborodás időlegesen visszhangra, „megértésre” találhat néhány emberben. Talán akadnak, akik megsajnálják a sikkasztót. a csalót, az ügyeskedő manipulálót. Az emberek efféle megnyerése azonban tiszavirág életű jelenség. A korábbi hívek nagyon hamar felocsúdnak, ha az újság azt is megírja később, hogy elítélték az ártatlanságát olyannyira hangoztató illetőt. ÍGY AZTÁN a „meghurcolt” emberekről nemcsak az derül ki a napnál világosabban — híresztelésük ellenére —, hogy valóban vétettek a törvények ellen, hanem az is, hogy ezt hazugságokkal, a környezet félrevezetésével igyekeztek nem megtörténtnek beállítani, úgv magyarázni, mintha a sajtó nem a tényeket, han^m csupán rosszindulatú feltételezéseket írt volna róluk. Ezzel pedig önmaguknak ártanak — sokszorosan. Gál Sándor Ma még sok a panasz a kenyérre; egyszer keletien, máskor sületlen. és akad agyonégett is. Az Élelmi- szeripari Berendezés- és Gépgyártó Vállalat új gyártmányai hozzájárulnak majd a kenyér, a péksütemény minőségének javításához. Most kezdte el az ÉBGV az eddigieknél lényegesen gyorsabban dolgozó, úgynevezett intenzív dzzT^tó gép gyártását. Az új gép: centrifuga-szerűen műkö- ködjk, s 2,5 perc alatt dagaszt meg 80 kilogramm- nyi kenyértésztát. A tökéletesebb keverés eredményeként lazább belű, nagyobb térfogatú, foszlósabb kenyér és zsemle készül, amely lassabban szárad, akár három napig is friss marad. Az intenzív dagasztógépből ebben a negyedévben 15-öt gyártanak, azután pedig fokozatosan növelik a termelést
