Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-11 / 188. szám

6. oldal 1971. augusztus 11, szerda Erősödnek soraink A part X. kongresszu­sának útmutatásai a párt- szervezetek többségében érezhetően ösztönzést ad­tak a pártépítő munkára. Mintegy a pártélet állan­dó részeként történik a ki­válogatás, a tagfelvételre való előkészítés. A kong­resszus óta a kecskeméti járásban is a korábbinál rendszeresebbé, folyamato­sabbá vált a pártépítési te­vékenység. Nagyon jelentősnek tart­juk, hogy az alapszerveze­ti vezetőségek általában helyesen értelmezik a kong­resszusnak azt a célkitű­zését, amely az alapszerve­zetek megerősítését jelöli meg egyik legfontosabb feladatként. Rendkívül fontos ez a kis létszámú és gyenge pártszervezetekben. Járá­sunk 140 pártalapszarveze- tének mintegy negyede so­rolható ugyanis ebbe a ka­tegóriába. A kongresszust követően ezért tűzték tes­tületi tanácskozásuk napi­rendjére a csúcsvezetősé­gek, a községi pártbizottsá­gok és a járási végrehajtó bizottság is a kis létszámú alapszervezetek helyzetét. Ezeken az üléseken széles körű vita után különböző döntéseket hoztak a mun­ka megjavítására. Még a múlt év végén a járási pártbizottság tagjai közül például patronálókat bíztunk meg a kis létszámú és gyenge pártszervezetek munkájának segítésével. Tevékenységük hasznossá­ga azóta számokkal is mér­hető. A patronált alapszer­vezetek többségénél .rend­szeressé vált a pártélet, s nem egy tagfelvételről is döntöttek a taggyűléseken. Egyes területekem, fő­ként a szakszövetkezeti pártszervezeteknél nem tudtunk előbbre jutni. Ré­szint azért, mert a tagság zömmel az idős korosztá- lyúakból tevődik össze, akik már csak elvétve jut­nak el a párttagfelvétel­nél indokolt követelmé­nyek szintjére. Kitapintha­tó azonban a problémák között a pártáktivisták gyenge munkája is, mivel nem keresik a felvételre alkalmas embereket Ho­lott példák bizonyítják, ér­demes, hasznos lenne. A termelőszövetkezeti pártalapszervezetek közül a múlt év második felében 24-ben nem vettek fel új párttagot Az idén viszont mindössze négy ilyen akadt az 55 alapszervezetből, kö­zöttük viszont olyan tekin­télyes tsz is, mint a tisza- kécskei Szabadság és Ti- szagyöngye, vagy a kun- szentmiklósi Kiskunság... A múlt évi egyhelyben topogás után megélénkült a tagfelvételi munka a szakszövetkezetek pártszer­vezeteiben is. A bugaci Szőlőmezőben és az orgo- ványi Rákócziban például már két-két folyamodó fel­vételéről döntöttek. Az or- goványi Rákóczi Szakszö­vetkezetben egyébként je­lenleg hat aktivistával fog­lalkoznak, akik közül né- hányan máris jelezték fel­vételért folyamodó szándé­kukat. Ez evben összességük­ben is tovább erősödtek a járás pártszervezetei, hi­szen 220 párttag felvétele mellett döntöttek. Ez pedig a kétszeresénél is több a múlt év hasonló időszaká­ban elért gyarapodásnak. Ebben természetesen sze­repe van annak, hogy a járás területe megnöveke­dett Mindenekelőtt azon­ban annak, hogy tovább javult a pártmunka szín­vonala és erősödtek az alapszervezetiek. Hozzájá­rult az eredményhez, hogy öt községi pártbizottság ön­álló tagfelvételi joggal ren­delkezik, közülük Izsák és Szabadszállás az idén kap­ta meg ezt a hatáskört A pártépítési munka ja­vulása megmutatkozik azokban a minőségi köve­telményekben is, amelye­ket a X. pártkongresszus tűzött az alapszervezetek és a pártszervek elé. Nö­vekvő arányban kerültek a párt soraiba a fizikai dol­gozók, nők és fiatalok is. A felvételt nyertek fele fi­zikai dolgozó, 37 százaléka nő, 40 százaléka pedig 26( éven aluli fiatal. Ez utóbbiak között talál­hatók a 18—21 év közötti korosztályúak képviselői, akiknek felvételét a X- kongresszuson elfogadott szervezeti szabályzat tette lehetővé. Az új párttagok 15 százaléka, összesen 33 személy került ki közülük. Olyan fiatalok, mint pél­dául Hegedűs Gábor, a Helvéciái Állami Gazdaság gyümölcstermesztő szak­munkása, vagy Keserű Fe- rencné tiszaújfalui általá­nos iskolai tanárnő, a helyi nőbizottság titkára. A párttagság legfiatalabb korosztályában nagyobb arányban találhatók közép- és főiskolai végzettségűek, mint az összes felvettek so­rában. Közülük tíz például tanár, hat agronómus, nyolc pedig technikus. A községek között válto­zatlanul vezető helyen áll Tiszakécske pártbizottsága, ahol az első félévben 41 párttagot vettek fel. Ez idő alatt Lajosmizsén 27, Kun- szentrrüklóson 27 és Izsá­kon pedig 10 tagfelvétel történt. Összességében tehát szép eredményt könyvelhet el a pártépítő munkában a kecskeméti járás. Ez azon­ban nem ok az önelégült­ségre, hiszen akad mintegy 10 alapszervezetünk, amely nem gyarapította a párt sorait Horváth Ignác FOGADÁSON — Egyszer már meg kell mondanom: magát így, négyszemközt sokkal jobban értem, mint a könyveit! T r áfa-kaleidoszkóp PRÁGA x Milos életétien először megy táborozni. Kérdi az őrsvezetőt, hova teszik majd a szemetet. — Gödröt ásunk, Mllos, abba tesszük — feleli az őrsvezető. _ jó, jó — okoskodik o fi ú, — de azt a földet, ami a gödörből kikerül, azt ho va tesszük? _ _ Akkora gödröt kell ás ni, amibe a föld is bele- ■fér — válaszolja határozot­tan az őrsvezető... MILÁNÓ A tengeri fördőhelyen a fiatalasszony miniatűr bi­kiniben lép ki a kabinból, s megáll férje előtt: — Milyennek találod, Marcello, az új fürdőruhá­mat? _ Egyáltalán nem taláz lom, Sovhia. Keresem SZÓFIA Egy lány beleszeret a kis falucska újonnan ér­kezett fiatal orvosába. Mi­vel más lehetősége nincs a megismerkedésre, az egészségházbcm keresi fel, mint páciens. — Hol fáj, kislány? — kérdezi az orvos. Mire a kérdezett felső- hajt! — Ahol csak akarja!:: \ BECS rA tfroli gazdához beállít egy turista. Egy pohár te­jet kér, majd megelégedet­ten nézi a tarka-barka te­henet,i — Mondja, öreg, hány liter tejet ad a tehene? — Tizenkettőt. — És mennyit ad el be­lőle? r~ Tizenhatot.:i NEW YORK 1 Az ügynök rábeszéli Mr'. Smedleyt, hogy kössön élet­biztosítást, — Well — szólal meg Mr. Smedley —, de halál esetén gyorsan fizetnek maguk? A biztositó ügynök arca felragyogj — Mi az, hogy gyorsan uram?! A napokban az in­tézet nyolcadik emeletéről leugrott az egyik ügyfe­lünk, s mikor a negyedik emelethez ért, a pénztáro­sunk kihajolt az ablakon és máris a kezébe nyomta a pénzt. HAMBURG Hirschhornék hónapok óta arról vitatkoznak, hogy hol töltik el az idei sza­badságukat. Hirschhorn ké­nyelmes ember, nem akar messze utazni. Neje azon­ban nagyobb terveket sző: zz Nézd, édesem, ha mine Á maradiság hadállásai AZ ELMÜLT napokban, hetekben egész sor hivata­los megnyilatkozás, tanács­kozás, vizsgálat foglalko­zott a nők helyzetével. Pon­tosabban azzal, hogy mi­ként valósítják meg a gaz­dasági, társadalmi életben, általában az életben a nők helyzetéről tavaly hozott nagy jelentőségű párthatá­rozatot és a megfelelő kor­mányintézkedéseket. örvendetesek ezek a rendkívüli „nőnapok”, „nő­hetek”, bár feléleszthetnek olyan hiedelmeket is — akár az intézkedésekre hi­vatottak, akár az érdekel­tek körében —, hogy a nő­kérdést, most egyszeriben, vagy nem egyszeriben, de „megoldjuk”. A lényeges mégis az, hogy a nők poli­tikai, gazdasági, szociális helyzete most a népfront­munkában, a kohó- és gépipari tárcánál, a vasas­szakszervezetben napiren­den van és remélhetőleg, marad és másutt is napi­rendre kerül. Hogy a kérdés kampány- szerű „felvetésével” nem megyünk sokra, nem elmé­leti feltételezés, hanem gyakorlati következtetés, éppenséggel a már elvég­zett, vagy folyamatban le­vő vizsgálatokból. Ha pél­dául azokat a vállalatokat nézzük, amelyekben túl­nyomórészt, vagy nagy számban nők dolgoznak, akkor könnyű belátni, hogy már csak anyagi okokból sem lehetséges rövid időn belül minden sürgető prob­lémát megoldani. Pedig nem is az anyagiak támasztják a legsúlyosabb akadályt. Az indokolatlan bérkülönbségek • fokozatos csökkentésére, majd meg­szüntetésére például meg­felelő terv készíthető, amit össze lehet egyeztetni a vál­lalat anyagi körülményei­vel, lehetőségeivel. Még a kisgyermekes, vagy csalá­dos asszonyok harmadik műszakjának megszünteté­se is megoldható. A kép­zettséggel kapcsolatos ten­nivalók már bonyolultab­bak. Egyrészt igen nagy feladatok állnak ezen a té­ren a vállalatok előtt, hi­szen még mindig sok a szakképzetlen, tanulatlan asszony és leány, másrészt ezzel kapcsolatban már bi­zonyos fajta ellenállással is számolni kell. Nem is szólva a csalódások tényle­ges nehézségeiről, lekötött­ségéről, amit ugyancsak nem lehet figyelmen kívül hagyni. MfiGSEM ez a fajta „el­lenállás” a legproblemati­kusabb. hanem sokkal in­kább az az ellenérzés, amit az ilyen kötelezettség nem ritkán az intézkedésre és a nehézségek elhárítására hivatottak körében kelt. És ezzel elérkeztünk a legfon­tosabbhoz, a szemlélethez. Persze, egyre ritkábban ta­lálkozunk olyan vezetővel, aki nyíltan hangoztatja ma­radi álláspontját. De nincs is „szükség” erre. Akár a már említett szakképzést vizsgáljuk, akár a nőkre nézve ártalmas munkahe­lyekét, vagy a többgyerme­kes asszonyok gondjait, ne­tán a csecsemőjüket gon­dozó anyák visszatérését — annyi tényleges nehézség­gel ” találj a " magát szemben áz illetékes vállalati veze­tő, hogy bőven van mibe belekapaszkodnia. És még csak azt sem mondhatja senki, hogy az „egyéb” szempontok lényegtelenek, elhanyagolhatók. Mindez azonban csak azt bizonyítja, hogy manapság, amikor a tervek kielégítő végrehajtása is, a hatékony gazdálkodás is elsőrendű követelmény, a törődés a nők foglalkoztatásának sa­játos kívánalmaival éppen annyira az! És ezért jelen­tős, részben szemlélet kér­dése, közszellem kérdése, hogy egyik vagy másik he­lyen mire mennek e fel­adatok megoldásában. Akadnak még, akik úgy védelmezik a férfiak _ te rmészetesen gondosan tit­kolt — „előjogait”, mint az utolsó hadállásokat, amit ments isten föladni. És nem veszik észre, hogy mennyire idejétmúlt maga­tartás ez. És elsősorban ezért nevetséges. Akár gaz­dasági, akár társadalmi ol­dalról vizsgáljuk a hely­zetet egy adott vállalat, munkahely állapotait, nyomban kiderül, hogy ép­pen ellenkező magatartás­ra volna szükség. Ésszerű­ségre, amely a nők prob­lémáit illetően is sokkal közelebb áll az igazsághoz, mint bármilyen más állás­pont. VÉGÜL IS a nők érdekei és a népgazdaság érdekei nem ellentétesek. És a fér­finem is virágzó népgazda­ság, egészségesen fejlődő vállalatok. intézmények megvalósítására törekszik. Csak hát á megoldás nem éppen egyszerű. b. j. Erdei napköziben Tíz perce indultunk autóval Kecskemétről és máris a fehértói úttörőtá­borban vagyunk. Valóságos erdei gyerek­paradicsom. Fák, friss le­vegő, billenőhinták, társas­játékok ... nem is csoda, hogy a kicsinyek kérdése­inkre azt felelik: nagyon szeretnek itt lenni, s jó lenne, ha a szünidő még sokáig tartana. Ízlik a koszt is, Erzsiké néni főzt- je* Most fejeződött be az ebéd utáni csendes pihenő, s az apróságok máris ha­denáron takarékoskodni akarsz, akkor egyedül me­gyek a tengerhez nyaralni és egy hónapon át rád fo­gok gondolni. Hirschhorn félénken meg­jegyzi: — Mondd, kedvesem, nem tehetnéd meg azt, hogy itt maradnál idehaza velem és állandóan a ten­gerre gondolnál? STOCKHOLM Két javakorabeli hölgy üldögél a cukrászdában tortaszeletek közepette. Az egyik így mesél lányáról: — Az én kis Ann-houi- sem remek házasságot csi­nált. A vöm igen gazdag. Szép lakása, autója van, nagyon udvarias a lányom­hoz, elhalmozza mindennel. Csak évpen a lányom nem tudja őt elviselni. De hát mondd, édes Sonjám, ugye nem is, létezik tökéletes boldogság’'... Révész Tibor gyűjtése talmas zsivajgással készü- ] lödnek a kézilabda-bajnok­ságra. Amott jó néhá- nyan kis papírszeleteket szorongatnak a kezükben, úgy látszik, várnak vala­mit ezekért a papírokért; — Délelőtt macikeresés volt — meséli Demeter Márta ifivezető. — Ez ab­ból áll, hogy egy erdei ös­vény mentén papírkártyá­kat rejtünk el; ezeket kell a gyerekeknek megkeresni. A kártyákra előzetesen mackófejeket rajzoltunk, s ráírtuk, hogy hány szem (vagy a szerencsésebbek­nek hány zacskó) cukrot, hány szelet csokoládét ér a papírlap. Most váltjuk be a „szelvényeket”. — Milyen játékot ked­velnek még a gyerekek? — Sokfélét. Nagyon nép­szerű a „barangolás”, amelyen tanári felügyelet­tel virágokat szednek, bo­garat gyűjtenek, lepkét fognak az erdőben. Volt már számháború, akadály- verseny, kislabdadobás, fo­ci, körmérkőzés. Közked­velt a „Tessék a mikro­fon” játék, ilyenkor sok tréfa, szavalat, dal hang­zik el a tábor hangosbe­mondójának mikrofonja előtt; Jelenleg 150 gyermek — volt, amikor háromszáznál is többen tartózkodnak itt — élvezi a nyarat a tábor­ban, tanárok és ifivezetők felügyeletével. — Valójában nem úttö­rőtáborban vagyunk: a helyet illeti a szokásjog alapján ez az elnevezés, Ez napközis tábor, s itt nem úttörők, hanem kis­dobosok, vagyis alsó tago­zatos kisdiákok vannak. Reggel fél 9-kor hozzák ki a gyermekeket különjárat­tal Kecskemétről és este 6 óra tájban indulnak haza. A reggeli zászlófelvonás, a jelmondat ismertetése és a napiparancs az úttörőélet­re készíti elő a pajtásokat. A főcél természetesen az, hogy a kis emberkék mi­nél többet játszanak ked­vük szerint — mondja Ko­vács Gyula, városi úttörő­titkár, a tábor jelenlegi ve­zetője. (A pedagógusok két- kéthetes időközökben vált­ják egymást) így vélekedik Mészáros Sándor, a kecskeméti ta­nács művelődésügyi osztá­lyának vezetője: — Egyaránt tetszésre ta­lált szülők és nevelők kö­zött ez az újszerű nyári napközi otthonos forma. A tanács is látja ennek a szükségességét és a július 5-től augusztus 14-ig tartó hathetes táborozásra — 300 ezer forint támogatást ad. S hogy jó helyre került a pénz, azt a szülők leve­lei is igazolják. Sok gye­rek mind a hat hetet itt töltötte. A módszerek még kialakulóban vannak. — Szeptember elején megbe­széljük a pedagógusokkal a táborozás tapasztalatait, hogy jövőre még jobb, még szervezettebb legyen a kisdobosok nyári erdei napközi otthona. Gyergyádesz László

Next

/
Thumbnails
Contents