Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-10 / 187. szám

1971. augusztus 10. kedd 5. oldal A helyi sajátosságok figyelembevételével... Egy hasznos útmutató Zsúfoltak az üdülők, minden jegy elkelt az IBUSZ útjaira, ellepték a fürdőzők a folyók, tavak partjait: a Nap tűzpiros korongja fáradhatatlanul, buzgalommal fűti, forralja a Duna—Tisza vidékét. Ám elég egy pillantást vetnünk a naptárra: néhány hét, és itt az ősz. Iskolásgyerekek számolják a vakáció fogyó napjait, az üzletek raktáraiban gyűlnek a mele­gebb öltönyök, kabátok, a mezőgazdaságban a termés betakarításának a gondját felváltja a lassan-lassan a talajelőkészítés, vetés megannyi tennivalója. Mind több helyütt ké­jszülődnek az őszre, az új feladatokra. Nem tétlen­kednek a pártmunkások lsem. Alig ért véget az el­múlt tanév, a párt- és tö­megszervezeti oktatásban •— éppen csak szusszantak egyet az előadók, a felelős szervezők — és már meg­kezdődött az 1971—72-es oktatási év előkészítése. Soha ilyen korán, ilyen át­gondoltan. Az igények ugyanis oly nagyok, hogy Bammit sem lehet a vélet­lenre bízni, meg kell talál­ni a leghatékonyabb mód­szereket, formákat, ki kell (használni minden percet. 1971. június 1-én tár­gyalt az MSZMP megyei [végrehajtó bizottsága a tö- jmegpropaganda fejleszté­sének lehetőségeiről. Az itt (hozott határozatokat, út­mutatásokat már a most következő oktatási időszak­iban igyekeznek az alap- szervezetek, pártbizottsá­gok, tömegszervezetek a gyakorlatban érvényesíteni. A még jobban, alapo- babban törekvés jellemzi a megyei pártbizottság pro­paganda és művelődési osztálya által kiadott „Út­mutató az 1971—72. évi párt- és tömeg szervezeti oktatáshoz” címmel meg­jelentetett tájékoztatót. Az összeállítók és a nyomda (érdeme: már július köze­pén kézhez kapták az Út­mutatót a tanfolyamok szervezői, a vezető propa­gandisták, a pártbizottsá­gok, a tömegszervezetek il­letékesei. Az ősszel kezdődő okta­tási év feladatait összege­ző Útmutatóból megtudjuk, hogy valamennyi oktatási formán feldolgozzák a Szovjetunió XXIV. komg- Sesszusának anyagát. A pártbizottságok rés a csúcsvezetőségek most készítenék első ízben négy­éves politikai oktatási ter­vet. A tájékoztató összeál­lítói hangoztatják, hogy a tanulás nem öncél, az ok­tatás tartalmát a politikai feladatok szabják meg. Éppen az előbb említettek­kel összhangban javasol­ják, hogy szüntelenül vizs­gálni kell: „hasznosul-e a megszervezett politikai is­meret vagy sem?” A marxizmus—leniniz- mus esti középfokú iskola hallgatói ettől a tanévtől új tematika és tanterv alapján bővítik ismeretei­ket. „Lehetővé válik, hogy a politikai jelleg erősítése az elméleti igényesség fo­kozása egységben valósul­jon meg.” A tanítás szep­tember közepétől, május végéig tart. Mivel a párttagság na­gyobb részét nem elégíti ki az időszerű kérdések fel­színes megvitatása, javíta­ni kívánnak a tömegpro­paganda színvonalán. Tu­datosabban kitérnek a he­lyi összefüggésekre. A fo­kozatosság elvének érvé­nyesítése érdekében egyes tanfolyamokat alapfokú, másokat továbbképző jel­leggel szerveznek. Külön fejezet foglalko­zik a tömegszervezeti po­litikai oktatással. A K1SZ- oktatás legfontosabb cél­ja, hogy az MSZMP X. kongresszusának szellemé­ben bemutassa hazánk fej­lődését, a párt ifjúságpoli­tikájának és a KISZ tevé­kenységének, feladatainak ismertetését a KISZ VIII. kongresszusának alapján. A továbbiakban részlete­sen ismertetik az SZMT el­nökségének a szakszerve­zeti politikai oktatással kapcsolatos állásfoglalá­sát. 1971—72-ben 3 önálló tanfolyamforma keretében tanulhatnak a szákszerve­zeti tagok. A Hazafias Népfront első­sorban a tanyai lakosság és a nők körében szervez előadásokat. Időnként ke- rekasztal-beszélgetéseket rendeznek időszerű kérdé­sekről. Arra kell töreked­niük, hogy minden alka­lommal nyílt, őszinte lég­kör alakuljon ki. Az útmutató közli az előírt jegyzetek címét is. A tartalmas, gondos ki­advány segítséget nyújt a párt- és tcmegszervezeti oktatás előkészítéséhez és lébonyolításához. H. N. Nyolcvanmillió füzet Még nyár van, a Balatonfűzfői Papírgyárban azonban már az új tanévre gondolnak. Az idén 80 millió külön­féle méretű és formájú füzetet állít elő a gyár. ban levő egyik dél-ameri­kai diplomáciai épület előtt posztoló rendőr felemelte fegyverét és a nagy sebes­séggel haladó autóra lőtt. A rendőr golyója ugyan csak súrolta a kocsit, de a lövöldözésre megélénkült az esti utca és néhány háztömbbel arrébb sikerült feltartóztatni az emberrab­lókat — legalább is azt a csoportot, amely az autó­ban ült — letartóztatták; A Szovjetunió kormánya természetesen erélyes han­gú jegj yékben tiltakozott Argentína kormányánál a merénylet miatt. Buenos Airesből rendkívül gyorsan megérkezett a válasz: a kormány hivatalosan saj­nálkozását fejezte ki az ügyben. Csakhogy nem sokkal később különös dolgok de­rültek ki a diplomata el­rablásával kapcsolatban. Kitudódott, hogy azoknak a sa.itójelentéséknek volt igazuk, amelyek már a tá­madás napján megírták, hogy az emberrablás! kí­sérlet mögött Movimiento Argentino Organizado ne­vű fasiszta terrorszervezet áll. (Ez a társaság félig le­gálisan toborozza tagjait, vezető szerepet játszik minden demokráciaellenes, szovjetellenes fellépésben és a haladó sajtó többször annak a gyanújának adott kifejezést, hogy tagjai kö­zött magas állású hivatalos személyiségek is vannak.) Egy ideig él lehetett háU- gatni a letartóztatottak ne­veit. Amikor azonban ne­ves közéleti személyiségek tiltakoztak a hallgatás el­len, nyilvánosságra hozták a letartóztatottak adatait és kiderült, hogy egyikük neve Carlos Buena, foglal­kozása rendőrtiszt. Más forrásokból a sajtó azt is nyilvánosságra hozta, hogy a támadásnál a merénylők olyan fegyvereket használ­tak, amelyek részben a rendőrség, részben az ar­gentin kémelhárítás raktá­raiban találhatóki Pontot san egy héttel ennek a le­leplezésnek a nyilvános­ságra kerülése után, korá­ra, valamint megrendült egészségi állapotára való tekintettel lemondott Eduardo Senorans az ar­gentin kémszolgálat veze­tője. (Senorans még nem töltötte be ötvenedik élet­évét és a támadás napjáig aktív sportoló volt.) Az, hogy éppen a Pivo- varov elleni merényletet említjük, elsőnek természe­tesen nem terelheti el a figyelmet arról, hogy bár korábban a legtöbb diplo­maták elleni erőszakos fel­lépés (gyilkossági kísérlet, gyilkosság, elrablás, vagy elrablási kísérlet) kisze­melt áldozata a Szovjet­unió vagy más szocialista ország diplomatája volt, az utóbbi esztendőkben a ha­sonló esetek többségében tőkés országok képviselői szolgáltak célpontul az ilyen merényletekhez. Sőt, különlegesen érde­kes az a tény, hogy 1969­1^ES3cra^%a]IT Maróti Gyula Ha jól meggondoljuk a cím nem a legszerencsé­sebb. Igaz, hogy Maróti Gyula, a Népművelési In­tézet osztályvezetője, a Kó­rusok Országos Tanácsának főtitkára valóban a fővá­rosban dolgozik, lakik. De olyan sokszor segített me­gyénk népművelőinek ta- csaival, szíves közreműkö­désével, hogy a „vendég” minősítés furcsán hat. És mi az, hogy „volt”? Remél­jük, hogy a jövőben még többször, sűrűbben jöm. A kecskeméti ének-zenei iskolának kezdettől fogva lelkes támogatója. A nép­zenei találkozókon tartott előadásait ma Is emlegetik. Itt volt a Vásárhelyi Zol­tán tiszteletére rendezett ünnepségen, számos kórus- hangversenyen, a Kodály- szemináriumon. A múltko­riban a szakszervezeti kul­turális felelősök tanfolya­mán a modem társadalom és a művészet viszonyát igyekezett érzékeltetni. Már az első percekben felkel­tette az érdeklődést a téma iránt és ennek köszönhető, hogy a nyári meleg ellené­re egy pillanatra sem lan­kadt a figyelem. Szellemes hasonlatokkal, a minden­napi életből vett példák­kal a legnehezebb elmé­leti következtetéseket is szemléletesen ábrázolta, is­mertette. Magam is ott ültem a teremben és figyeltem a hallgatók arcát. Látszott: mindenki úgy érzi, hogy hozzá, csak neki beszél Maróti Gyula, ót szeretné rávenni arra, hogy még többet olvasson, járjon színházba, ízlelje meg a hangversenyek felemelő élményét. Felhasználtuk az alkal­mat arra, hogy tájékozód­junk a kórusmozgalomról. Nála illetékesebbet aligha találhatnánk. A félszaba­dulás előtt már irányító­ként dolgozott a munkás- dalos szövetségben, jelen­leg a Kórusok Országos Tanácsának főtitkára. A közbeeső harminc eszten­dőben rengeteg munka, kezdeményezés, balsiker és zoldellő remény. — Szíveskedjék bemutat­ni a KÖTA tevékenységét, céljait, — 1970. június 6-án kezdtük a munkát. Az ideiglenes szervezeti és működési szabályzat sze­rint; a Kórusok Országos Tanácsa a maga sajátos eszközeivel segíti az ének­ben és 1970-ben több ame­rikai nagykövetség, követ­ség és konzulátus vezetője vagy beosztottja volt a cél­pont, a különösen Latin- Amerikában elszaporodó merényletsorozatok kap­csán. Van abban valami ironi­kus, hogy amikor a már többször is említett bécsi egyezmény jogi előkészíté­se folyt, a iegkülönbözőbb fórumokon éppen az Egye­sült Államok képviselői kísérelték meg a végtelen­ségig elhúzni, sőt esetleg megakadályozni a diplomá­ciai mentességet végre jog­érvényes nemzetközi egyez­ményben szavatoló sserző- dés létrehozását. És hogy a történelmi fin­tor teljes legyen, említsük meg, hogy a végül is elfo­gadott bécsi szerződést megszavazta ugyan ; Egyesült Államok, de rr''""* a mai napig elmulasztó1’1 f' ratifikál"! azt... (Következik: Elbrick taxit fog) I kari mozgalom állami és társadalmi irányítását, a különféle szervek zenei ak­cióinak, rendezvényeinek koordinálásával szolgálja a kórusmozgalom további fejlődését. Szervezeti helyzetünk rendezetlensége és egyéb gátló okok ellenére máris szép eredményekre hivat­kozhatunk. 1971. január­jában létrehoztuk a mun­kásénekkari bizottságot, később a művészetit és az ifjúságit. — Mi a véleménye a nyár elején tartott közgyű­lésről? — Jól sikerült, tanulsá­gos volt. A zenészek — és nemcsak a kórusmozgalom­ban közvetlenül érdekel­tek — jobbnál-jobb javas­latokat dolgoztak ki a vo­kális kultúra gazdagításá­ra. Petres Iván például arról számolt be, hogy a könyvtárak egyre-másra alakítanak ki korszerű ze­nei részlegeket. Meglepett a résztvevők aktivitása. — Mit tart a legsürge­tőbb teendőnek? — Mielőbb meg kell is­mertetni a mai dalosok­kal a régi munkásénekka­rok történetét: példa, buz­dítás lehet hősies és mara­dandó élményekben gaz­Mad nyelvünkben a múlt időt egyetlen -t, -tt jelű igealakkal fejezzük ki. Ré­gi nyelvünkben a múlt ide­jű igealakok gazdag válto­zata volt meg. A múlt cselekvés kifeje­zésének gazdagsága nem­csak a mi nyelvünk saját­sága volt. Az írott francia nyelvben a múlt időt hat­féleképpen kell kifejezni az igeidők vonzatának a latinból átvett szabályai szerint. A német nyelv­ben is három múlt idő van. A bolgár nyelv sem marad el az említett nyelvektől a befejezett, a folyamatos, a határozatlan és a rég­múlt idővel. Nyelvtörténetünk megál­lapítása szerint a múlt cse­lekvés legrégibb kifejezése a magánhangzós, -á, -é je­lű elbeszélő múlt idő volt (menék, adék, iram). Ké­sőbb fejlődött ki a ma is használt -t, -tt jelű befe­jezett múlt idő. A többes harmadik személy vártak helyett a várnak, várná­nak analógiás hatására a ma már régies vártának alakban volt használatos. Ennek a befejezett múlt időnek kezdetben elég szűk köre volt a használa­ta, de később előre tört az elbeszélő múlt rovására. Kódexeink tanúsága sze­rint a latinból való fordí­tásokban a latin nyelv ha­tására még több múlt idő fejlődött ki. Így a befeje­zetlen vgy folyamatos múlt (lát vala) és a régmúlt (várt vala, várt volt). A régi nyelvben mind­ezeknek a múlt időknek (láta, látott, lát vala, lá­tott vala, esetleg látott volt) megvolt a használati körük, a XV. századra azonban ez összekeveredett, és a múlt században már csak az elbeszélő és a befe­dett múlt volt használa­tos (láték, láttam), de csak - stílus változatossá tételére. *z elbeszélő múltat a lát­tam, tanítottam — ige alakokban ismétlődő kat­dag históriájuk. A mun­kásfolklór-kutatás is a kez­detnél tart. A kórusok — mostanában derül ki — sokkal fontosabb helyet foglaltak el zenei életünk­ben, mint sokan hittík Még olyan kiváló zenetu­dósok, mint Szabolcsi Ben­ce, Eartha Dénes is megle­pődve értesültek a kutatá­si eredményekről. — Hallottunk millió el­foglaltságáról. Tudjuk, hogy kedvező meghívásokat mond le egyéb kötelezett­ségei miatt. Miért látogat­ta meg a Kecskeméten rendezett tanfolyamot, miért vállalta az előadás megtartását? — A szakszervezetek kulturális tevékenységét nagy jelentőségűnek tar­tom. Helyeslem a tovább­képzésnek ezt a formáját, a nyári tanfolyamokat. Úgy tapasztaltam, hogy az itt- levők mind többet akarnak tudni a világ dolgairól. Búcsúzunk. Maróti Gyu­la egy tv-felvételre siet. — Mikor találkozunk legközelebb Bács-Kiskun megyében. — Hamarosan, reméljük. A bajai, kalocsai folklór­találkozóra csábító progra­mot állítottak össze. Keltái Nándor togó -t, -tt elkerülésére használták, néha azokkal váltakozva. Kölcseynél pl. ezt olvassuk: „Megkondulí az óra, s tizenkettőt üte.” Petőfi leveleivel is bizo­nyíthatunk. Bennük több­ször használja az elbeszé­lő múltat (Pestre menék.. Tovább folytatám utamat. Pozsonyban töltém egy ideig az időt). Figyeljük meg jól a következő mon­datot! „Hallád-e már, hogy tavaly az egyik pályadíjat én nyerem meg, azonkívül másik balladám s két lyrám dicséretet nyertek.” Nyerem és nyertek egy mondatban! Arany János­hoz írt egyik levelét így kezdi: „Leveledet kapám (és ásóm).” Sikerült szó­játék: a kapám szóban már meggyengült a múlt idő kifejezése, így a költő könnyen kapcsolhatta ezt a kapa főnévhez. Ma már ez a magánhangzós tövű múlt időalak csak régiesítő vagy tájnyelvi stílusban fordul elő, így Krúdynál és Ta­mási Áronnál. A láttam volt — féle múlt idő is felbukkan né­ha a régmúlt cselekvés kifejezésére, nemrég a te­levízióban emlegette volt Benedek István professzor, de mondanunk sem kell, hogy feleslegesen, me«t nyelvünk ezt az igealakot ma már nem használja a múltbeli időviszonyítás esz­közéül. Nyári szórakozásképpen nemrég keresztrejtvényt fejtve a meghatározások között ezt olvastam: Talál­ta volt. Ismerve a kereszt- rejtvények szóhasználatát, rögtön arra gondoltam, hogy a megfejtés lelte imlt lesz. Tévedtem. A megfej­tés ez volt: leié. Mindebből ez a tanul­ság: csak egy múlt időnk van, de a közvélemény minden jelentésámyalat nélkül számon tartja a látta volt és a láta régi alakváltozatokat is. ___ Ki«« István ír v i i irrrsi „Leveledet kapám (és ásóm)”

Next

/
Thumbnails
Contents