Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-07 / 185. szám
t. oldal 1911. augusztus 7, szombat Kálvária a köszörűkő miatt Gemenci túrák Barna Sándor, a kunszentmiklósd Egyetértés Termelőszövetkezet tagja 1969-ben mint vontatóvezető vette ki részét az aratásból. A baj — akkor — július 23-án történt. Szemet szállított a kombájntól a magtisztítógéphez. » Kifelé menet koanbájnosokat vitt a pótkocsin. Barna Sándor előzőleg talált valahol egy köszörűkövet, s azt útközben hátradobta egyik társának, aki — megmutatván a követ egy másik tszFegyelmi eljái Az esetet követő negyedik napon Barna Sándor munka közben hirtelen rosszul lett. Azt hitte, megrándult a dereka, csak későbbi vizsgálaton derült ki, hogy gerincsérvet kapott. Dolgozni nem járt. Szeptember elején a hárshegyi idegszanatóriumba került: Ügyét akkor vitte vezetőségi ülés elé az üzemvezető. Másnap kiment az értesítés Barnáék- hoz, hogy a fegyelmi tárgyalást szeptember 15-re tűzték ki. A feleség nem vette át az írást, már csak azért sem, mert nem tudta, férje hazajön-e addig. Elolvasva azonban a fegyelmi indoklását, elcsodálkozott, hogy férje egyszerre milyen rossz ember lett. Nem emlékezett, hogy valaha is kapott volna legalább egy írásbeli megrovást. Addigi keresete meghaladta a 3000 forintot, s előtte egy hónappal bíztak a kezére új gépet. Addigra más irányból is kételyei támadtak az asz- szonynak. Krumpliszedés közben ösztökélték a tagok, hogy ha hazatér a férje, járjon a dolog után, mert úgy tudják, a magtisztítótagnak — letette a pótko- ' csira. A kombájnhoz kiérve leakasztották a két pótkocsit, s míg azok megteltek, Barna Sándor is, a kombájnos is tárcsázott. A köszörűkőről megfeledkeztek. A gabonát ráeresztették. A ipagtisztító- gépbe a búzával együtt az is belekerült. A gép megrongálódott. Jegyzőkönyvet vettek fel. A kő okozta kárt 1200 forintban állapította meg az üzemegységvezető. ás kezdődik... gépet nem a köszörűkő rongálta meg. Emlékezett emberének a szavára is, aki azt mondta, hogy a kárt nem vállalja magára, mert a bajt nem a kő okozta. Míg Barna Sándor odavolt, felesége is kérdezősködött. A gépnél dolgozó egyik munkás, aki megfogadtatta vele, hogy „senkinek, még a férjének se” mondja el, felvilágosította: egyéb is történt a géppel. Húzatás közben gerendába akadt a tornya; fordított irányú fordulattal járatták. Egyes részein ezért is bekövetkezett a deformálódás, nemcsak a kő miatt. Mikor Barna Sándor hazajött, újra kitűzték a fegyelmi tárgyalást, október 14-re. A vontatóvezető előtte írásban kérte a műhelyeseket, hogy jelenlétében vigyék ki a követ, indítsák be vele a gépet abban a helyzetben, ahogy megtalálták, s ha kárt okoz, megfizeti. Nem engedélyezték ..: A fegyelmi büntetés: alacsonyabb munkakörbe helyezés — 1 évig növénytermesztői munka, 1 év gyűlésekről kitiltás és 1115 forint kártérítés. „fellebbezésnek helye nincs”. Barna Sándor a kártérítési kötelezettség teljes mellőzése iránt fellebbezett, s a megyei bíróság mentesítette őt a kártérítési felelősség alól. Az . indoklás lényege; a köszörűkövet az a tanú — kombájnos — hagyta a pótkocsin, aki azt Barna Sándortól átvette. De hogy miért taglaltuk — vázlatossága mellett is — ilyen részletesen a fejleményeket, talán érthető lesz a továbbiakból. A baj megtörténtététől az előbb említett megyei bírósági ítéletig — ennek keltezése 1970. szeptember 10. — több mint egy év telt el. Rendes keresete Barna Sándornak 1969 júliusában volt utoljára. Az év augusztusától 1970 júliusa végéig táppénzen volt, ami nem kis kiesés anyagiakban sem. Tavaly júniusban kérték a járási tanácsot, vizsgálja felül újból a büntetést; lejár a táppénz, fizikai munkát nem tud végezni. Értesítés: forduljanak keresettel a kecskeméti járás: bírósághoz. Aztán megint ide-oda, míg 1971 májusában — most már a kecskeméti járási tanácstól — jön a papír; késő, mert már februárban letelt az egy év, hogy a fegyelmit helybenhagyták. Igaz, a pénzbüntetést a bíróság törölte, de amikor a Duna- vecsei Járási Tanács a tsz- fegyelmit jóváhagyta, abban az állt, hogy „a károkozás tényétől függetlenül is :.; fegyelemsértést követett el”. Tudniillik „a termelőszövetkezeti tagság kötelezettsége körében nemcsak a munkavégzés kötelezettsége, de fegyelmezett munkavégzés is beletartozik”. Perbe szállnak Ellentmondások Barna Sándor a fegyelmit az — azóta megszűnt Dunavecsei Járási Tanácsnál, a pénzbüntetést a járásbíróságnál megfellebbezte. Volt vagy 5 tárgyalás. 500 Ft-ot fizettek a szakértőnek, aki részletes véleményezésében — 1970 áprilisa közepén — 50 százalékban valószínűsítette a köszörűkő miatti rongálódást A reális költségtételek megállapítása után pedig a Barnát terhelő kártérítést — felezve az 562 forint teljes kárt — 281 forintra mérsékelte a bíróság. A járási tanács illetékes osztálya viszont a vontatóvezetőnek az alacsonyabb munkakörbe helyezés elleni fellebezését el5 utasította. Határozata ellen De már itt egy sor ellentmondásosságba ütközik az ember. Mert ha a kecskeméti megyei bíróság 1970. szeptember 10-i keltezésű ítélete így szól: „ .:. az alperes vezetőség bizottságának 1/1969. számú határozatát teljes egészében megváltoztatva felperest a kártérítési felelősség alól mentesíti” — 12. BERLIN. 1941. JÚNIUS Eddig repülőgéprablásokról esett szó, arról a bűncselekményfajtáról, amelyről nemrégiben azt írta a Newsweek című amerikai lap, hogy „csak látszólag új bűncselekményfajta, mert hiszen a közlekedési eszközök elrablása és eltérítése legalább olyan régi, mint maguk a közlekedési eszközök, hiszen ha az ember visszapillant a történelembe, nemegyszer találkozik egyszerű rablási szándékkal, vagy valamilyen politikai célzattal végrehajtott vonat-, hajó-, gépkocsi-, vagy akár lovasko- csi-eltérítéssel is.” De nemcsak a közlekedési eszközök eltérítésének, elrablásának van ilyen sok százados múltja. Már a római történetírók is megemlítenek néhány olyan esettet, amikor gyaloghintót raboltak el, hogy a benne ülő gazdag patríciust megzsarolják, politikai céllal foglyul ejtették idegen ország megbízottját, küldöttét. Van tehát előtörténete a legutóbbi esztendőkben oly gyakran előforduló diplomatarablásoknak is. Bár 1961-ben Bécsben a diplomáciai kapcsolatok és mentességek kérdéséről összehívott értekezleten (erről az értekezletről és eredményéről, még lesz majd szó), az elfogadott szerződésszöveg első mondatában az áll. hogy „a világ népei ősi idők óta elismerik a diplomáciai képviselők jogállását” — ezzel az elismeréssel elég régen baj van. Elég például csak a Bibliát fellapozni és megkeresni ott Sámuel könyvének II. fejezetét, hogy a diplomáciai személyeket védő mentesség megsértésének egy elég régi esetével találkozzunk. Dávid király — a Biblia szerint — különmeg- bízottakat (azaz diplomáciai képviselőket) küldött Ammon király fiaihoz, hogy nyilvánítsák részvétüket a király elhunyta alkalmából. Az ammoniták azonban töprengeni kezdtek a velük addig ellenséges álláspontot elfoglaló Dávid „részvétnyilvánító küldöttségének” őszintesége fölött. A történet szerint az egyik királyfi azt kérdezte a többiektől, hogy vajon nem az volt-e Dávid célja, hogy megszemléltesse és kikémleltesse az ammoniták városát a tervbe vett támadás előtt? A Biblia ezután elmondja, hogy Hánon királyfi elfogatta Dávid diplomáciai megbízottait és az akkori szokásnak megfelelően alaposan megszégyenítette őket. Lenyírták a diplomaták szakállának felét, a másik felét azonban meghagyták, kettéhasL miért „törölhetetlen” a fegyelmi határozat egyéb, igen sújtó büntetése — alacsonyabb munkakör stb? Amikor a mindent előidéző főok mégiscsak a köszörűkővel történt géprongálódás volt. Amit eddig leírtunk, részben tanácsi, bírósági iratokból, részben Barnáék szerkesztőségünkhöz intézett panaszleveléből merítettük. Annak megírására éppen egyik cikkünk sarkallta őket, amelyben bátor bírálatra „biztatta” az újságíró az embereket. „Ha önt is érte volna megpróbáltatás, mint minket, jobban meggondolná, hogy erre biztassa a népet” — írják, s hozzáteszik, „mert a világon senki se védi meg a bírálót.” Tóth István (A befejezést holnapi számunkban közöljük.) A vadászati világkiállítás idején, augusztus 27-től szeptember 30-ig elsősorban a hazánkba látogató külföldi vendégeket és szakembereket szeretnék megismertetni a gemenci vadrezervátummal, ez már a vendégszeretet követelménye. Természetesen, hazaiak is csatlakozhatnak az erre az időre meghirdetett körutazásokhoz, autóbuszkirándulásokhoz. Csalódás elkerülése végett, azonban el kell mondanunk, hogy ezek jóval többe kerülnek, mint a jelenlegi gemenci lerdei turistaíkirándulások. Május 15-től kezdve, augusztus 15-ig a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal rendszeresen utaztat és kalauzol csoportokat a gemenci • erdőbe. Az egész napos programban Szek- szárdon városnéző séta, a város nevezetességeinek, köztük Babits Mihály múzeumnak berendezett szülőháza, a Béri Balogh Ádám Múzeum ritka gyűjteményeinek megtekintése, majd a Sárköz szívében, Decsen a Sárközi Népművészeti Ház bemutatása, délben pedig keselyüsi ebéd és a vadászkastélyban trófeakiállítás megnézése, legvégül pedig a 25 kilométeres gemenci erdei vonatozás szerepel. Természetjárók részére körülbelül egyórás gyalogtúrára is lehetőséget nyújtanak Keselyűstől Nagysáros tóig. Ha a csoport nem saját autóbusszal érkezik Szekszárdra, a kirándulás útvonalára megrendelésre különjáratot indítanak Szekszárdról. Az idén, eddig már mintegy 4000 társas-kiránduló járt a gemenci erdőben — közülük 750 külföldi: svájci, belga, francia, svéd és német, a MALÉV szervezésében. Ezeket a túrákat jövőre is folytatják a nyári idényben. Augusztus végén, szeptember elején ugyanis megkezdődik a szarvasbőgés és a vadászat, csak az idén bővíti a lehetőségeket a vadászati világkiállítás. Ballabás László Határidő előtt A fröccsöntő műhely átadásával még nem fejező- döt be a hőre lágyuló műanyagokat feldolgozó üzemrész fejlesztése a Villamosszigetelő és Műanyaggyár kiskunfélegyházi gyáregységében. Az építők most egy 1700 négyzetméter alapterületű csarnokon dolgoznak, ezt a jövő év második felében bocsátják a gyár rendelkezésre. Ide telepítik majd a cső- és bútorszegély- léc-gyártást végző speciális gépeket. Képünk a kazánház olajvezetékének hegesztését ábrázolja. A szerelők vállalták, hogy az eredeti, december Í5-i határidő helyett már a fűtési szezon kezdetére — október 25-re — üzemeltethetők lesznek a berendezések. (Pásztor Zoltán felvétele) tották ruháikat és félig meztelenül, kissé megverve zavarták őket haza. Nem egészen megalapozott állítás tehát csak az, hogy a diplomáciai képviselők védelme mindig tiszteletben tartott ősi szokás. Kétségtelen azonban, hogy nagyon régen történtek már kísérletek arra, hogy megvédelmezzék valamely ország idegen földön állomásozó és ott diplomáciai munkát végző képviselőit. Sőt, elmondható, még a második világháború legnehezebb pillanataiban is akadt olyan eset, amikor a diplomáciai mentesség védelmezte a külképviseletek bizonyos dolgozóit. Egyik legjellegzetesebb példája ennek az az 1941. június 22-től kezdődő tíznapos periódus. amikoris a Szovjetunió b ;rlini követségének diplomataszemélyzete még német földön tartózkodott. Amikor a nácik 1941. június 23-én rárohantak a Szovjetunióra, a berlini szovjet diplomáciai képviselet épülete ostromállapotszerű viszonyok közé került. A házat különleges erős SS-őrség vette körül. Elvágták a nagykövetség összes telefonvonalait és különleges technikai eszközökkel megakadályozták még a szikranélküli távíró és rádió működését is. A követség technikai beosztású alkalmazottai közül több személyt néhány perccel a hajnali náci orvtámadás után elraboltak, közöttük szovjet állampolgárokat is, olyanokat, akiknek nem volt diplomáciai mentességük, például gépkocsivezetőket. A ’ követségi épület szomszédságában levő kereskedelmi képviselet egyik alkalmazottját az utcán elfogták és megverték, majd elhurcolták. Ennek a tisztviselőnek nem volt diplomáciai mentessége. Magát a követség épületét és a diplomáciai beosztású tisztviselőket (valamint azokat, aldknek időben sikerült bemenekülniük az épületbe) bizonyos megkülönböztetéssel kezelték. Valentin Berezskov ismert szovjet publicista, aki abban az időben diplomataként dolgozott, a Szovjetunió berlini követségének ügyvivői tisztét töltötte be, később megírta, hogy ennek a különleges elbánásnak természetesen nem az volt a magyarázata, mintha a nácik egy pillanatig is tiszteletben tartottak volna valaminő nemzetközi megállapodást, hanem egyszerűen rájöttek, hogy a szovjet diplomaták mentességének megsértése azzal járhat, hogy a még Moszkvában tartózkodó német diplomáciai misszió tagjaival szemben eljárnak a szovjet szervek. Berezs- kovnak a tíz nap leteltével, amikor a szovjet diplomatákat a Balkán-félszigeten keresztülvezető útjukra elindították — semleges földön cserélték ki ugyanis a harcban álló országok diplomatáit — módjában volt a náci külügyminisztérium, a Wilhelmstrasse egyik tisztviselőjével beszélgetni és az elmondotta neki; „Számukra csak az a fontos, hogy a moszkvai német misszió személyzete mielőbb hazaérjen”. Ez volt tehát az oka annak, hogy miközben a Né-* metországban levő szovjet állampolgárokat letartóztatták. bántalmazták, koncentrációs táborba hurcolták, a szovjet diplomaták testi épségét biztosították és lehetővé tették számukra az elutazást. Következik: Revolverlö- véspk Stockholmban.
