Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-05 / 183. szám
I. oldal 1971. augusztus 5, csütörtök Cipőgyári beszélgetések //. Elvándorlók A szakmunkáshiány és általában a munkaerő- hiány — az utóbbi években — olyan országos problémává szélesedett, amelyet minden üzemben, gyárban, hivatalban többé-kevésbé éreznek. A jelenség megszüntetésére, illetve enyhítésére való törekvés viszont olyan visszásságokat szül, hog? aki már tizenöt-húsz éve dolgozik a munkahelyen, s a törzsgárdához tartozik, gyakran hátrányosabb helyzetbe kerül anyagilag, mint akit az „utcáról” vettek fel. Ennek olyan következményei is vannak, hogy a nagy gyakorlattal, szakmai tudással rendelkező szakmunkás kevesebbet keres, mint az, aki éppen csak megkapta a segédlevelet. Az elvándorlás okai között nem az utolsó helyen áll ez a feszültség. Milyen arányú az elvándorlás, a fluktuáció az Alföldi Cipőgyár kecskeméti üzemében, mi az oka és hogyan próbál változtatni a jelenségen a kollektíva, a vezetés? — Körülbelül egy éve öltött nagyobb méreteket nálunk a fluktuáció. Akik jöttek, azoknak ötven százaléka el is ment. Vannak a kilépők között olyanok, akik igen hosszú időt töltöttek a gyárban, mint például Deák József, ö húsz évig dolgozott itt, aztán elment a BOV-hoz gépkocsivezetőnek. De elment Petrovics Ferenc, szocialista brigádtag, Kovács Pálné szakmunkás, Szijjártó Sándor - né, a könnyűipar kiváló dolgozója. Most van bent a felmondólevele Czunyi Lászlónak, aki a Katona József szocialista brigád Vezetője, 17 évig dolgozott itt. Ugyancsak felmondott Ormódi József brigádvezető — sorolja a neveket Petróczi Sándomé, s amíg jegyzetelek, azon tűnődöm, hogy itt valami nagy baj lehet a törzsgárda megbecsülésével. Mielőtt azonban ítéletet mondana a kívülálló, meg kell hallgatni az igazgatót is. | — Nézzünk konkrét számokat, például az idei év első felének kilépőit. Hat hónap alatt 60 személyt vettünk fel, ugyanakkor szintén 60 azoknak a száma, akik megváltak tőlünk. Ez sok. De ha a számok mögé is vetünk egy pillantást, akkor a következők derülnek ki: a hatvan személyből 28 nyugdíjba vonult, 32 szabályos felmondással távozott. Ha a 32 esetet tovább elemezzük, az derül ki, hogy ennek több, mint fele az úgynevezet „átmenő forgalom’’- ból adódik, vagyis olyanokból, akik 1—2 napot, de maximum egy évet töltöttek az üzemben — magyarázza Hegedűs elvtárs. A személyzeti vezető által név szerint említettek nem egy év alatt mentek el. Közelebbről is szem- ügyre véve a kilépés okát, újabb érdekes dolgok derülnek ki. Például: ha nem emelnék egy forintot az órabéremen, elmegyek. Nem emeltek, elment (aztán kérte magát vissza, de már későn). A másik dolgozó egyenesen az igazgatóhoz ment: — Egy hónap fizetéses szabadság kellene, mert gépkocsivezetői vizsgát akarok tenni. Az iga- gató megkérdezte: utána itt maradsz? — Nem, elmegyek, — hangzott a válasz. Érthető, ha nem kapott fizetéses szabadságot. Erre fölmondott. Elfogadták a felmondását. Az említett két asszonynál különleges helyzet adódott. Kétgyermekes anyák, akik azt kérték, hogy egy műszakban dolgozhassanak, csak délelőtt. A vállalat vezetése nem tudta teljesíteni kérésüket, elmentek. Petróczi Sándomé szerint lehetett volna találni lehetőséget „ha nagyon akartuk volna...”. Az igazgatónak más a véleménye: — Nálunk csak a modellérián van egy műszak. Ebben az üzemrészben tervezik a cipőket, ide viszont a legjobban képzett szakemberek kerülhetnek. Mindkét asszony jó szakmunkás volt, de érzésem szerint nem tudták volna ellátni az itteni feladatokat. — A modellérián olyan ember is dolgozik, aki nem szakmunkás, családja sincs. Találunk ilyet a raktárban is. Ilyesmire gondoltam, amikor azt mondtam, hogy ha nagyon akartuk volna, megoldhattuk volna a két asszony problémáját — teszi hozzá a személyzeti vezető. II kilépők, elvándorlók zömét azok képezik, akik nem tudnak beilleszkedni a szalagtermelésbe, nem találják meg a számításukat. Mit lehet tenni az elvándorlás ellen? Nem sokat. Teljesítményben dolgoznak az emberek. A szaktudás mellett a rátermettség, a leleményesség emelheti a boríték tartalmát. Az üzem természetesen megérzi a vándorlást. A betanulóbér mögött alig van értékelhető termelés, s mire betanul valaki — elmegy. Elv, hogy vissza már nem veszik. Ha minden munkahelyen ilyen gyakorlatot teremtenének, bizonyára kevesebb lenne a vándormadár. Gál Sándor (Következik: A demokrácia kérdőjelei.) r Átalakul a Homokhátság Ä negyedik ötéves terv mezőgazdasági beruházásai A XX. század egyik nagy természetátalakító munkája a Duna—Tisza közi futóhomok megszelídítése és termelésbe vonása. Az első korszak a második világháború kezdetéig, a második a felszabadulást követő évektől napjainkig tart. A harmadik, a negyedik ötéves tervvel vette kezdetét és 1980-ig tart. A Homokhátság a megye területének 52 százaléka. Szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztésen kívül erdőgazdasága, s állattenyésztése — baromfi, juh és sertés — is egyre nagyobb szerepet játszik. Növénytermesztésére jellemző, hogy a kertészeti kultúra aránya megközelíti a 38—40 százalékot. A kedvezőtlen termőhelyi adottságok, a szélsőséges éghajlati és közgazdasági viszonyok azonban nehezítik a homok komplex hasznosítását. Például a körzet szántóföldi művelésbe vont területéből 200 ezer ka- tasztrális hold a négy aranykoronát, 100 ezer ka- tasztrális hold a két aranykoronát sem éri eL Indokolt tehát, az általános meliorizációs törekvések keretében a vízrendezés, a talajjavítás. Ez teremti meg az előfeltételét a termelés biztonságának. Csak ezután következhet az öntözéses gazdálkodás fejlesztése, ahogyan ezt a kivitelezési programban a MEZÖBER Kecskemét—Kiskunfélegyháza városra és járásra, a VlZITERV pedig a kiskőrösi járásra meghatározta. Nagyon lényeges a hasznos művelési ágak és a földadó alá nem eső területek különválasztása. Ebbe a kérdéscsoportba tartozik az ár- és a piaci helyzet vizsgálata, a közgazdasági szabályozók előrejelzése, a széles körű tájékoztatás. A talajjavítás különböző módjait a gazdaságossági határértékek megjelölésével lehet végezni: például a talajgazdagító zöldtrágya és takarmánynövények termesztésével, nagy adagú műtrágyázással és mélyforgatással, amely keuvezo lehetőségeket teremt a szőlő, gyümölcs, cellulóznyár, esetenként az évelő pillangósvirágú növények telepítésére. A rozs vetésterületének csökkenése a növénytermesztés szerkezetének egyszerűsítése lehetőséget nyújt arra, hogy növekedjék az évelő és egynyári takarmánynövények vetésterülete. A termelési körzeteken és alkörzeteken belül az eltérő adottságok szerint meg kell különböztetni a barna és a lepelhomokot, valamint a kvarcszemes futóhomokot. Követelmény, hogy a mezőgazdasági üzemek homokhasznosítási elgondolásai kapcsolódjanak a termelési körzet és az al- körzet hasonló jellegű tervéhez. A korszerű rét- és legelőgazdálkodás fejlesztése mellett, a gyenge termőképességű talajok szántóföldi művelésből való kivonása és azokon a feltételes juhlegelő létesítése is számba jöhet; Bocsa, Bugac, La- josmizse és Soltvadkert jó példa erre. Nagy jövője van az állattartásnak a nagyüzemi kereteken kívül a háztáji és kisegítő gazdaságokban, a Homokhátság nagy kiterjedésű tanyavilágában rét és legelő területein; A homoki növény, illetve tömegtakarmány-termesztés színvonalának emelésével párhuzamosan a szakosító. BANDITÁK A GÉPEN 1970. október 15-én rövid jelentést adott ki a TA.SZSZ: elrabolták az AEROFLOT szovjet légitársaság AN 24 típusú utas- szállító repülőgépét. A gép — fedélzetén 46 utassal és ötfőnyi személyzettel — Batumiból Szuhumiba indult. Tíz perccel a gép elindulása után ketten fegyverrel fenyegetőzve be akartak törni a pilótafülkébe. A légikisasszony, Nagyezsda Kuncsenko útjukat állta és meg akarta akadályozni, hogy az ajtóhoz jussanak. A két támadó ekkor közvetlen közelből lelőtte a stewardesst, majd berontott a pilótafülkébe. Itt — dulakodás, lövöldözés után — fegyverrel arra kényszerítették a pilótákat, hogy változtassák meg a repülőgép útvonalát. A dulakodás, lövöldözés közben megsebesült a repülőgép parancsnoka és súlyos sérülést szenvedett a navigációs tiszt. A pilóták, hogy megmentsék. a gép utasainak életét, kénytelen nek voltak leszállni a szovjet—török határ közelében lévő Trabzon török város repülőterén. Az első hír után megtudta a világ a részleteket is. Kiderült mindenekelőtt, ki volt a géprabló. Apa és fia — a 46 éves Pranasz Sztaszio Bra- zinskas-Koreivo és 18 éves fia. Brazinskas egy litvániai faluban született, az ország felszabadulása előtt gyapjúfeldolgozóüzem tulajdonos volt. A Pravda a géprablókról: „Brazinskas, a bandita, tolvaj és spekuláns volt, aki elzüllesz- tette a saját fiát, s amikor légikalózzá és gyilkossá vált, őt is bevonta a bűncselekményébe ... 1950-ben Vevis litvániai városban egy fogyasztási szövetkezetben dolgozott, de az árak jogtalan felemelése révén meg nem engedett haszonhoz jutott, így öt évre ítélték lopás és egyéb üzelmek miatt, amelyeket egy terménynagykereskedésben, illetve egy üzemanyagraktárban köve= tett el.'T! Kiszabadulása után eladta vevisi házát, elhagyta családját és Vil- niusba költözött egy nőismerőséhez .., 1967-ben Üzbegisztánban telepedett le, másodszor is megnősült, de hamarosan ezt a feleségét is elhagyta, kislányával együtt. A szovjet sajtó beszámolt arról is, hogy Nagyezsda Kurcsenko stewardess meggyilkolása után az idősebb Brazinskas sebesítette meg Csah- rakija első pilóta repülőgépparancsnokot és ejtett igen súlyos sebet Fagye- jev navigációs tiszten. A nyugati sajtó megjegyezte: ez volt az első repülőgéprablás a Szovjetunióban. Az Izvesztyija ekkor, a banditatámadásról írott cikkében a következőket szögezte le: „Nem ez volt az első ilyen kísérlet. Olvasóink még emlékeznek rá, hogy négy évvel ezelőtt, ugyancsak Batumiból, három fegyveres bandita próbált eltéríteni egy repülőgépet. Slenov és Tomasvili kom- szomolista pilóták, valamint Kutatyeladze, a ba- tumi tengerészeti iskola hallgatója azonban bátran harcba bocsátkoztak a banditákkal, akiket sikerült lefegyeverezniök. Kutatyeladze, meg is sebesült. Nagyezsda Kurcsenko légikisasszony a súlyos pillanatban ugyanúgy járt el, ahogyan előtte hasonló módon eljártak más szovjet emberek”. A szovjet repülőgép, a szovjet kormány fellépése után, utasaival együtt, másodnap már visszatért a Szovjetunióba — a banditák azonban csak néhány órát töltöttek a trabzoni ügyészség fogházában. Az igazságügyi szervek — a szovjet közvélemény és világközvélemény egyöntetű megdöbbenésére — szabadon bocsátották őket. A trabzoni közlés szerint „rendőri felügyelet alatt vannak mindaddig, amíg politikai menedék iránti kérelmükről határoznak”. A külföldi hírügynökségek trabzoni jelentései beszámoltak arról, hogy a „politikai menedékjogot” kérő légibanditák a gép leszállása után kezükben tartották még lefűrészelt csövű puskáikat — de azért első mozdulatukkal bőröndjük után kaptak. A bőröndben arany és 6500 dollár volt. Nem sokkal azután, hogy a gyilkos légibanditák ügyének híre elterjedt, Ankarába érkezett az Egyesült Államokból egy „litván emigráns szervezet” néhány megbízottja, hogy a gyilkosok segítségére legyen. Ekkor már világossá vált, hogy a török igazságügyi szervek arra hivatkozva igyekszenek megtagadni a gyilkosok kiadását, hogy azokat a kikérő országban „politikai bűn-» cseleményekkel vádolják” és ezért a kiadatás ellenkeznék a török törvényekkel ... A szovjet közvélemény álláspontját ebben a kérdésben a leghatározottabb formában egy tekintélyes szovjet jogász, Mihail Sztro- govics akadémikus fejezte ki: „A nemzetközi jogszabályai és a nemzetközi jog kialakult gyakorlata szerint az a személy, aki köztörvényes bűncselekményt követ el. annak az országnak a bírósága előtt felel tetteiért, amelynek területén a bűntényt, elkövette. Ha a bűnös valami oknál fogva egy másik állam területére kerül, annak az országnak, amelynek területén a bűntényt elkövették, joga van követelni kiadatását. A bűnöző kiadatását követelheti az az állam is, amelynek polgára szenvedő áldozata volt a bűnténynek, illetve az az állam, amely ellen a bűntény irányult. A bűnös kiadatásához elegendő, ha megvan a három feltétel egyike. Az AN—24-es repülőgép eltérítésének esetében fennáll mind a három feltétel. A trabzoni török bíróságon azonban azt a verziót fogadták el. amelyet maguk a bűnözők hangoztattak, nevezetesen, hogy a bűntényt állítólag politikai indítékok alapján követték el...” A géprabló, gyilkos banditák mint „politikai menedékjogot” élvező személyek kibújtak a szovjet büntető igazságszolgáltatás előtti felelősségrevonás alól. (Következik: Nemzetközi) bűncselekmény.) tott nagyüzemi szarvas-' marha- és sertéstelepek létesítése a soron következő tennivaló. A növénytermesztés és kertészet munkájának eredményét fokozná, ha minél előbb megkezdenék a speciális erő- és munkagépek sorozatgyártását. A Homokhátság számára nyújtott hitelek, állami támogatások rendszerének és körének bővítése azért is kívánatos, mert a járulékos és kiegészítő beruházások hiánya miatt az ültetvények forognak veszélyben, Kétségtelen, hogy a beruházásoknál figyelembe kellett venni, hogy azok lehetőleg minél előbb megtérüljenek. A gyakorlatban azonban ez úgy érvényesül, hogy hitelt csak oda adtak és adnak, ahol annak visszafizetése már a hitelezés pillanatában garantálva van. A kedvezőtlen adottságú, többségében gyenge homoktalajjal rendelkező gazdaságokban kevés az anyagi eszköz, viszonylag rosszabb az állóeszköz-ellátottság, a beruházás is lassabban térül vissza, mint a megye más tájkörzeteiben. Viszont a Homokhátságról származó exportálható termékek a nemzeti jövedelmet növelik. A hűtött tárolók, szőlőfeldolgozók, bortárolók, csomagolok, szállítók, a korszerű szakosított állat- tenyésztő telepek, a konzerv- és húsipari beruházások ezért nemcsak Bács- Kiskun megye, hanem az egész népgazdaság érdekeit szolgálják. A Homokhátság speciális növényei, többek között a spárga, a paradicsom, a retek, a kajszi-, az őszibarack, az alma, a szamóca és a szőlő igen jelentős hányadát teszik ki a körzet árukínálatának. A felsorolt cikkekből, az állati termékeken kívül friss és feldolgozott állapotban nemcsak az ország más vidékeire, hanem a szocialista és a tőkés piacra is jelentős mennyiség kerül. Mindezek indokolják azokat a nagy arányú beruházási összegeket, amelyeket a megyei vezetés a homok hasznosítására tervezett. A negyedik ötéves tervben fásításra, erdő- és mezőgazdasági cellulóz- nyár telepítésre 410 millió forintot irányoztak elő, Ebből 14 ezer hektár erdőt lehet telepíteni, s ennek több mint kétharmada a Homokhátságon lesz. Kétszáztizmillió forintot tesz ki a negyedik ötéves terv úgynevezett meliorizációs terve, ennek 80 százaléka a Homokhátság gazdaságait érinti. A gyepgazdálkodás állami támogatása 22 millió forint. Ennek az összegnek 60 százaléka a homokhátsági ősgyepek javítását, öntözött váltó legelők létesítését szolgálja. Mindezeknek és egyéb terveknek a megvalósításával 1980-ra a homokhátsági termelési körzet és annak üzemei a korszerű, intenzív, jövedelmező gazdálkodás bázisaivá válnak. Dr. Maár András a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője
