Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-01 / 180. szám
4. oldal 1971, augusztus 1., vasárnap A z a körülmény, hogy a Bácska Ktsz gazdasági és pénzügyi helyzete nem egészen olyan, amilyennek vezetői szeretnék látni és elhitetni a kívülállókkal, a tagság közérzetére is rányomja a bélyegét. Még inkább így van ez, ha számításba vesszük, hogy már a NEB-vizsgálat is a személyi ellentétek, a pattanásig éleződött „bel- villongások” feszültségekkel terhes légkörében zajlott le. S erre a vezetés magatartása nem csekély okot adott. A szövetkezeti demokrácia sorozatos megsértése. sőt fontos követelményeinek semmibevétele nagymértékben előidézője volt a két év előtti válságnak is. Részletek a NEB vizsgálati jegyzőkönyvének idevonatkozó megállapításaiból: „Az elnök többször állította, hogy az 1967. IV. negyedévben elkészült működési szabályzat van érIngoványos talajon 11. Hallgatni és helyeselni vényben. Bemutatott egy- egy példány átadására vonatkozó átvételi elismervényt a műszaki vezető és a főkönyvelő részére. A műszaki vezető később írásban igazolta, hogy csak tanulmányozásra vette azt ét.” „Az év végi mérleg az ellenőrző bizottság által nincs aláírva, az ellenőrző bizottsági éves tevékenységről szóló beszámolója erről nem tesz említést.” „A népi ellenőrök munkái során többször tapasztaltak a ktsz dolgozói között olyan hangulatot és véleményeket, hogy az elnök küldöttközgyűlésre hívja össze azokat a küldötteket. akik az elnöknek nem mondanak ellent és készségesen jóváhagyják az előterjesztést.” Akadt egy ember. Ez utóbbi megállapítás rendkívül fontos momentumra figyelmeztet: a mellőzött szövetkezeti demokratizmus közepette is akadtak olyan emberek, akik a mulasztásokra nemcsak odafigyeltek, de szóvá is tették azokat, s azonkívül a fékevesztett termelésnövekedés veszélyeit is érzékelték. Ilyen ember volt Virágh Ferenc műszaki vezető és elnökhelyettes. Bejelentésére indult meg a NEB-vizsgálat -miután, észrevételei nemcsak a szövetkezet vezetőségében, de egyes községi és járási fórumokon sem találtak meghallgatásra. Ám e lépésével végképp kihívta maga ellen az elnök és a hozzá közelállók ellenszenvét. Hamarosan elkövetkezett a kenyértörés ideje. Sajnos, az igazsághoz hozzátartozik, hogy erre közgyűlési „segédlettel” került sor, 1969, szeptember 29-én. A NEB-jegyzőkönyvek között tucatszámra találhatók olyanok, amelyek egyértelműen arra utalnak: Heré- di Kálmán és hívei a közgyűlés előtti napokban aktív szervezőmunkát fejtettek ki, hogy a tagság Virágh Ferenc ellen foglaljon állást. S tették ezt ígéretekkel, s megfélemlítésekkel egyaránt. A párttitkár — ezt a tisztségét tavaly október óta látja el — azt hangoztatja, hogy hasonló korteskedéstől Virágh Ferenc sem riadt vissza. Sőt munkaidejének tekintélyes részét arra fordította, hogy megszervezze a személye körülbástyázását. Szó szerinti részlet a párttitkárral folytatott, magnószalagon rögzített beszélgetésemből: „— De ha tette ezt védekezési reflexből? — Nem hiszem .. — De hátha szüksége volt rá? — Lehetséges.” Fogadjuk el azt a változatot, hogy mindketten szervezkedtek. Ez esetben is Herédi és „köre” marasztalható el inkább, részint mint kezdeményezők, másrészt, mint amúgy is, az ilyen eszköz alkalmazása ..nélkül-, is hatalmi — tehát előnyös — helyzetben levők. Virágh Ferenc a közgyűlést követő napon jogvédelmet kért a járási tanács vb-től. Megkapta. A ktsz fellebbezésére a megyei tanács vb elnöke is jóváhagyta a jogvédelmet kimondó határozatot, azzal, hogy „indokolt Virágh Ferencnek műszaki vezetői beosztást a vezetőség által meghatározott műszaki feladatkörrel, új állás szervezésével megoldani.” És erre a ktsz? — Meghagyták a címemet és a fizetésemet. Kineveztek a szolgáltató ágazat élére. Azelőtt több mint ezer ember munkáját irányíthattam. Most tartoznak hozzám huszonkilencen. Más típusú ember talán örülne is ennek: kevesebb a gondja. De számomra kétségbeejtő a helyzet. S még nincs vége ... Máshová kerül rövidesen a kétszemélyes üvegező- és képkeretező részleg. Aztán a rádió- és a tv-szervizre kerül majd sor. Lassanként ország nélküli király leszek ... És akkor a főnökeim megkérdezhetik: minek is vagyok én itt. És még tizennyolcán Felmerül az a gyanú is, hogy talán a most 53 éves és másfél évtizede itt dolgozó Virágh Ferenc feje fölött eljárt az idő — a szakmai hozzáértés és színvonal tekintetében is. De ilyesmiről szó sincs: a szövetkezet széles hálózatának kiépítésében jelentős szerepe volt. Érdekes adalék ehhez a NEB egyik megállapítása: „... Virágh Ferenc kénytelen volt a kelleténél többet bent (vagyis az irodában — H. D.) tartózkodni, mert a főkönyvelő és az elnök éveken keresztül tanultak, felsőfokú _ El mentek Jánoshalma tsz-műhelyeibe, az ÁFÉSZ- hez, vagy önálló kisiparosok lettek. Béres János például ma Jánoshalma taxisofőre. Mellesleg munkás- őr is. — Négy és fél évig dolgoztam a ktsz-nél, mint gépkocsivezető. Tehergépkocsin kezdtem, majd személygépkocsira kerültem. Amíg nem bíráltam a vezetést, addig megbecsült ember voltam. De amint szót emeltem a visszásságok ellen, rögtön cserélgetni kezdték alattam a kocsit. Utoljára egy félig széthullt Csepelre tettek. Nem bírtam tovább, eljöttem. Tovább állt egy brigád Varga Endre, a vasipari részleg vezetője ez év tavaszán hatodmagával ment át a tsz-közi vállalkozás kéleshalmi gépműhelyébe. Hányattatásukat így mondja el: — Jómagam 11 évet hagytam ott a ktsz-nél. Életemnek azt az időszakát, amikor az embernek leginkább kedve van dolgozni. Nem is volt velem semmi baj, amíg a vezetők tudomást nem szereztek arról, hogy én is elmondtam néhány dolgot a népi ellenőröknek. Az elnök és közöttem elmérgesedett a helyzet, és úgy láttam jónak, ha jogvédelmet kérek. Megkaptam. De jött a retorzió. A vasasrészleg akkor mintegy száz főből állott. Olyan döntés született bent, hogy a részleget átviszik az építőipar irányítása alá. Néhányan felszólaltunk, hogy nem kívánunk a kőművesekhez tartozni. Rendben van, mondták, s tízen együtt maradtunk továbbra is, külön kis részleget alkotva. Tágas, jó műhelyünkből kitettek bennünket egy féltetős színbe. Egy telet is kihúztunk ott valahogy, ám tavaly szeptemberben tovább vezényeltek bennünket az autószerviz udvarára, a szabad ég alá. Kicsiny brigádunk létszámát tovább csökkentették, holott több emberre lett volna szükségünk, hogy az elvállalt ezer hidraulikát elkészíthessük. S amikor a megrendelésnek nem tudtunk eleget tenni, azért is engem t vontak felelősségre ... Látnunk kellett, a szövetkezetben már nem terem számunkra babér, ezért továbbálltunk. Szívesen fogadtak itt bennünket, a számításunkat is megtaláljuk. Nem tőlük tudom meg, hogy tavalyi 3 milliós termelési értékük egyharma- da volt a nyereség. Azt sem, hogy a közös vállalkozásnál másfél hónapos alkalmaztatás után nagyobb összegű prémium várományosai. ötletes, ügyes permetezőgépet szerkesztettek. Részlet a ktsz lapunkban megjelent álláshirdetéséből: „Felvételre keresünk lakatos, hegesztő szakmunkásokat ... Felveszünk lakatos és hegesztő brigádokat is.” Elégedetlenség — a „pikszisben’ Ezek után olyan ember után kutatok a ktsz-ben, akiről feltételezem: nyakig „benne van a pikszisben”. Ábrahám Jánost, a bajai bőrdíszműrészleg vezetőjét keresem meg. Nevetőbb helyen szerepel a NEB- vizsgálatban is, nem éppen előnyös megvilágításban. Az írásbeli tanúvallomások szerint ő volt az egyik, aki az emlékezetes 1969 szeptember 29-i közgyűlés előtt fő szervező tevékenységet fejtett ki — Herédi mellett. Még fiatalember, de életútja sokban eltér a szokványostól. Mint 56-os disz- szidens, 9 évet töltött Nyugaton. Belgiumban önálló szervizműhelye volt. Ennek felszerelését, három személykocsi kíséretében, hazahozta, s pénzzé tette. Berendezkedett. A részleget két alkalmazottal kezdte. Most hetvenen dolgoznak. Felesége helyettesíti, amikor anyag után járkál, vagy a termékek számára szerez piacot. Mozgékony, eleven szellemű ember, azt mondja, „odakint” csak az ilyenek boldogulnak. A műanyagcsónakok gyártását ő szervezte meg a ktsz-ben. Legújabban egy műanyag vízibicikli prototípusát készítette el. Felfigyelt arra, hogy a megyében sehol nem gyártanak, s nem is árusítanak tájjellegű aján- dékmütyürőket. Ö erre is vállalkozott, s az első próbálkozás olyan sikerrel járt, hogy nyomban megvetette az új részleg alapját. És mindezek ellenére — elégedetlen. Mind komolyabban foglalkoztatja a gondolat: kiváltja a maszek iparengedélyt, s visz- szatér eredeti mesterségéhez: az autófényezéshez. — Nem találja meg a számítását? — kérdezem. — Ennek a szövetkezetnek vége. Falusi társulat, a vezetők: kiskaliberű emberek. Hozzám csak akkor szaladnak, amikor baj van. Utána: ejtenek. Alkalma- zottaim írtak be, hogy jelöljenek a vezetőségbe. Válaszra sem méltattak. Minden az építőipar, még ha a gatyánk rámegy, akkor is. Figyelemre méltó, amit a személyi torzsalkodásokról mond: — Virágh bácsi a bejelentésében engem is támadott, s úgy láttam, védekeznem kell... És nem tagadom, védekeztem. Hozzáteszem, hogy tábora nem volt lebecsülendő. De amikor ügyét veszni látták, a legtöbben elpártoltak mellőle. Magára hagyták. A többieknek is feladták a leckét, hogy ezek példáját kövessék. Varga Endrének is. De ő kitartott. Tudja, uram, ő jellemes ember... Ilyenek kevesen vannak. Divide et impera Ez év februárjában a vezetőségválasztó közgyűlésen a tagság túlnyomó része bizalmat szavazott Herédi Kálmánnak. A NEB-vizsgálat egy évvel azelőtt zárult le. A vezetés, amely túlélte a krízist, annyi tanulságot levont az ügyből, hogy a biztos szakadék felé rohanásnak semmi értelme. A gazdasági ésszerűsítéseket ilyen értelemben hajtotta végre. Vagyis a puszta óvatosság parancsára hallgatva. De szó sincs a szövetkezeti élet demokratizmusának helyreállításáról! Akik ilyesmit tesznek szóvá, egzisztenciájukat hosszabb távon aligha alapozhatják meg a Bácska Ktsz-ben. Az oligarchikus hatalom kegyetlen „bölcsességei” érvényesülnek itt. vegytisztán kikristályosulva. Az egyik ez: Divide et impera. (Oszd meg és uralkodj rajtuk.) A másik ez: Leben und leben lassen. (Élni és élni hagyni. — Már ti. azokat, akik nem jelentenek „veszélyt”.) S mindez magyarul: Ne szólj szám, nem fáj fejem. A megosztott tagság élni akar — megélni —, s ha lehet, fejfájás nélkül. Ezért bizalmat szavaz. Titkos szavazással természetesen. És Csupity István, nagyközségi tanácselnök megnyugodva jelenti ki: — Volt urna és volt szavazófülke. Addig én is kételkedtem ... De állítom, hogy Jánoshalmán ma már nincs Bácska-probléma. Keserű kenyér A ktsz-ben 39 tagja van a pártszervezetnek. Az új titkár fiatal és tapasztalatlan. Mielőtt megválasztották, lakatosként dolgozott. Nem sokkal utána megalakult a ketreckészítő részleg. ö lett a vezetője... És a három utóbbi esetben a taggyűlés már nem volt határozatképes. A szükséges kétharmados többség nem volt jelen. Amit viszont helyesen és joggal állapít meg Szarvas László: a községi pártvezetés többet tehetett volna annak érdekében, hogy útját állja a személyi torzsalkodás elfajulásának. Herédi és legszűkebb környezete számára nem mentség, hogy sem a í ktsz-en belül, sem azon kívül nincs számításba vehető vitapartnere, aki mögött valóságos tömegbázis és presztízs áll. Ám ez kétségkívül olyan tényező, amely hozzásegít a demokratizmus, de még az emberség gyakorlatától való elrugaszkodáshoz is. Az elnök — többen is állítják — nemegyszer kijelentette, kisebb és nagyobb plénum előtt: „Ezerkétszáz családnak nyújtok kenyeret, megélhetést.” Olyan kenyeret, amelyért itt nem elég csak megdolgozni, mást is kell tenni: Ha lehet, minél többet helyeselni... Hatvani Dániel Munkájuk egy részét neki kellett vállalnia.” Ha csupán Virágh Ferencről volna szó. kis nagyvonalúsággal azt is mond- [ hatnánk, sorsa a körülmények véletlen összejátszása folytán alakult ilyen szerencsétlenül. Annál is inkább, mert munkakörével összefonódó magánügyei folytán bizony ő maga is jócskán nyújtott támadási felületet. De mit szóljunk ahhoz a tényhez, hogy a NEB-vizsgálat során a Virágh mellett tanúskodó tizennyolc személy közül is alig három-négyen dolgoznak már csak a szövetkezetben! küldje azonnal Ammanba PNFF mindaddig fogva a három gerillát, akik je- tartja a zerkai repülőtérre lenleg Zürichben 12 éves kényszerített két repülőbörtönbüntetésüket töltik gép utasait — izraelieket, egy 1969-ben, a zürichi re- svájci, brit és nyugatné- pülőtéren egy izraeli gép met, valamint más államellen elkövetett támadásuk polgárokat (közöttük né- miatt. 2. Azonnal engedjék hány izraeli—amerikai ket- szabadon és küldjék Lón- tős állampolgársággal ren- donból Ammanba Leila delkező személyt) — amíg Khaledet, a vasárnapi si- a fenti feltételeknek az il- kertélen El Al-gépeltérítést letókesek eleget nem tesz- végrehajtó harci különít- nek. meny életben maradt tag- Nem sokkal a három kö- ját, valamint tűzharcban vetélés nyilvánosságra ho- lelőtt társa holttestét. 3. zatala után újabb feltéte- Engedjék szabadon esküid- lekről érkezett hír, ezúttal A zerkai repülőtéren ál- az esőköpenyekkel letakart jék Ammanba azt a három már Bernből, ahol azonnal ló gépek utasainak szaba- fiatal leány, akit a kudar- palesztinai gerillát, akik tárgyalni kezdtek az utadon bocsátásával kapcsola- cot vallott kísérlet, az El nyugatnémet börtönben sok esetleges szabadon botos feltételek közlése — a Al-gépen lezajlott tűzharc vannak egy izraeli El Al- csátásának megvalósításá- közleményt a Palesztinai után a Scotland Yard tiszt- gép ellen Frankfurtban, ról. Kiderült, hogy az iz- Népi Felszabadítási Front jei vittek fogházba a Ion- 1969-ben elkövetett tárna- raelieket és az izraeli és hozta nyilvánosságra — doni repülőtérről. A leány dás miatt. még egy állampolgársággal nemcsak arra felelt, hogy régi harcos: Leila Khaled. A feltételeket közlő nyi- (azaz kettős állampolgárkik voltak a gépeket élté- A követelések három latkozat 72 óra határidőt sággal) rendelkező szemé- rítő „ismeretlen szemé- pontja a következőképpen szabott a követelések tel- lyeket a PNFF csak akkor lyek”. hanem név szerint hangzott: „1. A svájci kor- jesítésére. A leghatározot- bocsátja szabadon, ha Iz- is megmondta, ki volt az many bocsássa, szabadon és tabban kijelentették: a raettren fogva tartott 7. TÚSZOK ÉS FELTÉTELEK