Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-31 / 204. szám

Wfl aturnsztns Jn.ltefld 8. oldal A magyarok? — Comme il faut! Kalocsai táncosok „Franciaország szívében" Pont-Chrétien, ez a csen­des, alig ezer lelket szám­láló francia városka ma­gyarrá lett három hétre. Itt vendégszerepeit ugyanis a X. nemzetközi folklórna­pok, a JIFOP rendezvé­nyein a Kalocsai Népi Együttes, amely az utóbbi években — túlzás nélkül állíthattuk — európai hír­névre tett szert tempera­mentumos táncaival, a ma­gyar népművészet magas­szintű tolmácsolásával. Le Coeur de France — Franciaország szíve. Így nevezik, nem kis büszke­séggel geográfiai helyzetük alapján lakóhelyüket a pont-chretieniek, de három hét alatt bebizonyosodott: nemcsak földrajzilag, ha­nem érzelmileg is Francia- ország szívét jelentették a kalocsai együttes számára. A nem könnyen lelkesedő francia közönség tomboló tetszésnyilvánítása, a sze­retet számtalan megnyilvá­nulása örök emlék marad a küldöttség 35 tagja szá­mára, akik az Indre me­gyei tanács meghívására utaztak Franciaországba. Még fáradtan csillogó szemek, utazástól elnyűtt arcok fogadtak a kalocsai művelődési központban, ahol az együttes vezetőivel, s néhány tagjával beszél­tünk meg „randevút”. Az első mondatok után elil­lant a fáradtság, s szinte egymás szavába vágva idézték fel a csodálatos út részleteit. Hogyan is tör­tént? Tengernyi szépség — 85 bőröndben — A MALÉV TU— 134-esével landoltunk Pá­rizs Le Bourget repülőte­rén — kezdte útibeszámo­lóját dr. Kanyó János, az együttes „krónikása”. — Már várt bennünket Pier­re Panis úr, a JIFOP szer­vezője, aki a La Nouvelle Republique aznapi számát nyomta kezünkbe, melyben öles betűk hirdették érke­zésünket. Különautóbusz- szal, csodálatos út után ér­keztünk meg a festői szép­ségű Pont-Chretien be, ahol valóságos plakáterdő foga­dott bennünket. Azután a magunkkal hozott 85 bő­röndből „elővarázsoltuk” a gyönyörű ruhákat, s öröm­mel tapasztaltuk, hogy már az első próbákon ren­getegen kívánták látni tán­cosainkat. Még a pont- chretieni községi tanács titkárnője is állandóan az ablakban könyökölt, hogy tanúja lehessen próbáink­nak. Nem kellett tartania főnöki korholástól... Közösen a Berry-együttessel — Július 31-én hatalmas közönség előtt volt a pre­mier — vette át a szót Piukovics La jos, az együt­tes kísérője. — A program szerint a francia Berry- együttes számai vezették be az előadást, majd utá­na jött a magyar tánc­rend: a Kun verburik, a Tavasz című táncjáték, a Kiskunsági csárdás, a Szat- márökörítói fergeteges, az Űszódi táncok, a Bátrai ké­ses. A szünetben kis ka- j marakiállításon mutattuk Szövetkezet legszebb ter­mékeit. köztük a kalocsai népviseletbe öltöztetett ba­bákat. A műsor második részé­ben újabb produkcióknak tapsolhatott a közönség: az Aratóvégző, a Kapuvári verbunk. a Három magyar parasztverbunk, a Leány- karikázó és a Szép rozma­ringszál című táncok hatal­mas sikert arattak. Szinte nem is lehet szavakkal visszaadni ezt a lelkese­dést, amely a Berry-együt­tessel közösen táncolt finá­lét fogadta. Ezt Tóth Fe­renc és Pécsi Ferencné, az tűk a táncot, hogy besza­kadt a színpad ... Új barátok Az együttes művészeti vezetője, Tóth Ferenc így foglalta össze útjuk tapasz­talatait: — Ügy gondolom, hogy együttesünk franciaországi útja a magyar népi kultú­ra térhódításának újabb jelentős állomása volt és általa hazánknak is sok új barátot szereztünk. Leg­jobban jellemzi ezt egy francia kislány búcsúmon­data: „Valósággal magyar­nak érzem magam .. Tóth Eszter: Apu Fergeteges magyar tánc a szabadtéri színpadon. együttes művészeti vezetői állították össze ott, a hely­színen ... Károm hét diadalmonet A Kalocsai Népi Együt­tes háromhetes vendégsze­replését élénk érdeklődés­sel követte az ottani sajtó. Jó volt a „publicité”: nap mint nap jelentek meg az együttesről szóló fényképes tudósítások, hírek, érde­kességek. A La Nouvelle Republique például így írt: „Nem győztünk tapsolni a magyarok csodálatos pro­dukciójának.” A kommunista párt helyi lapja, a La Marseillaise is felsőfokon méltatta a ma­gyarok művészetét. S ami az újságcikkek hangzatos címein túl jellemzi a ma­gyar sikert: a JIFOP tíz­éves történetében először — hétköznap is kellett elő­adást tartani. Színes csokor az élményekből Beszélgetésünk során körbejárt a kérdés az együttes tagjai között: mi volt a legemlékezetesebb élményük? — Csokorba kö­töttem válaszaikat, íme. Tóth Veronika: Soha nem felejtem el a francia em­berek túláradó kedvességét. A csodálatos táj, a XII. századbeli lovagvárak, a chateau-k emléke is örök­re velem marad ... Molnár Klára: Egy öreg néni lépett hozzám köny- nyes szemmel a búcsúzás­nál. Hibátlan magyarsággal mondta: „Kislányom, ha hazaértek, csókoljátok meg helyettem is Magyarország földjét...” Kerekes Bálint: Az utol­só előadás végén körülfog­tak a nézők, papírt, ceru zát tettek elém. Én még soha, senkinek nem ad tam autogramot, de akkor tán még százat is. Spiegl János: Az utolsó be a Kalocsai Háziipari i előadáson olyan tűméi rop-. S végül minden dicséret helyett álljon itt Pierre Panis úr véleménye: „Tíz éve vezetem a JIFOP ren­dezvényeit, de csak most sikerült maradéktalanul el­érni a kitűzött célt. Nem tudok most a búcsú pilla­nataiban hangzatos szava­kat mondani az önök di­cséretére. csak azt, amit minden francia mondana művészetük láttán: Comme il faut!” Ami magyarul annyit tesz: olyan, ami­lyennek lennie kell. Színes­nek, tüzesnek, magával ra­gadónak, s örökké felejthe­tetlennek. Csapai Lajos Mindig érdekes a széles olvasóközönség és iroda­lomtörténet számára is egy- egy író élete, életének egy- egy epizódja, levelezése, otthona stb. Az esztergo­mi Babits-ház írói aláírá­sokkal teli fala, a költő kopott kis írógépe a Jó­zsef Attila-kiállításon, Jó­kai Mór végtelenül kar­csú, kicsi ruhája, a kecske­méti jogakadémia épülete, ahol Jókai járt, Radnóti bori naplója, mely hason­más kiadásban nemrég je­lent meg: mind, mind gaz­dagítják ismereteinket az íróról. Még érdekesebb ta­lán az, ha az íróhoz közel­álló személyek hitelesen meg tudják rajzolni a nagy alkotó emberi egyéniségét, néhány jellemző vonását. Ezek közé a művek közé sorjázik egy új könyv: Tóth Eszter könyve édes­apjáról, Tóth Árpádról. Kevesen tudják, hogy Tóth Eszter kitűnő költő. Ritkán szólal meg, halk hangon. Utolsó versesköte­te Ikermonológ címmel 1966-ban jelent meg. A Csi- licsala csodái című sike­res ifjúsági rádiójáték társ­szerzője. Az Emberi ma­dárdal című szép versében vallott az olykor ügyetlen, a világban botladozó, de új egeket hódító embertípus­ról. Tóth Árpád alakja, em­beri arculata rajzolódik elénk Tóth Eszter Apu cí­mű könyvéből. 1920-ban, a költő kislánya, Eszter szü­letésekor ezt írta: „A kis­lány, azt mondják, szép gyerek; én kétnapos korá­ig láttam: vöröske volt, és furcsa grimaszokat vágott alvás közben. Apai érzé­seim egyelőre homályosak, bizonytalanok” ... Ezekkel a sorokkal kezdődik e könyv. Tóth Eszter leírja albérleti szobájukat, beszá­mol arrój, hogy miként za­varta Barkóczy úr álmát. Érdekes emlékek villannak fel Tóth Eszterben: hogyan ijedt meg apja, amikor a szekrény ledőlt, s ő azt hit­te, lánya is alatta van. Ap­ró filmkockák maradtak, élesek: Tóth Árpád hosszú ujjal, hosszú mesemondá­sai, rajzai az elefántcsalád­ról. A költő fiatalkorától kezdve tüdőbeteg volt. Ezért féltette gyerekét is. Tóth Eszter arról ír, hogy apja csak az ő fejefoúbját csókolta meg. Végtelenül nagy szeretettel íródtak a költő kislányához írt tátrai képeslapok. A címzés is ezt jelezte, például: „Tóth Esz­ter Anna jóság-művésznő­nek”. Beszámolt a szana­tóriumbeli gyerekekről, korcsolyázókról, játékokról. A kötet érdekessége többek között az, hogy ezek a ké­peslapok, levelek, rajzok nem szavak révén eleve­nedhetnek meg csupán előttünk. Tóth Eszter köny­vében az eredeti rajzokat, címzéseket, kéziratokat lát­hatjuk. Ott gyönyörködhe­tünk vagy mosolyoghatunk egy-egy kedves és szép Tóth Árpád-rajzon (mel­lesleg jegyezzük meg, hogy a költő apja tehetséges szobrászművész volt, és maiga Tóth Árpád is kitű­nően rajzolt). Az egyik rajzon például a költő ön­magát ábrázolja, amint megy a postára, s közben a havas csúcsok között a nagy hóesésben a nyuszi és a mókus tisztelteid Eszü­két ... Furcsa dologról számol­hatunk be: kicsit részesei lehettünk egy híres ember családi életének, magánéle­tének. A gyerekének szánt üdvözletek, rajzok most közkinccsé váltak. Azt, hogy „Apsinak” hívták, vagy azt, hogy szívesen rajzolt, dominózott kislá­nyával, most íme megtud­tuk. S tovább gazdagodott a költő egyénisége is: em­beri melegséggel, apai ér­zéssel, kedves játékosság­gal­A kötetben néhány szép Tóth Árpád-vers segíü elő, hogy minél közelebb kerül­hessünk a kitűnő költőhöz. Szerény ember volt. Költő- társai is nagyon szerették. Kosztolányi így búcsúzott tőle a Tóth Árpád halotti maszkja című versében: „Aztán karba mondjuk, / életében áldott, / holtában is áldott, üszta, szemérmes, / mértékes, csöndes, / hall­gató és bölcs / méla, tűnő­dő, / árva magányos, / iga­zi ember, igazi költő.” Szekér Endre Audio-vizuális oktatás a TIT nyelvtanfolyamain Hatszáztizenöten, jelent­keztek az elmúlt tanévben a TIT kecskeméti városi szervezetének nyelvtanfo­lyamaira Az alap-, közép- és fel­sőfokú tanfolyamok közül, legtöbben az alapfokúra jelentkeznek. Bár időköz­ben sokan kimaradnak, szép számmal vannak olya­nok, akik nyelvvizsgát is tesznek. A tanfolyamokon öt nyelv — angol, francia, német, olasz és orosz — szerepeL Legnagyobb ér­deklődés a német nyelv iránt volt, ezt követte az angol. A hagyományos oktatási forma mellett már tavaly is sikeres volt az inten­zív, audio-vizuális rend­szer. A hallgatók korsze­rű eszközök; magnetofon, filmvetítő segítségével sa­játíthatják el az anyagot, heti 4 órai munkával. A régi típusú csoportok he­tenként egyszer 2 órás foglalkozásokat tartanak. Szeptemberben ismét megkezdődnek a nyelvtan­folyamok. Az audio-vizuá­lis csoportok ebben az év­ben Kecskeméten, Báján, Kiskunhalason és Kiskun­félegyházán kívül már Kalocsán is lentkezőket várják a je- K. L Bekecs szavunk eredete Nyelvünkben sok olyan szó van, amely tulajdon­névből, földrajzi névből lett. A zserbó névadója egy Gerbeaud nevű cuk­rász, a dobostortáé pedig Dobos C. József. Ugyanígy a lincselés, a szendvics, a rabicfal és a makadámút is személyek nevéből lett (Lynch, Sandwich, Rabitz, McAdam). A konyak Co­gnac vidékéről, nagy élter- jedtségű kocsi szavunk pedig a Komárom megyei Kocs községről kapta ne­vét Ezek a szavak ván­dorszavak, a fogalom el­terjedésével sok nyelvbe bekerültek Sokáig nem tudták, hogy bekecs szavunk egy sze­mély nevéből lett. Isme­retlen eredetűnek tartot­ták, újabban azonban meg­állapították hogy lengyel eredetű szó, A lengyel szó, bekiesza (kiejtve be- kesa) az 1586 óta adatolt bekieszka (bekeska) fő­névből alakult. Ebben a szóban könnyen fölismer­hetjük Báthori István len­gyel király magyar hadve­zérének, Békés Gáspárnak a nevét. Amikor 1575-ben Báthori István erdélyi fe­jedelmet a lengyelek kirá­lyukká választották, ma­Több mint 90000 r • r ■ r I uj ovodas A Művelődésügyi Mi­nisztériumban kapott tájé­koztatás szerint az 1971— 72-es tanévben a tanácsi és üzemi óvodák száma előreláthatólag meghalad­ja a 3500-at. Ezekben 240 000 kisgyermekről gon­doskodnak. Az óvónők száma — az idén végzet­tekkel együtt — várható­an eléri a 12 800-at. Elő­zetes számítások szerint 90—95 ezer kisgyerek ke­rül újonnan az óvodákba. Közülük 80 ezren a most általános iskolába lépők helyét foglalják majd el. Az óvodák egyébként az óvodáskorúak mintegy 60 százalékát tudják fogadni. Az óvodák szeptember 1-től 7-ig fogadják el a jelentkezéseket. Az óvodai felvételekről szeptember második heté­ben döntenek. Előnyben részesítik az egyedülálló szülők, valamint az olyan családok gyermekeit, ahol mindkét szülő dolgozik és nincs felnőtt családtag, aki a gyermeket elláthatná. Az előző évek tapasztalatai alapján főként a városok és ipari központok óvodái­ban ezúttal is túljelentke­zés várható. Ilyen esetek­ben — az említett körül­ményeken kívül — a szü­lők szociális helyzetét, la­kásviszonyait is mérlege­lik és a rendelkezésre ál­ló helyeket a legrászorul­tabb gyerekeknek adják. gával vitte Békés Gáspárt is. A névadásnak az lehe­tett a magyarázata, hogy a lengyelek a bekecsféle felsőkabátot Békés Gáspár viselete nyomán kedvel­hették meg. A lengyel bekiesza a magyarba bekese alakban kerülhetett át. A szó vé­gén levő -e hamarosan elmaradt, mivel harmadik személyű birtokos sze­mélyragnak fogták fel (pl. élet — élete, kör — koré). Nyelvünkben írásban elő­ször 1774-ben adatolták békés alakban. A szó vég­ső hangja később cs-re változott, így alakult ki a ma is ismert bekecs szó. A lengyel szabású ruha­darabok nálunk általában nagyon népszerűek voltak Erre vall egy korábbi adat: 1765-ben „edgy len­gyelessen ell készétett mentéről” van szó. A lengyel bekiesza ré­szint magyar közvetítéssel több nyelvbe átkerült. A németbe Pekesche, a ro­mán népi nyelvbe bechés, a szerb-horvát nyelvjárá­sokba (a mellékjeleket el­hagyva) bekec, békés, be- kez, (olvasva bekecs, bé­kés, bekezs) alakban. De megvan a régi szlovák nyelvben is (ugyancsak el­hagyva a mellékjeleket) békés, bekec, (olvasva bé­kés, bekecs), az oroszban, az ukránban, a fehérorosz­ban pedig bekese alakban. Mint érdekességet említ­hetjük meg, hogy a ma­gyar szót hangzása miatt a török nyelvből, a ro­mánban megléte miatt pe- diga román nyelvből is próbálták származtatni. A történeti adatok ismerete fejtette meg a szó erede­tét. E szó eredetének a vizs­gálata is azt mutatja, hogy csak nagyon alapos kuta­tás, a nyelvi elemzés mel­lett a történeti és a mű­velődéstörténeti adatok is­merete segítheti a szavak keletkezésének és útjának a földerítését. Egy szó át­vételéről vagy más nyel­vekbe való átkerüléséről csak az illető nyelvek sza­Az óvodai foglalkozások - — ■ ------­ál talában szeptember kö-J vainak ismerete dönthet, ■zqpén kezdődnek. (MTÜ Kiss István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents