Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-25 / 199. szám
6. oldal 197L augusztus 25, szerda Fehér ágyban, fehér kötésben „Obsitos” fiatalok GYORSHAJTÁS, ittas vezetés! Figyelmetlenség, három súlyos sérült! Halál az országutakon! Ismét sok baleset történt a hét végén megyénkben! Elfogták az áldozatát cserbenhagyó motor«! Árokba borult a személyautó! Kivilágítatlan lovas kocsiba rohant a motoros. Nem adta meg az elsőbbséget — a helyszínen meghalt! Eszméletlen állapotban kórházba szállították . . s Ugye, ismerősek ezek a címek, kedves olvasó? Naponta — ha nem is mindegyiket — olvashatunk belőlük az újságokban, hallhatjuk néhányukat a rádióban, televízióban. A balesetekről szóló tudósítások végére gyakran odakerül: a rendőrség eljárást indított. Igen, de az, akit eszméletlen állapotban kórházba vittek, akinek alig maradt emberi formája a karambol után, vagy aki „megúszta” csupán kisebb sérülésekkel, ejgondokozik a fehér ágyon, utólag elemezgeti magában, hogyan kellett volna, mi volt a hiba. Ha az ember belép a kórház sebészeti osztályára, a balesetesek közé, nem az eljárás jut eszébe, hanem sajnálattal és gondolkozva nézi a nyöszörgő, vagy szólni sem tudó, eszméletlen sérülteket, a gipszben, fehér kötésben gyógyulásukat váró, különböző korú embereket. És elgondolkodik: milyen kis figyelmesség, körültekintőbb vezetés kellett volna a baleset elkerüléséhez. A KALOCSAI kórházban a sebészeti osztályon vagyunk. D. Horváth Mihály osztályvezető főorvos éppen egyik kórteremből siet a másikba, amikor a folyosón találkozunk vele. Kérésünkre — beszéljen a közlekedési balesetek osztályán fekvő sérültjeiről — készségesen szobájába hív, ahol az előző nap hozott, igen súlyos állapotban levő két fiatalemberről kezdünk beszélgetni; — Ne haragudjon, ha azzal kezdem, hogy az embernek néha szinte megáll az esze. Olyan felelőtlenséget tapasztalunk egy-egy esetben, ami minden képzeletet felülmúl. A tegnap beszállított motorkerékpáros — jelenleg még sajnos, eszméletlen állapotban van — mintegy 110 kilométeres óránkénti sebességgel száguldott a Dusnok melletti Boroshát pusztán az országúton. Látnia kellett az előtte megállóba érkező autóbuszt és a leszálló utasokat. Mégsem csökkentette sebességét és elütött egy 41 éves férfit, aki meghalt. Öt és pótutasát a legkritikusabb állapotban hozták be — mondja a főorvos, aki egy hónapja jött Kalocsára Szegedről. Jól felszerelt, jól irányított kórháznak tartja a kalocsait, s hasonló elismeréssel szólt a kórház kollektívájáról is; BIZONYARA azért kezdte ezzel Horváth főorvos, mert az eset nagyon közeli és nagyon megrázó. A kórház nem vezet külön statisztikát a közúti balesetekre. együtt szerepelnek az egyeb helyen — üzemben, háztartásban stb. — balesetet szenvedett emberekkel, Az aktákból kiválogatni nem kis munka volna, hiszen például júniusban 214 beteg fordult meg az osztályon, júliusban pedig 250 személyt ápoltak itt. Ez utóbbiból 99 volt a balese- tes, s mintegy harmadrészük karambolok miatt került kórházba. — Jelenleg öt közlekedési balesetes fekszik az osztályon. A már említett két fiatalember, egy asszony, egy középkorú férfi és egy viszonylag szerencsés, köny- nyebb sérüléses beteg. Ö az, akivel lehet beszélni. A többiek ugyanis, mint említettem, még eszméletlen állapotban vannak, a rendőrség sem tudja kihallgatni őket. Várni kell néhány napot — mondja Horváth főorvos és elindulunk az egyetlen beszélőképes állapotban levő beteghez. A sarokban elhelyezett ágyon fekszik Szabó János, Kiskőrös, Boros utca 63. szám alatti lakos. A következőket mondja el: — Autóstoppal akartam hazamenni Kiskőrösre. Fel is vett egy Moszkvics 412- es. A sebesség mintegy 85— 90 kilométer lehetett. Amikor Öregcsertőnél, a vasúti átjárótól egy kilométerre jártunk, láttuk, hogy előttünk egy pótkocsis IFA teherautó halad. A Moszkvics vezetője előzésbe kezdett, s természetesen a sebességet ennek megfelelően növelte. Egyszercsak — legnagyobb rémületünkre — az IFA kidobta balra az irányjelzőt, de már fordult is. Csak fékezni tudtunk, persze nem segített. Belerohantunk a pótkocsiba. Csak itt, a kórházban tudtam már meg, hogy az IFA az öregcsertői termelőszövetkezet kocsija volt. — Milyenek a sérülések? — fordulok a főorvoshoz, aki maga is figyelemmel hallgatta a karómból történetét. Megjegyzi, hogy óriási szerencséjük volt a személyautó utasainak. A vezető szinte nem is sérült meg, Szabó János, a sto- pos pedig nyolc napon belül gyógyuló horzsolásos, illetve zúzódásos sérüléseket szenvedett. SOKÁIG kísért az ájulásban fekvő emberek látványa. Kint az úton, az épület előtt autók, motorok „repesztenek”, füstölnek a gumiköpenyek, csikorognak a fékek. Mentő szirénája sikolt valahol... A kórházban csend van, s a hűvösben fehér ágyban, fehér kötésben fekszenek a tegnapi száguldozok. Gál Sándor A hajósi József Attila Termelőszövetkezet KISZ- alapszervezetéből az év elején néhány fiatal kilépett. Nem azért hagyták ott a mozgalmat, mert rosszul érezték magukat a közösségben. Az ok egészen más: életkoruk miatt vettek búcsút a KISZ-től. Beck Ferenc, a volt KISZ-titkár ezt mondta utódjának, Pán- csics Ferencnek: „Kiöregedtünk, pajtás.. Páncsics Ferencet hiába kerestük a termelőszövetkezet központjában, így Balaton László, a gazdaság párttitkára mondta el véleményét az „obsitos” KISZ-tagokról. — Az alapszervezetből hét fiatalt búcsúztattunk el. Lelkesen, céltudatosan dolgoztak. Az ő érdemük a községi MHSZ-lőtér építése, a sportpálya felújítása és nem utolsósorban a nagyarányú fásítás. Kezdeményezők és példa- mutatóák voltak. Csupán az életkoruk miatt léptek volna ki az alapszervezetből? Nem egészen. A nősülés, a férj hezmenetel, a családalapítás miatt nem jutott idejük a mozgalmi munkára. — És a mostaniak? — Szövetkezetünkben negyven KISZ-korosztályba tartozó fiatal van. Közülük huszonketten KISZ-tagok. A fiatalok érdekes, változatos programokat szerveznek. Legutóbb például a szlovákiai Nagymácsédról fogadtak vendégeket, az ottani ifjúsági szövetség tagjait. Jövőre a mi fiataljaink viszonozzák a baráti látogatást. — Hogyan készülnek a KISZ-kongresszusra? — A KISZ-esek a 11 millió forintos beruházással épülő vízműnél egy kilométer hosszúságú csatorHazánkban, megyénkben soha nem tapasztalt gyorsaságai épülnek a családi otthonok. Naponta kapunk tudósítást arról, hogy egy-egy községben újabb területeken alakítanak ki házhelyeket, hogy az építkezni szándékozókat a „porta” készen várja. Az OTP hosszú lejáratú hitellel — a fészelt- rakók rokonsága pedig rendszerint segédmunkával támogatja az építkezést. Leskó János négy gyermekének otthonáért a La- josmizsei Vas- és Vegyesipari Ktsz dolgozói fogtak össze, hogy a jelenlegi szűkös, egy helyiségből álló lakásból egészséges új otthonba költözhessenek. Az építkezni szándékozók rendszerint néhány évig takarékoskodnak, hogy pénzüket kölcsönnel kiegészítve kezdjenek a nagy munkához. A fiatal lajosmizsei lakatos azonban 2 ezer forintos havi fizetéséből négy gyermeket nevel. Ilyenformán nem tudott előre takarékoskodni. Munkahelyén ismerték gondját, elhatározták, hogy néhány ezer forinttal segítenek rajta, hiszen évek óta munkatársuk. Prikkel Sándor, a ktsz elnöke is biztatta a fiatal családapát, fogjon hozzá az építkezéshez. Az új ház bádogosmunkáját ő maga fogja részére elkészíteni. Szabó Klári, a ktsz KlSZ-alapszervezeté- nek titkára szintén támogatta munkatársa tervét, megbeszélték a szövetkena kiásását vállalták, illetve teljesítették. Ugyancsak a kongresszusi munkaakciók sorába tartozik a használaton kívüli juhhodály lebontása, a szövetkezeten belüli feladatok maradéktalan teljesítése, a takarékoskodás, s a fegyelmezett magatartás. — Egy fontos feladat még megoldásra vár — folytatta a párttitkár. — Tartós kapcsolatot kell kiépíteni a vegyes- és építőipari ktsz KlSZ-alapszer- vezetével. Miért? Nálunk kevés a lány, ott pedig hiányoznak a fiúk. Együttműködve nagyobb sikerrel valósíthatják meg a szervezeti célkitűzéseket. így a program sem lesz egyhangú. Balaton Lászlótól megtudtuk, hogy néhány fiatal nagyon szép eredményt ért a járási sportversenyen, honvédelmi vetélkedőn. Nemrég Harkányba motoros stafétát szerveztek, s többen ellátogattak a Szegedi Szabadtéri Játékokra. Amint a párttitkár mondotta, az előző vezetőségnek, s a kilépett tagoknak méltó utódaik akadtak a termelőszövetkezetben. Nem látványosan készülnek a kongresszusra, de amit erejükhöz képest vállaltak, teljesítik is. A párttitkár szintén fiatalember, néhány éve még a KISZ-ben dolgozott. Nemcsak ellenőrizni, hanem segíteni is tudja a fiatalok munkáját. Szabó Attila zet vezetőivel, hogy az építőanyag szállítását a ktsz gépkocsijával fogják megoldani. A házhelynek, melyet a községi tanács jelölt ki, jelenleg még csupán helyrajzi száma van a nagyközség új településén, a Sallaifaluban. A tanács költségvetési üzeme lakóházépítéssel nem foglalkozik, mégis úgy döntöttek, hogy Leskó János esetében kivételt tesznek, elvállalják a három helyiségből álló nagyablakos családi ház kivitelezését. Ezekben a napokban történt meg az épület alapjainak „kitűzése”, és ottjártunkkor már szállították az építőanyagot, Kétszáz óra társadalmi munkát ajánlottak fel a szövetkezet dolgozói — szabad szombaton és vasárnapokon mennek el építkezni. A 11 tagú Németh brigád, amelynek Leskó János is tagja a segítséget egy emberként vállalta el. Bartucz Árpád a költségvetési üzem vezetője úgy tervezi, hogy október 30-án kerül sor a kulcsátadásra, és egvben a Leskó család költözésére. A határidő betartására pedig nagyon ügyelnek az üzem dolgozói! A hattagú Leskó család tehát néhány hét múlva egészséges új lakásba költözik, melynek felépítéséhez a munkahely nyújt önzetlen, őszinte segítséget. Selmeci Katalin Új hasán oh as ussodáhan A kecskeméti fedett uszoda közelében lakók bizonyára örömmel nyugtázzák, hogy néhány napja nem ontják a füstfelhőket a régi széntüzelésű kazánok. Az Észak-Bács megyei Vízmű Vállalat ugyanis új hőközpontot létesített, amelyekben modern gázüzemű kazánok dolgoznak majd. Ottjártunkkor a szerelők az üzemi próba előtti utolsó ellenőrzéseket végezték. A képünkön látható Gál József főgépész a nyomásmérő műszert figyelt (Tóth Sándor felvétele) fóewdli A kerületi Ideggondozó Intézet hófehérre festett' ajtaján Zoltán lépett ki eléggé megviselt állapotban. — Ez a pendlizés a Televízió és Rádió között teljesen kikészített — nyögte panaszosan. — Tudtommal eddig megbecsült bútorfényezőként dolgoztál. Időközben felcsaptál színésznek? — érdeklődtem nyájasan. — Dehogy csaptam. Imádom a foglalkozásomat — felelte méltatlankodva. — Akkor mit jelent az, hogy pendlizel a Televízió és a Rádió között? — kérdeztem. — Elmagyarázom. Csak ne idegeskedj — mondta idegesen, és jóízűen rágcsálni kezdett egv Szevenált. — Arról van szó, hogy az idén januárig egyszerű rádióhallgató voltam. — Januárban azonban komo- biabb ös^ze.ahez jutottam. és ez megpecsételte a sorsomat ... Vettem egy televíziókészüléket S mint rádió-, s egyben televízió-tulajdonosnak, pokollá lett az életem. Az ember a rádiónak havi tíz forint előfizetési díjat fizet, a televíziónak ötven forintot. Így természetes, hogy elsősorban a nagyobb áldozatba került televízió műsorát nézi. Hétközben a rádió csak napközben jut szóhoz. Este a televízió előtt ül a család. Am a szombati esték erős megrázkódtatással járnak. A televízió és a rádió sokszor egy időben ad kabaréműsort! Én imádom a kabarét, és egyikről se szeretnék lemaradni. — Ez derék dolog — jegyeztem meg kissé elfogultan. — A szombat estéim így télnek el — folytatta Zoltán. — Az ebédlőben kinyitom a tévét, és a. feleségemmel leülünk a készülék elé. A hálószobában kinyitiuk a rádiót és leültetem a kisfiámat, hogy ott inspelsciózzon. A tévében mondjuk Z. Zámori Oszkár slágeregyveleget * ad elő. Ezt örömmel nézem. öt perc múlva a fiam szalad és lihegve jelenti: a rádióban most kedvenc komikusom, Blahoda Dezső magánszámot ad elő. Átrohanok a rádióhoz, mivel a tévében most úgyis Ezenc Gottfried szájharm onikázík, akit úgysem szeretek. Hallgatom a rádiót. Kis idő múlva beszól a feleségem: „Gyere vissza, a tévében most Glancz Endre jeleneiét játssza Vár da Eleonóra és Árpád Emil!” Átrohanok a tévéhez, mivel a rádióban most úgyis Trémai Zsolt aktuális strófákat ad elő, Tré- mait pedig egyáltalán nem kedvelem. Vannak aztán határesetek. Bélteky Rózsa a rádióban sanzonokat ad elő. s ezzel egy időben Jámbor Elvira tánc- dalokat énekel. Egyaránt kedvelem Bélteky Rózsát é- Jámbor E lvirJ’J Nem tvdnk v”ln"~ tani a két nő kö zött. Feldúltan futkosok egyik szobából a másikba. Egy ilyen szombat este után vasárnap ki sem tudom pihenni magam — nyögte panaszosan Zoltán. — Szerencsétlen ember. Fogadd együttérzésemet — mondtam nyájasan. — Köszönöm. Mondd, és arra nincs lehetőség, hogy a rádió és televízió szerkesztői összeüljenek, hogy egyeztessék a műsorokat? — Lehet, hogy nincsenek beszélőviszonyban — feleltem tétovázva. — Egyébként ma hétköznap van, és így nincs nagy probléma A rádióban „Évelő növényeink termesztése a szikes talajon* címmel tartanak előadást, a televízióban pedig egy nyugatnémet álmoskönyvből adnak elő részleteket. Így könnyű választani. — És melyiket választod? — kérdeztem kíváncsian. — Egyiket se. Ko- ~án lefekszem — 'ondta Zoltán boldogan és hazaro- '''ívt aludni. Galambos Szilveszter A Dankó utcából a Sallaifaluba összefogtak négy gyermek otthonáért
