Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-24 / 198. szám
8. oldal WH. augusztus 24, kedd Fiatalok felelős poszton Néhány éve dolgoznak. A kezdés buktatókkal teli szakaszán már túljutottak. Mi volt a legnehezebb, isme- rik-e már a siker élményét, hogyan tovább? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk három fiatal szakemberrel, olyanokkal, akik felelősségteljes munkájuk alapján tulajdonképpen már nem is kezdők. Az ágazatvezető agronómus Vass Imre 1965-ben végzett a Szarvasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban. Egyéves gyakornoki tevékenység után a duna- vecsei Virágzó Tsz vezetősége beosztott agronómussá léptettte elő. Ez év január 1-től pedig a két növény- termesztési ágazat egyikét irányítja. — Hogyan kezdődött? — Először is: megtanultam dolgozni. Az első évek üzemen belüli vándorlással teltek el, végig kellett próbálnom minden szakterületet. Aztán megismertem az embereket. Az eredmény: bensőséges, őszinte kapcsolat. Elfogadtak. Közben megtanultam, hogy a bizalmat nem elég egyszer elnyerni, hanem naponta ki kell érdemelni. Ehhez tartom magam. — Az első siker? — Az idén a gazdaság 1200 holdnyi. kalászosán 20 és fél mázsás átlagot értünk el. Először a tsz fennállása óta — tehát ez rekord. Egy 100 holdas táblán átlagosan 25 mázsa termett. Ez persze nem egyéni sikerem, de öröm kimondani, hogy részese vagyok ennek az eredménynek. — A tervei? — Üzemmérnöki különbözeti vizsga letétele, utána pedig az agráregyetem. Szabad időben fotózás, kirándulás és olvasás; szakkönyvek, szépirodalom. A köztisztviselő — Neve? — Aranyi János; — Szakképzettsége? — Építésztechnikus. — Beosztása? — Egy éve a Dunavecsei Nagyközségi Tanácsnál műszaki főelőadó. Aranyi Jánost ritkán lehet az irodában megtalálni. Járja a falu utcáit, vizsgálja az utak állapotát, méréseket végez, terveket készít. — Az első év tapasztalatai? — Nem bántam meg, hogy a tanácsapparátust választotttam. Itt komplex módon jelentkeznek a feladatok, minden intézkedés összefügg az emberekkel, a község fejlődésével. Hogy mi volt a legnehezebb? Kivárni, míg az első tervemet megvalósították. — Hány önálló tervet készített eddig? — Száznál valamennyivel többet. A legkedvesebb egy családi ház a hajóállomáshoz vezető út mentén. Tetszetős épület — talán már a jövő falujába való ... — A további célkitűzések? — Szeretném elvégezni a műszaki főiskolát. Ami pedig a munkámat illeti, itt is magasabb mércét állítok magamnak. — Mire gondol? — Felkutatni a helyi lehetőségeket, többet kezdeményezni és jobban hasznosítani az építési műszaki feladatokra fordítható anyagi eszközöket. íme az első javaslatom: a felsőbb tanácsi szervek bízzák a nagyközségekre közútjaik javítását, karbantartását. A költségvetési üzemek jól ellátnák ezt a feladatot. A szerkesztő mérnök Fiatalos külső, alig látszik húszévesnél többnek. Pedig gépészmérnöki oklevelén ez áll: született 1941- ben. Szabados Ferencet a mélykúti, hartai gyakornoki évek után 1967-ben, mint a megye ösztöndíjasát a Dunavecsei Vegyesipari Vállalathoz irányították. — Azóta mi történt? — Megnősültem és lakást kaptunk a falu központjában. A munkahelyemen pedig szerencsére sok önálló feladat vár. Egy kezdő mérnök számára a kisebb üzem kiváló lehetőségeket kínál. — Például? — A Találmányi Hivataltól vásárolt BL—350-es bálalift prototípusának elkészítése. Ez már igazi mérnöki feladat volt. — Mit tud ez a gép? — Menet közben felszedi a kocka alakú szalmabálákat és automatikusan a szállítójárműre helyezi. Nemrég ért véget a kipróbálása a hartai Lenin Tsz- ben és a minősítés igen kedvező. Az AGRO- TRÖSZT-ön múlik, hogy mikor kezdjük el a sorozatgyártást. — Elképzelések a jövőre? — A napi munka mellett szeretnék kutatási feladatokkal is foglalkozni. És a másik vágyam, amely az előző tervem megi'alósulá- sát könnyítené: felvételt nyerni a Gépipari Tudományos Egyesületbe. Hogy van-e témám? Van. A növelt szilárdságú acélszerkezetek hegesztése. Végezetül még valami lényegeset: Szabados Ferenc szakszervezeti aktivista, Vass Imre a tsz-pártalap- szervezet tagjaként tesz eleget társadalmi megbízatásának, Aranyi János pedig a tanácsnál működő szakszervezeti bizottság titkára. A mozgalmi munkával mindannyian a KISZ- ben ismerkedtek meg. Közös vonásuk, hogy megtalálták hivatásukat, nagy kedvvel dolgoznak, bizakodóak. Jó tudni, hogy egyre több, hozzájuk hasonló fiatal értelmiségi dolgozik falvainkban. Szabó Attila Segítik a fiatal lakásépítőket A tiszakécskei Űj Élet Termelőszövetkezet pénzbeli hozzájárulással segíti a fiatal dolgozók la- kásáépítését. Az idén négy ifjú házaspár részére ad összesen 80 ezer forint kölcsönt a közös gazdaság, amely az építőanyagok szállításához gépjárműveket is biztosít. A lakásokba — melyeket a tsz építőbrigádja kivitelez — már ez év végén beköltözhetnek boldog tulajdonosaik. (Kerekes Ferenc tudósítónktól.) Olrazcov lesz az elnök A Bábművészeik Nem-, zetközi Szövetsége (UNI- MA) kétévenként Pécsett rendezi meg a felnőtt bábfesztiválokat. Az UNIMA ezzel a döntésével fejezte ki elismerését a nagyhírű pécsi Bóbita bábegyüttesnek a felnőtt báb játszás népszerűsítése és a modern előadási forma megteremtése terén kifejtett úttörő munkásságáért. Az első felnőtt bábfesztivált 1969- ben rendezték, a másodikra az idén — október 20. és 24. között — kerül sor a mecsekaljai városban. Az idei fesztivál valóságos parádéja lesz a világhírű bábművészeknek. Hét országból 18 együttes lép fel Pécsett. A fesztivál Obrazcovnak, a Moszkvai Központi Bábszínház igazgatójának szóló előadásával nyílik meg. A világhírű szovjet bábjátékos egyúttal díszelnöke is lesz a II. nemzetközi felnőtt bábfesztiválnak. A záró- műsorban ugyancsak világhírességek lépnek a színpadra: Yves Joly párizsi és Jan Bussei londoni bábművész, az UNIMA elnöke. A vendéglátó pécsi bábcsoport — a Bóbita együttes — Bartók „A kékszakállú herceg vára” című operáját mutatja be a fesztiválon. Az állampolgár nincs szabadságon A jó szándék útvesztője Kecskeméten, a VOSZK szeszpalackozó üzemében működik a Béke elnevezésű, kilencszeres szocialista brigád. Csatlakozva a vietnami segélyezési akcióhoz, mi is elhatároztuk, hogy egyéni adományokból takarókra való pénzt ajánlunk fel a vietnami gyerekeknek. Ebből származott a bonyodalom, amely a következőképpen zajlott le: A jótékonyság útjai úgy látszik kifürkészhetetlenek. A brigád ugyanis kilenc- száz forintot gyűjtött össze és az összeget szerettük volna befizetni az erre a célra alapított számlára. Elmentünk az OTP kecskeméti fiókjához — ott nem tudták megmondani a számla számát. Azt ajánlották, menjünk a Magyar Nemzeti Bank kecskeméti fiókjaihoz. Elmentünk. Ott felvilágosítottak bennünket, hogy a számot csak a budapesti fiók tudja megadni. Hosszú keresgélés után kaptuk egy telefonszámot, felhívtuk őket, s megkaptuk a számla számát. A befizetés azonban így is csak remény maradt. Az MNB kecskeméti fiókja ugyanis nem vette fel a pénzt a Budapestről kapott számon, azt közölték velünk, hogy menjünk a postára, ott felveszik az összeget. Bár némileg fárasztott már bennünket ez a küldözgetés, mégis úgy döntöttünk, hogy az utolsó lehetőséget nem hagyjuk ki. irány a posta. A pénzt azonban itt sem fogadták el tőlünk (az I-es postáról van szó), hanem tudomásunkra hozták, hogy az e célra szánt összeget csak Budapesten, az 54-es számú postahivatalnál lehet befizetni. Oda már nem mentünk el... Mi nem sajnáljuk az időnket. fáradtságunkat, pénzünket, ha a hős vietnami népről van szó, mélységesen együtt érzünk ezekkel az emberekkel. Szeretnénk azonban, ha mások, a segélyeket, adományokat felvevő, vagy arra hivatott intézmények is hasonló együttérzést tanúsítanának, s tennék szervezettebbé, egyszerűbbé a segítés lehetőségeit. Pólyák Imre, Kecskemét, Árok utca 9. NINCS, bár jó néhány hivatal, vállalat, közszolgálati intézmény úgy tesz, mintha ott lenne. Ja per sze, nyár van, szabadságolások ideje, az előadó kartárs üdülni ment, az osztályvezető elvtárs külföldön tölti szabadságát, az ügyintéző sátortáborozik, s megáll az élet? Van, ahol ezt szeretnék. Várjon az ügyfél, a megrendelő, a panaszos, az igénylő, a kérelmező, ne türelmetlenkedjen, értse meg, mindenkinek jár a szabadság. Jár. Ám szabadságra a sze- méiy megy, s nem a munkakör! Azaz az állampolgár dolgait ugyanúgy kell intézni, mint télen vagy tavasszal. Mégis, a legtöbb helyen ma már az tűnik természetesnek, hogy a szabadságra induló kollégáktól senki nem veszi át az ügyeket. A lezárt íróasztalban, iratszekrényben pihennek a papírok. Két hét vagy három nem a világ. Különben is: a helyettes úgysem tudna érdemben intézni semmit, hiszen nem ismeri az aktákat, nem foglalkozott a témával, nem az ő területe... Ballagjon hát haza az állampolgár, s majd jöjjön két vagy három hét múlva. Persze, akkor is legyen türelme, mert a szabadságról visszatértnek még be kell rázódnia, földolgoznia a távollétében felgyülemlett új ügyeket, s mindezek után kerít csak sort arra, hogy — végre — félbehagyott dolgait elővegye. több Aga-boga van e gondnak, mintsem első szemrevételezéskor gondolja az ember. Mert nemcsak arról van szó, hogy hivatalok, vállalatok, köz- szolgálati intézmények némelyikében lebecsülik az ügyei elintézéséért futkosó állampolgárt, ,s még inkább magát az ügyét. Arról is szó van, hogy a késedelmes ügyintézésekből sokféle kár származhat, s hogy szervezetlen a munka, nincsenek megfelelő helyettesek, olyan ügyintézők, akik több feladatkör ellátására is alkalmasak. Szervezeti és gondolkodásbeli tényezők egyaránt szerepet játszanak tehát abban, hogy tavasztól őszig lelassul sok helyen az ügyintézés, késlekedve hozzák meg a döntéseket, amint azt e jelenség egyik bírálója megfogalmazta: „íróasztal-kalodába zárják az életet”. E kaloda joggal készteti méltatlankodásra az állampolgárt, mert .hisz, ügyét minden ember fontosnak érzi, s mielőbb szeretne a végére járni. Ha azt látja, hogy dolgát köny- nyedén íróasztal fiókba süllyesztette a tisztviselő, hogy íúíg ő a döntés kimenetele miatt tipródik, addig az ügyintéző gondtalanul pihen, nemcsak szájíze keseredik meg, de véleménye is. Már nem az ügyintézőt, hanem a hivatalt, vállalatot, közszolgálati intézményt marasztalja el. Tévedne? Igaztalan lenne? ALIGHA, A munka folyamatosságának megteremtése, a kellő helyettesek kinevelése, a több munkakör ellátására alkalmas tisztviselők csoportjának tudatos gyarapítása nem egy-egy ember, hanem az egész intézmény, s elsősorban a vezetők dolga. Elfogadhatatlan az az álláspont, amelynek vallói szerint „ez ellen nincs mit tenni”. Mármint a tervszerűtlen szabadságolások, a munka megszakítása, a döntések halogatása, a helyettesek hiánya ellen. Tagadnánk, hogy a szabadság természetes joga minden dolgozónak? Nem gondol ilyesmire senki. Még az ügye halogatása miatt dohogó állampolgár sem. Pedig ő mérges, ingerült. Nem a szabadságra menetel jogát vonja kétségbe. Hanem azt a jogot — ami persze senkit és sehol nem illet meg —, hogy őt, az ügyfelet, s vele ügyét is „szabadságolják”. Várakozásra kényszerítik, fölös szaladgálásra késztetik. Évek hosszú sora óta visszatérő gond ez, s éppen ezért tűnik úgy intézményeknél, vállalatoknál, hogy már elfogadottá vált. Olyannyira, hogy akadnak helyek, ahol a tízfőnyi gárdából egy szem „ügyeletes” marad, ő tartja a frontot, azaz nem csinál semmit, hanem nyugtatja a méltatlankodó feleket..; az Állampolgár nincs szabadságon. Egyszerű kijelentő mondat. Ám azért, hogy az állampolgár ezt a gyakorlatban is tapasztalhassa, rendet kell teremteni jó néhány hivatalban, vállalatnál, köz- szolgálati intézménynél. Rendet: szervezettséget, zavartalan ügymenetet, tervszerű szabadságolásokat, kellő helyetteseket. Nemcsak az állampolgár érdekében. Hanem a hivatal, vállalat, intézmény rangja, tekintélye — társadalmi hitele miatt is! M. O. Határ menti mozaik kimaradáson Kolozsi Mátyás határőr szakaszvezető és Hajnal Ernő. határőr együtt indultak él az őrsről kimaradásra. Délután 5 óra volt. Amikor kiléptek az utcára, észrevették, hogy egy fiatalember nagyon bizonytalan léptekkel halad a község határ felé vezető útján. Az idegen többet figyelt hátra, mint előre. A kimenőre induló határőrök megnyújtották lépteiket és fél perc múlva már az ismeretlen személy okmányait ellenőrizték. Kiderült, hogy Takács Rudolf szegedi lakos azért akart disszidálni, mert a szülei — bár már 22 éves, mégsem engedték önállóan, saját elhatározása szerint szórakozni. FÉNYKÉPCSERE Este volt, amikor Szőnyi György megkezdte a határon belépő turisták útlevelének ellenőrzését. Fozlin Isza jugoszláv fiatalember természetes nyugalommal adta át ellenőrzésre okmányait. A határőrtiszt néhány másodpercig az útlevélben levő fényképet nézegette, majd a fiatalemberre irányította a tekintetét. Az alapos azonosítás közben kiderült, hogy Fozlin Isza a testvérétől ellopott útlevélbe a saját fényképét ragasztotta. AZ ÓVATOS Kovács Józsefet a bíróság javító-nevelő munkára ítélte lopásért. „Csalódott a magyar igazságszolgáltatásban”, s ezért a „szabad világba” kívánkozott. Kovács egyébként nagyon óvatos ember, a tiltott határátlépéshez is különböző kombinációkat dolgozott ki. Egy térkép segítségével behatóan tanulmányozta : Baja, Kelebia és a Szegei környéki településeket, ; határhoz vezető utakat é a terep adottságait. Alapos csatangolás utál előbb a Dunánál próbálko zott, de kétnapos csatan golás után mégis úgy dön tött, hogy a Tiszán „csorog' át Jugoszláviába. A járó kelőket kerülte, nehog; valakivel is beszélnie kell jen és a sötétség lepli alatt közelítette meg a ha tárt. Közben meg-megállt figyelt, hallgatózott. Akkor is egy bokorbar lapult, amikor Szabó János határőr fülön csípte. Gazsó Béla
