Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-19 / 195. szám
Könyvespolc Tardos Péter: Beat kislexikon A beat-zene ellentétes zelmektől kísérve ugyan, tagadhatatlanul meghódította a világot. Határt ma már szociológusok ízsgálják, s egyre-másra felennék meg az írások, tönyvek róla olyan emberek tollából, mint Tom ITolfe, vagy Ungvári Tanás. E művek sorához jsatlakozott most Tardos Véter könyve. Bár a cím s- kislexikon — felsorolást, adatokat sejtet, ez lilén maga a szerző pro- (estál — elsősorban a tóba és a lexikonok száradon regisztráló nyelve közötti ellentmondásra hivatkozva. Nos, Tardos tónk, enyhén ironikus Jtílusa megfelel ennek a kiszámíthatatlan, szerte- en muzsikának. A szerző azonban nemcsak írásmódjában, a tartalomban is többet ad egy txikonnál. Nem csupán Telsorolja a műfaj kiemelkedő alakjait, művelt, hanem megkeresi helyüket, szerepüket az irányzat fejlődésében. Mert a beat az indulása óta eltelt tíz esztendő alatt rengeteget változott. Születésekor úgy tűnt, a fiatalok csak a zenében akarnak külön, atyáikétól eltérő világot teremteni. A mást akarás azóta túlnőtt a zene területén. A Woodstockban rendezett fesztiválon összegyűlt fiatalok nemcsak a zenében találták meg a közös nyelvet, politikai meggyőződésük is azonos. Elítélik a faji megkülönböztetést a háborút. A leglényegesebb változás ez, de a szerző érzékeli a kialakult új formai jegyek funkcióját is. Az elektromos erősítők megjelenésé, a hagyományos zenekari felállítás megváltozása a ritmust helyezte előtérbe a dallammal szemben, a régi táncdalszövegek szentimentalizmusát felváltotta a keményebb, de őszintébb líra. A műfaj átalakította a divatot és a festészetet is. Terméke az előbbi területen a hosz- szú haj, a mini, majd maxi szoknya, végül a „hot pants”. Az utóbbira .gyakorolt hatását tükrözik a lemezborítók vagy Heinz Edelman rajzfilmje. Tardos nem hagyja ki a sorból a lemezlovasokat és a pop-sajtót sem. Érthető módon nem vállalkozik jóslásra, ez lehetetlen is lenne. Hiszen a beat ma is forrong, vibrál — nehéz áttekinteni. Ez a muzsika a fiatalságé, amely mindig mást akar. Tardos Péternek sikerült hű pillanatfelvételt készíteni a beat világáról, dacára annak, hogy naponta születnek új sikerek, jelennek meg új stílusok, s az együttesek is szeszélyesen cserélik tagjaikat. A kötet kiadásával nyilván örömet szerez a tizenéveseknek a Zeneműkiadó. P. M. Rádióműsor a kalocsai fiatalokról — Jó-e ma Kalocsán fiatalnak lenni? — ezt a kérdést tette fel az elmúlt napokban a kalocsai Fórum Ifjúsági Klub néhány tagjának Kispis- ta István, a Magyar Rádió népszerű riportere. A A Falurádió műsorából jól ismert riporter ugyanis körülbelül 50 perces műsort készített a kalocsai fiatalok életéről, szórakozási, művelődési lehetőségeikről. Villányi Imre, az ifjúsági klub vezetője a klub működésének eredményeiről és gondjairól beszélt Bagó István, a középiskolás fiatalokról és a tanárokról szólt, Vörös András pedig a művelődési központ szerepét méjtatta. Az érdekesnek ígérkező műsort előreláthatólag szeptemberben sugározza a rádió. —csapat— . PONGRÁCZ GABIT a faluban mindenki csgk t jcis tudósnak” hívta. Pe- lig nem volt ő emihen- ekhez hasonló, afféle gát- ásos, szótlan gyerek, a ankönyvek mellett sem It estéken keresztül, de élelőtt az iskolában minőiig feszülten figyelte a tanár szavait. Otthon aztán egyszer-kétszer átolvasta a házi feladatot, jgyorsan megírta a leckét, K másnap legtöbbször jelesre felelt. A szökésbarma, kék szemű, nyúlánk fiúcska nyolc év alatt 1ötösön kívül alig vitt halfa rosszabb jegyet. I Amikor júniusban befejeződött a tanítás, s a VIII. b. osztályfőnöknője „megsúgta" Pongrácz néninek Gabi kitűnő bizonyítványát, másnap a mama a közeli városba hívta a fiát. — Az évzáró ünnepélyre veszünk neked egy szép öltönyt. Meg különben is iO gimnáziumban kell 'majd a rendes ruha. A korai busszal indultak. Gabi már nagyon régen járt a városban, leginkább otthon, a focipályán, s az iskola fotó- szakkörében érezte jól magát. Hatodik osztályos lehetett, amikor egy közös iskolai kirándulással a városba utazott. Nagyon Eok érdekeset láttak, de fA kék másnap már azt hitte, hogy megszakad a szíve, ha még egy napig maradnia kell. Hét órakor a főtéren tette le őket az autóbusz. Nyolc óráig az áruház nyitásáig a park egyik padján várakoztak. — ősztől ide a gimnázium kollégiumába költözöl — mutatott egy háromemeletes szürke épületre az édesanyja. — Örülsz neki? — örülök, persze, hogy örülök — mondta érezhető szomorúsággal. — Meglátod néhány hónap alatt megszokod az új környezetet, a diáktársakat, s a tanárokat. — Minden szombaton hazamegyek — vigasztalta magát Gabi. Az áruház konfekcióosztályán sokáig nézegették a különböző színű, szép öltönyöket. — Ezt a kék öltönyt próbáld fel — javasolta az asszony. — Talán ez az anyag nem gyűrődik annyira és a színe is szép. Neked is tetszik? — Tényleg szép — bólintott a fiú. Megvették az öltönyt, s Gabi az évzáró ünnepéta ß a (« mtmy lyen már az új, kék ruhájában feszített. A kitűnő bizonyítványáért az igazgató is gratulált Gabinak és a fiukra nagyon büszke szülőknek ... A gimnáziumi ünnepségekre mindig a szép kék öltönyt vette fel. Jó tartása volt a ruhának, kész fiatalembernek- látszott benne Gabi. És az is volt. Az első félévben ugyan két négyes csúszott a bizonyítványába, de év végére már ezt is kijavította. Szorgalmasan, gyorsan, könnyen tanult. A fizikát és a matematikát szerette a legjobban. A fizika szakkörben a tanárától negyedikeseknek is fogós feladatokat kapott. Először kisebb-nagy óbb segítséggel, aztán önmagától is megoldotta a nehéz példákat. Rendes, jómodorú fiú volt, a diáktársai is szerették. A gimnázium tanárai, s a diákok is nagyon büszkék voltak rá. amikor az országos tanulmányi versenyen fizikából első lett. Az érettségi után a vizsgáztató bizottság elnöke megkérdezte az igazgatót: — Hogyan is hívják azt a kék öltönyös fiút? — Pongrácz Gábor — mutatott a fiúra az igazgató. — Nagyon értelmes gyerek, szépen, logikusan felelt. Egyetemre jelentkezett? — Igen, a Szegedi József Attila Tudomány- egyetem természettudományi karára — válaszolta az igazgató. — Remélem felveszik... Gabi már régen szüleinél nyaralt, amikor az egyik reggel ajánlott levelet hozott a postás. Izgatottan bontották fel a borítékot. Felvették... — Az egyetemre egy öltöny kellene neked — mondta fiának Pongrácz- né. — Gyere, veszünk a városban egy szép ruhát. A korai busszal indultak. Az áruházban sokáin nézegették a különböző színű öltönyöket. — Nézd, egy egyetemistához jobban illene ez a sötétszürke, vagy az a fekete ruha — javasolta az asszony. — Nos, melyiket választod? — Nekem ez a szép kék öltöny tetszik a legjobban — mutatott Gabi egy ugyanolyan ruhára, mint amilyet több mint négy évvel ezelőtt, ugyanitt vásároltak. Tárnái László Zálogban hagyott becsület Középmagas fiatalember lépett be a fodrászüzlet ajtaján. Piros nyloninget viselt, arcát hasonló színűre festette az augusztusi nap. Az üzletvezetőnő — Ilonka néni — kedves, Hogy elröppent ez a nyár! Mintha csak most üdvözöltük volna a mező- gazdaságnak segítő első diákcsoportot, 8 lám, néhány nap múlva már becsukják kapuikat a Bács megyében működő nyári önkéntes ifjúsági építőtáborok. Az utolsó váltásban dolgozó fiatalok, mielőtt elbúcsúznának a tanároktól, s egymástól, a tábortüzek mellett mégegyszer felidézik a gyorsan elröppent két hét emlékeit. Bizony nagyon szép, kellemes volt az idei táborozás is. A napi 6 órás munkát brigádverseny élénkítette, s a délutáni szabad időt pedig számtalan közös program; szellemi vetélkedő, sport- verseny, kirándulás, beat- matiné, tánc színesítette. A Szikrai Álami Gazdaság újbögi kerületének Bagi Hona építőtáborában dolgozó lányok még néhány láda paradicsomot szednek. A tábortűz, s a udvarias özvegyasszony. Nincs a községben olyan ember, aki ne ismerné őt. A fiatalember azonban ritka vendég Csengődön. Ilonka néni meg is kérdezte: — Mondja csak fiatalmunka értékelése után irány Budapest. Viszontlátásra a jövő nyáron...! „Jövőre is eljövök” — mondta Rokay Erzsébet, miután az utolsó láda is megtelt paradicsommal. ember, maga ugye nem csengődi lakos? — Nem. Fülöpszálláson lakom. — Ismerős az arca — folytatta a beszélgetést az asszony. — Tudja, aki sok emberrel foglalkozik, annak kifinomul az arcmemóriája. — Valóban egyszer már voltam itt. Most Tabdin dolgozom. — Talán a KlSZ-tábor- ban? — kérdezte Ilonka néni. — Igen. Műszaki ellenőr vagyok, felügyelek a táborlakókra, jegyzem a teljesítményeket. Afféle brigádvezetői beosztás, ez. — Egy ilyen fiatalembernek nehéz lehet annyi diáklány között dolgozni — jegyezte meg tréfálkozva a fodrásznő. — És tud nekik parancsolni? — De még mennyire. Elvégre azért kapom a fizetésemet. És a beszélgetés közben elkészült a szép modern frizura. Miután felkelt a székből, kivárta az alkalmas pillanatot Ilonka nénihez lépett. Halkan, nagyon szerényen kérdezte: — Nem tetszene tudni nekem péntekig 100 forintot kölcsön adni? Kifogytam a zsebpénzből, ne tessék félni három nap múlva fizetést kapunk. Azonnal visszahozom, — Fiatalemberekkel könnyen megesik az ilyesmi — mondta Ilonka néni, s már nyúlt is a pénztárcája után ... Teltek, múltak a napok. Az ígéret máig is csak ígéret maradt. A fiatalember, „elfelejtette” kiváltani a zálogban hagyott becsületét. Később fény derült mindenre. Amit Ilonka néninek elmesélt, a rendőrség szerint már nagyon sok alkalommal „beadta”. S ami talán a legelszo- morítóbb, hogy a felnőttek közül sokan az ehhez hasonló esetek hallattára általánosítanak: ilyenek a mai fiatalok. S ezért az egyáltalán nem általánosítható esetért, néhány becstelen ifjú miatt nekünk is szégyenkeznünk kell... Moravcsilj Szilveszter Egy-kettőre megtelnek a vödrök a táborozás utolsó napján is. (Kerekes Ferenc felvételei) Viszontlátásra! A maoasban A Kiskunhalason épülő 100 lakásos ház harmadik emeletén találtuk meg Tegzes Józsefet, a Bács megyei Építőipari Vállalat helybeli építésvezetőségének KISZ-titkárát. ő az itt dolgozó aranyjelvényes szocialista brigád kőművese. Munkája nagy figyelmet és szaktudást igényel. Mint minden lakásépítkezés, ez is nagyon sürgős. Míg az óriásdaru a földszintről fellendít egy hatalmas betonelemet, alkalmunk van néhány szót váltani. — Három év után, februárban szereltem le a katonaságtól, s természetesen visszajöttem a brigádba — mondta Tegzes Józsi. — Ennél a vállalatnál tanultam a szakmát, s azt hiszem, hogy még nagyon sokáig itt dolgozom. Szeretem a kollégáimat, s ők is megbecsülnek engem. — Hogyan működik a KISZ-alapszervezet? — Tizenkilencen vagyunk. A munka feszített üteme, a szombat—vasárnapi műszakok nem nagyon teszik lehetővé a szervezeti életet. Nemrég társadalmi munkát is vállaltunk. A halasi kórház fiataljainak egy szép, tágas pinceklub kialakításában segítünk. Reméljük, hcÉy ősszel sok közös programot szervezünk majd... (Opauszky László felvétele.)
