Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-18 / 194. szám
6. oldal 1971. augusztus IS. s*erdm Az első téli hír: Lesz eiepnffi harisnyanadrág Míg az előző években alaposan rászorultunk az importra, s a boltok mégsem tudták kielégíteni a keresletet, az idén már egyáltalán nem hiánycikk a harisnyanadrág. Az ellátás már az év első felében számottevően Javult. Ez főként annak köszönhető, hogy a belkereskedelem legnagyobb szállítója, a Budapesti Harisnyagyár az év elején állított munkába 20 új olasz gépet. A második félévben körülbelül 1 millió vékonyszálú, tartós harisnyanadrágot ad át a gyár a belkereskedelemnek. Az idén már csupán egészen minimális importot veszünk igénybe, jórészt az NDK-ból, s inkább csak a választék bővítésére. A hűvösebb napokra lesz elegendő gyermekharisnyanadrág is. Krepp változatban, 1—7-es nagyságban, különféle színekben árusítják majd az üzletekben. Építőtábor, 1971 Sokáig nézegettük a térképet: hová s merre? Mindenesetre csakis „fehér folt” jöhetett számításba, ahol az idén még nem jártunk. Jól meg kellett gondolni az útirányt, mivel utolsó lehetőség kínálkozott egy építőtábori búcsú- riport készítésére... — Jó napot kívánokI Az utolsó táborlakókról érdeklődnek ugyebár? Kérem, ennek semmi akadálya. A lányok az Izsáki Állami Gazdaság ll-es számú ba- lázspusztai kerületében szőlőt sarabolnak. Mindjárt megmutatom a teljesítményüket. — Másra lennénk kíváncsiak. Felkeressük a diákokat. A Kállai Éva nyári önkéntes ifjúsági építőtábor felé robogtunk. Alig lehetet átlátni a másfél, kétméteres, dús levelű szőlősön. A lányok a túlsó oldalon saraboltak, a gaztól már megtisztított homokon gyalogoltunk utánuk. A nyolc brigád közül melyiket válasszuk? Például a 7-est..i A szőlősorok végében előkerült egy sátorlap, leültünk, cigarettával kínál- gattuk egymást. (Csák a ittas járművezetők SZOMORÚ STATISZTIKA készült a hét vége közúti baleseteiről, ugyanis tíz közúti szerencsétlenségből ötöt olyan járművezetők okoztak, akiknél az alkoholszondás vizsgálat nyomban kimutatta: jelentősebb mennyiségű 'szeszes italt fogyasztottak, mielőtt járművükre felültek. Ezek az emberek a KRESZ-oktatás ideje alatt nemcsak megtanulták, de vallották is, hogy az alkoholfogyasztás jelentős mértékben befolyásolja a reflexeket, mégis a pohárhoz nyúltak, ittak, s így merészkedtek ki az egyre gyorsabb tempót .diktáló, sűrűsödő forgalomba. Ezek a járművezetők nemcsak saját, de mások testi épségét is feltételenül veszélyeztetik, súlyos nem egy esetben halálos baleseteket idézve elő. Kétségtelen, született már bizonyos jogszabály arra vonatkozóan, hogy az ittas járművezetőket szigorúan büntessék meg, vegyék ki kezükből a jogosítványt, mi mégis úgy véljük, hogy ennél sokkal határozottabb, preventivebb intézkedésekre van szükség. Hányszor hangzott már el: aki ittasan közlekedik, magában hordozza a baleset veszélyét, amivel nemcsak önmagának, családjának okozhat tragédiát, de másokat is veszélybe sodor. Nagyon helyes, hogy az ilyen felelőtlen, önmagának parancsolni nem tudó emberektől, akár balesetet okozott, akár nem azonnal elveszik vezetői engedélyét, s a szabálysértési hatóság hosszabb-rövidebb időre kitiltja a vezetésből, bevonja a jogosítványát. MÉGIS MI AZ, ami a közlekedés árnyoldalait jól ismerő szakembereket aggodalommal tölti el? Áz, hogy legtöbb esetben csak akkor derül ki az ittasság, amikor már megtörtént a baj. Akkor lepleződ- nek le a részegen motorozok, gépkocsit vezetők, amikor már kéz, vagy lábtöréssel, életveszélyes sérüléssel szállítják kórházba áldozataikat. Mit kellene tenni annak érdekében, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló esetek, ne fordulhassanak elő? A megoldás egyszerűnek tűnik: A gépjárművezetők ellenőrzése során — rendelkezésre áll az alkoholszonda — az ilyen szabálysértést elkövetőktől függetlenül attól, hogy balesetet okoznak-e vagy sem, az első esetben néhány hónapra, a második esetben azonban már évekre be kellene vonni a vezetői engedélyt, sőt súlyosabb baleset okozása esetén véglegesen ki kellene tiltani a forgalomból. Drákóinak tűnik ez a javaslat, ám ml mégis meg merjük kockáztatni. Elszomorító, fájdalmas, olykor borzalmas egy-egy közúti szerencsétlenség színhelyén látni síró apákat, anyákat, vagy gyermekeket, akik a legdrágábbakat, a hozzátartozóikat vesztették el, csak azért mert egy lelkiismeretlen ember szeszes italt fogyasztott. Nem akarunk pesszimistának tűnni, amikor azt mondjuk: erre az intézkedésre nagyon nagy szükség van, ugyanis az egyre bővülő gépjárműpark mindjobban olyan típusú embereket kíván, akik a nagy forgalomban gyorsan tudnak reagálni, reflexeik jól működnek. Márpedig a több gépjármű, a forgalom fokozódása során az ittas vezetőit mindig súlyosabb baleseteket, sőt tömegszerencsétlenséget is okozhatnak. AZ EBET — sajnos — két nap alatt nyolcán s4- ember esett ki a termo' ók, vagy másolt sz: -s kedtek ki a közútra. bennünket igazol, ugyanis ’11'ek meg súlyosan, nyolc bői csak azért, mert vagy itr.l hatása alatt merészGémes Gábor Az utolsó találkozás „nagyoknak” engedélyezték!) Aztán bemutatkoztunk. — Marton Klára vagyok, brigádvezető, tréfafelelős és panaszláda egy személyben. Mert az utóbbira is szükség van ám. — Mire panaszkodnak a Szentesi Horváth Mihály Gimnázium másodikos lányai. — Mutassátok csak a tenyereteket — kertje őket Klári. Nem kímélte kezüket a kapanyél: Hajdú Angela tenyerén öt vízhólyag. Takács Eszterén hat, Dóczi Mari kezét három jókora seb égeti. — Nekem csak egy van, de ez az egész tenyeremet elborítja — tréfálkozott Molnár Kati. — Hány sor szőlőt sarából tatok ma? Ezerhatszáz métert? Akkor egy centivel sem teljesítettnek többet a normánál. — Volt olyan nap is, amikor a brigádunk főbb mint 2 ezer méter szőlőt sara- bolt — védte csoportját | Klári. — Most így jött ki izsáki palackozó üzemből már eljöttek a lányok. Otthon találtuk őket. A hosz- szú folyosón jobbra, balra ajtók. — Rossz kedvűnk van, mert reggel majdnem fegyelmit kaptunk — újságolta Kollár Klári. — Ä Paksi Vak Bottyán Gimnázium Il/b osztályos tanulói vagyunk, a mellettünk levő szobában laknak az á-sok. Az egyik este, amikor vacsoráztak, bementünk a szobájukba, s két lány lepedője alá vízzel telt műanyag zacskót tettünk. Egyszerre robbant ki belőlünk a nevetés, amikor lefeküdtek. Másnap a táborvezetőség ts megtudta. — Emiatt nem mehetünk kirándulni — panaszkodott Ica, — Nem gondoltuk, hogy ilyen komoly ügy lesz belőle. — Ma este katonák jönnek a táborba, klub&lmánt tartunk — vette át a szót valaki. — Még így is több lány lesz. mint fiú. Majd egymással táncolunk... — (Óriási nevetés.) S máris elmúlt a rossz a lépés. Az arany közép- kedv, szinté" égymáá saavá- úton haladunk, elsők sem, ■ ba vágva mesélték élrné- utolsók sem vagyunk. Most, nyeikst. jöttünk először dolgozni, _ A palackozóban? Ja, ismerkedünk a munkával. , iaen £s a legjobb sztori. [üvegeket mostunk, s va- javasolta, hogy az dunk, ahogyan szeretnénk, de az a fő, hogy megszokjuk a közösségi munkát. Jövőre már rutinos táborozok leszünk. — Hogyan töitltek el a szabad időt? — Szellemi vetélkedő, pingpong verseny, kirán du- lás, beat-matinék, klubdélután, filmvetítés, soroljam még? — kérdezte Juli, a kultúrfelelős. — Vizet, vizet, mert szomjan halunk — kiáltották a sorok közt hajlongó lányok. — Már két órával ezelőtt eltűntek a vizesek, mégis felháborító. Felesleges volt a nagy méltatlankcdás, ugyanis kannákkal a kezükben előkerültek a lányok. Egy-' szerre hatvannnyolcán rohanták meg őket. Még akkor is kortyolgatták a vizet, amikor a sorolt végénél az országidra fordultunk ... A balázspusztai földektől dűlőút visz a kosztkatelepi Kállai Éva nyári önkéntes j diákok. ifjúsági építőtáborba. Az laki egyik palackba töltsünk vizet. Dugót és sztaniolvapírt is szereztünk. Nagy örömmel vittük a ,.Púzlinget” | Mártának, hogy bontsa fel. Mikor szkjához vette az üvegét, éppen jöit a művezető. ...Mit. csináltok itt?” Könnyezniük a nevetéstől, mikor kiderült, hogy víz van az üvegben. A lányok nyolcágyas szobájának falán mindenütt képek, rajzok. Az ajtó fölött jókora felirat: „Egy kicsi gólya, leszállt a tóra ...” — A többiek gólyabrigádnak hívnak bennünket, ugyanis mindig ezt a számot énekeljük, — S ha már itt tartunk, stílszerűen búcsúzzunk a tábortól — javasoltuk. A lányok helyeslőm bólintottak. s falrengető hang- erősséggel rázendítettek az Indulóra: „Jó estét kívánok, elmennek a táborozó Tárnái László VIZSGÁLJÁK A HOLDKGZETEKET A houstoni űrközpontban vizsgálják és leltározzák az Apollo—15 utasai által hozott hc'g’kőrcHmt. Egyelőre a Scott (a képen balról) és Irwin (jobbról) által hozott szállítmány első részét vizsgálja a laboratórium. Szövetkezeti lOEiiresszüsok előtt Kongresszusra készülnek a magyar szövetkezeti mozgalmak. Az OKISZ Országos Választmánya, illetve a SZÖ- VOSZ Országos Tanácsa már határozott az ezzel kapcsolatos teendőkről, megalkotta az irányelveket. A TOT Elnöksége ■ még csupán az előkészítő stádiumnál tart. Végleges már, hogy a kisipari szövetkezetek kongresszusát az idén október 11. és 13., a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek kongresszusát pedig december 14. és 16. között tartják meg. Minden valószínűség szerint 1972 márciusában lesz a termelőszövetkezeti kongresszus. Ezek egyébként nem önkényesen kitűzött időpontok, mert mindhárom testületben lejár eddigre a két kongresszus közötti, alapszabályban meghatározott idő. A kongresszusok előkészítése jórészt új elvek szerint történik. Ezek közül talán a legfontosabb az úgynevezett közvetlen képviselet elve. Ez azt jelenti, hogy a kongresszust előkészítő megyei vagy területi tanácskozásokra kivétel nélkül minden szövetkezet delegál küldötteket — az is, amely nem tágja a szövetségnek — és ezek közvetlen szavazás útján választják meg a megjíé vagy a terület képviselőit a kongresszusra. Sőt, a leendő országos tanácskozások vagy választmányok tagjainak nyolcvan százalékát már itt, a megyei tanácskozásokon megválasztják. Teljes jogú kongresszusi küldött kizárólag csali szövetkezeti, tag lehet. Ezek alkotják majd a tanácskozó kongresszusok résztvevőinek legalább 80 százalékát. A húsz százalék országos funkcionáriusokból, tudósokból, közéleti személyiségekből áll majd, de nekik csak tanácskozási joguk lesz. Miről lesz szó a kongresszusokon? Az elmúlt időszak tapasztalatainak elemzéséről, a következő időszak célkitűzéseinek meghatározásáról, az egyéni, csoportos, társadalmi érdekeli összhangjáról, a szövetkezetek és szövetkezeti társulások, illetve az állam kapcsolatainak fejlesztéséről stb. Ezek a témák végeredményben minden kongresszuson szerepelnek. A napirendeket tekintve lesz néhány sajátos ágazati téma is. A kisipari szövetkezetek küldötteinek például komolyan szükséges beszélniük arról, hogyan fejleszthetik a szolgáltatásokat, valamint a lakásépítést és karbantartást. A SZÖVOSZ-kongresszuson megalkotják az úgynevezett föderatív felépítést, tehát goodoskodniok kell arról, hogy a takarék- és lakásszövetkezetek önálló választmányt is létrehozzanak, hogy saját ügyeikről a fogyasztási szövetkezetektől függetlenül dönthessenek. A termelőszövetkezeti kongresszuson hangsúlyt kap majd az önkormányzati ellenőrzés témája, tehát a szövetkezeti ellenőrző bizottságok munkájának külső támogatása. A kongresszusok végeredménye természetesen nem látható előre. Sőt, esetleg kiélezett vitákra, gyenge szavazattöbbséges döntésekre is számítani lehet. Ennek okai többfélék. Mire az első kongresz- szus összeül, megszületik az egységes szövetkezeti törvény, amely az eddigi előjelek szerint lényeges változásokat is előír. Viszont, az egyes ágazatokra vonatkozó törvényerejű reedeletek megalkotása, illetve a különben jól bevált termelőszövetkezeti törvény módosítása csupán a kongresszusok után történik meg. Tehát a választott küldöttek feladata lesz, hogy tudomásul vegyék a kerettörvényi, de még beleszólhatnak a sorsukat lényegesen befolyásoló ágazati jogszabályok megalkotásába. Vitát válthat ki az a tény is, hogy a SZŐ VOSZ és az OKISZ hatósági szerepüket elvesztették ugyan, de mind mostanáig csupán ideiglenes szervezetben és ideiglenes szabályok szerint működnek. A kongresszusokon kell megalkotni — talán a TOT bevált szervezetéhez hasonlóan — a kisipari és fogyasztási ágazat országos és területi érdekképviseletének szervezetét, valamint működési szabályát. Jelentős kérdések várnak eldöntésre az egyes szövetkezeti mozgalmakon belül is. A SZÖVOSZ-nak például országos vállalatai voltak, illetve vannak. De a SZÖ- VOSZ ma már csupán érdekképviseleti szervezet, ebben a minőségben vállalatai nem lehetnek. Mi történjen akkor ezekkel a létező és hatalmas gazdasági erőt képviselő vállalatokkal ? Az OKISZ szervezeti körén belül vannak valóságos gyárak, vállalati formában, de cégtáblájukon a „kisipari szövetkezet” megjelöléssel. Meg kell találni a módját annak, hogy' ezekből a cégekből is valóságos szövetkezet váljon. Míg az előbbi esetben a szövetkezetek ütköznek az érdekképviseleti testületükkel, az utóbbiban a tagok érdekei ütköznek a saját szövetkezetük érdekeivel. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom egyik izgalmas kérdése lesz az alkalmazottak ügye. Vannak törekvések, amelyek a szövetkezeti alkalmazottakat szeretnék ugyanolyan kalap alá venni, mint az állami alkalmazottakat, tehát gyakorlatilag kiterjeszteni rájuk olyan jogszabályokat, amelyek eddig csak a másik kategóriára vonatkoztak. Ez viszont esetleg a szövetkezetek rugalmasságát bénítaná meg. A dolog tehát megvitatást kíván. Mindebből is látszik, hogy a szövetkezeti kongresszusok megrendezése és lebonyolítása nem valamiféle rutinmunka lesz, hanem szocialista demokratizmusunk újabb megnyilvánulása, sőt, fejlődése: tehát közéletünk jelentős eseménye. F.B.
