Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-15 / 192. szám
8. oldal 1971. augusztus 15, vasárnap Dalosíaláfkozák előtt A kecskeméti Kodály Kórus munkájáról A rövid nyári pihenő után ismét munkához látott augusztusban a Kecskeméti Kisipari Termelő- szövetkezetek Kodály Énekkara. Zsiga László karnagy vezetésével készülnek a csongrádi szövetkezeti dalostalálkozóra, amit augusztus 19—20-án közösen rendez a Csongrád megyei Szövetkezetek Szövetsége, a Kórusok Országos Tanácsa Csongrád megyei Bizottságával és a városi tanáccsal. Borodin és Lóránd egy-egy művét adják elő és dr. Kálmán Lajos kiskunsági népdalfeldolgozásait, a szerző kíséretében. Fellép még az énekkar a szeptember 19-én megrendezésre kerülő országos ipari szövetkezeti dalostalálkozón, amit Kecskeméten tartanak. A Bács-Kis- kun megyei szövetkezeti kórusok közül színes, érdekes műsorral készül a kiskunhalasi Erkel, a kiskunfélegyházi Petőfi, a jánoshalmi szövetkezeti, a kiskőrösi Petőfi énekkar, valamint a Tiszakécskei ÁFÉSZ. A Szocialista Kultúráért érdeméremmel kitüntetett aranykoszorús Kodáiy- énekkar az elmúlt napokban meghívást kapott a Magyar Rádiótól, amelyben közölték, hogy legsikerültebb műsoraikról szeptember végén felvételeket készítenek. Cs. K. Űj üzem, 14 millió palackkal több Coca-Cola Az üdítőital-kereslet kielégítésére szűknek bizonyult már az évi 26 millió palack Coca-colát készítő gyár. A Budapesti Likőripari Vállalat ezért újabb üzemet épített, s korszerű, óránként 12 000 palackot töltő gépsort helyez üzembe néhány nap múlva Kőbányán, a Bánya utcában. Az új üzem, amely még a szezonban enyhíti az üdítőital-hiányt, évi 14 millió palack coiát gyárt. Épül, s még ebben az évben elkészül a Szeszipari Vállalatok Trösztjének nagykanizsai, évi 20 millió palackos cola-üzeme is, amely elsősorban a Balaton környék üdítőital-ellátását javítja meg. így jövőre már 60 millió palack Coca-cola kerülhet forgalomba. (MTI) VADÁSZAT — KEZDŐKNEK iP». *? Új ioEinan nemesített csemegeszőlő-fajták Egymást váltva érnek az újonnan nemesített csemegeszőlő-fajták Kecskemét határában, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Mathiász János telepén. A kutatók most minősítik a termésüket. Hétszáz hazai és külföldi fajtát vizsgálnak meg. A kívánalom az, hogy az új csemegeszőlőfajták ellenálljanak a fertőző betegségeknek, jobban alkalmazkodjanak a hazai szélsőséges időjáráshoz. A jelenleg közter- mesztésben levő étkezési szőlőfajták ugyanis rendkívül fogékonyak az időjárásra és a gombafertőzésre, ami aránytalanul megdrágítja a szőlő termesztését, s előnytelenül befolyásolja a hozamok alakulását. A most „vizsgázó” csemegeszőlő-hibridek közül jó néhány rendelkezik a kívánt tulajdonságokkal. Néhány faj- tsjelölt egyáltalán nem igényel permetezést. Vannak már olyan fajtajelöltek is, amelyek aranysárgára érlelik termésüket. Minden kijelölt hibrid „bizonyítványt” kap tíz jeggyel. A legjobbak mik- roparcellákra kerülnek, majd gyors elszáporítással nagyüzemi parcellát kapnak. «• ügyeskedők alkonya a bócsai termelőszövetkezetben Néhány nappal ezelőtt a Kiskőrösi Járási Ügyészség közel harmincoldalas vádiratot nyújtott át a járás- bíróságnak. Ebben az ügyészség kereken húsz személyt — közöttük tsz- elnököket, főkönyvelőket, gépkocsivezetőket stb. vádol üzletszerűen, bűnszövetségben, szövetkezet működésének leplezésével elkövetett üzérkedés, hűtlen kezelés, sikkasztás bűntettének az elkövetésével. Villanóképek Mielőtt részleteiben ismertetnénk a vádirat megállapításait, villantsunk fel néhány portrét azokról, akiket egyáltalán nem a szükség kényszerített ilyen manipulációra, s akik már a kezdet kezdetén tisztában voltak cselekedetük törvénytelenségével, de ennek ellenére belementek. Az ügy elsőrendű vádlottja Imre László, a bócsai Petőfi Termelőszövetkezet elnöke (Soltvadkert, Kossuth utca 15.), mezőgazdasági technikus, 1983—67 között a Soltvadkerti Községi Tanács V. B. elnökhelyettese volt. Jelenleg havi jövedelme 5 ezer forint, egy házhelye és egy Trabantja van. Őt követi a sorban' — mármint a vádlottak sorában — Aszali János budapesti lakos, aki az Általános Építő, Szak- és Szerelőipari Szövetkezetközi Vállalkozás igazgatója, havi jövedelme 5500 forint, plusz üdülőtelek és Wartburg személyautó. Weinhardt József a Petőfi Tsz vezető agronó- musa. Bocsa, Tanács utca 1. szám alatti lakos, szőlője, autója van. A legérdekesebb figura azonban dr. Korbach Antal jogtanácsos, aki érthetően már nem használja a grófi címet. Különös pályát futott be ez az ember, hogy 1936-ban elvégezte az egyetemet Közel húsz évig ügyvédeske- dett, majd 1958-ban a Pest megyei Bíróság a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel miatt elítélte. Kiszabadulva térmester lett egy építkezésen, de 1967-ben már mint öt Bács-Kiskun megyei termelőszövetkezet jogtanácsosa tűnt fel a lehetőségek horizontján. Mellesleg jogtanácsosa a fentebb említett kacskarin- gós nevű és erősen homályos tevékenységet folytató „vállalkozásnak”. De benne van a vádiratban — a vádlottak között — Szemők József, az izsáki Aranyhomok Termelőszövetkezet elnöke és Dorka Imre, a tsz főkönyvelője is. Mondanunk sem kell, hogy ők sem szegény emberek. Az elnöknek nyolcezer a havi jövedelme, Renault autóval jár, a főkönyvelő is több, mint ötezer forintot keres. Ezeket az „anyagi alapokat” csupán azért részleteztük itt. hogy bizonyítva érezzük, tudjuk, miszerint nem az éhínség fenyegetése vitte bele őket a bűncselekményekbe. Äs első teherautó Arra nem terjedhetett ki a nyomozás, hogy milyen sugallattól indíttatva kereste fel éppen a bócsai Petőfi Termelőszövetkezetet a múlt év nyarán Molnár János, Soltvadkert, Május 1. utca 13. szám alatti lakos autószerelő és Demeter János, ugyancsak vadkerti gépkocsivezető. Ez a két ember — amint később elmondták — azt hallotta, hogy egy apátfalvi lakos valamelyik kiskunmajsai tsz-ben „gebinesként” teherautót üzemeltet. Nosza, felkeresték az illetőt, aki elmondta, hogy havi ötezer forintot fizet a tsz pénztárába, s ő a saját autójával a szövetkezet nevében fuvaroz. A fuvardíj az övé. A termelőszövetkezet ötezerért csak a nevét adja. Ezzel az ötlettel állítottak be tavaly júniusban a bócsai Petőfi Tsz-be, ahol Imre Lászlónak. Aszali Jánosnak és dr. Korbach Antalnak vetették fel a nagy lehétőséget. Nem kaptak azonnali választ, bár az ember azt várná, hogy szigorúan elutasítsák őket. Nem. Néhány nap múlva a tsz-ben kiszámították, hogy mennyi haszon lehet egy ilyen üzletből. Ügy nézett Háztáji villonydoráiók A Székesfehérvári Finommechanikai Vállalatnál az idén tovább fokozták az igen keresett háztáji villanydarálók gyártását. Augusztus közepéig már annyi kisgépet készítettek, mint amennyit tavaly egész esztendő alatt. Eddig 21 000-ret szállítottak el, az év végéig pedig még 14 000 darálót adnak át a kereskedelemnek. Ezek gyártásával párhuzamosan megkezdték az előkészületeket az új robotgép gyártására. Ez a gép morzsol, daráL vagy szecskáz. ki, hogy nem járnának rosszul. Szóltak tehát Molnárnak és Demeternek: jöhetnek. mert a vezetőségi ülés (!) elfogadta az ajánlatot. Olyan megállapodás született, hogy a bevétel egyharmada a szövetkezeté, kétharmada a vállalkozóké, akik kötelesek a teherautó árát a pénztárba befizetni, két hónap leforgása alatt Másnap — úgy látszik, sürgős volt az ügy — már meg is vásároltak a 9. Volántól egy Csepel teherautót 40 ezerért azzal, hogy nyolc napon belül befizetik az összeget. Persze ebből semmi sem lett, s a Volán csak 1971. januárjában fizetési meghagyással tudta érvényesíteni követelését. Az autó azonban gurult 1971. július 31-től (addig műszaki vizsgára készítették elő). Csupán egy epizód arra, hogy a tsz vezetői tudták: tilosban járnak. Demeter Jánost alkalmazottnak írták be, s névlegesen havi 1500 forint fizetést állapítottak meg neki. Molnár Jánost, aki a Soltvadkerti Vegyes Ktsz- nek tagja, így a tsz alkalmazottja nem lehetett, „műszaki ellenőrként” vették nyilvántartásba (egy gépkocsihoz műszaki ellenőr). Molnár azonban munkahelyi elfoglaltsága miatt nem tudott fuvarozni, ezért 10 forintos órabérrel „alkalmazta” Péli István soltvadkerti lakos gépkocsivezetőt. Az autó gurult, a pénz jött: Demeternél egyszer házkutatást tartottak — más ügy miatt —, s ekkor bejelentette: nem csinálja tovább. Dr. Korbach Antal, az elnök jelenlétében azonban kifejezetten utasította a „munka” végzésére. Az első akciónak végülis a Kiskőrösi Járási Tanács V. B. elnökhelyettese vetett véget 1971. március 20-án kelt levelében, amelyben utalt a megállapodás kifejezett jogellenességére. Csupán annyit az első teherautós manipuláció végére, hogy az 1970. július 31. és 1971. március 20. közötti nyolc hónap alatt Demeter és Péli 148 ezer forint értékű fuvart végzett. Ebből a tsz-nek 46 ezer forint. Molnárnak és Demeternek 44—44 ezer forint jutott, de Molnár az alkalmazottjának munkabérként 10 ezret kifizetett. További autók Időközben Gruber Nándor kőműves kisiparos, egyben a Petőfi Tsz építésvezetője (?), Akasztó, Kígyóshíd u. 3. alatti lakos megtudta, hogy „ezek fuvaroznak”. Beállított az irodára, s kijelentette Imre László és Weinhardt József előtt, hogy ha a tsz nem járul hozzá egy ilyen akcióhoz — amelyben ő volna a vállalkozó — elmegy a szövetkezetből. Hozzájárultak. Az Autóker- től vettek egy Csepel 350-es teherautót 38 ezerért és indulhatott az újabb fuvar. Ezt az autót később eladták a soltvadkerti Seres testvéreknek 51 ezerért. A Hungarocamion Vállalattól egy Skoda 706—RT típusú teherautót vásároltak — mármint Gruber Nándor — 95 ezerért, de ez úgy sikerült, hogy két ottani személyt: M. Szabó Jánost és Álló Istvánt 20 ezer forinttal „megkentek”. Persze Gruber csak vállalkozó volt, ő nem vezette az autót. Erre a munkára Pitik József Akasztó. Bem utca 18. szám alatti lakos alkalmi munkást vette fel. Nos, 1970. november 25-től, 1971. március 8-ig a Gru1 ber-íéie akcióval löö ezer i forint fuvardíjat vételeztek be. Grubernek 105 ezer ütötte a markát, amiből Pitik Józsefnek közel 50 ezer forintot fizetett ki. Tiszta haszna tehát meghaladta az 50 ezer forintot. Érdekessége a dolognak, hogy a Seres testvérek, miután megvették a tsz-től az autót, a tsz-nek fuvaroztak vele. A múlt év szeptember 17-e és 1971. március 19. között ők 130 ezer forint értékű fuvart bonyolítottak le. Szinte pontról pontra ez játszódott le az izsáki Aranyhomok Termelőszövetkezetben is, ahol a vállalkozó Balanyi Bertalan, kecskeméti lakos volt. A bűnügyekhez — pontosabban a bócsai ügyhöz — kapcsolódik még Makó Gyula ügylete, aki a vállalkozóknak gázolajjegyet adott el literenként egy forintért, a bócsai tsz tulajdonából. Több ezer literről van szó a vádiratban. A pénzszomjas vállalkozóknak azonban bealko- nyodott. A Kiskőrösi Járásbíróság hamarosan megkezdi a tárgyalást. Az ítélet ismertetésére majd visszatérünk. Gál Sándor Xéndgzetlenüi Önértékelés ezrekért A nyomtatott betűknek óriási ereje van. Irodalomtörténeti példákat tudnánk említeni arra, hogy voltak emberek, akik fél, vagy egész vagyonukat áldozták cgy- egy nyomdai megjelentetésre, hogy aztán országvilág előtt híreszteljék: ezt én írtam, én vagyok a szerző. Manapság is vannak ilyen áldozatkész megszállottak, s bárha ritkán is, de olvashatunk olyan könyvet, amelyben a következő szöveg áll: a szerző saját kiadása. Persze vannak, akik az említetteknél „szerencsésebb” körülmények között élve megtehetik, hogy állami pénzen csináljanak reklámot önmaguknak, nyomtatott bizonyítékát adják annak, hogy ők dolgoznak. Ne beszéljünk azonban általánosságban. A napokban került a kezünkbe egy hatvan oldalas, minőségi papíron előállított, fényképekkel, grafikonokkal illusztrált fü- zetecske a Kalocsa és Vidéke Vízgazdálkodási Társulat 10 éves tevékenységének rövid értékelése. Önmagában az a kifejezés, hogy „értékelés”, már visszatetszést kelt az emberben, ha tudja — márpedig tudja, mert a belső címlapon ott olvasható —, hogy a társulat vezetői készítették a könyvecskét. Ők azok, akik értékelték a tízéves tevékenységet (közbevetőleg mekkora fóliánst fognak kiadni, ha tegyük fel 25 éves lesz a társulat?), sőt a felelős kiadó is a társulat elnöke. Bizonyára társulati érdekként fogták fel a brosúra sorsát, hiszen annak elkészítésében közreműködött a főmérnök, a főkönyvelő, a részlegvezetők, a párttil- kár, a műszaki rajzolók, de vigyáztak arra is. hogy színvonalas legyen: egyetemi tanszékvezető docens lektorálta a szöveget. Könnyen ki lehetne számítani, hogy mennyibe került ez az öndokumentálás, hiszen fizetni kellett a lektornak, a szerzőknek, a kiadási engedélyért, a nyomdának stb. Vajon milyen alapból fizették a pénzeket? Mert a felsorolt alapok között nem talál az ember olyat, amelyikbe ez a kiadás illene. Annyi azonban biztos, hogy tízezrekről van szó. Kinek az ötlete volt ez, ki támogatta és végiggondolta-e egy ember is a „szerzők” vagy egyéb illetékesek közül, hogy minek ez a kiadvány, ami sajnos nem egyedülálló az utóbbi években, főleg 1968 január 1. óta. Talán nem is szóltunk volna semmit a brosúráról. ha az valami hézagpótló. értékes, színvonalas és a szerzőkön kívül másokat is érdeklő füzet volna. De nem az. A szöveg olyan zavaros, hogy sok helyen nem érti az ember. íme csunán egy idézet a sok közül: ....... a társulat csatornái 19 64-től csak 2,3-szer nyertek lekaszálást...” Mi ez? Önértékelés társulati pénzen. —dorgál—
