Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-11 / 162. szám

Megfakult vetítővásznak

4 falusi mozi haldoklik. Nincs varázsa a vetítővászonnak, mind kevesebben foglalják el áhítattal a nyikorgó széksorokat.

Tényekkel kell szembenéznünk: a mindennapos tapasztalat és a statisztikai adatok egyaránt a szóban- forgó jelenségre figyelmeztetnek. A 60-as évek elejétől kezdve a falvak vetítővásznaira mindinkább az érdektelenség köde telepszik. A mozi már régóta nem centruma a falusi életnek, sokkal inkább a perifériája.

A megyében ötvenegy 16 milliméteres — közismertebb szóhasználattal: keskenyfilmes — mozi működik. Ezek látogatottsága az idei első négy hónapban több mint 22 és fél ezer fővel volt kevesebb, mint a tavalyi hasonló időszakban. Egyre több az olyan mozi, ahol a nézők átlagos létszáma a húszat sem éri el. De az érdektelenség már a tanyai vetítőhelyeket is kikezdte. Tavaly a művelődési autók még 90 helyet kerestek fel. Az idén már csak 60 helyre mennek.

ELMARADOTT TECHNIKA

A jelenség vizsgálatának felületén lépten-nyomon a technikai elmaradottság tényeibe ütközünk. Akucs László, a megyei Moziüzemí Vállalat igazgatója így jellemzi a helyzetet:

— A keskenyfilmes vetítés kép- és hangminősége semmilyen tekintetben nem felel meg a mai követelményeknek. Közismert a nálunk kidolgozott országos jelentőségű újítás, miszerint a keskenyfilmes gépeket alkalmassá tettük a 35 milliméteres filmek vetítésére is, ám egyre nyilvánvalóbb, hogy ez generális megoldást nem jelent, minthogy a kellő erejű átvilágítást a régi típusú gépekkel nem lebet megvalósítani. Az új konstrukciót évek óta ígérik, de eddig még a prototípust sem volt alkalmunk szemügyre venni.

Elmaradottak a teremviszonyok is. Elsősorban akusztikai szempontból. Súlyos gond a személyi feltételek hiánya. A falusi mozi vetítőgépek gárdája elöregedett. Ilyen ok miatt Érsekcsanádpn például majdnem be kellett zárni a mozit nemrégiben.

A „MARCONI-GALAXIS” FÉNYKÖRÉBEN

összetett voltukban a társadalmi tényezők sem el- hanyagolandók. E tekintetben sokatmondó pusztán az a demográfiai adat, miszerint a megye lakóinak mintegy kétharmada a városokban és a nagyközségekben él S a nagyobb településekre való áramlás továbbra is fokozódó tendenciaként munkál.

Az átrétegződés, az urbanizáció folytán megnövekedtek a szabad idő eltöltésének lehetőségei. Várják az embereket a művelődési ház rendezvényei, a klubok, a könyvtár, a munkahely — akár a tsz. akár az üzem — kulturális programja, ráadásul a falusi ember ma már nincs lakóhelyéhez kötve, motorkerékpáron, autón, de akgr a tömegközlekedési eszközökkel is könnyű- • szerrel eléri a várost, amely a falunál dúsabb, tágabb körű szórakozási és művelődési módozatokat kínál. S

mindezek mellett vagy fölött ott uralkodik a tömegkommunikációs nagyhatalom: a televízió. A falusi házakat a legutóbbi pár évben vonta teljes bűv- és fénykörébe a „Marconi-galaxis”.

Ez az írás még csak szőrmentén sem kívánja érinteni a manapság játszott filmek esztétikai értékrendjét. De annyit mégis ki kell jelenteni, hogy az évente bemutatásra és terjesztésre kerülő mintegy 150 film közül igen kevés az, amely — így vagy úgy — igazi érdeklődést tud kiyáltapi. ami szóbeszéd tárgya napokig, vagy akár hetekig. Slajnos, a filmtermést döntően a „szürke átlag” jellemzi.

HÁTRÁNYOS SZABÁLYOZÓK

Törődjünk bele, hogy a jelenségeket meghatározó objektív társadalmi mpzgásfp|yapjsfpk jgy is, 'űjgf is elhalásra ítélik a falusi mozit? Csakugyan fatalja a helyzet? Korántsem... A váresi és a nagyközségi mozik látogatóinak száma ugyanis növekvőben yap. Kecskeméten pedig éppenséggel 25 százalékkal qöye- kedett a tavalyi látogatottság az előző évhez képest. A televízió .„hatalma” tphát nem végtelen —, ez az egyik következtetés. A másik az, hogy a vonzó berendezésű, a korszerű technikával felszerelt mozi képes visszahódítani már-már elveszettnek hitt közönségét. Nem az áhitat, a cspdálat, hanem a filmművészetben való friss tájékozódás igényének a jeayébep.

A dolgok alfája és ómegája az, hogy a falusi mozinak, ha igazából életre akar kglni. technikailag mindenestül meg kell újulnia. Ám itt megint csak a realitásokkal kell szembenéznünk. A mozijegyek ára, helyes és célszerű módon, hosszú évek óta változatlan, ugyanakkor a Moziüzemi Vállalat kiadásai évről évre növekednek. Legújabban pedig a terembérek helvi kezdeményezésre is megemelhető tarifái okoznak súlyos érvágást. Vállalati szinten az úi tarifa szerint a tenemkölcsönzések díja eléri az évi négymilliót, a korábbi 150 ezer forint helvett.

Joggal vetődik fel a kérdés: mi marad fejlesztésre, ha a bevétel zömét a kiadások viszik el. A mostani helyzet a vállalatot arra csábítja, hogy elsősorban ott fejlesszen — tehát a városokban és a nagyközségekben —, ahonnan a bevételek további növekedését várja. De ezzel előidézi azt a veszplvt. hogy a keskenyfilmes fclusi mozik sqrsa megpecsételődik. Mindenesetre jó volna; ha az_ illetékesek, akiken az állami támogatás odaítélése múlik, megerősödnének abban a szemléletben, hogy a mozi: kulturális szolgáltatás. Mert a fokozódó kiadásokat csakis ily módon lehet ellensúlyozni.

S azzal is számolni kell, hogy a televízió sem „alszik”: jövőre „belép” a máspdik csatorna, azt követően pedig megkezdődik a rendszeres színes adás.

Félő, hogy a falusi mozi, mostani állapotát tekintve, ebben a versenyfutásban végképp lemarad. Kár volna érte.

fái i. .

Hatvani Dániel

R

ozálka, természetesen előzetes bejelentés után. szorongó kebellei, repeső szívvel csengetett be a Mesterhez, akit a legnagyobb élő prózaíróként tartottak számon. Rozálka feladata az volt, hogy a Mestert megnyerje a medgyesgyarmatí kultúrház ünnepélyes felavatásán valp részvételre. Művein kívül a szobráról ismerte, egyik legnevesebb művészünk alkotásáról, aki nem tömör vasból öntötte ki a dicsőséges fejet, hanem maga formálta egy vaslemezből, olyanformán, hogy a vonások félreismerhetetlenek voltak, a boltozatos koponya úgyszintén, csakhogy belül üresén. Ez sok léha megjegyzésre adott alkalmat, holott az igazi magyarázat abban rejlett, hogy amiként olykor nincs papír némely könyvek kiadására, ugyanúgy néha nincs vas némely fejek kiöntésére.

Impozáns fei volt valóban. valamelyest kopottas mint a cirkuszi oroszlánok molyette feje. de hatalmas és lenyűgöző. A pusztulás jelei nemhogy csökkentették volna, inkább még hangsúlyozták a vonásokból árádó erőt. Á lépcsőházból, ahonnan Rozálka megpillantotta, az előszobái ablak szűk keretébe foglaltan, a mester feje valószerűtlenül nagynak hatott. Teremfő Atyám, mennyi gondolat nyüzsöghet ebben a fejben!

Á fej eltűnt, az ablak száraz kattanással bezárult, s csaknem egyidejűleg kitárult az ajtó.

— Parancsoljon —, mondta a mester, s a szoba ajtaja felé mutatott.

Rozálka görcsösen a csípőpsontjához szorította reti- küljét- Lassan szeretett volna menqi. hjqgy élvezze, miként tárul ki előtte a nagy író szqbája. de nem leírta legyűrni idegességét. Apró. sziqte ránggtócjzón gyors léptekkel járt, mint egy életrekelt marionett, aki végre önerejéből mozog. A karasszék mellől kérdőn pillantott vissza a házigazdára.

— pljön le. drágám, üljön le —, biztatta amaz barátságosan. Közelnézetben valamelyest rqegtöppedt. nagy fejét cingár testre illesztették, s ez az aránytalanság azt a látszatot keltette, mintha a test a valóságosnál js Kisebb, a fej pedig valódi kiterjedésénél sokk'áfta nagyobb lenne.

A levegőt megkeserített^ a sok elhamvadt szivar. Most' is fusíoigött égy, kékesen csávar'odva bele a levegőbe. Rozálka szeretett volna legalább egvet szippantani belőle, hogy az emléket a tüdejében házavigye...

Megmarkolta a karosszék támláiét. ..Istenem, hat eljutottam ide!” — gondolta. „Ide, ahol a remekrpűItek. teremnek’l

elméletbe. A kémiai tudásomat is a feles'^mnpk köszönhettem. p magyarázta meg. hqgyqn kell szapnant

_nixfü iaavWon „ón TorV

ámos Zoltán rajza.

— Ezek szerint, drágám, — szólalt meg a mester, s két lábáf eltűnődve vetette keresztbe —. arról volna szó, hogy szívesen látnák, ha személyesen részt vennék a kultúrház megnyitó ünnepségén, mély olybá vehető, mint a kuftúra zászlajának kitűzése hazánk egyik fehér foltján. Egész életem egyetlen harc a fehér foltok ellen. Mélyen megindít, hogy hozzám fordultak. Jól értettem?

Rozálka hevesen bólintott. Közben szemével kutatta az imponáló könyvesszpjírqnyeq a mester'műveit, melyekét végül is Tolsztpj és

Kolozsvári Grandpierre Emil: ^Ííöl.™™ ***** fede'

— Ott vannak a művei!

Az író gyanakvó pillantással követte a lány tekintetét. vajon nem történt-e valami szentségtörő tévedés. nem Szábó Dezső, vagy a Passuth László műveit nézte-é övéinek.

— Mondja, drágám, mit olvasott tőiem?

Rozálka sorolnj kezdte a

műveket, míg a papstpr nem intett, hogy hag.vta abba.

— A kérdés értelmetlen volt — állapította meg önkritikusán —, azt kellett yolna kérdeznem, hogy melyik művemet kedveli leginkább? Melyik áll legközelebb a szívéhez?

— Mindig az, amelyik éppen a kezemben van. A Mester művei olyan... — Karja' tehetetlen körözésével kerpste a megfelelő kifejezést.

— Enciklopédikus — segített a zavart vendégen az előzékeny házigazda.

— Igen. átfogja a szellem egész látóhatárát. Nekem az iippopáf hpr??‘S?tóan, hogy a Mpsfgr mindenhez ért.

— Nem az én érdemem — vonta meg a vállát amaz szerényen —, a feleségem csinált belőlem hadvezérf... őőqq... ak^rönj moqdani, p veit rá. hogy a hadtörténetet tanulmányozzam, az is az ő ötlete volt. hogy vasalás közben az anyag összetételével foglalkozzam ...

— A Mester vasai?

— Hqayhq! Főleg nadrágot. Néha a magamét, néha a másét. Kg^ő koroynlqqr) fi? ‘fipóspni nadrágjait vasaltam. s eközben vasakarattál béhatoltqrh a puanturo.rem is a tájaira, hanem legrqélvéro Mindennel fffv voltam, elég volt egv picinyke' fás a tudatlan«*« faion, rátanasztottam a szemem, s nemsokára a tudomány egész rejtett világa kitárult előttem. Nem készültem

írónak, a véletlennek köszönhetem, hogy egyáltalán írni kezdtem. Egy este történt, lefekvés előtt, a pádon Üldögéltem a hqz előtt, amikor a feleségem megkérdezte, hogy tulajdonképpen miért nem írok? Csakugyan? — kérdeztem vissza —, miért nem írok? Alig hangzott el a kérdés, már írtam, s azóta egyfolytában írok, képletesen szólva egy másodpercre sem hull ki a toll a kezemből. Vagy ha kihull, a feleségem azonnal a markomba nyomja. Néha fárasztó, hogy a feleségemnek része van az életem minden mozzanatában, de ezt a súlyt éppúgy nem érzem, mint ahogy nem érzékelem a rájn nehezedő légnyomást.

Rozálkából kifakadt a női kíváncsiság:

— Hol van a felesége?

A mester tétova mozdulattal mutatott a könyvszekrény megfelelő polcára, s álmatagon suttogta:

— A műveimben.

C

send lett, véglegesnek ható. történelem előtti csend, a mester tekintete suhogó szárnycsapásokkal szállt, nem állta útját sem a könvvtárszekrény, tekintete megtapadt a mester tekintetén, s ahogy követte szálltában, olyanformán nyúlt, akár a léggömb madzagja: ez volt immár az egyetlen szál. mely a mestert szerencsétlen bolygónkhoz kapcsolta.

Halk huppanással a mester visszatért a földre.

— És igaZ —, kíváncsiskodott Rozálka —. hogy a nővéreivel az eperfa alatt tanult meg japánul?

— Nem —. rázta meg a fejét a mester —. az eperfa alatt perzsául tanultunk. Akkor hát a viszontlátásra. ' Azzal felállott, Rozálka követte példáját, elcsukló hangon rebegte:

■— Nem tetszik elfogadni a meghívást?

A szoba megtelt csendes, gyanakvó és kissé szemre- hánvó mozdulattal, melyet a mester szeme választott ki. Rozálka hideget érzett a bokájánál, önkénytelenül felhúzta a lábát.

— Gyermekem, ha csak felületesen ismerné műveimet, gondolataimat, tudhatná, hogv úgy élek. mint egv remete, aki mindentől visszavonultan áll a vártán, behunv't szemmel, öe éberen, tudhatná, hogv irtózom minden nv'jvános szerepléstől, az én exhibicionizmusom befelé fordult, átalakult önfeláldozássá, legdíszesebb kirakatban sem hozna szégyent a magyar inarra. akarom mondani szellemiségre. Most láttam hozzá, hogv megírjam azt az új hat-hétszáz oldalas regényt, nrnelv megfogant bennem, a református nnvai ág. s a katolikus apai ág együttes belső sugallatára, s melv- lio7, immár a maga kedves személye is hozzájárult. Nem térhetek ki előle, csupa írásjel a lelkem.

M

'gjzállottan rogyot le írógépe előtt a székre, ujjai rácsaptak a billentyűkre. Rozálka a harmadik utcában járt, de rnpg hallotta az írógép kpppgás'ít. keblq büszkén epqelfjedeff fej és ajá a nagv élménytől,' hogy íme! emberi közeibe került az alkotás titokzatos folyamatával,,,