Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-10 / 161. szám
Nadrágok, nadrágszoknyák kerékpározáshoz része és zsebe azonos a forrónadrág anyagával. Nagyon divatos fiatal lányoknak a negyedik modell, amely " három részből ál. Mintás kartonból, vagy batisztból készülhet az ingblúz, vászonból, vagy könnyű szövetből a rakásokkal bővített, féloldalasán szabott forrónadrág, amely alig megkülönböztethető a még mindig nagyon kedvelt' miniszoknyától. Hozzá a színes, kötött, lélekmelegítőt, pruszlikot, az ügyes kezűek nagyon gyorsan elkészíthetik. Ugyancsak fiatal lányoknak ajánljuk a pettyes anyagból készült, puffos ujjú blúzt és az egy színű vászonshortot. Az érdekes széles, élénkszínű vászonból készült gombolós övrészt kantár egészíti ki. Nádor Vera Ki meséljen? Az angol nagymamák panaszkodnak, kevésbé fontosnak érzik magukat. Néhány héttel ezelőtt ugyanis bevezették Angliában is az esti mese telefonszolgálatot. A mesék különböző hanghatások és ügyes dialógusok révén sokkal vonzóbbak a gyermekek számára, mint a nagymamák előadásában elhangzó történetek. Az új kezdeményezés komoly vitát okozott az angol szülők körében. a tv-ig gyalogolni A szülői szerétéiről Falun, városon- egyaránt, ahol nincs rendszeres autóbusz-, vagy villamosjárat, nélkülözhetetlen közlekedési eszköz a kerékpár. De nemcsak nálunk. Hollandiában például, azután az északi államokban és még sok más országban szintén nemcsak sportcélokra használják, hanem mindennapi fő közlekedési eszközként. Kerékpáron teszik meg a nagyobb távolságokat munkába menet és jövet, vagy bevásárlás esetén is, ugyanúgy, mint nálunk. A nők részére, a célszerűséget is szem előtt tartva, valójában olyan speciális öltözék szükséges a kerékpárhoz, «mely esztétikailag is megfelelő. A mai divat nagyon kedvez ennek. A divatos ruhaféleségek közül emeltük ki azokat a formákat, amelyeket ajánlani tudunk a kerékpározó nőknek. A hosszúnadrág — természetesen az időjárásnak megfelelően — kosztümkabáttal, lember- dzsekkel, blúzzal, pulóverrel, vagy vízhatlan anorákkal feltétlen alkalmas viselet. Nem praktikus azonban akkor, ha térdben szűk és térdtől lefelé túlságosan bővül a szára. A szoknyanadrág különböző változatai — különösen az egészen szoknyahatást keltőek, a molettebb és idősebb korosztály részére — bővebb és szűkebb kivitelben, amelyek éppen térdig, vagy térd alá érnek, mindenki részére praktikusak. Ajánljuk is mindenkinek, aki kerékpározik, mert bizony a szoknya alól kilátszó fehérnemű, nem a legeszté- tikusabb látvány. A pántba fogott, buggyos, ma divatos golf nadrág, azután az úgynevezett, majdnem térdig érő, de combhoz simuló bermudanadrág elsősorban a divatot kedvelő, vékony fiatal lányoknak való. Nagyon jól használható kerékpározáshoz, a mindenféle célra divatos forrónadrág, azaz rövid short. Kerékpárnál még az is megengedhető, hogy ezt a nad- rágocskát, takaró szoknya, vagy ruha nélkül viseljük. Néhány divatos modell az ajánlatunkhoz: Az elől, hátul zsebekkel díszített (sokféle holmit elhelyezhetünk benne), lefelé enyhén bővülő nadrág vászonból, vagy vékony szövetből készülhet. Az övbe foglalt, csíkos kartonblúz matrózgallérját hátul, applikált mentőöv díszítés teszi érdekessé. Az enyhén bővülő szoknyanadrág legpraktikusabb, ha nem gyűrődő, szintetikus fonallal kevert vászonból, vagy szövetből készül. Csinos kiegészítője lehet színes vászoncipő, fiataloknak térdzokni és a rövid, csíkos, patentkötésű, garbó nyakú, ujjatlan pulóver. A kétféle, színben harmonizáló anyagból készült short és hosszú ujjú lemberdzsek együtt, vagy i külön-külön is, más ősz- I szeállításban is viselhető. [ A felsőrósz gallérja, vállÁ férfiak legszebb évei” felett ma a szív- infarktus fenyegető árnyéka lebeg. Az NSZK- ban az infarktus áidozar tainak egy évre eső száma az utóbbi két évtized alatt az- ötszörösére emelkedett Ez az ugrásszerű növekedés a férfiakat összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben érinti, mint a nőket. A férfiak közül is a legtöbbet, 45—55 éves férfiaknál 34 százalékos emelkedést a hasonló korú nőknél pedig 11 százalékos csökkenést mutatott. A Német Szövetségi Köztársaságban a férfi korcsoport infarktus halandósága már a női halandóság négyszeresére emelkedett Svájcban és az Egyesült Államokban négy és félszer, Ausztriá- bap és Svédországban öt- ■ szőr, Angliában és Franciaországban hatszor, sőt Hollandiában hétszer annyi 45—54 éves férfi hal meg infarktus következtében, mint nő. Mi az oka annak, hogy a szívkoszorú-érelmesze- sedés, amely infarktushoz vezet. „férfibetegség”! Miért sújtja a férfit mindig vismnvlag fiatalabb éveiben? És miért vilik a fejlett, civilizált világban egyre gyakoribbá? Az egész világon a kutatók serege fáradhatatlanul azon buzgólkodik. hogy feleletet találjon erre - a kérdésre, és fel- fóriq P véf*7.Öt6S biológiai vagy cívíHtA- dónkkal összefüggő okát. Elméletekben és hipotézisekben nincs hiány. A legkülönbözőbb tényezőket tették és teszik felelőssé; zsír és cukor, alkohol és dohány, szellemi túlterhelés és mozgáshiány. A munka fokozódó automatizálódása korunkban egyre több embert kényszerít ülő életmódra. Míg a nő — még akkor is, ha házon kívüli foglalkozása van — a napi háztartási munkák és bevásárlások következtében kénytelen minimális testmozgást végezni, addig nagyon sok férfi egész napi mozgása abból áll, hogy az íróasztalától az autóig, az autótól pedig a tv-készülékig gyalogol. A tudományos kutatások számos eredménye bizonyítja, hogy a rendszeres testmozgás a zsír- és cukor-anyagcserét, a vér koleszterintartalmát, valamint a szívkoszorúütőerek állapotát előnyösen tudja befolyásolni. Szakkörökben nagy hírnévre tett szert az a kísérlet, amelyet Framingham amerikai kisvárosban hosszabb ideig folytattak, s amelynek eredménye szerint a fizikailag aktív férfiaknál az infarktus kockázat egyharmadára csökkent. A londoni autóbusz-vezetők között, akik egész nap a kormánykerék mellett ülnek, jóval több szívkoszorúér-elmeszese- dést és szívinfarktust tapasztaltak, mint a kalauzok között, akik az autóbuszod lépcsőin kénytelenek fel-le szaladgálni. Szívinfarktus tekintetében a postaablak mögött ülő alkalmazottait is sokkal nagyobb veszély fenyegeti, mint a levélhordókat. A fizikai tevékenység bizonyos mértékben még a zsírdús étkezést is kiegyenlítheti: a finn orvosok megállapították, hogy az idősebb favágók vére kevesebb koleszterint tartalmaz, mint hasonló korú irodái alkalmazottaké, sőt életkoruk átlag hat évvel hosszabb, mint az utóbbiaké. Pedig köztudomás szerint a nehéz fizikai munkát végző favágók sok zsírt fogyasztanak. Nyilvánvalóan itt az életmód nagyobb szerepet játszik, mint a szervezet felépítése és a táplálkozás. Ezt mutatta az Egyesült Államokban végzett kísérlet is, amelybe 178 ír származású testvérpárt vontak be. Valamennyi pár életkörülményei úgy alakultak, hogy az egyik testvér Írországban, a másik Bostonban él. Jóllehet, a hazájukban maradt írek élelmezési adagja átlag 600 kalóriával nagyobb értékű, és főként több állati zsiradékot tartalmaz, testsúlyuk. vérnyomásuk, ko- leszterintíikrük és szívroham okozta halandóságuk tetemesen kisebb, mint amerikában élő testvéreiké. Ugyanis, mint mezőgazdák többet mozognak, s legfeljebb ke- rékoárra ülnek, míg a bostoniaknak ülőfoglalkozásuk és autójuk van. em is olyan könnyű okosan szeretni a gyerekeket. Az esetek többsége azt bizonyítja, hogy a szülők ebben is hajlamosak a szélsőségekre. Némely éle azt hiszik, akkor szeretik igazán gyereküket, ha lehetőleg mindent megadnak nekik, amit megkívánnak, s ha engedékenyek szeszélyeikkel szemben. Mások pedig csak a „holnapra” koncentrálnak, inkább a szellemi, ismeretbeli gyarapodásukkal, a tanulásukkal törődnek, s közben megrövidítik fiaik és lányaik gyerekkorát. Még időbeli sorrendiséget is fel lehet redezni a két szélsőség esetében. A felszabadulást követő egy-másfél évtizedben ugyanis még jobbára az okozott gondot, hogy a szülők túlságosan is a gyerekek igényeinek a kielégítésére, a kényeztetésére helyezték a hangsúlyt. Valamiféle „jóvátételre” törekedtek: ifjúkori keserűségüket akarták jóvátenni, saját vágyaikat szerették volna teljesülve látni gyerekeiken keresztül. De közben erősödött az a felismerés, hogy a gyerekek szeretőiéhez hozzátartozik a jövőről való gondoskodás, a felnőttkorra való tudatos előkészítés is, ennek pedig egyik legfőbb eleme, hogy nem csak adni kell a gyerekeknek, hanem követelni is kell tőlük. Csakhogy most sem tudtunk megszabadulni a túlzásoktól. Manapság már sokhelyütt a tanulást, a különböző különórákra járást, a jó iskolai jegyeket szinte kizárólagosan szorgalmazzák, s mintha megfeledkeznének arról, hogy a gyerekkorhoz hozzátartozik a játék, a szórakozás, a pajtáskodás, sőt a csíny- tevés is. A szülők persze ezúttal is jót akarnak, csupán abban tévednek, hogy a sajátos gyerekkori élményeket nem tartják eléggé fontosnak a holnapra való felkészítésben. A kényeztetés persze nemcsak a kívánságok válogatás nélküli teljesítésében nyilvánulhat meg, hanem a munkát- lanság megengedésében is. Ez különösen városi probléma. Itt vannak gyakran harmadik-negyedik osztályos általános iskolások, akiknek a nagymama tisztítja a cipőit, s itt fordul elő gyakran, hogy a gyerekek csellengenek, míg az anyák vállára nehezedik a második műszak minden súlya. A dolog bonyolultságát mutatja, hogy a munkától való féltés oka egyaránt lehet a gyerek erőinek a lebecsülése, egyfajta rosz- szul értelmezett szeretet; s lehet — különösen az otthoni munkák alóli teljes felmentés — oka az, hogy a jövőre való felkészítés egyetlen eszközének tartott tanulásra akarják még jobban rászorítani a gyereket. Ilyenkor szokták mondogatni a szülők: a diák egyetlen dolga a tanulás. ¥7 aluhelyen azonban másként jelentkeznek ezek a problémák. Itt inkább a sok gyerekmunka okoz gondokat. Tanulj meg fiam dolgozni, becsüld meg a munkát — mondogatják a parasztszülők, s gyakran még az iskolai feladatok elvégzésére sem hagynak időt á diákgyerekeknek. Tanítók panaszkodnak, hogy sokszor azért maradnak le, kallódnak el jóeszű tanítványok is, mert a szülök agyonterhelik őket házkörüli munkákkal. A legtöbb helyen a gyerek feladata az apróállatok ellátása, a tüzelő bekészítése, a boltba és a szomszédokhoz szaladgálás, a kistestvérre vigyázás — és ki tudná elsorolni, hogy még mi minden. És ezek a szülők is a jövőt készítik elő, a dolgos életre nevelnek, csak túlságosan egyoldalúan a fizikai munkára. Persze önmagában sem a munka, sem a tanulás, vagy a gyerekkívánságok teljesítése nem 'kifogásolható. Csak a helyes arányokra kellene jobban vigyázni! Célunk a harmonikusan fejlett ember, s ezt az ideális típust csak úgy tudjuk kinevelni, ha nem esünk túlzásokba, ha szakítunk a végletekkel, s úgy nevelünk munkára, úgy fejlesztjük a gyerekek ismereteit, szellemi képességeit, hogy kökben meghagyjuk őket gyerekeknek is. Éppúgy öreg hiba, ha a gyerekekben csak a majdani felnőtteket látjuk, s nem nézzük mai gyerek- ségüket, mint az, ha csak a gyerekkor megszépítésével törődünk, s nem fordítunk kellő’ figyelmet jövőjük megalapozására. harmonikus, sokoldalú emberré nevelésben tehát saját gyerekünkből — képességeiből, teherbírásából, erkölcsi fejlettségéből — induljunk ki, s ne a szomszédok és az ismerősök gyerekeiből. Mások túlzásait soha ne tekintsük példának. A szomszédok, vagy az ismerősök majmolása a ruházkodásban, a szokásokban, az enged ékenységben nem szokott haszonnal járni, csupán felszínes gyerekszeretetre utal. És vonatkozik ez a tanulási követelményekre is. Mert lehet, hogy a másik gyerek bírja a különórák terhét, de a miénk belényo- morodik, s előfordulhat, hogy a szomszédé indokoltan nem vállal többletet a tanulásban, de a miénken rontana, ha nem követelnénk tőle nagyobb erőfeszítést. Ha igazán szeretjük gyerekünket, nem leszünk hozzá sem túlságosan szigorúak, sem pedig mindent elnézőek. A szülőnek okosan kell viselkednie, olyannak heil lennie, aki képes együtt sírni és örülni gyerekével, s aki egyszerre tudja megérteni és irányítani i* T. L.
