Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-10 / 161. szám

I olds!

1971. július 10, siómba*

Korszerűsödő államigazgatás

a ö

Edit maradt...

Manapság már — sajnos — faluhelyen sem ritkaság a válás, s abban sincs különbség a városi és a falusi emberek között, hogy a válás legfőbb áldozata a semmiről sem tehető gyermek. Ezen a szomorú helyzeten aligha lehet valaha is törvényhozási úton segíteni. Azon viszont már igen, hogy eddig a különélő szülőnek előbb a járási tanácstól kellett ’’láthatási engedélyt” kérnie, ha gyermekével találkozni akart, most pedig már ezt is helyben intézik el. A község lakosait a helybeli tanácsnál általában személyesen ismerik, a járási székhelyen többnyire nem. Természetes tehát, hogy a helyi hatóságra lehet — és kell — bízni a láthatási engedély megadását. Ugyanez áll az egyéb gyámhatósági ügyekre is, amelyekhez körültekintésre és nem utolsósorban a személyi, családi viszonyok ismeretére van szükség.

A kérdés ezek után csak az: nem árt-e az ügyek menetének, a törvényességnek, hogy a tanácshoz forduló embereket nagyon is jól, személyesen ismerik azok — nemegyszer tegező, sőt rokoni viszonyban is állnak velük —, akiknek az ügyintézés a munkájuk. Az új tanácstörvény alkotásánál és az azóta megjelent rendelkezések elkészítésekor is számításba vették ezt: a járási hivatalnak, valamint a megyei tanácsnak mindinkább az lesz a feladata, hogv a törvényességen őrködjék, a jogszabályok megtartását és az azok szellemében folyó munkát ellenőrizze. (E téren nemzetközileg is elismerésre méltóak a magyar igazgatási iigvintézés eredményei: a különböző jogorvoslatok során a hozott határozatoknak mindössze 1.4 százalékát kellett megváltoztatni.)

Másik rési probléma, hogy az állampolgárok

II.

ügyes-bajos dolgait különböző helyeken intézik, s ez sok szaladgálással, időpazarlással jár. Az igazgatás egyszerűsítése és korszerűsítése során már eddig is jó néhány olyan munkaterület került át a tanácsokhoz, amely korábban attól függetlenül működött, így például tavaly a kereskedelmi felügyelet. Az Országos Vízügyi Hivatal átadta a tanácsoknak azoknak az ügyeknek az intézését, amelyek a szélesebb körű lakossági vízszükségletre vonatkoznak. Mindezekkel együtt a lakossági ügyeknek körülbelül a fele tartozik ma a tanácsokhoz, a többi más, különböző szervekhez. Természetes, hogy a további egyszerűsítés és korszerűsítés megkívánja az ilyen különállások minimálisra csökkentését, s a legtöbb ügynek egységesen a tanácsok kezébe adását. S azért is, mert — itt van a legjobb, legélőbb társadalmi ellenőrzés. ,

A tanácsüléseken

sűrűn esik szó arról, hogy még mindig sok a párhuzamosság az igazgatási munkában. Megtörtént hogy egy házépítéshez előbb az illetékes tanácsnak kellett engedélyt adnia, azután a tájegység idegenforgalmi intéző bizottságának jóváhagyására volt szükség — s a két aláírás, két különböző időpontban egyazon előadó tollából került az iratra. Hasonló eseteket bárki felsorolhat, Az igazgatás korszerűsítéséhez tartozik tehát az is, hogy mindenféle fölösleges párhuzamot kiküszöböljenek.

Az elmondott intézkedések és tervek mind a bürokrácia csökkentését szolgálják. Az ügyek alapos kivizsgálása, a megfontolt döntéshozatal ugyanis nem bürokrácia. Az akták ide- oda tologatása, a fölösleges aláírások, igazolások bekérése, a döntések előzetes „túlbiztosítása” — ami egyben a felelősség vállalása alóli kibújás is — a bürokrácia. Ellene a legbiztosabb védekezés az, ha az igazgatásban képzett és hivatásuk magaslatán álló emberek dolgoznak, s ha az ügyeket ott intézik, ahol ismerik az ügyfeleket és ahol a problémák megoldásának lehetőségei is adottak.

A bürokráciamentes ügyintézés azonban azt is jelenti, hogy az igazgatásban dolgozókra s9k, érdemi munka hárul. Ennek manuális részét hivatott csökkenteni/az irodai teendők mind nagyobb fokú gépesítése. Ma még ott tartunk, hogy a legegyszerűbb gépekben — modern író- és számológépekben — is hiány van az igazgatásban: Ugyanakkor már elkezdődött és évről évre erőteljesebben folytatódik a gépesítési program: nagyrészt elektronikus úton végzik az adó- és pénzügyi rendszer számolási munkáit, elkezdődött a személyi nyilvántartás gépesítése, ami azt jelentené, hogy hatósági igazolások tömege helyett egy helyről, percek alatt, gépi úton kaphatók a szükséges adatok.

Ez 'azonban még távolabbi — ha nem is nagyon távoli — jövő. A közvetlen feladatok az emberekre hárulnak. Az igazgatással foglalkozó szakemberek szerint néhány éven belül el kell, és el is lehet érni, hogy a megyei tanácsok ne járjanak el első fokon, s a kormányzati szerveknek ne kelljen egvedi ügyintézéssel foglalkozniuk. Az érdemi munka decentralizációja tehát egvben a jobb ellenőrzés. elvi irányítás lehetőségét is megteremti. Vagyis olyan igazgatási munkát, amely méltó a szociálisa demokráciához, s teUes egészében azt szolgálja. Várkonyi Endre

Edit még második osztályos gimnazista volt, amikor az NDK-ba, egy leány- ismerőséhez utazott, tengerparti víkendezésre. Ott csakhamar megismerkedett Michael Frandorffal, egy tizennyolc éves fiatalemberrel. Két esztendő telt el azóta, s ez elegendő volt ahhoz, hogy Edit és Michael megszeressék egymást. A fiatalok 1970-ben és 1971-ben is két-három alkalommal — rövidebb- hosszabb időre — elutaztak egymáshoz. Kapcsolatukról természetesen a szülők is tudtak, és mindkét részről úgy gondolták, hogy idővel majd egybekelnek a fiatalok.

Helmuth Vilii Frandorf —Michael testvérbátyja — már nős volt, de feleségével nem értették meg egymást Helmuth tavaly elhatározta, hogy „rendezi” családi életét, s hogy Szilviától megszabaduljon, Nyugat-Németországba szökik,

Edit utoljára tavaly december végén és az év elején járt Michaeléknél. Amikor visszaindult Magyarországra, Helmuth is elkísérte a vasútállomásra. Ott Helmuth a megromlott házasságról kezdett panaszkodni Editnek, majd arról érdeklődött, Magyar- országról hogyan lehet Jugoszláviába jutni.

— Nem tudom, Helmuth, én igazán nem tudom — mondogatta Edit a fiatalembernek. — Útlevéllel több helyen is, de hogy illegálisan lehetséges-e vagy sem, azt egyáltalán nem tudom. Az viszont biztos, hogy a magyarok útlevéllel szoktak Jugoszláviába utazni. Kérj te is útlevelet...

Egy áprilisi napon Editet telefonhoz hívták. A ballagás előtt álló lány izgatottan rohant a tanári szobába. Csak akkor nyugodott meg, amikor Michaelt

18.

— Van magában valami kemény vonás ■— mondta Csapó — olyasmi, mintha valamit rejtegetne. Valami rosszat.

Krisztina tiszta szívből nevetett.

— Lehet, hogy néha nehézkes vagyok. De az nem rossz.

Csapó hozott egy üveg konyakot is. Krisztina alig ivott belőle, ő sem sokat, de azért már kicsit meglátszott rajta. Persze, az is lehet, hogy csak a lánytól támadt jókedve. Csodálta Krisztinát, mint valami különös ritkaságot. Új világot ismert meg benne. Hiszen ez a lány annyira különbözött Csapó eddigi társaságától! Még a reflexei is mások voltak.

Vidám, csapongó beszélgetés folyt köztük. Ismerkedés. Két ember között mindig ez tűnik a legizgalmasabbnak.

— Szeret repülni? — kérdezte a lány.

— Persze.

— Miért mondta ezt ilyen szomorúan?

— Szomorúan mondtam? ,

— Igen.

— Néha nagyon nem találom a helyem. Minden hiábavalónak látszik.

— Ezt nem értem.

— Most én sem — nevetett Csapó —. de előfordul, hegy legszívesebben lehánynám az egész világot. Még talán a repülés az, ami tartja bennem olyankor a lelket. Persze, ezt úgy sem tudnám megmagyarázni. Csak az érti. aki maga is redül.

— Na látja, akkor szerencséje van, hiszen mindennap repülhet.

— Igen ^ bólintott Csapó lemondóan —. mindennap. Van olyan, hogy már az ötödik felszállás után

pokolba kívánom az egészet. Ma láthatta, milyen süket munka ez.

— Semmi örömét sem talál benne?

— örömöt?! Ha nagyon gazdag volnék, vennék egy repülőgépet és nagyokat repülnék. Arra, amerre a szemem lát. és úgy, ahogy akarok. — A lányra sandított — Magát szívesen elvinném.

A lány nevetett, mintha valami nagy gyerekséget hallott volna.

— Mit nevet? Azt, hogy elvinném?

— Dehogy — mondta Krisztina és engesztelőén meg- slmogatta Csapó karját. — Képzelje, ha én a gyerekeimet csak akkor tanítanám, amikor kedvem kerekedne rá, és fittyet hányva a tantervnek, éppen arról beszélnék, ami eszembe jut.

— Ez más. Az iskola nélkül talán nem tudna élni?

— Azt hiszem, nem nagyon.

— Mese! Ha hirtelen kiderülne, hogy egy milliomos lánya, azonnal itthagyná ezt a kóceráit. és ki se szállna őszig a luxusjachtjából.

— A milliomos lányoknak is megvan a maguk iskolája meg műtrágyaszóró repülőgépe.

Csapó elgindolkodott.

— Az lehet.

Hosszú ideig nem szólt, a lány kutatva nézte:

— Mi az, elszomorítottam?

Csapó szomorúan mosolygott:

— Magában van erő — mondta —bizonvos mértékig olyan, mint Bíró. Az a medveszerű, emlékszik rá?

— Igen. És nagyon jólesett, hogy ezt mondta, hogy hasonlítok rá. És őbenne is van valami rejtegetett,

valami rossz?

— Nem, nincsen ■— mondta Csapó —. és lehet, hogy

magában sincs. Most már nem is érzem úgy.

Éjfél felé búcsúzott el. Időhúzásként megivott még egv fél deci konyakot, aztán elment.

Nagvöt került, jólesett járnia a csillagos, világos éjszakában. Reggel három felé ért haza. szeretettel végignézett az alvókqn és észre sem vette, halkan fü- tyiirészett.

Bíró nem aludt. Mikor Csapó meglőtt, görcsbe rán- dult a teste, beleharapott a pokrócba. De nem szólt, hogy ne fütvüliön. Kocsis szólt rá:

— Az istenit annak a sárgarigó pofádnak, nem hagynád aludni az embert?

(Folytatjuk)

hallotta beszélni. A fiú értesítette Editet, hogy bátyjával, Helmuth-tal együtt rövidesen Budapestre érkeznek. A jelzett napon Edit kisétált a vasútállomásra. A vonat pontosan megérkezett, és a két fiatalembert is magával hozta. Michael Editékhez indult, Helmuth viszont közölte, hogy disszidálni fog. Edit nagyon elkeseredett. Néhány másodperc alatt millió gondolat fordult meg az agyában. „Nem lesz ez így jó — gondolta magában. — Hiszen a szökés miatt, ha sikerül, nem biztos, hogy ő és Michael többé nem láthatják egymást, mert nem kapnak majd útlevelet.” Végül, hogy szerelmét ne veszítse el, nagyon gyorsan döntött:

— Menjünk mind a hárman! — mondta a férfiaknak.

Michaelnek is tetszett az ötlet, mivel éppen a katonai szolgálat küszöbén állt. A- két testvér még azon a napon vonatra ült, és Bajára utazott. A lány csak másnap — vasárnap — utazott utánuk. Édesanyja azzal a tudattal engedte el, hogy tanulótársaival balatoni kiránduláson vesz részt

Vasárnap délben Helmuth, Michael és Edit a bajai vasútállomáson találkoztak. Onnan az egyik étterembe mentek, majd a határra induló autóbuszra ültek fel. De a határig már nem juthattak el, mert a határőrség elfogta őket.

Gazsó Béla

pisil

Forró éjszakában

Normann Jewison filmjét túlzás nélkül nevezhetjük mestermunkának., A szó igazi, eredeti értelmében. hiszen mesterségének minden legapróbb csínját- bínját kitűnően ismerő és nagyszerűen alkalmazó rendező mutatkozik be Magyarországon a Forró éjszakában című filmjével. Műve öt Oscar díjat kapott, és ez a nem hétköznapi jelenség is jól jelzi, hogy a formai megoldások finomságaira, a szírikai néger kérdés hatásos ábrázolását fedezik fel a Forró éjszakában fekete rendőrfelügyelőjének harcában a seriff, illetve a déli kisváros ellenséges lakóival szemben.

Pedig aki csak egy kicsit is elgondolkodik a látottakon, megérti, hogy a krimitörténet, a nyomozást kisérő, vagy az abba olvadó minden mellékcselekmény vagy átlagostól elütő körülmény nem más, mint díszlet csupán.

Jelenet a filmből. .

nészi játék kifejező teljesítményeire oly kényes szemmel ügyelő amerikai kritikusok nagy lelkende- zéssel nézték végig az ismert Sidney Poitier és Rod Steiger főszereplésével forgatott alkotást.

Mestermunka ez a ma-, ga nemében, mint ahogy' John Ball nálunk is olvasható, hasonló című bűnügyi regénye is az. De nem több. Iskolapéldája a bravúros szerkesztésnek, a kitűnő cseleménybonyolí- tásnak, s így a patikamérleg pontossággal adagolt feszültség is mindig ott fűszerezi a képsorokat. ahol épp a legnagyobb szükség van rá.

Avatatlan szem talán nem is érzi, hogy a western filmkészítés milyen tökéletes vegykonyhájában „keverték ki” a film ízeit. A cselekményét és az alaphelyzeteit is. Annyira, hogy egyesek még művészi erényekkel is felruháznák. Vagy mások az ame-1

Színesítő, élénkítő elem. És ezek elsőrendű célja nem a realitás, a valóságos élet problémáinak megelevenítése. Sokkal inkább a bűnügyi sztori, a tökéletesen komponált, fordulatos mese gazdagítását szolgálják. A néger felügyelő bőrének fekete színe, az őt ellenszenvvel fogadó kisvárosiak és a déli közösség gazdagainak-sze- gényeinek világa csupán dramaturgiai „fűszer”.

Persze mindezek csakis előnyére válnak — hiszen a Forró éjszakában alkotóinak célja érdekes bűnügyi történet filmrevitele volt és nem társadalombírálat. És ezért hálásak vagyunk a rendezőnek és a színészeknek a valóban izgalmas, humorban és feszültségben gazdag két óráért, amit a moziban el- tölthetünk — hiszen ez már önmagában is igen nagy szó.

Pavlovits Miklós