Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-09 / 160. szám
1971. Július 9, péntek 5. oldal Ezer diák második otthona Világos esték faluja „A kollégiumok és a diákotthonok a tanulmányi segítésnek, a nevelésnek, a kulturális ellátásnak fontos tényezői.” Tízezrével tanulhatnak ma közép- és felsőfokú intézetekben olyan fiúk és lányok, akik a múltban nem is gondolhattak volna szüleik társadalmi helyzete miatt magasabb iskolai bizonyítvány megszerzésére. Az igények és a szükségletek kielégítésére új kulturális centrumok alakultak ki és formálódnak a jelenben is. Bács-Kiskun megyében Kecskeméten, Kiskunhalason és Baján nyílik mód érettségi utáni továbbtanulásra. Természetes, hogy a kezdet nehézségeivel is küszködniük kell megyénk új felsőfokú intézményeinek. Az itt tanuló diákok az országos átlagnál nagyobb mértékben igényeltek — és kaptak diákotthoni elhelyezést. Mindez sok pénzbe kerül. A felhasznált ösz- szegek gyorsan, sőt többszörösen megtérülnek, ha megfontoltan, felelősséggel használják a rendelkezésre álló forintokat a tanulmányi színvonal emelésére. Fontos, időszerű feladatra vállalkozott a megyei népi ellenőrzési bizottság, amikor megvizsgálta, hogy a diákszociális intézmények és juttatások — kollégium, ösztöndíjrendszer, menza — hogyan töltik be szerepüket a hallgatók ellátásában, mennyire segítik a jobb tanulmányi eredmények elérését, a kedvezőbb kulturális és nevelési lehetőségek megteremtését. Tartalmas összefoglalót készítettek. Röviden ismertették, hogy a hat felsőoktatási intézmény miként gazdálkodott a III. ötéves tervben e célokra előirányzott „keretekkel”. A bizottság véleménye szerint az okozta a legnagyobb gondot, hogy az intézmények egy része középfokú szintről indult, másik részük felsőfokú technikumból alakult főiskolává. Meggyőzően bizonyították, hogy ezt az időszakot bizonyos okok miatt — elhúzódó építkezések, a „profilok” véglegesítése, módosítása stb. — átmeneti jellegűnek tekinthetjük. Summázás: a kedvezőtlen körülmények ellenére a tartalmi munka színvonala évről évre javult, de a kívánatostól elmaradt. Igények és lehetőségek A III. ötéves tervben 660 főről 985-re emelkedett a kollégiumi, illetve diákotthoni férőhelyek száma. A jelentős számszerű növekedés; belső átalakítással, a hallgatók elHélyezési körülményeinek, rovására történt, mely semmiképpen sem jelenthet végleges, kielégítő megoldást. 429 hallgatót emeletes ágyon helyeztek el. A Kecskeméti Gépipari es Automatizálási Műszaki Főiskola kollégiumában 1964-ben 120, jelenleg 440 diák tanulhat. Még mindig kevés a háló- és lakószoba. Évről évre növekszik a zsúfoltság. Még kedvezőtlenebb a helyzet a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum diákotthonában. Az elmúlt öt esztendőben 21-gyel csökkent a rendelkezésre álló helyek száma. Az igénylők negyven százalékát tudják csak felvenni, a többiek a városban, drága albérletben laknak. A Budapesti Műszaki Főiskola kihelyezett karán, a fiúk szerencsésebbek. Rozoga épületben ugyan, de jutott számukra hely. A lányhallgatók albérlettel próbálkozhatnak. A Tanítóképző Intézetben oktatási célokra épített szobákat alakítottak át lakóhelyiségeknek. Kényszermegoldás... És Kiskunhalason? Hat—tíz ágyas szobákban 50 diák lakhat, tanulhat. A lányhallgatók itt is kiszorultak. Kedvező körülmények között készülhetnek jövendő hivatásukra a leendő óvónők Kecskeméten. A növendékek túlnyomó többsége kapott kollégiumi ellátást. A jobb tanulmányi eredményekért A kollégiumok, diákotthonok vezetői, tanárai hogyan segítik a növendékeket a tananyag minél alaposabb elsajátításában? A bizottság alapos tájékozódás után összegezte tapasztalatait. A kecskeméti műszaki főiskolán előkészítő tanfolyamokon ismertetik a kollégiumok, illetve diákotthonok rendjét és felelevenítik a középiskolai matematikai. fizikai tananyag egy részét. Később egy-egy tanár irányításával konzultációs csoportot szerveznek. A nehéz körülmények ellenére igyekeznek segíteni a szakmai ismeretekben való elmélyedést. Több szakkört működtetnek, s ezek foglalkozásain tapasztalt mérnökök, egyetemi előadók vesznek részt. Hasonló módszereket alkalmaznak Baján a Vízgazdálkodási Főiskolán. A Kiskunhalasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban — a népi ellenőrzési bizottság megállapításai szerint — szorgalmasan alkalmazzák a kialakult, hagyományos módszereket, de — sajnos — nincsenek tekintettel az intézet speciális jellegére. Kevés a korszerű gép, szemléltető eszköz, műszer is. A Kecskeméti Óvónőképző Intézetben 12 tagú tanulócsoportok mellett tanácsadó tanári rendszer működik. Itt említjük meg, hogy a megtisztelő „kollégium” címet eddig megyénk két műszaki főiskolájának diákotthona kapta meg. Három év, három új diákotthon örvendetes, hogy — részben — a törődés eredményeként a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi színvonala eléri az átlagot. Valamennyi intézetben a bukási százalék a többihez viszonyítva igen magas. Elgondolkoztató, hogy a tanulmányi munka segítéséhez konzultánsokat, óradíjasokat nem alkalmaznak, noha erre szerény összegek mindenütt rendelkezésre állnak. Érdemes azon is meditálni, miért látja úgy a diákok 41 százaléka: a tanárok keveset segítenek. jobbára csupán felügyelői munkakört töltenek be. Szorgosan dolgoznak a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum korszerű diákotthonának alapozásán. 1972 őszén — ha minden jól megy — 320 leendő ag- ronómus tanulhat, pihenhet itt kellemes környezetben, 2—4 ágyas szobákban. Rövidesen elkészül a megye- székhelyen az Óvónőképző Intézet 300 lány elhelyezésére alkalmas új épülete is. Baján a fiúk gondjai csökkennek a 150 férőhelyes új diákotthonnal. Mód nyílik megyénkben a zsúfoltság megszüntetésére és ezzel egyidejűleg a diákotthonok befogadóképességének legalább 3—400-as növelésére. De ez még mindig kevés. Számításba kell venni egyes felsőoktatási intézmények további fejlesztését, a tanulók számának emelkedését. Ez különösen a kecskeméti műszaki főiskola igazgatóságának okoz nagy gondot. Itt ugyanis számítástechnikai tagozat is létesül. A Népi Ellenőrzési Bizottság azt javasolja, hogy a távlati programban szereplő kollégiumépítkezést „hozzák előre” erre az ötéves tervre. Sokat segítene, ha Baján és Kiskunhalason a diákotthonok területén levő szolgálati lakásokat „felszabadítanák”. E két helyen így mintegy 70 diák elhelyez zésére lenne lehetőség. • A vizsgálati jelentés végén található, pontosan körvonalazott és a realitásokat figyelembe vevő javaslatok kiválóan alkalmasak a diákotthonokban végzett oktató-nevelő tevékenység javítására, a diákszociális juttatások még ösztönzőbb, hatékonyabb, gazdaságosabb felhasználására. Jól összegezik a hasznos vizsgálat tapasztalatait. Heltai Nándor A Baján vendégszereplő Kecskeméti Katona József Színház művészei a Club presszóban várakoztak. A tágas, szép helyiség zsúfolásig megtelt. A kis asztaloknál színészek, rendezők, közönségszervezők, műszakiak, kellékesek beszélgettek. — Gyerünk, indul a táj — kiáltotta valaki. Pontosan fél hétkor a művelődési ház előtti meggypiros Ikarus motorja felzúgott, irány: Felsőszent- iván. A kecskeméti színház a bajai vendégszereplésekor sem tagadta meg eddigi jó szokását, ugyanis a környékbeli községek közönségét estéről estére felkeresi. Felsőszentivánon, e virágos, tiszta faluban jókora plakátok hirdették: „Ma este a művelődési házban Ábrahám Pál, Bál a Sa- voyban című nagyoperettjével szerepel a Kecskeméti Katona József Színház.” Érkezésünk után, rövidesen a felsőszentiváni kultúrotthon felbolydult méhkashoz kezdett hasonlítani. A műszak díszletezett, a színészek öltözködtek, sminkeltek, a rendező útbaigazításokat adott... Bekopogtattunk Varga Ferenchez, a művelődési ház igazgatójához. Az intézmény munkájáról, a lakosság szórakozásáról, a fiatalok igényéről beszélgettünk. Az igazgató, mielőtt a jelenlegi munkájukat, az eredményeket, s terveiket ismertette volna, elém tette az Igaz Szó című folyóirat 1965. évi 11-es számát. Ceruzával aláhúzott szövegre pillantottam. E néhány mondat az MSZMP VIII. kongresszusán, Kádár János elvtárs beszámolójában hangzott el: „Felsőszentivánon a felnőtt lakosság csaknem minden tisztségviselője tanul, s ez a szám a százat is meghaladja .,. Felsőszentiván a virágoskertek és világos esték faluja...” — Azóta sem tétlenkedünk— jegyezte meg Varga Ferenc. — Az utóbbi években a már jól bevált ismeretterjesztő előadásokon, különböző szakmai tanfolyamokon, szakkörökön kívül különösen arra törekedtünk, hogy a községbeliek megfelelő színvonalon, kulturált körülmények között szórakozzanak. Ebben az évadban a kecskeméti színházzal hét előadást szerveztünk. Ezenkívül, több alkalommal az Állami Déryné Színház művészei is vendégszerepeitek. Az év elején az Állami Népi Együttes játékának tapsolhatott a felsőszentiváni közönség. — Szóval nem hagyjuk magunkat — állapította meg az igazgató. — Ezt hogyan érti? — kérdeztem. — Sok helyütt a televízióval próbálják magyarázni azt, hogy a községi művelődési házak rendezvényeire „nem jön be” a közönség. Kérem szépen, ha jó műsort szervezünk, mi attól sem riadunk vissza, ha a televízió képernyőjén nagyszerű műsort láthatnak, mert Felsőszentivánon ekkor is telt házra számíthatunk. Ennek azonban egy feltétele van: a színvonalas, szórakoztató műsor. Az igazgató szavai a Bál a Savoyban előadásával kapcsolatban is beigazolódtak: több mint kétszázötvenen nézték meg. A végén alig akarták elengedni a színészeket. Háromszor, négyszer is visszatapsolták őket. Tizenegy óra elmúlt, mire visszaértünk Bajára. Kellemes, nyári este volt., Tárnái László Trófeák Keselyűsön A vadászati világkiállítás előkészületének Jegyében trófea-kiállítás nyílt a Gemenci Vadrezervátum keselyűs! vadászkastélyában. A kiállítás látogatói a világhíres gemenci szarvasbikák agancsait, vaddisznótrófeáit és ózagancsalt láthatják. (MTI-foto: Csikós Gábor felvétele — KS) CT. Elszontyolodott. — De utána megtanított egy kisfiút a millecsinkvecsentóra. — Honnan tudja? A lány keresgélt a szemével a gyerekek között: — Ott van — és odahívta a gyereket. — Megismered a bácsit? A kisfiú azonnal rávágta: — Millecsinkvecsento — és megfogta Csapó kezét. — Maga furcsa ember lehet — mondta elgondolkozva Krisztina. Elállt a szél, újra dolgozni kezdtek. Az iskolások egy ideig még nézték a repülést. Bíró csak az első leszállás után szállt ki a gépből — többé nem. Tudta, hogy Csapó mindig kiszáll és odamegy a tanítónőhöz. Egy kanyart rosszul vett, megcsúszott a gép, a laikus talán nem is vette észre, de Csapó fölkiáltott: — A szentségit! — Valami baj van? — kérdezte ijedten Krisztina. — Nem, nem, úgylátszik kicsit megdobta a szél. — Maguk barátok? — Azt hiszem, igen — mondta Csanó. — Szereti a barátját? _ Nagyon rendes ember — válaszolta a férfi és elszomorodott. A következő forduló után elbúcsúzott tőlük a lánv. Bíróhoz oda kellett menni a géphez, mert nem szállt ki, csak akkor, amikor látta, hogy a lány búcsúzni akar. Csapó kiszállt, azonnal. — Már megy? — Sietni kell a gyerekek miatt. — Maga ugye, Verebesen tanít? — Igen. — Meglátogathatnám egyszer? — Hát. ha van kedve, persze. És az autós modorét hagvja otthon. Egymásra nevettek. — Legszívesebben már ma elmennék — mondta Csapó. — Hát jöjjön — mondta kedvesen a lánv. Este a többiek kocsmába készültek. Csapó meg öltözködött. Bíró mogorván feküdt az ágyon, csizmás lábát a vaságy támlájára rakta. — Na, nem jössz? — kérdezte tőle Pálinkás, — Nem, nincs kedvem. — Mi bajod? — kérdezte Huszár csodálkozó arccal. — Semmi. Fáradt vagyok. Sötéten nézte Csapót, szeme résnyire szűkült. Csapó az ablakkilincsre lógatott tükör előtt kötötte a nyakkendőjét. — kicsit meg kellett roggyantania a térdét, hogy jól lássa a bogot — és dudorászott. — Mi az, apa, kiborultál? — kérdezte vidáman Bírót, de a másik nem is válaszolt. Csapó csodálkozva feléje fordult. — Dühös vagy valamiért? — Ha valaki szabálytalanul bokszol, a harmadik mélyütés után leléptetik. Mehet a francba. Csak ebben a rohadt életben nem. — Az életben, fiacskám, mélyütésekkel kell dolgozni. Itt a szabályosan bokszolókat agyonverik. Bíró hallgatott. — A feleségeddel van valami zűr? Erre sem felelt a másik, dühösen felállt és fel-le járkált a szobában. Csapó már menni készült, mikor Bíró gyors, szinte durvának tetsző mozdulattal fogta mellén a kabátot, maga felé fordította. — És mégis t azok győznek, akik betartiák a szabályokat! Érted!? A többi mind a szemétdombon fog megdögleni. — Mit ordítozol velem? Megbolondultál? Levette Bíró kezét a melléről és elment. A többiek jó későn jöttek meg, Bíró akkor már feküdt. Csendben levetkőztek, lekapcsolták a villanyt. A levegő megtelt az alvók szuszogásával. Bíró forgolódott, vad tekintettel nézett Csapó üres ágya felé. Üvölteni szeretett volna. A tornácos iskolához tartozó keskenv kis szobában — itt lakott Krisztina — kellemesen telt az idő. Csa- oó értett a nők nyelvén, ezt meg kell hagyni, volt a modorában valami elbájoló, egyszerre gyerekes, meg férfias, amit imádtak a nők. Csapó boldog volt. hogy a lánnyal beszélgethet. Este tízig ott ült velük az öreg parasztasszony is, ő takarította az iskolát. Tíz oerc alatt a tűzbe ment volna Csapóért. A lány tartózkodóbb volt,, látszott rajta, hogy örül Csapó látogatásának, de azért volt benne valami megközelíthetetlen. (Folytatjuk)
