Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-08 / 159. szám

A történelemmel, ter­mészettel, tudománnyal, idegen népek életével foglalkozó kiállítások le­hetnek sokoldalúak, köz- érthetőek. felkelthetnek az amazonasi indiánok földjén egy magyar expe­díció által 1968-ban gyűj­tött emlékekből tudomá­nyos pontosságú és egy­ben művészi igénnyel Piaora indián lakókunyhő. élénk érdeklődést — és még sorolhatnám tovább a jelzőket. A székesfehér­vári István király Mú­zeumban legutóbb tudo­mányos alaposságú, de formájában mégis rend­hagyó művészi kiállítást tekinthettek meg a láto­gatók. Az utóbbi évtizedben rendkívül megnőtt az ér­deklődés a népi kultúra emlékei iránt. Az egysze­rű pásztoremberek min­dennapi használati tár­gyaiban felfedeztük a szépség értékeit. A kü­lönféle népek folklórkin­csét a modern kor embe­re átviszi egyre inkább a hétköznapi tárgyakra is, lakását díszíti vele. Ezen gondolat jegyében megtervezett kiállítást rendeztek Fehérváron. Az indiánok lakóhelye a vadon. A dzsungel nö­vényi és állatvilágához alkalmazkodó életük szin­te megelevenedett a kiállí­tótermekben. Az Amazo­nas. a hatalmas dél-ame­rikai folyam egyik trópu­si, őserdei törzsének, a piaroa indiánok kultúrá­ja emlékeinek természe­tes hangulatú tárlatán ne­héz életük hétköznapjai bontakoznak ki. A dél-venezuleai Ama­zonas szövetségi terüle­ten mintegy 35 ezer in­dián lakik. Különféle nyelveket beszélnek és változatos kultúrájú tör­zsekben. kisebb-nagyobb csoportokban élnek. Az OMEGA-együttes Az elmúlt hetekben Kecskeméten, a BÄCSFILM üúdiójában fejezte be ötödik rövidíilmiének vágási nunkálatait C. Deák Péter, a Fejér megyei Filmstúdió ezetője. A kecskeméti származású fiatal operatőr a SÁCSFILM stúdió pályakezdő munkatársa volt egy- Áor. Eddig ez az ötödik rövidfilmje, amelynek labora­tóriumi munkálatait Kecskeméten végeztek el. A most befejezett 20 perces dokumentumfilmet az idei Álba Regia napok rendezvényeiről készítette, címe. Fejér megyei magazin. Következő alkotását a Székesfehér­vár és Bicske közti bontásra ítélt „vicinális” vasút­vonalról készíti. ' - - ­Munkában a rendőrök Egyik érdekes törzsük, a piaroa indiánok, vagy ahogy magukat nevezik, az őserdők urai, mindösz- sze 3—4 ezren élnek az Orinoco, a Parguaza és a Ventuari folyók által ha­tárolt területen. Kultúrá­jukat a kézművesség jel­lemzi, majomcsontból fú­rót, pálmafából fúvócsö­vet, gyantából maszkokat állítanak elő, tehát az őket körülvevő természeti kincsekből készítik egy­szerű használati eszközei­ket, fegyvereiket. Egykor a fúvocső törzsének ne­vezték őket legfontosabb vadászeszközükrőL Ezzel a fegyverrel ejtették el az állatokat. A fúvócsőbe helyezett nyilak hegyét kuráre nevű növény mér­gébe mártották, és így az azonnal ölt. (Ma már sö­rétes puskát használnak) Társadalmukra a laza szervezetű törzsi közös­ség jellemző. Falvaik kü­lönféle növényekből ké­szült egyetlen hatalmas lakókunyhókból állnak, minden ilyen kunyhó ön­álló közösség, a törzs fő­nöke csak saját kis cso­portja felett gyakorolja hatalmát. A múzeum nagytermé­be lépve hatalmas fekete oszlopok tűnnek a láto­gatók szemébe. Sűrűn, mint az őserdő bozótja, indák csüngnek a magas­ból. A kiállítási terem kö­zepén a piaroa indiánok természetes élethűséggel berendezett lakókunyhója áll, egzotikus használati tárgyaikkal együtt. Elrej­tett magnetofonról jelleg­zetes hangszerük, az orr­furulya hangjait hallani, és az indián férfiak és nők társalgása teremt „ős­erdei” hangulatot. A fel­vételeket az expedíció egyik résztvevője, Boglár Lajos készítette. Az ere­deti művészi igényű ren­dezés pedig Horváth Fe­renc festőművész mun­káját dicséri. Csató Károly Walter Péter felvételei Ez az eredeti maszk enyvből készült. Misztikus szertartásokon, ünnepeken a varázsló viseli. új fel-állásban ismét elkezdte munkáját. Áprilisban sikerrel mutatkozott be a prágai nem­zetközi pop-fesztiválon, majd hazatérve a Hűtlen barátok és Szomorú történet című két számuk hanglemez- és rádió- felvételét készítették el. Az együttes júliusban Skandiná­viában turnézik, de augusztus­ban hazatérve itthon is több fellépést tervez. Üj nagyleme­zük számain már dolgoznak — s a műsor egészét a budapesti Kisstadionban szeptember ele­jén rendezendő önálló koncer­ten mutatják be a közönség­nek. Eper és vér Ugyanaz a vörös, de mindkettő merőben más és más jelenségre utal. Az előbbi szín az élve­zeté, az utóbbi a gyűlö­leté és szenvedésé. A gyűlölet erőszakot szül. Okait nem ismerjük, de érezzük mindennapi dolgainkban. Behatol ma­gánéletünkbe, megzavar­ja kedvteléseinket, legyen az sportolás vagy szere­lem.. Nem lehet nem tu­domást venni róla, a leg­váratlanabb percekben találkozhatunk vele. Az amerikai társada­lomról feállított képlet ezen megállapítása nem újkeletű, de az Eper és vér című film rendezője, Stuart Hagman, alkotásá­ban új, művészi kifejező eszközökkel gazdagítja az erőszak természetrajzát. A kérdés, ami őt is iz­gatja, megfordult már csaknem mindenki fejé­ben. Milyen lelki indíté­kok vezérlik a diákláza­dások, nagy békemeg­mozdulások résztvevőit, az átlagembereket — áll­janak azok a „hosszú- hajúak”, a tiltakozók, vagy a gumibotos, könny- gázbombás rend örizőinek oldalán? ... Simon, a film főszerep­lője átlagos amerikai diák. Tanulmányait végzi, éli az egyetemisták mindennapi életét. Egyetlen szen­vedélye az evezés. Poli­tika nem érdekli, a csen­des szemlélődéshez von­zódik. Az ösztönös kíváncsi­ság azonban döntő mér­tékben befolyásolja éle­tét. Amikor sztrájk tör ki az egyetemen és a diákok elfoglalják az épületet, Simon közéjük vegyül. Minden különö­sebb elhatározás nélkül, csupán kíváncsiságának enged, amikor választ a rendőröktől körülvett in­tézmény és a „szabadság” között. De ez a választás ebben a helyzetben már nem lehet ideiglenes. A lázadó diákok között senki sem szemlélődhet dologtalan, mint minden­ki, ő is feladatot kap: élelmiszert kell szerez­nie. Ettől a perctől kezdve változik meg a világ Si­mon szemében. Az em­berek, akik közömbös fi­gurák voltak számára, egyszeriben egyéniséget nyernek, és egy részük ellenséggé válik. Kibon­takozó szerelme „beszer­ző útjainak” társa, Linda iránt csak segíti ezt a fo­lyamatot és így percről percre több belső indíté­kot fedezhet fel magában a diákok sorsának válla­lására. Ezt a sorsot pedig az erőszak elhatalmasodásé - nak pontos leírásában mutatja be a film. A fegyvertelen diákok pasz- szív ellenállásának letö­résére kevésnek bizonyul a könnygáz. Gázálarcos, rohamsisakos, gumibotos rendörhadsereg szükségel­tetik, akik nem kímélik erejüket. — És a játszó­tér megszüntetése ellen tiltakozó fiatalok mozgal­ma így válik kegyetlenül véres összecsapássá. Paviovits Miklós A BÄCSFILM stúdióban Simon — Bruce Davison — a diákok között

Next

/
Thumbnails
Contents