Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-07 / 158. szám
1971. július 7, szerda $. oldal Dolfizó szülik gyermekeiatk szünideje Látogatás nyári napközi otthonokban „Anyanyelvi őrjárat” A szerencsés iskolásgyermekek üdülőhelyeken töltik vakációjukat. Szüleiknek, rokonaiknak nyaralója, hétvégi háza van a Velencei-tónál, a Balaton mellett vagy másutt és a család egyik felnőtt tagja vigyáz naphosszat itt a nebulókra. Mások „vidékre” utaznak a nagyszülőkhöz és a papa, mama ugyancsak „megszabadul” a csemeték gondozásától. A szünidő örömteli heteket, hónapokat nyújt a gyermekeknek — de az elfoglalt dolgozó szülőknek nem egy helyütt bizony gondot is okoz: véget ért az iskola, hová, kihez vigyék csemetéiket? Nagymamához? Szomszédokhoz? Megyei kőrútunk során a „kevésbé szerencsés” gyermekek nyári elfoglaltságáról igyekeztünk tapasztalatot szerezni; községeink, városaink miként igyekeznek könnyíteni a dolgozó pzülők gondjain, és mit tesznek, hogy az otthonmaradó iskolások szünideje színessé, kellemessé váljon. A bajai tanács dicséretes módon teremtett lehetőségét az ifjúsági nyári vakációzásra. A dunántúli Kárász község melletti táborban kéthetente negyven-öt- Ven tagú csoportokban váltják egymást a városi iskolások. A hegyek közötti festői nyaralóhelyen a bajaszentistváni fiatalok kezdték meg elsőként az üdülést. A szülőket alig terhelik a nyaralás kiadásai: az étkezési költségeket a nyári napközi otthoni díjból fedezik. csupán az útiköltséget kell megtéríteniük. ■ a ■ a Gyermekek rúgják a labdát Baján, a központi iskola nagy, poros udvarán. Néhányan a hús tanteremben beszélgetnek. Alig vannak tízegynéhányan. — Az iskolai szünetben a fegyelem sem olyan szoros, mint máskor, mondotta kérdésemre Polák Ri- chárdné. — Reggelente csak lassan gyülekeznek a gyerekek és kilenc, fél tíz felé jár az idő, mire összegyűlnek mind a negyvenötén és elkezdhetjük a foglalkozásokat. Általában kirándulni megyünk. Jó idő esetén vagy a szomszédos Déry-kertben, a jól felszerelt játszótéren, vagy a Petőfi-szigeten töltjük a délelőttöt. Játékokat a tanulók hoznak magukkaL Július második felében kerül ránk a sor a kárászi táborban. ■ ■ ■ ■ — Sükösdön az óvodai napközi otthont, kivéve a nyári hónapokban nincsen lehetőségünk az iskoláskorú gyermekek foglalkoztatására — magyarázza az általános iskola igazgatója. — Még a tanév folyamán sem tudunk minden csoportot étkeztetni a napköziben. A hetedik-nyolcadik osztályosok például nélkülözni kénytelenek ezt a kedvezményt Az utóbbiaknak csupán tanulószobát tudtunk szervezni. Teremhiánnyal küszködünk, konyhánk túlterhelt, anyagi eszközeink is korlátozottak. Ezért a szorgalmi idő alatti, évközi foglalkozások zavartalanságára ügyelünk elsősorban. • A nyári napközi otthon hiányáról Lentner Meny- hértné tanítónő tájékoztatott Császártöltésen. — A községben egyszerűen nincsen igény a gyermekek közös foglalkoztatására. Az apróságoktól a legnagyobbakig a tanulóknak igen sokféle módon Veszik hasznát odahaza. Li- baőrzés. gyümölcsszedés, legeltetés és a ház körüli sok más tennivaló elvégzése a dolguk. Egy évvel ezelőtt öt és kilenc között ingadozott a napközibe járók létszáma. Gondolom, az igazgatóság ez évben ezért nem szervezte meg e nyárra ismét foglalkoztatásukat. A szomszédos Kecelen már másként gondolkoznak az emberek. Az iskolában két csoportot is kell szervezni a hatvan jelentkező számára. — Persze, a meggyszezon nálunk is érződik — magyarázza Udvarhelyi István igazgatóhelyettes. — De ha véget ér, a jelenlegi, harmincas létszám, biztosan megduplázódik. Kéthetes úttörőtáborba megyünk július végén Bala- tonberénybe, de addig is igyekszünk színes, változatos programról gondoskodni. Jó idő esetén gyakran keresik fel a gyerekek a községi strandfürdőt, több alkalommal szerveznek a művelődési házban játék- délelőttöket, filmvetítéseket. Az előzetesen összeállított munkatervben szerepel még a napközisek rendszeres „munkája is” ők tartanak ugyanis ügyeletet a gyakorlókertben szerdánkén, ők viselik gondját a növényeknek. Szabó Tibornét, a kiskőrösi napközi otthon ügyeletes nevelőjét nyolc-tíz gyerek állja körül. Éppen a következő játék szabályait vitatják meg. — Délután, ilyenkor már alig-alig marad néhány gyerek — magyarázza. — Reggel negyvennél is többen vannak, de ebéd után legtöbbjük „elszállingózik”. Legnagyobb bajunk, hogy játékokat nem tudunk adni a tanulóknak, így többnyire mindent maguk hoznak hazulról. Valójában nem sok lehetőségünk van a program színesítésére. Jó időben a strand, a sportpálya, a játszótér, máskor a televízió adásait hasznosítjuk. Itt is tábort kellene szervezni. A soltvadkerti tónál kedvezőbb környezetet kevés helyen lehet találni — csak hát meg kellene szervezni a tanulók oda- és visszaszállítását. Pavlovits Miklós Ezzel a címmel jelentette meg a Gondolat Kiadó legújabb nyelvművelő kiadványunkat, amely nyelv- művelésünk mai helyzetéről ad tájékoztatást. A könyv magakellető, ízléses címlapja sok nyelvi élményt ígér az anyanyelvűnkkel behatóbban foglalkozni akaróknak. A Feren- czy Géza szerkesztette könyvben 19 nyelvészünk 91 cikke „járja be” (hogy az őrjáratnál maradjunk) nyelvünk tág mezejét. A szerkesztő így tájékoztatja olvasóit a kiadvány céljáról: „Nemcsak a nyelv változik, hanem tudománya is. Ezt a változást általában haladásnak mondhatjuk. E változásnak egy s más nyomát meglelhetjük közös kötetünkben is. Itt- ott fölvillan egy új szempont, amely hasznára válhat nyelvművelésünknek.” A mű anyagát két részre osztotta, „őrjáratunk az elsőben az elöterepen kanyarog az általánosabb kérdések körül, a másodikban a nyelvi jelenségek, a nyelv- használat rengetegét pásztázza.” Az elöterepen szó van anyanyelvűnk rétegeiről, a nyelvi eszményről, az újabb nyelvészeti irányzatokról, a gyermek, őseink és az első nyelvemlékek nyelvéről, nyelvünk helyzetéről a szomszéd államokban. A rengetegben a cikkek és adatok bősége kápráztat el bennünket. Az érdeklődés felkeltése céljából csak utalhatunk a témakörökre: A szólások, a szavak pálfordulása, az idegen szavak használata, nyelvünk újabb fejleményei, az öles szóösszetételek, a mozaikszók, a -ban, -ben, a -nál, -nél, a felé és a keresztül helytelen használata, az eltorzuló magyar szavak. A határozott névelő használatának tárgyalásakor kitűnik, hogy egy újságcikk címét elemezve nem János vitéz ázott el (a zsiványok tanyáján), hanem a János vitéz (előadása) a szegedi szabadtéri színpadon. Megtudhatjuk, hogy az állandó határozók nem mindig állandóak. Olvashatunk az igekötők lázadásáról, a -tátik, -tetik-ről is. Szó van az igeragozásról, az ellen ,,-suksük”-ről (Ne halasztjuk el a látogatást!), a szórendről, kötőszóinkról (különbség van az és meg a s között!). Elszomorító dolgokat olvashatunk az ifjúság nyelvéről. A hivatali nyelv vadhajtásait is részletesen megtárgyalják (Fehér Klára szerint a hivatali nyelv túlzásai miatt édes anyanyelvűnkből érdes anyanyelvűnk lett). Nem kerüli el nyelvészeink figyelmét a felnőttek gügyögése, a sajtó nyelvének sok képzavara, a mindenhova beilleszthető „varia”-szavak használata sem. De olvashatunk a népszerű költőről is, aki az Ifjúsági Magazinban olyan szavakat használ nyilatkozatában, amelyeket a fiatalság sem ért meg (Viszem a balhét! Minden soromért vállalom a felelősséget. Elnasszolni nem fognak. Tartom a dumámat). Szó van a jó fogalmazásról, az archaizáló stílusról, Szabó Lőrinc, Kosztolányi, Babits költői nyelvének szépségeiről, de nincs és nem is lehet szó az elnasz- szolás, dumós költőkről. Végezetül a szerkesztő megállapítja, hogy „az utóbbi évtizedekben nekiiramodott nyelvi változás következtében mind észrevehetőbben elszakadunk múltunktól, haladó hagyományainktól is.” Feladatainkat így foglalja össze: „Ami megfelel a régiből, azt iparkodjunk megtartani: pusztán divatból ne engedjük veszni. Másrészt kívánatos, hogy szaporodjanak nyelvi kifejezőeszközeink — valóságismeretünk, lelki életünk gazdagodásával párhuzamosan. De szervesen, ne rendbontóan, ne a divat szeszélye, hóbortja szerint szaporodjanak.” Hasznos, jó könyv! Akik elolvassák, jobban megszeretik és megbecsülik édes anyanyelvűnket. Kiss István 4-X4- lakás ifjabb 4x4 lakásos OTP-társasház épül Kiskőrösön a Keceli úton. A csinos, emeletes épületeket a helyi ktsz építi. 15. — Rajtunk akarsz meggazdagodni? — morgott Kocsis. — Rajtad, édesapám, csak tönkremenni lehet. Hol kapsz te most egytízért tojást? Huszár papánál, igaz? Birkafarmot akar alakítani — gondolta fönt a magasban Csapó. Kiszórta a műtrágyát és megindult a nyáj felé. Huszár gyanakodva pislogott fölfelé, a foga között káromkodott. — Baj van? — kérdezte a juhász. — Máshol hetvenért sem kap! — Most itt ingyen kapja meg papa — mondta Huszár és hasravágódott. Csapó megstruccolta a nyájat, a birkák úgy fröcs- csentek szét, mintha lövedék csapott volna közéjük. A juhász káromkodott. — Ezt a barmot — mondta Huszár. A juhász fenyegetőzött a botjával. Huszárral is ordítozni kezdett. Ezt még megkeserülik. A puli terelte a nyájat. A rakodók fogták a hasukat. Bíró vakarta a fejét, s aztán, mert megrakták már a gépét, még Csapó föl- detérése előtt felszállt — A jó anyádba — autózott oda Huszár — hetvenért kaptam volna tőle gyapjút. Nem vagy te normális. Csapó vigyorgott. — Pipás? — kérdezte és a juhász felé intett. — Dehogyis, éppen táncol örömében — mondta Huszár. Csapó kicsit félreállt, a szélesfarú lány illegve billegve ment el mellette. — Várj csak — mondta Csapó. — Mit akar? _ Tíz óra felé elsétálhatnál az okút felé. A nyárfás ú ton. _ Számolni, mi? Holnapután kiskedden. borjúnyúzó p énteken — mondta hetykén a lány és fitymáló képpel elindult. — Kabátot hozzál — mondta magabiztosan Csapó. — vagy valami kardigánt, este már hűvös van. Pláne éjfél felé. A lány legyintett. Ügy, hogy a többiek is lássák. — Mit mondott? — kérdezték tőle a lánvok. — Mit mondhat? — felelte a lány. — Hülyéskedik. — És a szeme sarkából élesen Csapóra nézett. Csapó napszemüvegben állt a föld szélén. Mosolygott. Munka után útba ejtette a juhászt. — Haragszik, papa? — Miért haragudnék? — Én ijesztettem meg a birkákat. A repülővel. A juhász dühös lett. — Jobb dolga is lehetne! Egész délután csak reme gek az ijedtségtől. — Fia behajt, beugorhatna a kocsmába. — Én magát följelentem — mondta dühösen a juhász —, bemegvek az igazgatóhoz. — Oda ráér holnap is. Ma már úgysem jut be. Szóval bejöhetne a kocsmába, Nevetett. — Mi a fenét vigyorog? — A sofőr mit akart? — Gyapjút. — Főleg őt akartam megijeszteni. — Hát, az meg is ijedt! — mondta a juhász és elmosolyodott. — Ügy elvágódott, mint a pinty! — Azért egy kicsit a birkákat is meg akartam ám ijeszteni. — A fene egye meg magát — mondta a juhász. Csóválta a fejét és nevetett. — Akkor bejön? — Minden birkáért egy fröccs — mondta a juhász. — Hát, ha bírja — nevetett Csapó. A juhász elég hamar berúgott. Csapó nevetve bízta rá a többiekre, az órájára nézett és elment. — Légy szíves helyettem is — mondta neki Pálinkás. Hazament borotválkozni. Szerette az arcán a fehér habot, mindig jó kedvre hangolta. Tízkor elindult. Az ajtó előtt egy kislány állt: Kovács Ági. — Az ág — mondta és Csapó felé nyújtotta a tiszafaágat. Csapó elképedve állt az ajtó előtt, pár percig mozdulni sem tudott. A kislány közben elszaladt. — A hétszentségit — káromkodott Csapó. Bement, nézegette: hová tehetné az ágat. Belerakta a bőröndjébe. Szomorú lett, de azért elindult az okút felé. • Másnap tíz óra felé szél kerekedett. Le kellett áll- niok, a gépeket cövekekhez kötözték. Kocsis káromkodott, hogy megint kevesebb lesz a kereset. „Állítsd el a szelet” — mondta nagyvonalú kézmozdulattal Pálinkás. aki határozottan élvezte, hogv most jódarabig háborítatlanul heverhet egy szalmakazal szélvédett oldalában. (Folutatiuk.)
