Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-30 / 178. szám
8. oldal 1971. Július 30, péntek Száműzetés a nyomorból Kaolinbánya A Hegyaljai Ásványbánya Vállalat a Szerencs melletti Bábavölgyben új kaolinbányát nyit közös vállalkozásban a Finomkerámiaipari Művekkel. A majdani külfejtésen most két nagy teljesítményű földgép dolgozik, hogy a több méteres agyagréteg eltávolítása után hozzáférhetővé váljon az értékes fehér ásvány. (MTI-foto: Kunkovács László felvétele — KS) A Dunavecse és Vidéke ÁFÉSZ dolgozóinak több mint fele nő, állandó létszámuk eléri a százötvenet. Munkájuk felelősség- teljes, nem kismértékben rajtuk múlik a szövetkezet eredményes működése. Ezt tanúsítja a többi között az is, hogy a 36 bolti egységből 21-ben nő a vezető. A vezetés más posztjain is ott vannak a nők, pártvezetőségi tagként, szakszervezeti tisztségviselőként, KISZ- titkárként és jó néhányan tevékenykednek a szövetkezet egyébb választott ve- zetőtestületeiben is. Nemrég alakították meg a nőbizottságot. Munkaprogramjukban ilyen feladatok szerepelnek: rendszeresen szemmel tartják a nődolgozók munkakörülményeit, bérezésük alakulását, a jeTöpörodött, gondozatlan anyóka korát meghazudtoló hevességgel robbant be a lajosmizsei tanácsház elnöki szobájába. — Mi a baj. Erzsiké néni? — fogadta nyájasan dr. Havasi László tanácselnök. — Miért nem tartózkodik otthon, hiszen a mai nap fontos eseményt hoz az életébe? lentősebb gazdasági döntések előtt közvéleménykutatást végeznek az asszonyok és lányok körében és így tovább. A program megvalósítását már elkezdték és az első eredmények biztatóak. A keltetőállomáson tett látogatásukkor például az ott dolgozó asszonyok elmondták, hogy nehéz a munkájuk, különösen az éjszakai műszak megerőltető. A nőbizottság javaslatát figyelembe vette az ÁFÉSZ vezetősége — és a segítség — nem késlekedett: forgódobos gépeket szereltek fel. Ezentúl már nem kézi erővel forgatják a nehéz tojástároló tálcáikat. Vagy egy másik akciójuk: sokan észrevételezték, hogy nem lehet a község— Hát én éppen ezért jöttem! — vágta rá indulatosan G. Szabó Erzsébet. — Nem költözök ki. Engem nem lehet becsapni! Gonoszok maguk ... Az idős nő indulatossága ellenére békés maradt a hangulat. A hevesség ugyanis egyoldalú volt. Meghökkent, kérdő pillantásomra a tanácselnök magyarázni kezdte: — Erzsi néni szánalmas körülmények között lakik. Nem dolgozik, hiszen magas kora miatt sem munkaképes már. Több mint egy éve életveszélyesnek, lakhatatlannak nyilvánították a házát. Kilakoltatása azonban saját csökönyössége miatt húzódott el idáig. Több lakást felajánlottak már neki, de egyiket sem fogadta el. Végül is a helyi Almavirág Tsz nőbizottsága és vezetősége példás összefogással sietett Erzsi néni és a tanács segítségére. Takaros házacska épült a rom szomszédságában. Végre érvényt nyerhet a kilakoltatás. Csakhogy így is bajban vagyunk. A néni egyszerűen nem akar kiköltözni. Minduntalan azt hajtogatja, hogy nem teszi ki magát a szomszédok üldözésének, haragjának, s erre nem kényszerítheti senki. Mégis, beleegyezése nélkül kitűztük a kilakoltatását. Száműzzük a nyomorból! E tények ismeretében indultunk el a helyszínre ifjú Földes István tanácsi előadóval. A felsőlajosi állomás előtt dűlőút vezet G. Szabó Erzsébet tanyájához, ahol minden képzeletet feben gombát vásárolni. A szövetkezeti nőbizottság közbenjárására ez a probléma is megoldódott. A pártszervezet felkérésére segítik a téli politikai oktatás előkészítését Gondosan mérlegelik: kik azok, akik munkahelyi és családi körülményeiknél fogva vállalhatják a politikai képzést. Az ismeret- terjesztő előadások témakörét közvéleménykutatás nyomán állítják össze. És szerepelnek programjukban olyan feladatok is, amelyeket a szakszervezettel, a KISZ-szel közösen kívánnak megvalósítani. A szövetkezet asszonyai és lányai szabad idejükben, első közös munkájukként meleg takarókat készítenek a vietnami gyerekeknek. —ó —a lülmúló kép fogadott bennünket Ablaktalan, csupa- rom épület. Valaha sem lakásnak készült Talán istállónak sem. Gazos, elhanyagolt porta. A nyomasztó látvány után valósággal felüdülést jelentett, amikor az Almavirág Tsz tagjai csákánnyal estek neki a bezárt ajtónak. (Érthetetlen, hogy a lakó, aki nem volt otthon, hogyan zárta be belülről.) Ám ez a felüdülés is csak pilanatokig tartott, mert amikor engedett már a belülről belakatolt ajtó és Sebők József főagronó- mus invitálására átléptünk a küszöbön, szinte a földbe gyökeredzett a lábunk. A hulladékok halmazából egy tákolmány emelkedett ki. Sokáig találgattuk, hogy ugyan mi célt is szolgál, mire rájöttünk, hogy fekvőalkalmatosság. A kukoricacsutkára rádobott fél műbőrkabát és elnyűtt rongyok ugyanis erre utaltak. Néhány karó meredezett a megroggyant tető felé, s azokra néhány léc és hullámpapír helyezve — az eső, hó és vakolat ellen... A másik, hasonló „szobában” — mintegy szimbolizálva a környezetet — kakas kukorékolt. Taskó Imre igazgatási előadó leltározással foglalatoskodott. Ténykedésének végét nem lehetett kivárni. Sok száz lom leltárba vétele nem egyszerű dolog, Közben a helyi rendőrőrs képviselőjének jelenlétében. megjelent a dózer. Joggal kérdezhetné bárki, hogyan lehetett ilyen körülmények közé jutni. A magyarázat talán egyszerűbb, mint gondolnánk. G. Szabó Erzsébet sértettsége miatt vállalta ezt az önkéntes nyomort, amelyet nem lehetett tovább tűrni. S a nemes összefogás meghozta eredményét. ötven métert sem kellett megtennünk, s beléphettünk a vadonatúj házikó ajtaján. Hófehér ágy, rajta matrac, párna, paplan, takaró. Modern tűzhely (a nyomortanyán nem volt fűtési alkalmatosság), szép szőnyeg, tükör, asztal, székek, étkészlet, s mindaz, ami egy jól felszerelt lakásban elképzelhető! Nem hiányzik a villany sem. Az éléskamrában pedig élelem és gyümölcs. A kezdeményező, s a végrehajtásnak is tevékeny részese a tsz nőbizottsága volt. Az Almavirág Tsz építőbrigádja gyors és szép munkával emelte a piros- cserepes épületet. Nem volt hiány a társadalmi munkában sem. Sollvadkert készül a szövetkezeti napokra A Soltvadkert és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet alapításának 25 éves évfordulóján, július 31-én és augusztus 1-én, kétnapos ünnepség keretében, emlékezik meg negyedszázados múltjáról. A szövetkezeti napok programja szombaton reggel ünnepi küldöttgyűléssel kezdődik a művelődési házban. Ez alkalommal nyújták át a kitüntetéseket és jutalmakat a bó- csai, soltvadkerti és táz- lári alapító tagoknak és élenjáró dolgozóknak. A szövetkezet vendégei és a lakosság ezután megtekintheti az ÁFÉSZ 25 éves fejlődését dokumentáló kiállítást a művelődési házban, részt vehet a presszóban megrendezésre kerülő, hentesáru-, hidegtál-, és cukrászati bemutatón és kóstolón, üveg-, porcelán- és bizsukiállítást tekinthet meg az MHSZ helyiségében, ahol képző- művészeti és könyvkiállítást is rendeznek. Délután a pártház pinceklubjában tanácsadást tartanak háziasszonyoknak mosószer és szépség- ápolási cekkek használata- ról, kávékóstolóval. Este j neves fővárosi művészek j közreműködésével népdal- * és táncdalműsorra kerül sor a szabadtéri színpadon. Vasárnap zenés ébresztőre virrad a község. A napi program java a Vadkerti-tóra tevődik át. Itt kerül lebonyolításra a strandcikkek bemutatója és vására, a járási tűzoltótalálkozó, délután pedig a Fővárosi Divattervező Vállalat 120 ruhamodelljének bemutatása budapesti ma- Inekenekkel a szabadtéri (teraszon. Az egész napos vízi- és v 'érti szórakozásokat ec- t szövetkezeti táncmulat- s : zárja. Szávay István levelez* Nem tudni, hogy a dózerolás után mi játszódott le G. Szabó Erzsébet lelkében. Józan ésszel csak arra lehet következtetni, hogy hálától könnyes szemmel lépte át új otthonának küszöbét, s hogy boldogan szorítja meg a feléje nyújtott, segítő kezeket. A nőbizottság, a tsz derék asszonyai mindenesetre elhatározták: továbbra is pártfogolják Erzsi nénit. Mosnak, főznek, takarítanak rá. A tsz pedig havi segélyt biztosít részére. Döbbenetes élmény, s I egyben példás, szívet me- ' lengető, követendő ese- rrény volt. Pedig de jó len ne hinni, hogy többre rrp ■ csak azért sem kerülh- I sor, mert ilyen nincs is. Holman Péter í Kenyér ESanasz: nem jó a ke* nyér. Interjú: az „illetékesekkel”. (Az _ „illetékes” újabban fedőnév. Nem X. Y., vagy Z. — hanem „illetékes”.) Az interjú szerint a közeljövőben már jobb lesz a knyér minősége. Üjabb cím az újságban: „Jobb kenyeret ígérnek a sütőipar illetékesei”. Aztán néhány nap múlva: „Szabvány van, de a kenyér minősége nem kielégíő”. Ezután: „Meddig kell még várni a jó kenyérre?” „Üj technológiát vezettek be a kenyérgyárakban”. „Megszűnnek a kenyérminőség-panaszok”. „A lisztben van a hiba”. „Az időjárás nem kedvezett a kenyérgabonáknak”. „Miért sületlen a kenyér?” Kenyér, kenyér... Űj- ságcímek, érvek, ellenérvek — futószalagon. Évek óta! Újságcikkektől a Vidám Színpadig — téma: a kenyér. A Ludas Matyi- ban — téma: a kenyér. Indulatos összecsapások eladó és vevő között a Közértben — téma: a kenyér! Miért? A kenyér — dráma. Föld termi magját Föld, amely történelmünk viharaiban vérrel öntöztetett. S ez a kenyér — legtöbbször ehetetlensége miatt — tetemes mennyiségben a kukák tápláléka lesz. Kenyér, amelyre államunk — dotáció formájában — milliókat költ, a kukákban végzi sorsát! * CT" elidézem néhány ■ éves önmagam: milyen izgalommal figyeltem a kenyérsütést. Anyám este „bekovászolt” a nyárfából vájt teknőbe. Másnap reggel én is korábban keltem, akárcsak ünnepnapokon. Figyeltem, hogyan dagasztja anyám; Fárasztó munka volt. Felsőkarjával törölte homlokáról a verejtéket, de azért dúdolt, énekelt. Mert kenyeret sütött. Az élet fontos részét készítette a családnak. Arra még inkább emlékszem, amikor a községházán kenyér- és lisztjegyért kellett sorakozni. A családban a legkisebb gyereknek — nekem jutott az a keserves kötelesség. Egyszer a sorban úgy megnyomott a tömeg egy terhes asz- szonyt, hogy perceken belül megszült a hideg-rideg folyosón:.: Később, a háború utolsó évében — nem lévén tanítás az iskolában — gyenge gyerekként a pékműhelyben dolgoztam. Segédkeztem kilisztezni, előkészíteni a zsomborokat, amelyekben a kenyér kelt és arra várt, hogy bevessék a kemencébe. Később már virgoltam is. (A ki- adagolt tészta formálásának művelete ez.) Egyszerre két kenyértésztát lisztesen egymáshoz sodorva, ügyes, gyors mozdulatokkal egyenletes gömbölyűre alakítani! Micsoda boldogság volt! Kenyeret készíthettem ! Sorban álló embertömegek éhségét enyhíthettem — én, a gyerek. Csak enyhíthettem, mert nem jutott elég — még a kukoricásból sem. Az is szigorúan jegyes volt. Sima és nehéz testi munkás fejadag. Egy napra annyi csupán, hogy egy evésre is elfogyott volna.. A legnehezebb napok- ' :n. ha sikerült e.gy kevés i >e szert tenni, otthon, a tűzhely sütőjében sült a sárszínű kenyér, tepsiben, kuglófsütőben. Olyan ii rangosán, hogy ma torta sem sül nagyobb becsben! És lángosféle sült a tűz- helyplatnin, mert a liszt nem volt elegendő egy kenyérhez sem. Lángosféle, mondom: olaj és zsír nélkül! Kifáraszt az emlékek felidézése ... Huszonöt-harminc év. Mennyi mindent elfeledtem azóta. A nélkülözések sokaságát, a lyukastalpú cipőt, s a bombáktól, aknagránátoktól rengő ház pincéjét, amelyben életbenmaradásunk biztosítékát véltük, s.. . Nem, lám ezeket sem feledtem el, de a kenyér, a kenyér története mindennél maradandóbb. A kenyér története — az ember története. Az enyém is. Kenyér és só — a lét. Kenyér, az élet. Kubikosok a gödör földhányásán, favágók a fatönkön ülve: kezükben kenyér. Amikor nem volt hozzá szalonna mindkét kezükben egy-egy darab kenyér: egyik a „kenyér” másik a „szalonna”.. — Ez is régi kép. * enyerünknek ünnep* ^ napja is van. S ez nem afféle folklórista mulatság. Ünnep, melyet egy sok kenyérnélküli napot megélt nép őszintén jegyez piros betűvel naptárában. Oktalan gyereklányom kenyérdarabot dobott a szemetesvödörbe. Nagyanyja felkiált: és gyorsan kikapja a szemétből. Lányom értetlenül nézi, amint az öreg parasztasszony ujjai görcsösen fogják az eldobott kenyérdarabot, ö még nem tudja, hogy ezek a kiszikkadt bőrrel bevont ujjak, marokszedéstől lettek sebhelyesek. S azt sem, hogy a „Nagyika” aratáskor, napszállta után, a keresztberakott kévék tövében aludt pirkadatig, aztán, kezdődött elölről az egész. Még a cséplőgépnél a pelyvahordás is az ő reszortja volt. A kaláha an- ró tűi befészkelődtek a pórusába. véresre szúrták egész testét. Mert így született a kenyér... Lányom kérdően nézi nagyanyját; „A kenyér olyan, mint az ember — magyarázza az öregesen. — Ha az ember meghal, tisztességgel eltemetik! Hát a kenyeret sem szabad a szemétbe dobni.1’ A gyerek még nem érti. Most határozom el: ha felcseperedik, az lesz az első, hogy igaz történeteket mondok majd neki a kenyérről: az életről, a ke- nyértelenségről: a pusztulásról. Mert először ezt kell megjegyeznie. Ez a legfontosabb, amit a fogékony agynak rögzítenie kell. Utána jöhet sokféle ismeret: matematika, fizika, biológia: egyenletek, atomok, gének.:. Első a kenyér! • LJ ány tonna kenyér vég* * zi életét a kukákban? Ki tudja ezt? És miért e dicstelen vég? Az utóbbira már inkább lehet válaszolni. Mégpedig az önmagam által feltett kérdéssel. „Kenyér, kenyér .. 1 Űj- ságcímek, érvek, ellenérvek — futószalagon. Évek óta! Újságcikkektől a Vidám Színpadig — téma: a kenyér. A Ludas Matyiban — téma: a kenyér. Indulatos összecsapások eladók és vevők között a Közértben — téma: a kenyér. Miért?* V. Gy,
