Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-30 / 178. szám

€. oldal 1911. július 30, péntek Ingoványos talajon I, Fékezés a szakadék előtt A népi ellenőrök vizsgá­lata, amely a Jánoshalmi Bácska Ktsz-ben még 1969 tavaszán elkezdődött, vol­taképp csak 1970 nyarán, azaz egy évvel ezelőtt ért véget, a Pénzügyminiszté­rium Bevételi Főigazgató­sága revizorainak több he­tes ellenőrzésével. Milyen végeredménnyel? Maga a NEB-vizsgálat is több „szinten” zajlott; a megyei népi ellenőrzési bizottság inkább csak koor­dináló-értékelő szerepet vállalat az ügyben, a rész­letek aprólékos felderítését a kiskunhalasi és a jános­halmi népi ellenőrökre bízta. A ktsz vezetői kezdettől fogva nem értettek egyet a népi ellenőrök vizsgáló­dásával, méginkább az ál­taluk feltárt hiányosságok valóságértékével, az észre­vételekkel, megállapítások­kal. Effajta viszonyulásuk máig sem változott. Heré- di Kálmán, a ktsz elnöke a vele folytatott interjú során ilyen választ adott: „A vizsgálatot végző sze­mélyek sok esetben kriti­kátlanul elfogadták a be­jelentők minden alapot nélkülöző állításait, s azo­kat tényként kezelték, anélkül, hogy valódiságuk­ról meggyőződtek volna.” Hasonló értelemben nyilat­kozott Szarvas László alap­szervi párttitkár is: „A jánoshalmi NECS emberei többet akartak találni, mint ami ténylegesen volt.” Egy revizori jelentés Kár volna tagadni, hogy az ellenőrzés a „szenvedő alanyok” kedélyállapotára általában nincs jó hatás­sal, idegeskedést, rossz köz­érzetet vált ki. Bár úgy is felfoghatjuk, hogy az egész csak lelkiismeret dolga. Akinek rendben a széná­ja, az nyugodtan aludhat. Noha semmiféle adattal nem rendelkezünk a tekin­tetben, hogy a szövetkezeti vezetők alvásmélységi mu­tatói milyen irányban vál­toztak a vizsgálat idején, gyaníthatjuk: a pénzügy­minisztériumi zárójelentés fellélegzést eredményezett. A Bácska Ktsz elmúlt évek­beli zilált helyzete ennek tükrében kétségkívül ked­vezőbb képet mutat, mint amilyenre a NEB-jelenté­sek zord mondatai utalnak. Ezért ildomos inkább a minisztériumi vizsgálat megállapításait citálnunk. Ezekkel még (!) a ktsz ve­zetői is egyetértenek. Esze­rint: ...... a ktsz a leltár­f elvétel során nem tartot­ta be maradéktalanul a jogszabályi előírásokat, a leltárösszesítőből és az ér­tékelésből tételek marad­tak ki. nem történt meg egyes feltárt többletek el­könyvelése. munkahelyi fo­gyóeszközöket és az építő­ipari befejezetlen termelés állományát helytelenül ér­tékelték, a fenntartási költ­ségek terhére beruházáso­kat számoltak el, a raktá­rakból anyagkivételezési jegyek nélkül is történtek anyagkiadások, egyes fő­könyvi számlákon hibásan könyveltek, a vevők és szállítók folyószámláit nem egyeztették időben, hiányosságok tapasztalha­tók a munkahelyek és a központi számvitel, vala­mint az analitikus és szin­tetikus nyilvántartások kap­csolatában.” Ezek összegző megálla­pítások, de olvastukba be­legörnyed az emberi tu­dat, s képtelen elhárítani a feltolakvó kérdéseket: Milyen színvonalú lehetett a belső ellenőrzés ott, ahol ilyen hiányosságok tömke­legé előadódhatott? A NEB- vizsgálatot megelőzően az esetenkénti, időszakos fel­ügyeleti és hatósági reví­zió miért nem tárta fel a hibákat? A mulasztások mennyiben függtek össze a szövetkezet gazdasági ered­ményességének átmeneti, de eléggé heves romlásá­val? A csőd árnyékában Ä ktsz termelési értéke 1960-ban 16 millió, 1967- ben 59 millió. 1968-ban 98 millió forint volt. A fog­lalkoztatottak 1960. évi 300-as száma 1968-ra meg­négyszereződött. Az új gazdaságirányítás első esztendejének mutató­ja a Bácska Ktsz-ben gya­núsan kóros prosperitásra utal, amely a következő év­re már előre vetette ár­nyékát: az előző több mint 8 százalékos nyereségi szintnek alig a felét „hoz­ta” a szövetkezet. Az MNB járási fiókja, majd a me­gyei igazgatósága is, a fej­lesztési források várható elapadására tekintettel a szövetkezetei hitelképtelen­nek nyilvánította, s a ka­tasztrófával fenyegető hely­zettől csak a 2,5 milliós OKISZ-garancia mentette meg a ktsz-t. Az adminisztrációs ano­máliák tehát a csőd ár­nyékában tenyésztek. Nem véletlenül. Ez időtájt, volt eset, hogy a ktsz több mint 60 helyen kezdett építke­zésbe, szanaszét az ország területén. Az anyaggal va­ló elszámolás, a nyilván­tartás az ellenőrzés lehetet­lenné vált. a szervezettsé­get felváltotta az anarchia. Az időszakos fizikai em­berállomány összetétele — munkaerőérték és erkölcs szempontjából — legalább is kétesnek volt nevezhető. Birtokomban vannak azok a fényképfelvételek, ame­lyeket Derkics István, a községi NECS elnöke a ktsz 1969-es építkezéseinek színhelyéről készített, s amelyek éppenséggel nem bizalomgerjesztő látvány­ról tanúskodnak: szerte- széjjel hagyott faanyag, vízvezeték-szerelvények, gazdátlan mozgódaru, „döglött” cementek tonna­számra. mára a szükséges tanulsá­got, s erejéhez mérten a legaktívabban fáradozik a hibák kijavításán. Ám az ilyen, pozitív elő­jelű igyekezet már ott meg­kérdőjelezhető a szövetke­zet vezetői részéről, hogy a múlt hibáinak súlyát mindenképp csökkenteni kívánják, s a tendencia az abszurd szélsőségig fokoz­ható: ha nem történt hi­ba, nincs is mit kijavítani. Önkritikusság helyett — önelégültség Bűncselekmény nem történt A Bácska Ktsz 1970-ben 7—7,5 százalékos nyereség- hányadot produkált, s az eredményjavulás megbo­csátó kézlegyintésre kész­tet: hagyjuk a múltat, bo­rítsunk fátylat a történ­tekre, hiszel) a kétévtize­des szövetkezet történeté­ben az az egy-két „fekete év” nem homályosíthatja el a termelésnövekedés trendvonalát. De csak akkor nem, ha a ktsz-ben mindenki, akit illet, levonta, a maga szá­A történtek súlyából mit sem von le a Pénzügymi­nisztériumnak az a meg­állapítása, hogy szándékos mérleghamisítás — tehát bűncselekmény — nem tör­tént, s hogy ennek nyo­mán senkit sem vontak bűnvádi eljárás alá, s el­bocsátásokra sem került sor. Az viszont tény és való, hogy az 1968-ban és 1969- ben elkövetett szabályta­lanságokért az első fokú adóhatóság több mint fél­millió forint büntetéssel súlytotta a ktsz-t. Az elnök, mostani ered­ményességük bizonyítására, a könyvelés parádés ada­taira hivatkozik. Ezeket, kiegészítő adatok híján nem áll módomban ele­mezni, önmagukba való említésük viszont hiábava­ló — hitelességükért nem kezeskedhetem. Mutatós adatokban a ktsz a NEB- vizsgálatot megelőző idő­szakban sem szűkölködött. Ugyanakkor — a NEB-je- lentés szerint — ...... a hiá­ny osságok egy részét a KISZÖV revizorai már évekkel korábban feltár­ták, és azok kijavítására eredményes intézkedés nem történt. Ez a tény különö­sen kiemeli a ktsz elnöké­nek felelősségét, amelyhez szorosan kapcsolódik az egész vezetőség és az ellen­őrző bizottság, s annak el­nökének felelőssége.” A fejlődés ára Adminisztráció, vagy ön­adminisztráció? Máskép­pen: a gazdasági tevékeny­ség hű, naprakész tükrözé­se, vagy kozmetikázása? A kérdés így vetődik fel, s bevallom, a válasszal nem tudok mit kezdeni, mint­hogy nem vagyok meggyő­ződve arról, hogy az utób­bihoz kisebb apparátus szükségeltetik, mint az előbbihez. Márpedig — még az elnök bevallása szerint is — „a műszaki és adminisztratív dolgozók aránya a termelő dolgo­zókhoz viszonyítva 17,7 százalékos”. Tehát majd minden ötödik ember ad­minisztrál. Más kérdés per­sze, hogy ezt Herédi Kál­mán nem tartja túlzottnak. S mindez azután, hogy — egyébként helyesen — az építési helyek számát nagyban koncentrálták, s ma már Jánoshalmán kí­vül csak Kecskeméten, Ba­ján és Budapesten tarta­nak fenn építésvezetőséget! A ktsz jelen pénzügyi helyzetéről és perspektívái­ról dr. Widmann Mihály, a kiskunhalasi járási bank­fiók vezetője így nyilatko­zik: — A nyereséghányad növe­kedése a Bácska Ktsz-ben az építőipari tevékenység ésszerűsítésének, s az esz­közállomány bizonyos mérvű átcsoportosításának köszönhető. Továbbá an­nak, hogy tavaly már meg­takarították azokat a fik­tív munkabéreket, amelye­ket azelőtt évente 1,5—2 millió forintos tételben használtak fel. Ám ennek ellenére a ktsz jövőbeni helyzetéről nem sok jót mondhatni. A 100 milliós termelési értékhez, s ah­hoz, hogy ezt megfelelő nyereséghányad kövesse, legalább 30 milliós eszköz- állományra van szükség. Ennyivel még beláthatatlan ideig nem rendelkezik a szövetkezet. S ahhoz, hogy felszínen maradjon, fejlesz­tési forrásait az eszköz- állomány szinten tartására kell fordítania. Magyarán ez annyit jelent, hogy fej­lesztésre a Bácska Ktsz- nek az elkövetkező 5 év­ben nincs lehetősége. Ez a kívülálló pénzügyi szakember véleménye. Mondanom sem kell, hogy az elnöki megnyilatkozás e tekintetben is a pünkös- d' rózsa színében tündö­köl. Nemcsak aratnak... Már elharangozták a delet, amikor poros ove- rallban fiatal ember érke­zik az iskola folyosójára. Mentegetőzik, hogy egye­nesen a kombájnról jött, nem volt ideje mosakod­ni sem, de nem akart ki­maradni, hisz, 5 éve min­den alkalommal itt volt... Tikkasztó vasárnap van. Az öreg iskola hűvös fa­lai némileg felüdítik az utcáról egymásután érke­zőket. A bejáratnál Dudás Erzsébet vöröskeresztes titkár régi ismerősként köszönti az érkezők több­ségét, s irányítja a felvé­teli helyiségbe. Avatatlan­nak úgy tűnne, hogy kór­házban van: fehér köpe­nyes orvosok és nővérek, vizsgáló, laboratórium, műtő feliratú helyiségek, halk beszéd. Véradás van a garai is­kolában. Mégpedig rend­hagyó időpontban. Éveken át ugyanis a téli hónapok­ban került sor hasonló eseményre. — Nagy szükség van az önkéntes véradók adta él­tető vérre. A bajai kór­házban is sok a műtét. Novemberre terveztük itt, Garán a véradó napot, de kénytelenek voltunk az időpontot előrehozni — magyarázza Szalai Gyulá- né, a Bajai Véradó Állo­más vezető munkatársa. S nyomban hozzá teszi: A helyi jó hagyományok­hoz hűen, most is több vért kapnak, mint ameny- nyit reméltek. Röviddel később kisebb csoportosulás a műtőnek kinevezett tanterem kijá­ratában : Schmidt Péter­nek, az állami gazdaság dolgozójának, mint a mai véradáson századik ada­kozónak, virággal, aján­dékkal kedveskednek. Kartonjára piros ironnal jegyzik rá, hogy tizedik alkalommal adott életmen­tő vért. Az előkészületekre, az eredményre vonatkozóan figyelemre méltó részlete­ket tudok meg a községi tanácselnöktől: hat nap állt rendelkezésükre a szervezésre, az aktivisták eligazítására, a családlá­togatásokra, az összeírás­ra és kiértesítésre. Tizenöt vöröskeresztes aktivista vállalta, hogy a nyári mezőgazdasági munkák kellős közepén esti beszél­getéseken agitál: aki csak tud, jöjjön el, adjon vért, segítsen embertársain. Gorjanácz József, Propszt Mátyás, Krékity Istvánná, Patarcsics Mária, Zom- borcsevics Jánosné, Küh­ner Józsefné voltak a leg­lelkesebbek, a meggyőző szó és személyes példamu­tatás eredményes munká­jában. Bár a sikert illetően az aratás, nyaralások miatt sokakban volt kétség, jobb eredmény született, mint tavaly novemberben. Száz- huszan jöttek el vért ad­ni, sokan a búzatáblákról, a kombájnszérűkről — ebédidejüket feláldozva —, s délután folytatták mun­kájukat. Mind a Véradó Állomás i munkatársai, mind a tanácselnök joggal elégedettek a szép ered­ménnyel, egyebek mellett a huszonnégy új véradó­val. Nem nagy ügy, nem szenzáció, másutt is így a természetes — mondhatja bárki. Való igaz, napja­inkban sokkal érdekesebb­nek tűnő eseményekről keres tudósításokat az ol­vasó. Gondoljunk azonban bele: háziasszonyok, tsz- tagok, Bajára járó mun­kások, szabadságukat töltő pedagógusok, pihenőben levő határőrök jönnek a hívó szóra, vetik alá ma­gukat a szakorvosi vizs­gálatnak, fekszenek a mű­tőasztalra, s adják vérük egy részét soha nem is­mert embereknek ... ön­ként és szívesen, hogy jót tehessenek embertársaik­ért. Megérdemlik mindany- nyiunk köszönetét. Sz. Gy. Exportra dolgoznak A Soltvadkerti Vegyes­ipari Ktsz az idén fél­millió forint értékben gyárt hűtőpult-alkatrésze­ket. A több ezres tételű fémcsatlakozókat, zárócsa­varokat stb. a MIRKÖZ Diesel- és Hűtőtechnikai Kisipari Termelőszövetke­zetnek, kooperáló partne­rüknek szállítják a solt- vadkertiek. A MIRKÖZ- nél összeszerelt temékek, a hűtőpultok exportra k& rülnek. Felszínen maradni Önmagában helyes és in­dokolt a törekvés, hogy ere­jét a szövetkezet a nagy építkezésekre összponto­sítja, minthogy így a ki­vitelezés szempontjából számos előnye származik. Ám ilyen arányban a fe­lelőssége is koncentráló­dik; a megrendelő szerző­désben rögzített elvárá­sainak semmibevétele sok­kal nagyobb mértékben üt vissza, mint a csip-csup karbantartó, vagy családi- ház-építési munkák eseté­ben. A ktsz tavaly december­ben fejezte be a bácsboko- di sertéstelep építését. A műszaki átadáskor — a ktsz terhére — 2 millió 400 ezer forintos hiánypót­lást kellett megállapítani. A hizlaldák rendeltetéssze­rű használatára azóta sincs mód; a trágvakihúzó szá­nok csatornáinak ugyanis nincs lejtése. (E tekintet­ben eldöntetlen a vita, hngv a hibáért mennyire f£lelő-~v a MV7ÖPFR fpr vezői.) De a csatornákban főleg azért áll meg a trá­gyáié, s okoz elviselhetet­len bűzt, mert a beton el- munkálása gödrös, egye­netlen, tehát szakszerűtlen, A ktsz az építkezésre itt helyben fogadott fel olyan embereket, akik efféle mun­kát azelőtt soha nem vé­geztek. A számlázott ősszegek körül is már fél éve tart a kötélhúzás, s minden egyes alkalommal 8—10 ol­dalas jegyzőkönyv készül. Mi tartja a felszínen az ilyenfajta építőipari tevé­kenységet? Semmi más, mint a konjunktúra felhaj­tó ereje. Márpedig a kon­junktúráknak van egy közös tulajdonságuk. Az. hogy időlegesek. A Bácska Ktsz vezetőinek erre sem árt gondolni, amikor fennen hangoztatják, hogy összte- vékenvségiik 70 százalék­ban erre a profilra épül. Hatvani Dániel (A cikk befejező részét ’apunk vasárnapi számában közöljük.! 5. SZÍNHELY: MÜNCHEN ÉS ZÜRICH A repülőtársaságok több­sége, a Pan American, a BOAC, a SAS és a többi 1970-ben olyan utasítást adott pilótáinak, hogy are- pülőgéprablás esetén a pi­lóta köteles engedelmes­kedni a fegyvereseknek. Ez a döntés egy rendkívül egy­szerű számítás következmé­nye. Még mindig olcsóbb leszállni egy idegen repü­lőtéren, ott gondoskodni az utasok ellátásáról és haza- szállításáról, majd vissza­szállítani a gépet, mintsem elveszteni egy sokszor — \ tízmillió dollár vagy még ! nagyobb értékű repülőgé­pet — nem is szólva a ve­szélyeztetett emberéletek­ről. (Amikor az amerikai nagy repülőtársaságok ezt a döntést hozták: annak a repülőtérnek az adatait kér­ték be, amely a legtöbbször szerepel a géprablásokban. Az egyesült államokbeli Miami repülőtérről van szó. Ezen az egyetlen ame­rikai repülőtéren 1970-ben valamivel több mint hat­millió légiutas fordult meg. Az egész Egyesült Álla­mokban 1967-ben 130 millió légiutas volt és mivel na­ponta 40 000-rel nő az uta­sok száma, rendkívül nagy a kockázat a repülőgéprab-.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents