Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-29 / 177. szám
Az összes gyümölcstelepítésre szánt terület 48 százalékán (18 ezer holdon), bogyós gyümölcsöt ültetnek a gazdaságok. A bogyós gyümölcsök exportlehetősége ugyanis szinte korlátlan. • Paprikával ízesített és színezett panírozó lisztet készít a Kalocsai SütőAz erő- és munkagépek statisztikája A mezőgazdaság főbb erő- és munkagépeinek állo- nánya egy év alatt mennyiségileg általában növeke- lett, de a gépberuházás az utóbbi években nem érte el a kívánt mértéket. A megyében az egyes szektorok erő- és munkagépállományának 1970. évi alakulását i következők jellemezték: Emelkedés csökkenés — Az állami gazdaságokban a főbb gépek közül a h'aktorok, tehergépkocsik, arató-cséplő gépek száma aőtt. A munkagépállomány traktorekéből, műtrágya- ízóróból, fűkaszából, járvabálázógépből és kukorica- oetakarító adapterből emelkedett, ugyanakkor traktoros sorvetőgépből, kultivátorból. burgonyaültető- és ^>alán tűzőgépből, valamint kaszálva-rakodóból (Mählader) csökkent. — A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a traktorok (mindössze 1 százalékos) és a kombájnok (3 izázalékos) növekedése kisebb, a tehergépkocsiké periig nagyobb mértékű volt az állami gazdaságokénál. A főbb munkagépek közül a kukoricavető-, a járvabá- tázó-, a traktoros kukoricabetakarító gépek és a kukoricabetakarító adapterek száma emelkedett jelentősebben. Ezenkívül több traktoros műtrágyaszórót, fűkaszát. rendsodrót, kaszálva rakodót vásároltak. Számottevően csökkent ezzel szemben a traktoreke. a traktoros vetőgép, a cukorrépa-betakarítógép, a traktorvon- tatású kévekötő-arató gép és a járvasilózó-járvazúzó gépek száma. — Az egyéb szövetkezetek erő- és munkagépállománya általában gyarapodott az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Selejtezés, csere — Több gép állományváltozására nem a mennyiségi fejlesztés, hanem a kis teljesítményű, korszerűtlen gépek kiselejtezése és modernebb gépekkel történő pótlása volt a jellemző. Ezt bizonyítja az .hogy a trakor- egységek száma a traktorokénál erőteljesebben emelkedett, mert az üzemek a kiselejtezett erőgépeiket nagyobb teljesítményűekkel pótolták. A traktorok típus szerinti összetételének javulásával szemben kedvezőtlen jelenség az, hogy 1970. év végén az eszmei értéken nyilvántartott traktor az állami gazdaságokban 162, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben pedig 734 darab volt. A teljesen leírt erőgépek száma az állami gazdaságokban 33 százalékkal, a termelőszövetkezetekben pedig 27 százalékkal emelkedett az elmúlt év alatt. A traktorok között az izzófejes, az eszközhordozó és a könnvű univerzál csoportban a legmagasabb (25—100 százalék) az eszmei értéken nyilvántartott gépek aránya. megkezdődnek az exportszállítások. A vadászati világkiállításra 2 és fél ezer szarvasagancsból készítenek különböző dísztárgyakat az Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat tatai műhelyében. Az elmúlt években aránytalanul kevés traktort vásároltak. Így nincs mód az elhasználódott és korszerűtlen gépek lecserélésére. Bár az 1970. évi traktorberuházás az előző évhez képest jelentősen emelkedett — az állami gazdaságokban 93 százalékkal, a mezőgazda- sági termelőszövetkezetekben pedig 38 százalékkal — a géppark állapota még nem kielégítő. Eszmei érték Az eszmei értéken nyilvántartott tehergépkocsik száma bár az állami gazdaságokban csökkent és a mező- gazdasági termelőszövetkezetekben emelkedett, mégis a tehergépkocsik elhasználódása nagyobb az állami gazdaságokban, ahol az összállománvnak több mint egynegyede volt az eszmei értéken nyilvántartott gépek aránya 1970. év végén. Tavaly a nagyüzemi gazdaságokban együttesen 29 arató-cséplő, 9 traktorvontatású redrearató, valamint 81 járvabálázó géppel gyarapodott a gabonabetakarító gépállomány. Kedvezőtlen jelenség viszont az. hogy a teljesen leírt arató-cséplő gépek száma az elmúlt évben az állami gazdaságokban 11-gyel (másfél- szeresére), a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben pedig 41-gyei (két és félszeresére) emelkedett. Kukoricabetakarító gépből 1970-ben csak a termelő- szövetkezetek növelték állományukat (50 százalékkal), ugyanakkor a kukoricabetakarító adapterek száma mindkét nagyüzemi gazdaságban jelentősen emelkedett. Kristóf Árpádné TELEX ipari Vállalat. A MON- IMPEX szakemberei több nyugati országba is eljuttatták a kalocsaiak új termékét, s a kedvező tapasztalatok alapján várható, hogy rövidesen Zöldségtermesztés os értékesítés Olcsó szarvasmarhatartás Bács-Kiskun megye, ezen belül a Kiskunsági Tsz-ek Területi Szövetségéhez tartozó gazdaságok zöldségtermesztése igen jelentős. A megye 30 ezer holdas területéből 12 százalék, de az öt fő zöldségből még jelentősebb a körzet részesedése (paradicsom 27,3 százalék, zöldpaprika 27,6 százalék, fűszerpaprika 19,2 százalék, vöröshagyma 20,7 százalék és uborka 22,4 százalék). Ez a helyzet azonban nem állandó és nem végleges, mert 1965-ben 2428 hold, 1969-ben 3816 hold, 1970- ben 3502 hold és 1971- ben 2900 hold lett a zöldségtermő terület. A tervutasításos gazdaságirányítási rendszer idején kialakult zöldségtermelési körzetek és gazdaságok 1968 után is folytatták a termesztést ott, és abból a zöldségféléből, ahol az gazdaságos volt. A termelési költségek, az élő és holt munka ráfordítások viszont évről évre növekednek. A felvásárlási ár az elmúlt tíz évben alig változott, nem úgy a fogyasztói árak. A palántázással termelt zöldségfélék palántaneveléséhez szükséges épületek, berendezések beruházási költségei igen magasak. Ezek a termelési költségeket tetemesen növelik. A termesztés gépesítése — a növényápolás és növényvédelem kivételével — megoldatlan. Ehhez sem gépek, sem gépesíthető fajták nem állnak rendelkezésre. Ugyanakkor a mezőgazdaságban szinte ugrásszerűen nőtt a kézi munkaerő ára, csökkent a munkaerő létszáma és ezzel egyidejűleg a végbemenő urbanizációs folyamatok hatására nem kap utánpótlást. Az a kevés mezőgazdaságban maradó fiatal, aki nem az iparban vagy egyéb helyen helyezkedik el, elsősorban az ipari jellegű tevékenységet vagy a jól fizető, gépesített állattenyésztési munkákat vállalja. A munkaerőhelyzet alakulása, a zöldségfélék gépesítettségének és gé- pesíttethető fajtáinak hiánya, a fokozódó osztályozási követelmények összhatásaként a zöldségterületek lényeges csökkenésével és egyes zöldségfélék termelésének (petrezselyem, sárgarépa, uborka, cecei és fűszerpaprika) teljes elhagyásával kell számolni. Az 1968 évi 1377 hold fűszerpaprika termőterülete 1971-ben ennek csak 45—50 százaléka. A csökkenés azzal magyarázható, hogy a mázsánként 30—40 forintos válogatási költség miatt veszteségessé vált a termesztés. 1970-ben minden mázsa fűszerpaprikára 28 forintot fizettek rá a termelő gazdaságok, ami az osztályozási többlet- költségekből keletkezett. Mindezeken túl a pa- lántaneveléses zöldségfélék korai termesztése üvegház, hollandi ágy és fóliasátor, vagy alagút hiányában megnyugtatóan nincs megoldva. Az építési beruházások még magas arányú állami támogatás mellett is csak megfelelő árrendezéssel válnának gazdaságossá. Ugyanis a gyakorlatban 100—150 százalékos árréssel a közvetítő kereskedelem terheli a zöldségfélék fogyasztói árait. Az árrésnek a minimumra csökkentésével, és a megnövelt felvásárlási árral már jövedelmezővé tehető a zöldségtermelés anélkül, hogy ezt a fogyasztó megérezné. Garas Mihály a tsz-szövetség munkatársa Kiskunhalas Ismeretes, hogy a gazdaságos tejtermelés és nö- vendékmarha-tartás alapja az olcsó takarmánytermesztés és etetés. Ezt a feladatot a nemesnádudvari Kossuth Termelőszövetkezetben úgy oldották meg, hogy a kétszázholdas ősgyepet, amely a központi tehenészet szomszédságában fekszik, gondos ápolásban, tápanyagellátásban részesítették. Kétszázhetven tehénből álló tehénállományukat május 8-tól kezdve a villanypásztorral körülhatárolt gyepszakaszokon legeltetik. A legelő ápolásának az lett az eredménye, hogy a gyep első növedékét nemcsak legeltetéssel hasznosíthatták, hanem annak nagy részét lekaszálva szénának gyűjtötték össze. Azt, hogy mennyire célszerű az ősgyep ápolása, tükrözi az elvégzett próbamérések által kapott adathalmaz. Ezekből kitűnik, hogy a felújított, kezelt legelő első növedéké- nek termése — zöldértékben — átlagosan 163 mázsa, míg az ellenőrző parcella hozama 49,7 mázsa volt. A legeltetés gazdaságosságára jellemző, hogy a kifejt tej önköltsége a kihajtás idején 2,30 forint volt literenként. A Kossuth Tsz szakvezetői e számokból azt a következtetést vonták le, hogy folytatniuk kell a legelők javítását, szakszerű kezelését. Még ebben az esztendőben 50 holdas ősgyepen végeznek terep- rendezést és újratelepítést. Ily módon a növekvő szarvasmarha-állomány megfelelő nyári legelőhöz juthat. Nemesnádudvaron hagyománya van annak, hogy a növendék marhákat május első hetétől kezdve 160—180 napig a legelőn tartsák. Ez nemcsak arra jó, hogy ez idő alatt ellássa élelemmel a növendék állatokat, hanem arra is, hogy olcsó tartásmód mellett kedvező legyen a fiatal állatok fejlődése, szervezetük szilárdságának, ellenálló képességének kialakulása. Leirer Antal Dr. László Pál — dr. Udvarhelyi Gyula dr. Wolf Miklós: TARSASHAZ, SZÖVETKEZETI HÁZ, CSALÁDI HÁZ (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) Az önálló otthon megteremtése nemcsak sok örömmel jár, hanem igen gondos körültekintő munkát is' jelent a család és — nem utolsósorban — egyes állami szervek számára. A lakáskérdés jelentős része életünknek, egész társadalmunk érdeklődésének előterében áll. A lakáshiány megszüntetését jelentősen meggyorsítja a magánépítkezések növekvő száma. A saját erő azonban gyakran kevés, a családi ház, a lakás, az otthon megteremtéséhez, így az állam — különböző hosszú lejáratú kölcsönökkel és egyéb kedvezményekkel — igyekszik ezt a terhet megosztani az építtetőkkel* Könyvükben a szerzők áttekintést nyújtanak a kölcsönben részesíthető magánlakás-építési formákról. Rendszerbe foglalták (építési típusonként) a jogi, műszaki és pénzügy tudni-, illetve tennivalókat, a telek kiválasztásától a kölcsön visszafizetéséig. Elő kívánják segíteni a zökkenőmentes építkezés lebonyolítását, megkímélve az építtetőket a felesleges utánjárástól, többletmunkától. Nemcsak a kiválasztás, a tervezés és a kivitelezés menetét ismerjük meg a könyvből, hanem az elkészült társasházak, szövetkezeti házak fenntartási, „üzembentartási” problémáit is. Megtaláljuk a könyvben az egyéb építési kölcsönök (tatarozás, ráépítés, pedagógus-, KISZ lakásépítési akciók stb.) összefoglalását is. A KÖZGAZDASÁGI SZABÁLYOZÓ RENDSZER TOVÁBBFEJLESZTÉSE A TANÁCSOK ÉS SZERVEIK GAZDÁLKODÁSÁBAN, S A TERÜLETFEJLESZTÉSBEN (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) A tanácsok és szerveik gazdálkodása szerves része a népgazdasági feladatok megvalósításának. Jelentősége különösen az utóbbi években növekedett a város- és községpolitikai tevékenységben, a lakosság szükségletei helyi kielégítésében, emellett egyre fokozódik ráhatása illetékességi területének fejlesztésére is: A szocialista építés fejlődése, ezen belül a gazdaságirányítási reform hatásaként bővültek a tanácsok gazdasági eszközei, fokozódott a helyi tanácsok önállósága is. E kedvező tendenciák érvényesülése mellett is számos területen szükségessé és indokolttá vált a tanácsok és szerveik munkájának továbbfejlesztése. E könyv szerzőinek az volt a törekvésük, hogy bemutassák a tanácsok és szerveik gazdálkodása továbbfejlesz- sésének alapvonásait, a IV. ötéves terv gazdaságpolitikai célkitűzéseit a tanácsi területen, és a népgazdasági ösz- szefüggéseket is figyelembe véve megismertessék a célok megvalósítását szolgáló szabályozó rendszereket. Mindezt azzal az igénnyel teszik, hogy a gazdálkodás hatékonyságának növelését szolgáló önállósági, hatásköri, szabályozórendszeri ráhatásos törekvések mellett — a lehetőségek határán belül — a feladatok és a felelősség tanácsszintenkénti elhatárolását is érzékeltessék. A konkrét elhatárolás természetesen a végrehajtási szabályozás során kerül megfogalmazásra. A könyv megjelentetésének hasznosságát az érintett témakörökben igazolja aktualitása. A benne foglalt elvi elképzelések, jogszabályi előírások a gyakorlati megvalósítás idején jutnak az olvasóhoz, ezzel mintegy lehetőséget teremtenek az összefüggések, a helyes célok megértéséhez és jó végrehajtásához. Bár a könyv egyes fejezetei nagyrészt dokumentumokban is megjelent szabályozáson alapulnak, a végrehajtás kapcsán kisebb jelentőségű változás elképzelhető. Minden bizonnyal emeli a könyv tartalmi értékét az a tény, hogy szerzői a tanácsi gazdálkodás alapos ismerői, s tevékeny részt vevői voltak a fejlesztési elképzelések és jogszabályok kidolgozásának is. A tanácsok és szerveik gazdálkodásának további javításához nemcsak gazdasági érdek fűződik. Annak politikai jelentősége is figyelemre méltó, tekintettel arra, hogy a lakosság sokrétű igényeinek kielégítését szolgálja. Ezért ajánljuk szíves figyelmébe mindazoknak e könyvet, akiknek munkája a tanácsok és szerveik gazdálkodási tevékenységével kapcsolatos»
