Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-03 / 155. szám
" a. oldal 1971. július 5, szombat Kátyúban az E 5-ös út ügye? Megkezdődik a burkolat készítése A NAPOKBAN a KPM Közúti Igazgatóságnál tartottak értekezletet azok a vállalatok és szervek képviselői, akik aláírták azt a szocialista együttműködési szerződést, amely a megye székhelyen átvezető E 5-ös út munkálatait van hívatva támogatni. A KPM Közúti Igazgatóságának főmérnöke megállapította, hogy az Észak- Bács megyei Vízmű Vállalat a csatornázási munkálatokat az első szakaszon — Puskin utcától a Kőhíd utcáig — befejezte, ám a csatorna feletti talaj tömörsége nem kielégítő, ugyanis csak 83—89 Tr gamma százalékot ért el a szabványok szerint 90 he- helyett. A Űtügyi Tudományos Kutató Intézet vizsgálata alapján a Közúti Igazgatóság kezdeményezésére elfogadták azt a javaslatot, hogy a mélyvezetésű csatorna nyomvonala felett 50 centiméter mélyen földbetondugóval biztosítsák az épülő út burkolatának szilárdságát. Ez mintegy 300 köbméter földbetont, s egy hattagú brigád mintegy tíznapos munkáját igényli. A VÍZMŰ VÁLLALAT a megbeszélésen arra kérte a Közúti Igazgatóságot, hogy ezt a feladatot bízza a Közúti Építő Vállalatra. Ok ugyanis csak úgy képesek tartani a csatornaépítés ütemét — ez befolyásolja az útépítés ütemét is , ha embereiket és gépeiket összpontosíthatják a Kodály Zoltán tértől a Budai kapuig terjedő szakaszon. A kétórás éles vita után sem született azonban megállapodás. A Közúti Építő Vállalat elzárkózott, s jogosan arra hivatkozott, hogy e munka elkészítése során a felelősség őket terheli, holott a föld-visszatö- mörítés a Vízmű Vállalat kötelessége. A Vízmű Vállalat azzal érvelt, hogy a föld-visszatömörítés kedvezőtlen időjárási körülmények között történt, ennek ellenére elő akarta segíteni az útépítés érdekében a feszített határidők betartását. A vízmű a földbeton elkészítését a technológiai ismeretek hiányában sem tudta vállalni. A Vízmű Vállalat érvei meggyőzőbben hangzottak, a költségeket természetesen vállalják és a földbetondugónak az elkészítését szerintük össze lehet kapcsolni az újonnan létesített út tükrének kivágásával, illetve az új út pályájának alapbetonozásával. Ezt az érvelést Zsiga-Kiss Endre, a KPM közúti főosztály főmérnöke is támogatta, annak a véleméyének adva kifejezést, hogy ezt a munkát a Közúti Építő Vállalat elvégezheti. A DÉLELŐTTI megbeszélés eredménytelenül zajlott le, már-már úgy látszott, kátyúba kerül az E 5-ös út ügye, ám délután a Közúti Építő Vállalat főmérnöke megváltoztatta álláspontját. Jogi szempontokat félretéve — egyébként ilyen körülménvek között nem vehette volna át a munkaterületet —, vállalta, hogy nem földbetont, hanem B—70 minőségű kavicsbetont építenek a mélyvezetésű csatorna nyomvonala fölé. nemcsak az első szakaszon, hanem az egész lezárt útvonalon A megegyezés tehát a szocialista szerződés szelleméből fakadóan megtörtént, s értesüléseink szerint a Közúti Építő Vállalat július elején megkezdi az E 5-ös út lezárt szakaszának a Nyíri út felőli részén az útfelbontási, tükörkivágási, illetve betondugó készítési munkálatokat. Ezt követi a betonozás. EZEN az értekezleten azonban megtudtuk azt is, hogy a Közúti Építő Vállalat még nem rendelkezik az útépítéshez szükséges technológiával — milyen vastagságú legyen az út betonburkolata —, sőt a Közúti Igazgatóság főmérnökének nyilatkozata szerint az útépítéshez szükséges beruházási összeget sem biztosították számukra. Egyszóval a csatornázási munkálatokon túl még nincs semmiféle írásbeli biztosíték arra vonatkozóan, hogy az E 5-ös út lezárt szakaszán az útépítési munkálatokat megkezdhessék. Ügy véljük: a KPM közúti főosztályának és az Űttrösztnek már meg kellett volna teremteni nemcsak a műszaki, hanem az anyagi feltételeket is ahhoz, hogy a Közúti Építő Vállalat biztonságosan megkezdhesse a munkát. Előre figyelmeztetünk: a csatornázást a Vízmű Vállalat augusztusban befejezi, s a lezárt szakasz teljes hosszában megkezdődhet az útépítés. Addig nemcsak a gépeket, a nyersanyagot, de már eiőbb az anyagi eszközöket is csoportosítani kell ahhoz, hogy ebben az évben átadhassák a forgalomnak ezt az egy kilométernél alig hosszabb főútvonalat. Gémes Gábor Erdélyi jegyzetek II. A HÄZSONGÄRDI TEMETŐ Kolozsvár látnivalói ki- hanem a kövek, virágok, meríthetetlenek. Vannak madárdalok termékeny utcái, amelyek mindegyik kertje; pusztíthatatlan gyö- háza történelmi nevezetes- kerek ölelik a csontokat, ség emlékét őrzi. Szent Maga az elnevezés is György-szobor, főtéri Má- történelmet idéző; a tatár- tyás-szobor, Szent Mihály- dúlás után a jórészt el- templom - immár turista Pusztult lakosság helyére Sri KÄ A . hektáron elte rosbaj akik pár évszázad rulo, európai hírű botani- aiatt teljesen elmagvaro- kuskertben, csodás pálma- sodtak, ám nyelvüket a házaiban kellemes felüdü- legutóbbi időkig megőriz- lés esik, de ehhez hasonló ték. A többnyelvűség a vá- válságosabb időkben sem azért máshol is akad. Ami viszont egyedülálló, s ami szinte sűrítve tartalmazza nemcsak a város, hanem egész Erdély múltját, nemcsak a nagy, a történelemkönyvek által megörökített eseményeket, hanem a köznapokét is, az osztályok, a vallások, a nyelvek, a szokások, a foglalkozások szerint tagozódó és évszázadok óta itt élő embersokaság egymást váltó nemzedékeiét — az a Házsongárdi temető. Ma is „működik” és jó fél évezrede folyamatosan fogadja be az örökre ide költözőket Meglehetősen zsúfolt nekropolisz ez, torlódnak egymásra a sírok, mint — romantikus hasonlattal élve — viharban a tenger hullámai. De a nyomasztó és a komor hangulatnak itt nyoma sincs, évszázados fák összeérő lombjában csivegnek, csattognak, fütyürésznek a mindenféle madarak, diákok tanulnak a sírhantok végénél rögzített padokon, s mondják, napszállta után a szerelmesek is jó búvóhelyet találnak errefelé. Nem siralomvölgy ez, Magyarok a Dsida-sírbolt előtt Vánvaló volt, hogy a leg- elmagyarosított változata. Ácsok, kőművesek, s fő- ros létéhez mindig is szó- vált kérdésessé. A Házson- képpen kőfaragók Mekkárosan kötődött, itt ez volt gárd elnevezés valójában ja volt ez a város évszázaa természetes, s a nyelv- német eredetű; a hasén- dokon át, egész Erdélyből használat joga olyan nyíl- garten — nyulak kertje — ide jöttek tanulni a mesr __________________---------------------------------------- terlegények, s a főurak is a z aranyművesekét. Kripták ion oszlopfői, perpen- dikuláris obeliszkek — a gótika angol változatai —, kovácsolt lámpák az örökmécseseknek, szarkofágszerű sírkövek, könyékben hajlított, de nem kardot, hanem búzakalászt, szőlőgerezdet tartó kezek reliefjei, az arisztokrácia temetkezési helyét a „köznéptől” plválaCvfA Olíl.rnn .C ' _ Fehér kövek, fe kete kopjafa 12. _ Legalább száz murisabb nevűét nem tudod! A lány elnevette magát: — Morcnak tetszik ma lenni, főnilóta úr! — Hova tetted a múltkor a konyakot? — Én? — Ügy csinálsz, mintha nem lettél volna itt három hete. — Azért csinálok így, mert nem voltam. De a nőid mindig a szekrény mellé rakják a konvakosüvegeket. Az üreseket is, meg a többit is. Már amelyik takarít. A szemetet meg a heverő alá söprik. Szén kis nőid vannak, hallod?! — A megfigyelő képességed tüneményes — nevetett Csapó és még akart mondani valamit, de megszólalt a telefon. Villámgyorsan ugrott fel, mintha régóta ezt a csörgést várta volna, fölkapta a kagylót, a hangtól megenyhült az arca, s azt mondta: — Magánlakás. Téves. — Telefont vársz? — kérdezte Etus. — Isten ments! Remélem, azt a telefont megúszom. — Miféle telefont? Csapó elkomorodott. — Emlékszel tavaly karácsonyra? Etus ráncolta a homlokát. — Ja igen. A Luxor után a Béluséknál voltunk. Nagyon undok voltál. Amiatt a medveszerű barátod miatt borultál ki, azt mondtad. — Na, annak a medveszerűnek énoen haldoklik a gyereke, S ha meggondolom, én ezt a medveszerűt nagyon szeretem. * Kevesen jártak az utcán, a villamosok árván és sietősen cipelték a néhány didergő utast. Komor karácsony volt. latyakos, didergős. Már nyoma is alig akadt a pár napja hullott csenevész hónak, a párás hideg átjárta az embert. Csapó a körúti kirakatokat nézegette, egyik-másik előtt tíz percig is elácsorgott. Pedig nem érdekelték az almahalmók. a konzerves- dobozok gúlái, még a fonott kosarakból előkandikáló palackok sem. Nagyon árvának, magányosnak érezte magát, azt hitte a hirtelen föltámadó emlék miatt — pedig azért érezte, mert tényleg az volt. Nem volt határozott célja, aztán mégis a Luxorban kötött ki. Ez volt a pesti törzshelye. Megállt mindjárt a bejáratnál, a pincér barátságos, jóismerősnek kijáró cinkos meghajlással fogadta: „Jó estét Csapó úr, nálunk tetszik eltölteni a szentestét?” Ettől elkedvetlenedett. Végigpásztázta a gyér mezőnyt — néhány magányos lány, két-három kisebb társaság ült csak a presszóban, gubbasztva, rosszkedvűen, mintha fáztak volna. Csapó legszívesebben elment volna, de aztán a hátsó asztalok egyikénél észrevette Etust. Egy szőke lánnyal ült, s mikor meglátta Csapót, odaintett neki. „Leülhetek?” — kérdezte az asztalnál Csapó. A szőke lány hirtelen az órájára nézett. Etus bólintott. „Vártok valakit?” — „Nem biztos ügy, lehet, hogy a Bé- lusék jönnek” — mondta Etus. Csapó konyakot rendelt, Etus valami repülős pacákról fecsegett, aki az ősszel saját génén jött látogatóba Magyarországra. A szőke lánv időnként elővette a puderkompaktját. belenézett a tükörbe, igazított valamit magán. „Te is följöhetnél Bélushoz” — mondta később Etus, „egyszer itt találkoztál vele. tudod, az a vízipolós”. Csapó nem emlékezett a vízipolósra. nem is nagyon érdekelte. Elképzelte Etusék szentestéiét Hátrafeküdt a széken, nyakát megfeszítette, bámulta a mennyezetet. A'.tán hirtelen fölállt, menet közben fizetett. Nem lakott messze, de nem kívánkozott haza. előbb lement a Duna-partra, egy darabig nézte a vizet, aztán amikor már nagyon fázott, hazament. A hűvös szél jól- esően csapkodta arcát. A szobában a reggeli rendetlenség fogadta; szétdobott ágy, elszórt cigarettavégek, az ágy mellett néhány ujjnyi konyak az üvegben. Megitta a konyakot, khevert az ágyra. Nagy némaság vette körül. Üvöl- teni szeretett volna. Mikor megcsörrent a telefon, mohón a füléhez kapta: pár percig nem lesz egyedül, itt lesz vele a szobában egy hang, legalább egy távoli hang! Bíró kereste. „Van programod?” „Mikorra?” „Ma estére,” „Nincs.” „Ha kedved van, átjöhetsz hozzánk, úgyis régen láttad a srácokat." (Folytatjuk.) elválasztó súlyos-cirádás vaskerítések, a kilencágú hercegi, a hétágú grófi és az ötágú „egyszerű” nemesi koronák, a címek és rangok hivalkodó felsorolásai, mint például ez: „Osdolai dr. gróf Kuun Géza valóságos belső titkos tanácsos, főrendiházi tag”, az osztrák légionáriusok halálfejsisakos kőbunkói, a székely kopjafák az unitáriusok egyszerűségükben is fantasztikus síremlékei — mind-mind a város történetének élő folyamatát hordozzák. S a szellem, a kultúra nagyjai:. Misztótfalusi Kiss Miklós, a báró regényíró Jósika, a 13 nyelvet beszélő polihisztor Brassai Sámuel, a költő Dsida Jenő, a publicista Gaál Gábor, az író Asztalos István — a felsorolás több mint hézagos. A tréfás feliratokat „hordozó” sírkövek az utóbbi pár évtizedben „kikoptak”, ám a tudós feljegyzések ezeket is maradéktalanul megőrizték az utókor számára. A kövek túlélik az embert, de a feljegyzések a köveknél is tartósabbak. (Folytatjuk) Hatvani Dániel
