Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-28 / 176. szám

»PORT Őszintén és önkritikusan — a jövő érdekében Beszámoló a Kalocsai VTSK elnökségi üléséről Késő este volt már, ami­kor az utolsó hozzászóló is befejezte mondanivalóját. Tamás György sportköri elnök mosolyogva emelte fel jegyzetfüzetét, melyben sűrűn teleírt lapok jelez­ték: a Kalocsai VTSK fél­évzáró elnökségi ülésén őszintén és önkritikus han­gon tették mérlegre az el­múlt félév eredményeit, vetettek számot a gondok­kal, problémákkal és hatá­rozták meg az elkövetke­zendő időszak legfontosabb célkitűzéseit. ;— Még nem volt olyan elnökségi ülésünk, ahova ennyien eljöttek volna — summázta elégedetten a sportkör elnöke azt az ér­deklődést,* amely az ülés iránt megnyilvánult. Ott voltak a város üzemeinek képviselői, köztük Sendula Tibor, az állami Gazdaság igazgatója, Szvétek Lajos, az Asztalos Ktsz elnöke és megjelent Glonczlik Sándor, a JTS elnöke is. A Kalo­csai VTSK öt működő szakosztálya közül négy — labdarúgó, asztalitenisz, birkózó és női röplabda — számolt be az elnökségnek félévi munkájukról. A labdarúgók kezdték Először- a labdarúgók kaptak szót, hiszen Kalo­csán is ennek a sportágnak van a legnagyobb tábora. Némi „formabontással” az edzők kezdték. Részletes tájékoztatást adtak a baj­nokságban elért teljesítmé­nyekről, majd Tóth Károly szakosztályvezető beszélt az 50 fős szakosztály életéről. A megyei labdarúgó-baj­nokságban az első három hely valamelyikének meg­szerzését tűzték ki célul a kalocsaiak, ugyanakkor feladatul tűzték a fiatal, tehetséges labdarúgók be­építését. Nos — mint ez Petro- vics edző beszámolójából kiderült — a szakosztály ezeket a normákat több­nyire teljesítette. Hogy miért csak többnyire? A csapat második lett a most már NB III-as Jánoshal­ma mögött és most bán­kódnak csak igazán a kez­deti megingások miatt. Változékony volt az állan­dó játékosok formája is, a fiatalok beépítését pedig a nagy tét, a sok kieső gá­tolta. Feltétlenül dicséren­dő viszont az, hogy a VTSK ificsapata szinte ut­cahosszal nyerte a megyei bajnokságot. Most az elnökség konk­rétan kitűzte a célt: az egycsoportos megyei I. osztályú bajnokság meg­nyerését, s ezzel az NB III-ba való visszajutást. A csapatban rejlő képessége­ket ismerve, mindez nem látszik irreálisnak. főleg ha ezekhez a tényezőkhöz egységes és ' folyamatos szakosztályi munka társul majd. Dixi bácsi elégedetlen... A labadrúgás után olyan sportág került „terítékre”, amely hajdan szebb időket :is megért Kalocsán. Igen, a birkózás! Elek Béla szakosztályvezető és Deák Ferenc edző, a kalocsaiak népszerű Dixi bácsija, el­mondták, hogy a lehetősé­gek nem párosultak kellő eredményekkel. Egyre ke­vesebben látogatják az ed­zéseket, és valahogy már nincs olyan varázsa ennek a szép sportágnak, mint régen. A nehézségek elle­nére is helytálltak a kalo­csai birkózók az idei ver­senyeken, de ahhoz, hogy ezek a sikerek állandó vendégként maradjanak a szakosztály házatáján, több versenyt kellene rendezni Kalocsán. Fel kellene szá­molni a másik birkózó „fellegvárral”, a Szamuely SE-vel való állandó tor­zsalkodást. A város birkó­zósportját, közös erőfeszí­téssel új alapokra kell he­lyezni, hiszen a rendelke­zésre álló anyagi és sze­mélyi feltételek nem ma­radnak meg az idők vé­geztéig. Csendben — de eredményesen Így dolgozik a sportkör női röplabda- és asztalite­nisz-szakosztálya. Kengyeli Péter, a röplabdások „fő­nöke” elégedetten összegez­hette, hogy a megyei I. osztályú csapat jól szere­pel a bajnokságban, és az általános iskolások bevo­násával megvan a csapat utánpótlása is. Sportolási feltételeik ■ jók és ezek a tényezők együttesen jelen­tik a csapat továbbfejlő­dését. Ugyancsak eredmé­nyes munkáról adhatott számot az elnökségnek Vö­rös Márton, az asztalite­nisz-szakosztály edzője is. Eredményeik közül emlí­tésre méltó a Bogdánffy— Géró férfipáros III. helye a megyei bajnokságon, s ugyanilyen helyezéssel di­csekedhet a Berta—Szávai ifjúsági páros is. Egyre népszerűbb az asztalite­nisz Kalocsán, amit jelez az is, hogy a városi baj­nokságon már nem ritka­ság az 50—60 fős induló­létszám sem. Ami a pénzt illeti... Nagy érdeklődéssel és fi­gyelemmel hallgatták az elnökségi tagok Nemes Já­nos gazdasági felelős be­számolóját a sportkör anyagi helyzetéről. Az összkép azt mutatja, hogy talán még sohasem volt ilven kedvező az egyesület félévi mérlege. Érdemes tallózni a számok között: tervezett saiát bevételeik felét már teljesítették, s a külső szervek támogatása pedig 81,2 százalékos, ami talán megyei szinten is egyedülálló. Kalocsa üze­mei, vállalatai eddig kö­zel 100 ezer forintot utal­tak át sportcélokra, és amellett szinte mindennap segítenek gépkocsival. a f»ig7cTPlPsek íavításával és kiegészítésével. Tartalmas vita A szakosztályi és gazda­sági beszámolókat követő vitáknak alig akart vé®e- szakadni. A sportért lelke­sedő és tenni is akaró em­berek kértek szót, s hozzá­szólásaik egv-esv éoítő- kockáiát jelentették a jövő terheinek, vagy adalékot a munka további javításá­hoz. Romsics János a sporttelep megóvásának fontosságáról beszélt, Sza­bóki László a szakosztá­lyok kollektív irányításá­ban fellelhető hibákat os­torozta, Kormos Miklós pe­dig hatékonyabb intézke­déseket javasolt egyes sportágak, köztük a birkó­zás népszerűsítésére. Nehéz volna a sokszínű, tartalmas vita valamennyi részletét híven visszaadni, egy azonban bizonyos: ez az elnökségi ülés nagyon fontos állomása volt Ka­locsa sportéletének, mert ha az itt elhangzott javasla­toknak csak töredéke is valósul meg, akkor is előbbre lép a sportkör va­lamennyi területen. Csapai Lajos Hz év NB III-as válogatottja Lévai (Kiskunhalas) tizenegyszer volt tagja a csapatnak Olvasóink kérésére az őszi fordulóban tíz héten át és a teljes tavaszi for­duló során, összeállítottuk megyei NB III-as labda­rúgó-csapataink heti válo­gatottját. A keret összeál­lítása nem volt könnyű feladat. hisz többnyire csak tudósítóink vélemé­nyére támaszkodhattunk. Valamivel könnyebb fel­adat volt az év válogatott­jának összeállítása, mivel a 25 héten át a legtöbb poszton akadt kiugró tel­jesítmény. Csupán a kapus kiválasztásának kérdése okozott gondot, mivel ezen a poszton senki sem ért el többet négy válogatottság­nál. Igaz, hogy ezt a szintet négyen is teljesítet­ték, s Mayer, Pogány, Dö- mény és Kiss között csu­pán a tartalékcsapatban elért eredmény döntött. A Nyári Totó Kupa-mérkőzések mellett megkezdőd­tek már az előkészületi mérkőzések is az augusz­tus első felében induló bajnokságra. A Tiszakécs- ke—Mezőfi SE találkozó az NB IH-as csapat 5:1 (4:1) arányú győzelmével ért véget. Képünk a Me­zőfi SE negyedik gólját örökítette meg. Gólszerző: Padlás. Ali győzöl! és isméi nagyszájú Houstonban 32 000 néző előtt nehézsúlyú hivatásos ökölvívó-mérkőzésen Mu­hammad Ali (Clay) a ti­zenkettedik, utolsó menet­ben győzött korábbi edző­partnere, Jimmy Ellis el­len. — A legnehezebb és a legjobb voltam egész pá­lyafutásom alatt — mon­dotta Clay a mérkőzés után. — Meg sem koty- tyant a 12 menet, pedig látták, nem sétáltam a szo- rítóban, táncoltam az első pillanattól az utolsóig. Vagyis nemcsak a karjaim működtek kiválóan, hanem a lábaim is. Azt hiszem, ezek után nincs értelme, hogy tartsak bármilyen soron következő mérkőzés­től is. Hat héten belül is­mét szorítóba lépek. A 86 kilóval mérlegelt Ellisről így . nyilatkozott: — Ismét bebizonyította, hogy utánam ő a legjobb nehézsúlyú a világon. Nagyszerű ökölvívó. Ellis viszont Clayt di­csérte : — Visszanyerte önbizal­mát. nagy formáját, ő lesz a világbajnok. Ami eneem illet, bár Frazier és Ali is legyőzőn, nem adom fel a reményt. Joe Frazier, a világbaj­nok viszont egyiküket sem dicsérte. ra nagyon jó, hogy alapo­san növelje önbizalmamat. Ez a Clay akar engem megverni? Nevetnem kelL Ha egyszer összeakadunk, könnyebben elintézem, mint az első mérkőzésün­kön ... Érdekes az összehasonlí­tás az elmúlt év végén összeállított őszi forduló válogatottjában. Az akkori csapatból mindössze né­gyen, Mayer, Tóth IV., Lé­vai, Mányoki és Harangi tartotta meg a helyét a csapatban. Az év válogatottja: Mayer (Soltvadkert) — Szlovák II. (Kiskőrös), Vass (Kiskun­halas), Tóth IV. (Kiskun­halas) — Lévai (Kiskun­halas), Szőczey (KTE) — Erittmann (Soltvadkert), Mányoki (KTE), Szent- györgyi II. (Kiskőrös), Ha­rangi (Mezőfi SE), Oláh (Kiskunhalas). A tartalékcsapat: Pogány (KTE) — Juhász (Kiskun­halas), Mészáros (Soltvad­kert), Iványi (Kun Béla SE) — Pavlovics (KTE), Tüske (Kiskunhalas), — Padlás (Mezőfi SE), Né­meth (Mezőfi SE), Farkas (Kun Béla SE), Csányi (Kiskunhalas), Csermák (Kiskunhalas). A 25. fordulón át leg­többször Lévai (Kiskunha­las) volt válogatott. Ti­zenegy alkalommal került az első csapatba és hét al­kalommal tagja a tartalék­csapatnak. 9-szer volt válogatott: Haran­gi (Mezőfi SE), Szentgyörgyi II. (Kiskőrös). 8-szor volt válogatott: Tóth IV. (Kiskunhalas), Mányoki (KTE), Frittmann (Soltvad­kert) . 7-szer volt válogatott: Oláh (Kiskunhalas). B-szor volt válogatott: Sző­czey (KTE), vass (Kiskunha­las), Szlovák n. (Kiskőrös), Padlás (Mezőfi SE). 5-ször volt válogatott: Tüs­ke-Mészáros, Csányi (Kiskun­halas). 4-szer volt válogatott: Pavlo­vics, Pogány (KTE), Fábián, Mayer (Soltvadkert). Szabó E„ Németh, Fapp (Mezőfi SE). Juhász, Csermák, Dömény, Ko­csis (Kiskunhalas), Márity, Kiss (Baja). 3-szor volt válogatott: Ma­gyar L., Tormási, Kovács (KTE), Kállai L (Kiskőrös), Mészáros, Tóth B. (Soltvad­kert), Gyaraki. Sebők Köny­ves (Mezőfi SE), Borkovics, Szabó (Baja), Kókai, Iványi, Farkas (Kun Béla SE). A legtöbb válogatottat (60), a Kiskunhalasi MEDOSZ adott, a Mezőfi SE-ből és a KTE-böl 40—40, a Kiskőrösből 34, a Solt- vadkertből 33, a Bajai MTE-böl 27, s a Kun Béla SE-ből 27 já­tékos volt válogatott. Szabó Zoltán Borbély (Kun Béla SE) Balaton-bajnok Keszthelyen a szabadtéri színpadon rendezte meg a Magyar ökölvívó Szövet­ség a nemzetközi ökölvívó junior Éálaton-bajrioksá- got. A versenyen több kis­kunfélegyházi versenyző, a Kun Béla SE színeiben in­dult, és ért el szép sikert. Különösen kiemelkedő eredménnyel büszkélked­het Borbély, aki a váltó­súlyban nemzetközi Bala- ton-bajnokságot nyert, mi­vel valamennyi ellenfelét legyőzte. A vasárnap dél­előtti döntőben Barczát, a gyöngyösi Zalka HSE ver­senyzőjét biztos fölénnyel verte. Ugyanebben a súly­csoportban még egy fél­egyházi versenyző is sikert aratott. Apró ugyanis bronzérmet nyert. A nehézsúlyban a fél­egyházi Buchnitz is sike­resen szerepelt. Bevereked- te magát a döntőbe, de ott Rédertől, a Bp. Honvéd junior Európa-bajnok ök­lözőjétől vereséget szenve­dett. Ugyancsak jól helyt­állt Cserge is, aki a légsú- lyúak mezőnyében bronz­érmet szerzett. A közép­döntőben nagy küzdelem­ben vereséget szenvedett az NDK-beli Bachfeldtől. A kitűnően szereplő fél­egyházi együttes a jelek szerint máris jó formában van és kitűnő versenyzői révén minden bizonnyal esélyesek az NB Il-es baj­nokság megnyerésére. Ez esetben pedig Félegyházá­nak újra lehet NB I. B-s ökölvívócsapata. Két kiinszentnÉSósi birkózó az olimpiára készül... „Ki korán kel, aranyat lel” — tartja a közmondás, s úgy látszik ezt a zöld- Eehérek is jól ismerik, mert a Budapesti Ferencvárosi Torna Club birkózó-szak­osztálya már az idén meg­kezdi az 1976-os olimpiai­keretének kialakítását, s augusztus 11—25-ig köz­ponti sporttelepén 2 hetes edzőtáborozást szervez leg­tehetségesebb serdülő és ifjúsági birkózói részére. Zsibrita János vezetőedző irányításával részletes fel­készülési tervet dolgoztak ki „hosszútávra”, melynek „alapkőletétele” lesz ez az utánpótlásképzés. Az edzéseket előrelátha­tólag az újonnan épült 36x24 m-es tornacsarnok­ban tartják, ami kizárólag a birkózók fellegvára lesz. Gyenge kis mérkő^é^ j Három, egyenként 10x10 Mit — mondotta. — Ar- I na-gs versenyszőnyegen fo­lyik majd a munka számos kiváló edző irányítása mel­lett. Ügy érezzük, hogy en­nek a nagyszerű sportprog­ramnak egy kicsit szűkebb hazánk, Bács-Kiskun me­gye is részese, hiszen az FTC két tehetséges fiatal edzője, Zsibrita János és Paulitska Béla, megyénkből indultak el versenyzői és edzői pályafutásukra Besze László legkiválóbb tanítvá­nyaiként a Kiskunfélegy­házi Vasas SK-ból. Külön büszkeséggel tölt el ben­nünket az is, hogy a leendő olimpikonok között ott ta­láljuk a junior korosztályú bajai Katz Lajost, felnőtt válogatott keretünk tagját és a kunszentmiklósi VÁV Vasas két országoshírű ser­dülő versenyzőjét, Besenyi Lászlót és Mitró Lászlót. K. S. Portisch előre tör Amszterdamban, az IBM nemzetközi sakkversenyé­nek nagymestercsoportjá- ban lezajlott a tizenegye­dik forduló. A vezető Szmiszlov győzött Ador­ján ellen, míg Portisch megszerezte hetedik pont­ját a bolgár Bobocov el­leni győzelemmel. Portisch fél ponttal a vezető Szmiszlov mögött, holtver­senyben az ausztrál Brow- neval a második-harmadik helyen áll. Adorján 5 pontjával, a holland Donner társaságá­ban a 11—12-ik. A KOSÁRLABDA NB III. TAVASZI VEGEREDMENYE FÉRFIAK 1. Szol. O. 12 11 1 1007 :G36 23 2. Szarvas 12 10 2 865:738 22 3. Szeg. P. 12 9 3 1036:684 21 4. Szeg. EF ]2 9 3 976:829 21 5. K. MFSC 12 8 4 824:633 20 6. Kszmárt. 12 6 6 741:879 18 7. Hódmv. 12 5 7 703:776 17 8. Gyula» 12 6 6 732:643 17 9. Békés 12 4 8 716:926 16 10. Mezöber. 12 4 8 708 :872 16 11. Tsztmikl. 12 4 8 696:804 16 12. Szol. V. 12 1 11 669:1046 13 13. Szeg. V. 12 1 11 661:871 13 14. Szeghalmi M. visszalépett 1. NŐK Szeg. Tanár. 9 8 1 596:389 17 2. Karcag 8 7 1 378 :305 15 3. Hódmv. 8 7 1 523:368 ur* 4. Tszentmikl. 9 5 4 403:386 14 5. Szóin. M. 9 4 5 460:476 i* 6. Békés 9 4 5 469:484 13 7. Szeghalom 9 3 6 378:416 11 8. Kisújszállás 9 1 8 399:607 10 9. Szarvas 9 — 9 436 :594 9 SZEOI» IX. £ 9 4 566 :385 13

Next

/
Thumbnails
Contents