Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-27 / 175. szám

I oldal 1971. július 27, kedd Új szerűen, célratörően NEB-vixsg álatok a lakosság szolgálatában Válaszol az illetékes Néhány nappal ezelőtt tartotta a Kalocsai Járási- Városi Népi Ellenőrző Bi­zottság első ünnepi ülését, amelyen határozatot hoz­tak az élelmiszer-kiskeres­kedelmi egységek vizsgála­táról, továbbá vizsgálati programokra bontották fel a második félévi munka­tervet. — A megyei munkaterv alapján e hó végéig vizs­gáljuk az élelmiszer-kiske­reskedelem több egységé­nek munkáját — tájékoz­tat Keszthelyi Ferenc el­nök. — Kalocsán hat, Du- navecsén és Solton három­három boltot veszünk majd „nagyító alá”. Ezt megelőzően azonban a járás számos — főként asszonyokat foglalkoztató — üzemében ankétokat ren­dezünk, a helyi párt- és tanácsi szervekkel, illetve a nőbizottságokkal egyet­értésben. Az eddigi ankétok örven­detesen látogatottak, s a cél érdekében kellően „hangosak” is voltak, va­gyis jó páran őszintén, bát­ran fejtették ki vélemé­nyüket, nézeteiket. A Ka­locsai Textilfeldolgozó Vál­lalatnál példái a 180 jelen­levőből 28, a solti varrodá­ban 150-ből 17 felszólaló akadt. Igen sokrétűek — és nemcsak gondolatébresztők, hanem a soron levő vizs­gálathoz is jó segítséget nyújtanak. Többen kifogásolták pél­dául, hogy a gyermekve­vőknek sok helyütt elősze­retettel adnak el száraz ke­nyeret, enyhén szólva „kor­mos” pékárut. A solti ABC-ben sertés­húst kért az egyik vevő, mire az eladó közölte, hogy nincs. Közvetlenül ő előtte azonban egy, utána pedig még két vásárlót szolgáltak ki szó nélkül. Reklamációjára ez volt a válasz: azoknak a hús fél­re volt téve. (Magyarán: pult alól kapták ...) Kalocsán a Kossuth ut­cai zöldségboltban a Szé- chenyi-lakótelepiek délután műszakjuk után csak más­fél órás sorbanállás árán jutnak áruhoz. A bolt ugyanis új vezetőt kapott, aki a korábban jól bevált előrendelést — úgy látszik — feleslegesnek véli... A BÉK kalocsai 5102-es élelmiszerboltjában 17 óra után már nincs kenyér. A város centrumáig pedig a kenyérvásárlók 3 kilomé­tert is sétálhatnak. A tejipari vállalat önké­nyesen felcserélte a tejföl és a savó — bár nem ép­pen törvényszerű, de meg­szokott — arányát: az ori- ginál csomagolású, poharas tejfölben jóval több a sa­vó, mint a „lényeg” ... Az ÁFÉSZ szénáskerti boltja olyannyira „antihi- giénikus” — hogy ne mondjuk: piszkos —, hogy a korábbi vevőkör lassan elmarad, s inkább jár vá­sárolni a csaknem 1 kilo­méterrel távolabbi boltba. Július 14-e óta folynak ezek az ankétok, s néhány­nak a megtartására még ezután kerül sor. Az így szerzett pozitív, negatív ta­pasztalatok a NEB-nek hasznos segítségül szolgál­nak, kiegészítik a vizsgála­ti programot, s nem egy­szer olyan kérdésekre is ráirányítják a figyelmet, amelyeket behatóan tanul­mányozva, a vizsgálódás még tárgyilagosabb lehet. Gazdátlan temető A temető régi, elhanyagolt, nincs már olyan gazdája, aki gondját viselné. Az itt elhantoltak hozzátartozói­nak nagy részét megölték a fasiszták a második világ­háború haláltáboraiban. Kisebb részük a munkaszol­gálatos kegyetlenkedések során pusztult el. A csekély számú hazatérők egy része kivándorolt és új otthont keresett a világ különböző tájain. Nem akartak ott­maradni, ahonnan legkedvesebb és legdrágább hozzá­tartozóikat a haláltáborba küldték. Az életben mara­dottak egy része szétszóródott a hazában, más város­ban, helységben telepedtek le. Sokan már közülük is elhaltak idős koruk, vagy betegségük következtében. A Magyarországon lakók évente legalább egyszer fel­keresik a régi temetőt, hogy leróják kegyeletüket el­halt családtagjaik sírjánál és emlékezzenek rájuk, a külföldre szakadtak nagyritkán jutnak haza, hogy hogy meglátogassák a temetőben nyugvókat.. Sajnos, a kegyelettel adózóknak mostanában nem sok megnyugvást hoz az ilyen látogatás. Az 1945-ben rendbehozott, gondosan ápolt kiskőrösi zsidótemető, ott a vasútállomás mellett, a nemzetközi vasútvonal mentén, újból a pusztulás képét mutatja. A kerítés egy részét ismeretlen egyének kidöntötték. azon bárki, bár­mikor szabadon ki- és beközlekedhet. A sírkövek egy részét vandál módon széttörték, ledöntötték. a sírhan­tokat letaposták, szóval temetőgyalázás történt. Nem tudni, hogy kik és miért tették. Lehet, hogy gyűlöletből, vagy csak rossz „tréfából”. Lehet, hogy józanul, lehet, hogy részegen követték el ezt a gálád tettet. Ez esetben nem is az anyagi kár a fontos. Sok­kal súlyosabb az erkölcsi veszteség, amely egyformán sújtotta az érintetteket. Beleértendők ebbe a község vezetői és lakói is, akik talán nem is tudnak erről a cselekményről. Hiszen nem járnak arra. csak akik vas­úton utaznak, vagy a temető közelében laknak. De legjobban fájlalják a hozzátartozók, akik időnként meglátogatják a sírokat. Az egyházi temető gondozása és rendbentartása nem a község gondja, feladata. Ezt az egyháznak, illetve (mivel ott nincs ilyen) az életben maradt hozzátarto­zóknak kell vállalniuk. De a temető ellen elkövetett rombolások megakadályozása, a cselekményt elköve­tők felkutatása cs felelősségre vonása közügy, a köz­ség vezetőinek, illetve az államhatalmi szerveknek a feladata. Intézkedni kell, hogy ilyen és ebhez hasonló mélységesen elítélendő cselekmény ne fordulhasson elő többé sehol sem, S. F. Végezetül az említett második félévi munkaterv­ről szólt az elnök, amely számos izgalmas téma vizs­gálatára kerít sort Vizs­gálják majd a tsz-ekben a szociális-kulturális alapok képzését és felhasználását, illetve a táppénzes állo­mány alakulását — a ta­valy lefolytatott vizsgálat nyomán most utóvizsgá­laton ellenőrzik az iskolai, óvodai napközi otthonok konyháit. A másik, ugyan­csak érdekes téma: a nagy­községek telekellátottsága, a többszintes és földszintes házhelyek aránya, közmű­vesítésük állapota. Még az év első felében kezdték el, s most folytatják a mező- gazdasági nagyüzemekben előfordult balesetek okai­nak vizsgálatát. Semmi sem indokolja jobban e téma fontosságát, mint az, hogy a balesetek száma egy év alatt 170 százalékkal emel­kedett. J. T. Július 15-én Ki érti ezt? címmel közöltük Olvasó­inké a szó rovatunkban Fe­hér János panaszát. (A kecs­keméti főpostán, az aján­lott levélre írt „címzett sa­ját kezéhez” megjelölésért 4 forintot kértek olvasónk­tól, a levél bérmentesítési díján kívül.) A panaszra dr. Viski Dá­niel, a Szegedi Postaigaz­gatóság igazgatóhelyettese küldött választ, melyben kifejti, hogy a kecskeméti postahivatal dolgozója sza­bályszerűen járt eL A pos­taszabályzat szerint ugyanis az ilyen megjelölésű aján­lott levelet tértivevénnyel kell feladni, melynek díja 2 forint, a „saját kezéhez” — külön szolgáltatás — díja, ugyancsak 2 forint • A történethez egy gon­dolatot főzünk: a kecske­méti posta levelet átvevő dolgozója, az új postadíj­szabásról — néhány szóban — tájékoztatást nyújthatott volna. Látogatók Szerkesztőségünket gyakran keresik fel személyesen az olvasók. Ál­talában tanácsot, felvilágo­sítást kérnek ügyes-bajos dolgaik elintézéséhez- El­mondják örömüket, pana­szaikat, ..javaslataikkal él­nek. Természetesen. vala­mennyi, bennünket bizal­mával megtisztelő olva­sónknak próbálunk segíte­ni. Például az ügyben ille­tékes megkeresésével, gond­ja sokszor összekuszált szá­lainak kibogozásával, vagy — mint ezúttal is — a toll segítségével. • Pólyák Jenő bácsi portás, a Kecskeméti Hűtő­házban, felesége nyugdíjas. 1969. június 5-én OTP-rész- letre vásároltak egy Video­ton Sztár televíziót. Ott­honülő emberek, a tv je­lenti egyetlen szórakozásu­kat. Pontosabban: csak je­lentené ... Örömük azonban csak három hétig telt, a csak­nem 6 ezer forintos készü­lékben- Ugyanis ennyi ideig működött a televízió. Há­rom hét után a kép törött, „parkettás” lett, majd a hanggal együtt eltűnt. Mű­ködését csupán erős zúgás jelezte. Ezután 14 alkalommal ja­vították a Sztárt, a GELKA szerviz munkatársai. Tíz­szer Polyákék lakásán, négyszer pedig gépkocsival szállították a szervizbe, hogy a hibát — „úgymond” — tüzetesen megkeressék. A garanciajegy tíz szel­vényéből azonban nem mindig téptek le a szerelők. Ilyenformán letelt a két­éves jótállás, az utolsó szel­vény még megvan. A ké­szülék viszont változatlanul rossz, jelenleg is a GEL- KÁ-nál van. Kicserélni pe­dig — a nyilvánvalóan gyári hibás készüléket — éppen az utolsó szelvény megléte miatt nem lehet, legalábbis a papírforma szerint. Pólyák Jenő hónapokon át törlesztette a 350 forin­tos részleteket és az előfi­zetési díjat. A tv-műsort viszont a szomszédoknál nézte. Remegett a felindu­lástól, amikor szerkesztő­ségünkben a Sztárral kap­csolatos kétévi kálváriáját sorolta. És érthető: alig nézhették a nehezen vásá­rolt televíziót- • A tulajdonos méltat­áankodása mindenképpen érthető. Feltétlenül indo­kolt, hogy a Videoton-gyár vevőszolgálatának vezetői mielőbb elfogadhatóan ren­dezzék Pólyák Jenő gond­ját. — S — OMEGA, KOBZON, HOFJ, KOÓS, KORDA, HARANGOZÓ A% ŐRI műsorai Kecskeméten Augusztus — az elköszö­nő nyár utolsó hónapja. Az Országos Rendező Iroda műsorait ezért még a nyár jegyében szervezték. Az őszre csak szeptemberben gondolnak a rendezők, mi­után kiváló együtteseink, szólistáink visszatérnek külföldi útjaikról. Milyen program várja augusztusban a könnyű műfajt kedvelő fiatalokat, felnőtteket? Kecskemétre látogat augusztus 2-án az újjáala­kult Ómega-együttes és két hangversenyt ad a város tinédzser korosztályú beat- . rajongóinak. Egy hét múl­va, 9-én este, a megyeszék­hely könnyűzenét kedvelő tábora a Katona József Színházban megismerheti az Európában is közked­velt, kellemes hangú szov­jet show-sztárt, Joszip Kobzont. Augusztus 28-án — az immár harmadik éve nagy sikert arató — Halló, itt Balaton című show-mű- sorban fellép Hofi Géza, Koós János, Korda György és Harangozó Teréz, akiket az országos turnékon az Express-együttes kísér. Az őszi évad októberben kez­dődik* Cs. K. Rendhagyó pályatársak UGYAN HONNAN ci­peljük kiállhatatlan gő­günket! Az emberpia­cokról A kubikosgödrök­ből? Nevetséges, Kiss Já­nos valamikor rendes bandagazda volt, friss eszét mindig rongyos tár­sai érdekében forgatta, de mióta állami tisztvise­lő lett belőle, észre se ve­szi a régi cimborákat. Nagy Péter elnyomott if­jú korában állandóan ar­ra biztatta szaktársait, hogy ha nem hallgatják meg őket az irodán, ak­kor oda kell verni az asz­talra. most viszont akár a lábát taposná az a be­osztottja, aki kifogásol valamit. Ilyenek volnánk mi? Aligha. Száz közül leg­alább kilencvenen nem felejtették el, hogy hon­nan indultak, s huszonöt évi „funkciózás” után ki­merült idegrendszer az összes szerzeményük. Rá­juk csak felnézni lehet, s levett kalappal köszönni nekik. De akadnak rendha­gyó pályatársak is. Akad­nak azonban a vezető posztokon olyanok is, akik a párt vezető szerepét, a szocialista rendszert lát­ják veszélyeztetve, mi­helyt saját személyüket, vagy intézkedéseiket kri­tizálják. S mivel az ilye­nek azt is tudják, hogy tisztességes emberek soha nem akarják bántani a kommunista pártot, eszük ágában sincs kikezdeni önön hatalmukat, a szo- cializmusellenesség han­goztatáséval elég nagy csendet tudnak teremteni maguk körül. ____ ID EOLÓGUSOK, lélek- mérnökök, politikusok kutatták már az okát en­nek a metamorfózisnak, mégse sikerült maradék­talanul elűzni a pártot és a néphatalmat kisajátító „istenségeket”. Az indí­tékok után keresgélve be­szélünk érzékenységről, szubjektivizmusról, tekin­télyféltésről. heves vér- mérsékletről, pozícióhoz való ragaszkodásról — mindezek azonban ko­rántsem magyarázzák meg, miért válik a mély­ségből felvergődötteknek egy vékony rétege úrhat­nám polgárrá. ‘ ÉVEKKEL EZELŐTT azt próbáltuk besúlykol- ni a köztudatba, hogy ahol meghalt a bírálat és az önbírálat, ott bizonyo­san a beosztottak tehet­nek róla. mert nem nyit­ják ki a szájukat, ami­kor kell. Ezekre a dörge­delmekre azután higgadt válaszokat kaptunk, mi­szerint távolról sokkal könnyebb bátorságra biz­tatni másokat, a helyben dolgozóknak azonban százszor is meg kell rág- niok minden kritikus ész­revételt. Nem attól tarta­nak ma már — hangsú­lyozták —, hogy beléjük rekesztik a szót, hanem a láthatatlan, a megfog­hatatlan bosszút akarják elkerülni. És példákat so­rakoztattak passzív ma­gatartásuk igazolásául: a hibákat meglátok rendre kimaradnak a juttatások­ból, előléptetéskor igen­csak megfeledkeznek ró­luk, máról holnapra tö­meges hibát vesznek ész­re munkájukban, végül pedig kibírhatatlan hely­zetet teremtenek számuk­ra. Pedig a hallgatás sen­kinek se jó, kivéve a ha­talmaskodni szerető, a magukat csalhatatlannak képzelő vezetőket. Azaz még ők is tudják, milyen sok egészséges elgondolás, milyen hatalmas alkotó energia rejlik a jobbra törekvő munkások termé­szetes aktivitásában, még­is nagyobbra becsülik ennél a megszokott ké­nyelmet. NÉHA egyenesen érthe­tetlen. , miért vált ki oly heves ellenállást akár a legjobb szándékú indít­vány is. Az egyik iskola­igazgatónak például olyasmit mondott a be­osztottja, hogy a korsze­rűbb módszerek alkalma­zása végett (ismertette, mire gondolt), az eddigi gyakorlatot meg kellene szüntetni. Nem is gyaní­totta. mekkora méltatlan- kodást vált ki ezzel. A tiszteletre méltó igazgató, rögtön így reagált: „Hogy merészel...!?” Régi gondunk a demok­ratizmus zavartalan mű­ködtetése. Alapjában vé­ve a szocializmus elvei­nek megfelelően alakul nálunk a közélet, az em­berek általában jól is ér­zik magukat ebben a lég­körben. csak éppen mind­untalan felvetődik: meny­nyivel többre juthatnánk presztízsféltés és pöffesz- kedés nélkül. Mondjuk meg úgy, ahogy van. az anyagi füg­gőség sem válik a demok­ratizmus egészségére. A mi rendszerünkben bér­ből és fizetésből él a la­kosság túlnyomó része, és bátran mondhatjuk, hogy egyre biztatóbb körülmé­nyek között. Közhely már, hogy nem látni csikksze­dőket, toprongyos csavar­gókat, énekes koldusokat, inségkonyhán toporgó éhezőket Dolgozhat aki akar. s ezért több-keve­sebb anyagi járandóságot vihet haza. könnyebben, vagy nehezebben megél belőle. De csak addig, ameddig dolgozik, mert teli torokból kiáltottuk és kiáltjuk ma is közös óhaj­tásként: aki nem dolgo­zik, ne is egyék! Akit menesztenek munkahelyé­ről. mert odamondogatott felettesének, az mit csi­náljon? Az ilyen nem vo­nulhat vissza a birtokára, mint az egykori dzsentrik, hanem késedelem nélkül új kereset után kell néz­nie. Ez pedig külön gon­dot. sok utánajárást, pluszidegeskedést jelent, ezért legtöbben aligha vállalják szívesen. . Inkább meghúzzák magukat ott, ahol vannak. NYUGTALANKODUNK. mérgelődünk a bajok miatt, s ez a nyugtalanság nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is. E sza­kadatlan javítani akarás­nak köszönhetjük a töb­bi között, hogy az utóbbi tizenöt évben kihevertük szocialista rendünk gyer­mekbetegségeit. Ha szé­pen óhajtunk boldogulni ezután is. akkor követke­zetesen útját kell állni a pöffeszkedőknek, az ön­kényeskedőknek, mind­azoknak, akik magukat csalhatatlanoknak képze­lik. mert úgy gondolják, hogy személyükben teste­sül meg a néphatalom. F. Nagy Istyä»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents