Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-23 / 172. szám

Z. oldal 1971. Július 23, péntek A hoszoiiitilik négyhatalmi tárgyalás Huszonötödik ülésüket tartották csütörtökön a négy nagyhatalom nagy-' követei Nyugat-Berlinben, a volt Szövetséges Ellen­őrző Tanácsnak a Potsda­mer Strassen levő egykori épületében. Az ülésen, amely fél ti­zenegykor kezdődött és egy óráig tartott, a következők vették részt: Pjotr Abra- szimov, a Szovjetunió ber­lini nagykövete, Jean Sau- vagnargues, Franciaország fconni nagykövete, Sir Ro­gers Jackling, Nagy-Bri- tannia bonni nagykövete és Kenneth Rush, az Egyesült Államok bonni nagyköve­te, aki az ülésen elnökölt. A nagykövetek tovább folytatták érdembeli meg­beszélésüket a napirenden levő kérdésekről. Megálla­podtak, hogy legközelebb július 30-án találkoznak, s közben szakértői szinten további kozultációkat tar­tanak. Most történt meg elő­ször, hogy a sajtó képvise­lőit bebocsátották az épü­letbe, a négy nagykövet ta­nácskozó helyiségébe. A nagykövetek a csütör­töki megbeszélés után de­rűlátóan nyilatkoztak. Kenneth Rush azt mondot­ta, hogy a „jubileumi ülés igen jól zajlott le”. Arra a kérdésre, hogy „lesz-e 50. ülés is?” azt válaszolta: „Nem hiszem”. Hasonló' nyilatkozatot tett Jean Sau- vagnargues is. Roger Jack­ling szintén „elégedett” volt a csütörtöki megbeszélés­sel. Pjotr Abraszimov berlini szovjet nagykövet a 25. ta­lálkozó „mérlegével” kap­csolatos kérdésre azt vá­laszolta, hogy „nincsen ró­zsa tövis nélkül!” Arra a további kérdésre pedig, hogy vajon több rózsa, vagy több tövis lesz-e, a nagykö­vet mosolyogva és németül így válaszolt: „Véleményem szerint sok rózsa lesz”... (UPA, AP, UPI) úr erős szenvedélye Az olasz rendőrség Tori­no közelében, Montanaro helységben titkos neofasisz­ta fegyverraktárt fedezett fel. A raktár névleges tu­lajdonosát, Pietro Brezza torinói nagyiparost letar­tóztatták. Brezza azzal mentegetőzött, hogy „szen­vedélye” a fegyvergyűjtés. Az elkobzott 40 géppisz­toly, 35 puska, számos re­volver, rakétapisztoly és kézigránát, valamint mint­egy 15 000 töltény, több ak­na és robbanószerkezet azonban azt bizonyítja, hogy Brezza állítása nem felel meg a valóságnak. A rendőrség több olyan ame­rikai gyártmányú géppus­kát is talált, amilyent az Minthogy kiderült — nem is tagniák Az amerikai szenátus kül­ügyi bizottsága szerdai ülé­sén felhatalmazta az ame­rikai kormányt, hogy költ­ségvetéséből 35 millió dol­lárt fordítson a München­ben működő úgynevezett „Szabad Európa” és „Sza­badság” rádióadók működ­tetésére. Mint ismeretes, az ameri­kai kormány korábban azt állította, hogy a két rádió­adó amerikai magáncégek adományozásaiból tartja fenn magát. Clifford Case szenátor azonban a közel­múltban nyilvánosságra hozta azt a szocialista or­szágok részéről már több­ször hangoztatott tényt, hogy a szocialista országok ellen izgató rádióadókat titkos csatornákon át a CIA kémszervezet pénzeli. William Fulbright szená­tor, a külügyi bizottság el­nöke a szerdai ülésen han­goztatta, hogy ellenzi a rá­dióadóknak nyújtott pénz­ügyi támogatást, mert mű­ködtetésükre semmi szük­ség és követeli, hogy a szenátus külügyi bizottsága indítson eljárást a Szabad Európa és a Szabadság rá­dióadók működésének ki­vizsgálására. (Reuter> amerikai csapatok Viet­namban is használnak. Az olasz feketeingesek a fegyvereket nem csupán el­rejtették, hanem kiképzési célra fel is használták. A titkos fegyverraktár ügyében bírósági eljárás indult. Az arab országok még nem egyeztek meg BEJRUT—AMMAN Bejrútba érkező hírek szerint Észak-Jordániában és a Jordán folyó völgyé­ben továbbra is csatározá­sok folynak a királyi had­sereg és kisebb gerillacso­portok között. A libanoni fővárosban kiadott palesz­tin közlemények szerint a gerillák a dzserasi erdősé­gekben több katonai posz­tot támadtak meg, és sú­lyos veszteségeket okoztak az ellenségnek. A Jordán völgyének középső részén pedig — úgy hírlik — Abu Ali Aj ad vezetésével egy Jegyzékváltás a konzulátusok iigyéjen BONN Szóbeli Jegyzékváltásra került sor Paul Frank bon­ni külügyi államtitkár és Valentyin Falin, a Szov­jetunió bonni nagykövete között a két ország Ham­burgban, illetve Leningrád- ban megnyitandó főkon­zulátusainak ügyében — közölte csütörtökön egy nyugatnémet külügyi szó­vivő. A főkonzulátusok létesí­téséről — mint már jelen­tettük — áprilisban írták alá a megállapodást, amely a csütörtöki jegyzékváltás­sal lépett életbe. a rózsaszíntől is megváilaÉi Tíz évi politikai szerep­lés után az alkotmányjogi bíróság a napokban ki­mondta a török munkás­párt feloszlatását Ez a párt egy évtizeden át volt a török baloldal egyetlen legális képviselője, s ez­alatt az idő alatt hat eset­ben indítottak ellene kü­lönböző vádak alapján bí­rósági eljárást a hatóságok. A hetedik sikerrel járt: az alkotmányjogi bíróság ma­gáévá tette az államügyész­nek azt az érvelését, hogy tavaly ősszel megtartott negyedik kongresszusán a munkáspárt olyan határo­zatokat fogadott el, ame­lyek ellentétesek az ország érdekeivel. Hogy melyek ezek a határozatok? Ma­gyarázatként e kérdésre elég annyi, hogy Török­országban a katonák nyo­mására idén tavasszal be­következett fordulatot megelőzően is törvény bün­tette a szocialista eszmék, de még a társadalmi osz­tályokra tagoló nézetek terjesztését is. Ami pedig az utóbbi hónapok politi­kai fejleményeit illeti, az igazságpárti kormány meg­buktatása és Nihat Erim kormányának megalakítása után a munkáspárt azon­nal és ismételten figyel­meztetett: a „szélsőséges áramlatok” és az „anar­chizmus” elleni harc ürü­gyén a munkáspártot is meg fogják támadni. Már­pedig, ami a párt jellegét illeti, az nemcsak a terro­rista szélsőségesektől volt távol (akik egyébként va­lóban nagy károkat okoz­tak a török belpolitikai életben), hanem a kommu­nizmustól is. Jellemző, hogy a negyedik kongresz­szus után egész csoportok léptek ki a munkáspártból — amelyet az utóbbi évek­ben már frakcióharcok gyengítettek — azzal az indoklással, hogy ezen a kongresszuson a párt le­mondott a szocializmusért való harcról. Az alkot­mányjogi bíróság döntése mégis a „szélsőséges” je­lenségek közé sorolta ugyanezt a kongresszust, amelyek ellen radikális harcot hirdetett a jelenlegi kormány. további gerillacsoport tart ki. A Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet szerdán kül­döttségeket Indított útnak az arab fővárosokba, hogy még mielőtt bármilyen arabközi tanácskozás ösz- szeül. a résztvevők tisztá­Az EAK nemzeti ünnepe Az 1952-es egyiptomi for­radalom évfordulóját az EAK népe a közel-keleti konfliktus rendezésének re­ményében és ugyanakkor a harcra való felkészülés jegyében ünnepli. Az or­szág jelentős területeit, a Sinai-félszigetet még meg­szállva tartja az izraeli ag- resszor, a Szuezi-csatornát, . , , , .. |amely oly fontos szerepet ^,ia S játszik az egyiptomi nem­" zetgazdaságban, még min­gerillák elemi követelé­seivel. Mindenesetre, a Lí­bia által javasolt csúcsta- láíkozó terve nem talál osztatlan támogatásra az arab világban. Irak nem hajlandó részt venni egy csúcsértekezle­ten; az ő javaslata szerint az Arab Ligának kell ta­nácsülést tartania a Jor­dánia kizárását célzó bag­dadi indítvány megvitatá­sára, A csúcsértekezleten e pillanatban részt venne Líbia, Egyiptom, Szíria, a Jemeni Arab Köztársaság, Libanon. Kuwait, az Arab Liga tanácsülésén pedig Irak és Szudán. Algéria, amely elköte­lezte magát a palesztin mozgalom mellett, e pilla­natban sem a csúcsértekez­letet, sem az Arab Liga ülését nem látszik pártolni. dig zárva tartják. Súlyos csapás érte az agresszió során Egyipto­mot és általában az arab nemzeti felszabadító moz­galmat, de bármilyen ko­nokul törekedett rá Izrael, az agresszió fő célját nem érte el: nem. sikerült meg- döntenie sem a kairói, sem a damaszkuszi haladó rendszert. Sőt, ma már el­mondhatjuk: Egyiptom helyt állt a gazdasági és politikai nyomással szem­ben, volt ereje arra is, hogy a szocialista országok segítségével újra fölszerel­je hadseregét. A kairói hadügyminiszter méltán mondhatta legutóbb: a „hatnapos” háború nem is­métlődhet meg. Amikor 1952-ben Egyip­tom népe megdöntötte a r Uj hadsereg áll készen a harcra KAIRÓ A Szovjetunió arról tájé­koztatta U Thant ENSZ- főtitkárt, hogy •*- más nagyhatalmak társaságában — , kész részt venni az ENSZ közel-keleti béke­fenntartó erőiben — írja a csütörtöki A1 Ahram a jú­lius 13-i szovjet jegyzékre hivatkozva. amely — mint mondja — Riad egyiptomi külügyminiszter és Vinogradov kairói szov­jet nagykövet szerdai ta­lálkozójának témája volt.. Vinogradov találkozott Szadat elnökkel is a nap folyamán. Tájékozott for­rások szerint — írja az AP hírügynökség — ez al­kalommal is annak a maj­dani békefenntartó erőnek az összetételéről és man­dátumáról volt szó, amely egy részleges megállapo­dás esetén elválasztaná egymástól a Sínai-félszige- ten állomásozó Izraeli és egyiptomi alakulatokat Eközben az egyiptomi forradalom 19. évfordulója alkalmából kiadott napi­parancsában Szadek tábor­nok, hadügyminiszter han­goztatta: az egyiptomi fegyveres erők képesek kö­telességeiknek eleget ten­ni. Kiemelte az EAK fegy­veres erőinek fejlődését: A mai hadsereg — mondotta — mind a fegyverek, mind pedig a harckészség szem­pontjából különbözik előd­jétől. Az A1 Ahram közlése szerint Favzi tábornok, az EAK összeesküvéssel vá­dolt volt hadügyminisztere hadbíróság előtt felel tet­teiért. Mások fölött „forra­dalmi bíróság” ítélkezik. korrupt és maradi monar­chiát, elindulhatott a füg­getlenség útján. De a volt gyarmatosító hatalom nem nyugodott bele a brit meg­szálló csapatok eltávolítá­sába. Amikor Egyiptom ke­zébe vette jussát, a Szu­ezi-csatornát, támadást in­dítottak ellene, amelyben Iz­rael oldalán részt vett az angol és a francia imperia­lizmus- is. Egyiptom azon­ban helyt állt, s nemcsak, visszaverte a támadást, ha­nem hozzálátott a társa­dalmi átalakulások prog­ramjához is. A szovjet nép segítségével megépítette az iparosítás és öntözés prog­ramját lehetővé tevő nagy nílusi vízierőművet, a pira­misoknál tizenhétszer na­gyobb asszuáni gátat. Az évek folyamán nagyot lép­tek előre a függetlenség megszilárdításában, a tár - sadalmi fejlődésben. Álla­mosították á bankokat, a biztosító társaságokat, az ipar többségét. Földrefor­mokat hajtottak végre, a dolgozó tömegeket mind nagyobb mértékben vonták be a közügyek intézésébe. A haladó nemzeti belpo­litikát következetes anti- imperialista külpolitika kí­sérte. Ennek a politikának jegyében került sor a leg­utóbb a szovjet—egyipto­mi barátsági és együttmű­ködési szerződés aláírásá­ra is, amelyet mi is mele­gen üdvözöltünk. A magyar és az egyipto­mi nép gyakorlati szolida­ritása ölt testet azokban az egyezményekben, amelyek gazdasági és kulturális kapcsolatainkat szabályoz­zák. Tovább léphetünk ezen a területen > is, s mint Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter pár nap­pal ezelőtt mondotta ma­gyarországi látogatásáról beszámolva: a kölcsönösen gyümölcsöző kooperáció nyomán új távlatok nyíl­nak kapcsolataink kiszéle­sítésére, áttérhetünk a táv­lati tervezésre, a hosszabb időszakra szóló ipari együttműködésre. Nemzeti ünnepén azt kí­vánjuk Egyiptom népének, hogy sikerrel vívja ki a tartós és igazságos békét, s ennek gyümölcseit élvezve, folytassa a társadalmi át­alakítás nagy művét, te­gyen újabb lépéseket az ál­tala választott úton, amely a szocialista építés felé ve­zet. A Nixon—Mao-kézszorítás előtt 1 If Íg19 Í R fii* öCTPlM h*in 1 „Kllldl 1 sízfigi ez Ga lySII-SZdVaZdiSl íw A Kína-ügyek a Fulbright-bizottság előtt III. két hallgatott meg és első póliumoknak a „kínai üz­Kissinger 1971 júliusi, nyilvános megemlítéséit is let” iránti feszült érdeklő­titokzatos pekingi útja csali 1966-ban került sor. dósé nyílt kifejezést ka­előtt nemcsak a Fehér Igaz, 1965 áprilisában — Pot*~ Hétszázötven millió- Házban és a pekingi „Til- néhány héttel a Vietnami nyi fogyasztót jelentő piac tott városban” azaz a ve- Demokratikus Köztársaság lehetősége politikai válto- zető kínai politikusok re- elleni amerikai kalóztá- zást is érlelhet..: zidenciájában, nieg a gén- madások megindulása Még egy év sem telt el fi—varsói, csaknem, száz- után! — különleges ese- és a szenátus külügyi bi- negyven találkozón foglal- mény tanúi lehettek az zottsága, a Fulbright-bi- koztak komoly, alapos elő- Amerikai Kereskedelmi zottság 1966 márciusában készítés után az 1972 má- Kamara évi kongresszusé- napirendre tűzte a kínai— jusa előttre időzített látó- ra kiküldött újságírók. El- amerikai politikai viszony gatással az USA elnöké- hangzott ugyanis az elnök- kérdését. Hol voltunk már nek pekingi utazásával.:. ségnek egy tömör javasla- az óvatos „kapcsolatok Még 1966-ban — persze ta, amely felszólította a csatornáinak megnyitása” többéves gondos és titkos kormányt: tanulmányozza, kifejezésétől! A szenátusi tárgyalás után — m.egala- milyen lépéseket lehetne bizottság vitájában 11 sze- kult az „amerikai—kínai tenni abból a célból, hogy nátor szólalt fel, beszéde- kapcsolatokkal foglalkozó megnyíljanak a kapcsola- ikben a washingtoni kínai országos bizottság”, tagjai tok csatornái az USA és a politika teljes felülvizsgá- között ismert politikai sze- Kínai Népköztársaság kö- latéról, a kereskedelmi mélyiségek és nagyhatal- zött. A javaslat elhang- kapcsolatok normalizálásá- mú üzletemberek voltak, zott és a jelen volt mint- ról, sőt a diplomáciai elis- A bizottság a legnagyobb egy ezer üzletember egy- mérésről, nagykövetségek titokban dolgozott, adató- hangúlag megszavazta az cseréjéről. Kína ENSZ-tag- kat gyűjtött, szakembere^ indítványt. A nagy mono; ságának kérdéséről is szó esett. Bár csak három sze­nátor védte a régi, a me­reven JPeking-ellenes irányvonal minden részle­tét, a vita még nem ho­zott konkrét eredményt* Nem volt nagyobb hatása Edward Kennedy (1966 májusi) kongresszusi fel­szólalásának sem, amely­ben a demokrata szenátor világosan kifejtette: „Az amerikai kormány számá­ra elérkezett az idő a Kí­nára vonatkozó politika felülvizsgálatára”. De már érlelődtek a ha­tározottabb döntések. Igaz, félelmetes erőkkel kellett megküzdenie azoknak, — akik a Kína-politikában fordulatot óhajtottak. Az amerikai politikában 1949, a Kínai Népköztársaság megalakulása óta a legte­vékenyebb — és legtöbb eredményt elérő — kijáró­csoport, úgynevezett „lob­by” volt a „Tajvan-lobby”, a csangkajsekista bábkor­mányt támogató üzletem­berek és politikusok szö­vetsége. (Még 1949-ben történt, hogy a külügyminisztéri­um megkérdezte a vezető

Next

/
Thumbnails
Contents