Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-23 / 172. szám
Z. oldal 1971. Július 23, péntek A hoszoiiitilik négyhatalmi tárgyalás Huszonötödik ülésüket tartották csütörtökön a négy nagyhatalom nagy-' követei Nyugat-Berlinben, a volt Szövetséges Ellenőrző Tanácsnak a Potsdamer Strassen levő egykori épületében. Az ülésen, amely fél tizenegykor kezdődött és egy óráig tartott, a következők vették részt: Pjotr Abra- szimov, a Szovjetunió berlini nagykövete, Jean Sau- vagnargues, Franciaország fconni nagykövete, Sir Rogers Jackling, Nagy-Bri- tannia bonni nagykövete és Kenneth Rush, az Egyesült Államok bonni nagykövete, aki az ülésen elnökölt. A nagykövetek tovább folytatták érdembeli megbeszélésüket a napirenden levő kérdésekről. Megállapodtak, hogy legközelebb július 30-án találkoznak, s közben szakértői szinten további kozultációkat tartanak. Most történt meg először, hogy a sajtó képviselőit bebocsátották az épületbe, a négy nagykövet tanácskozó helyiségébe. A nagykövetek a csütörtöki megbeszélés után derűlátóan nyilatkoztak. Kenneth Rush azt mondotta, hogy a „jubileumi ülés igen jól zajlott le”. Arra a kérdésre, hogy „lesz-e 50. ülés is?” azt válaszolta: „Nem hiszem”. Hasonló' nyilatkozatot tett Jean Sau- vagnargues is. Roger Jackling szintén „elégedett” volt a csütörtöki megbeszéléssel. Pjotr Abraszimov berlini szovjet nagykövet a 25. találkozó „mérlegével” kapcsolatos kérdésre azt válaszolta, hogy „nincsen rózsa tövis nélkül!” Arra a további kérdésre pedig, hogy vajon több rózsa, vagy több tövis lesz-e, a nagykövet mosolyogva és németül így válaszolt: „Véleményem szerint sok rózsa lesz”... (UPA, AP, UPI) úr erős szenvedélye Az olasz rendőrség Torino közelében, Montanaro helységben titkos neofasiszta fegyverraktárt fedezett fel. A raktár névleges tulajdonosát, Pietro Brezza torinói nagyiparost letartóztatták. Brezza azzal mentegetőzött, hogy „szenvedélye” a fegyvergyűjtés. Az elkobzott 40 géppisztoly, 35 puska, számos revolver, rakétapisztoly és kézigránát, valamint mintegy 15 000 töltény, több akna és robbanószerkezet azonban azt bizonyítja, hogy Brezza állítása nem felel meg a valóságnak. A rendőrség több olyan amerikai gyártmányú géppuskát is talált, amilyent az Minthogy kiderült — nem is tagniák Az amerikai szenátus külügyi bizottsága szerdai ülésén felhatalmazta az amerikai kormányt, hogy költségvetéséből 35 millió dollárt fordítson a Münchenben működő úgynevezett „Szabad Európa” és „Szabadság” rádióadók működtetésére. Mint ismeretes, az amerikai kormány korábban azt állította, hogy a két rádióadó amerikai magáncégek adományozásaiból tartja fenn magát. Clifford Case szenátor azonban a közelmúltban nyilvánosságra hozta azt a szocialista országok részéről már többször hangoztatott tényt, hogy a szocialista országok ellen izgató rádióadókat titkos csatornákon át a CIA kémszervezet pénzeli. William Fulbright szenátor, a külügyi bizottság elnöke a szerdai ülésen hangoztatta, hogy ellenzi a rádióadóknak nyújtott pénzügyi támogatást, mert működtetésükre semmi szükség és követeli, hogy a szenátus külügyi bizottsága indítson eljárást a Szabad Európa és a Szabadság rádióadók működésének kivizsgálására. (Reuter> amerikai csapatok Vietnamban is használnak. Az olasz feketeingesek a fegyvereket nem csupán elrejtették, hanem kiképzési célra fel is használták. A titkos fegyverraktár ügyében bírósági eljárás indult. Az arab országok még nem egyeztek meg BEJRUT—AMMAN Bejrútba érkező hírek szerint Észak-Jordániában és a Jordán folyó völgyében továbbra is csatározások folynak a királyi hadsereg és kisebb gerillacsoportok között. A libanoni fővárosban kiadott palesztin közlemények szerint a gerillák a dzserasi erdőségekben több katonai posztot támadtak meg, és súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek. A Jordán völgyének középső részén pedig — úgy hírlik — Abu Ali Aj ad vezetésével egy Jegyzékváltás a konzulátusok iigyéjen BONN Szóbeli Jegyzékváltásra került sor Paul Frank bonni külügyi államtitkár és Valentyin Falin, a Szovjetunió bonni nagykövete között a két ország Hamburgban, illetve Leningrád- ban megnyitandó főkonzulátusainak ügyében — közölte csütörtökön egy nyugatnémet külügyi szóvivő. A főkonzulátusok létesítéséről — mint már jelentettük — áprilisban írták alá a megállapodást, amely a csütörtöki jegyzékváltással lépett életbe. a rózsaszíntől is megváilaÉi Tíz évi politikai szereplés után az alkotmányjogi bíróság a napokban kimondta a török munkáspárt feloszlatását Ez a párt egy évtizeden át volt a török baloldal egyetlen legális képviselője, s ezalatt az idő alatt hat esetben indítottak ellene különböző vádak alapján bírósági eljárást a hatóságok. A hetedik sikerrel járt: az alkotmányjogi bíróság magáévá tette az államügyésznek azt az érvelését, hogy tavaly ősszel megtartott negyedik kongresszusán a munkáspárt olyan határozatokat fogadott el, amelyek ellentétesek az ország érdekeivel. Hogy melyek ezek a határozatok? Magyarázatként e kérdésre elég annyi, hogy Törökországban a katonák nyomására idén tavasszal bekövetkezett fordulatot megelőzően is törvény büntette a szocialista eszmék, de még a társadalmi osztályokra tagoló nézetek terjesztését is. Ami pedig az utóbbi hónapok politikai fejleményeit illeti, az igazságpárti kormány megbuktatása és Nihat Erim kormányának megalakítása után a munkáspárt azonnal és ismételten figyelmeztetett: a „szélsőséges áramlatok” és az „anarchizmus” elleni harc ürügyén a munkáspártot is meg fogják támadni. Márpedig, ami a párt jellegét illeti, az nemcsak a terrorista szélsőségesektől volt távol (akik egyébként valóban nagy károkat okoztak a török belpolitikai életben), hanem a kommunizmustól is. Jellemző, hogy a negyedik kongreszszus után egész csoportok léptek ki a munkáspártból — amelyet az utóbbi években már frakcióharcok gyengítettek — azzal az indoklással, hogy ezen a kongresszuson a párt lemondott a szocializmusért való harcról. Az alkotmányjogi bíróság döntése mégis a „szélsőséges” jelenségek közé sorolta ugyanezt a kongresszust, amelyek ellen radikális harcot hirdetett a jelenlegi kormány. további gerillacsoport tart ki. A Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet szerdán küldöttségeket Indított útnak az arab fővárosokba, hogy még mielőtt bármilyen arabközi tanácskozás ösz- szeül. a résztvevők tisztáAz EAK nemzeti ünnepe Az 1952-es egyiptomi forradalom évfordulóját az EAK népe a közel-keleti konfliktus rendezésének reményében és ugyanakkor a harcra való felkészülés jegyében ünnepli. Az ország jelentős területeit, a Sinai-félszigetet még megszállva tartja az izraeli ag- resszor, a Szuezi-csatornát, . , , , .. |amely oly fontos szerepet ^,ia S játszik az egyiptomi nem" zetgazdaságban, még mingerillák elemi követeléseivel. Mindenesetre, a Líbia által javasolt csúcsta- láíkozó terve nem talál osztatlan támogatásra az arab világban. Irak nem hajlandó részt venni egy csúcsértekezleten; az ő javaslata szerint az Arab Ligának kell tanácsülést tartania a Jordánia kizárását célzó bagdadi indítvány megvitatására, A csúcsértekezleten e pillanatban részt venne Líbia, Egyiptom, Szíria, a Jemeni Arab Köztársaság, Libanon. Kuwait, az Arab Liga tanácsülésén pedig Irak és Szudán. Algéria, amely elkötelezte magát a palesztin mozgalom mellett, e pillanatban sem a csúcsértekezletet, sem az Arab Liga ülését nem látszik pártolni. dig zárva tartják. Súlyos csapás érte az agresszió során Egyiptomot és általában az arab nemzeti felszabadító mozgalmat, de bármilyen konokul törekedett rá Izrael, az agresszió fő célját nem érte el: nem. sikerült meg- döntenie sem a kairói, sem a damaszkuszi haladó rendszert. Sőt, ma már elmondhatjuk: Egyiptom helyt állt a gazdasági és politikai nyomással szemben, volt ereje arra is, hogy a szocialista országok segítségével újra fölszerelje hadseregét. A kairói hadügyminiszter méltán mondhatta legutóbb: a „hatnapos” háború nem ismétlődhet meg. Amikor 1952-ben Egyiptom népe megdöntötte a r Uj hadsereg áll készen a harcra KAIRÓ A Szovjetunió arról tájékoztatta U Thant ENSZ- főtitkárt, hogy •*- más nagyhatalmak társaságában — , kész részt venni az ENSZ közel-keleti békefenntartó erőiben — írja a csütörtöki A1 Ahram a július 13-i szovjet jegyzékre hivatkozva. amely — mint mondja — Riad egyiptomi külügyminiszter és Vinogradov kairói szovjet nagykövet szerdai találkozójának témája volt.. Vinogradov találkozott Szadat elnökkel is a nap folyamán. Tájékozott források szerint — írja az AP hírügynökség — ez alkalommal is annak a majdani békefenntartó erőnek az összetételéről és mandátumáról volt szó, amely egy részleges megállapodás esetén elválasztaná egymástól a Sínai-félszige- ten állomásozó Izraeli és egyiptomi alakulatokat Eközben az egyiptomi forradalom 19. évfordulója alkalmából kiadott napiparancsában Szadek tábornok, hadügyminiszter hangoztatta: az egyiptomi fegyveres erők képesek kötelességeiknek eleget tenni. Kiemelte az EAK fegyveres erőinek fejlődését: A mai hadsereg — mondotta — mind a fegyverek, mind pedig a harckészség szempontjából különbözik elődjétől. Az A1 Ahram közlése szerint Favzi tábornok, az EAK összeesküvéssel vádolt volt hadügyminisztere hadbíróság előtt felel tetteiért. Mások fölött „forradalmi bíróság” ítélkezik. korrupt és maradi monarchiát, elindulhatott a függetlenség útján. De a volt gyarmatosító hatalom nem nyugodott bele a brit megszálló csapatok eltávolításába. Amikor Egyiptom kezébe vette jussát, a Szuezi-csatornát, támadást indítottak ellene, amelyben Izrael oldalán részt vett az angol és a francia imperializmus- is. Egyiptom azonban helyt állt, s nemcsak, visszaverte a támadást, hanem hozzálátott a társadalmi átalakulások programjához is. A szovjet nép segítségével megépítette az iparosítás és öntözés programját lehetővé tevő nagy nílusi vízierőművet, a piramisoknál tizenhétszer nagyobb asszuáni gátat. Az évek folyamán nagyot léptek előre a függetlenség megszilárdításában, a tár - sadalmi fejlődésben. Államosították á bankokat, a biztosító társaságokat, az ipar többségét. Földreformokat hajtottak végre, a dolgozó tömegeket mind nagyobb mértékben vonták be a közügyek intézésébe. A haladó nemzeti belpolitikát következetes anti- imperialista külpolitika kísérte. Ennek a politikának jegyében került sor a legutóbb a szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés aláírására is, amelyet mi is melegen üdvözöltünk. A magyar és az egyiptomi nép gyakorlati szolidaritása ölt testet azokban az egyezményekben, amelyek gazdasági és kulturális kapcsolatainkat szabályozzák. Tovább léphetünk ezen a területen > is, s mint Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter pár nappal ezelőtt mondotta magyarországi látogatásáról beszámolva: a kölcsönösen gyümölcsöző kooperáció nyomán új távlatok nyílnak kapcsolataink kiszélesítésére, áttérhetünk a távlati tervezésre, a hosszabb időszakra szóló ipari együttműködésre. Nemzeti ünnepén azt kívánjuk Egyiptom népének, hogy sikerrel vívja ki a tartós és igazságos békét, s ennek gyümölcseit élvezve, folytassa a társadalmi átalakítás nagy művét, tegyen újabb lépéseket az általa választott úton, amely a szocialista építés felé vezet. A Nixon—Mao-kézszorítás előtt 1 If Íg19 Í R fii* öCTPlM h*in 1 „Kllldl 1 sízfigi ez Ga lySII-SZdVaZdiSl íw A Kína-ügyek a Fulbright-bizottság előtt III. két hallgatott meg és első póliumoknak a „kínai üzKissinger 1971 júliusi, nyilvános megemlítéséit is let” iránti feszült érdeklőtitokzatos pekingi útja csali 1966-ban került sor. dósé nyílt kifejezést kaelőtt nemcsak a Fehér Igaz, 1965 áprilisában — Pot*~ Hétszázötven millió- Házban és a pekingi „Til- néhány héttel a Vietnami nyi fogyasztót jelentő piac tott városban” azaz a ve- Demokratikus Köztársaság lehetősége politikai válto- zető kínai politikusok re- elleni amerikai kalóztá- zást is érlelhet..: zidenciájában, nieg a gén- madások megindulása Még egy év sem telt el fi—varsói, csaknem, száz- után! — különleges ese- és a szenátus külügyi bi- negyven találkozón foglal- mény tanúi lehettek az zottsága, a Fulbright-bi- koztak komoly, alapos elő- Amerikai Kereskedelmi zottság 1966 márciusában készítés után az 1972 má- Kamara évi kongresszusé- napirendre tűzte a kínai— jusa előttre időzített látó- ra kiküldött újságírók. El- amerikai politikai viszony gatással az USA elnöké- hangzott ugyanis az elnök- kérdését. Hol voltunk már nek pekingi utazásával.:. ségnek egy tömör javasla- az óvatos „kapcsolatok Még 1966-ban — persze ta, amely felszólította a csatornáinak megnyitása” többéves gondos és titkos kormányt: tanulmányozza, kifejezésétől! A szenátusi tárgyalás után — m.egala- milyen lépéseket lehetne bizottság vitájában 11 sze- kult az „amerikai—kínai tenni abból a célból, hogy nátor szólalt fel, beszéde- kapcsolatokkal foglalkozó megnyíljanak a kapcsola- ikben a washingtoni kínai országos bizottság”, tagjai tok csatornái az USA és a politika teljes felülvizsgá- között ismert politikai sze- Kínai Népköztársaság kö- latéról, a kereskedelmi mélyiségek és nagyhatal- zött. A javaslat elhang- kapcsolatok normalizálásá- mú üzletemberek voltak, zott és a jelen volt mint- ról, sőt a diplomáciai elis- A bizottság a legnagyobb egy ezer üzletember egy- mérésről, nagykövetségek titokban dolgozott, adató- hangúlag megszavazta az cseréjéről. Kína ENSZ-tag- kat gyűjtött, szakembere^ indítványt. A nagy mono; ságának kérdéséről is szó esett. Bár csak három szenátor védte a régi, a mereven JPeking-ellenes irányvonal minden részletét, a vita még nem hozott konkrét eredményt* Nem volt nagyobb hatása Edward Kennedy (1966 májusi) kongresszusi felszólalásának sem, amelyben a demokrata szenátor világosan kifejtette: „Az amerikai kormány számára elérkezett az idő a Kínára vonatkozó politika felülvizsgálatára”. De már érlelődtek a határozottabb döntések. Igaz, félelmetes erőkkel kellett megküzdenie azoknak, — akik a Kína-politikában fordulatot óhajtottak. Az amerikai politikában 1949, a Kínai Népköztársaság megalakulása óta a legtevékenyebb — és legtöbb eredményt elérő — kijárócsoport, úgynevezett „lobby” volt a „Tajvan-lobby”, a csangkajsekista bábkormányt támogató üzletemberek és politikusok szövetsége. (Még 1949-ben történt, hogy a külügyminisztérium megkérdezte a vezető
