Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-20 / 169. szám
1971. július 20, kedd 5. oldal Népművelő a falun A kultúra, a műveltség a társadalom fontos, produktív erejéhez tartozik, a gazdasági növekedés és a társadalmi haladás egyik alapvető követelménye. Ezért a szocializmus építésének folyamatában annak részeként kell értelmezni a személyiség szocialista formálását, alakulását, a marxista—leninista eszmék meghonosítását a tömegek között. Ez a célkitűzés egyértelmű, világos és összhangban áll a társadalom általános fejlődésének igényével. A megvalósítást azonban több ellentmondás gátolja. Az egyik flyen ellentmondás: művelődési intézményeink korszerűtlensége. A művelődési otthonok jelentős része a régi népművelési koncepciónak megfelelően épült kisebb termek nélkül és így szakköri és klubfoglalkozások számára, a népművelés új formáinak meghonosítására alkalmatlanok. A két évvel ezelőtti új besorolás értelmében a falusi művelődési házak fele nem felel meg a korszerű követelményeknek. Ez országos átlag. A másik ellentmondás: a személyi feltételek hiánya' Az ok: a falusi népművelői munkakörök nem vonzóak. Jellemző erréj'"hogi? országosan ma is huszonöt- hárminc százalékos a fluktuáció, ennek következtében a képesítési rendeletnek — amely például egyetemi diplomához köti a függetlenített művelődési ház igazgatói tisztét — nem lehet érvényt szerezni. Két számadat is meggyőzően bizonyítja ezt. Országosan a könyvtárosok több, mint felének, a művelődési ház igazgatók több, mint kétharmadának nincs megfelelő szakképesítése. A* okokat vizsgálva megállapítható, hogy a népművelők gyakori cserélődésének több reális oka van. Az egyik: a népművelőkkel szemben támasztott követelmény és felelősség nincs arányban anyagi megbecsülésükkel. Átlagfizetésük kevesebb a pedagógusok fizetésénél, nem is beszélve a falura kerülő műszaki-, agrár, és orvos- értelmiség kereseti lehetőségéről. A másik: a népművelők a társadalmi rangsorolásban igen alacsony szinten helyezkednek el. Kétségtelen, hogy szakmai tekintélyük — megfelelő képesítésük mellett elsősorban azzal nőne meg, ha a falu szellemi életében legalább azt az önállóságot megkaphatnák, mint az iskolaigazgatók vagy az orvosok a maguk területén. Ez azonban ma még ko- rántsincs így. A harmadik a népművelők munkaköri kötelességei változatlanul körülhatárolatlanok. Gyakran az irányító-szervező munkától kezdve — megfelelő segítőtársak híján — egészen a plakátfestésig terjed a művelődési házak igazgatóinak munkaköre. De vajon reális követel- mény-e ez havi kétezer forint körüli fizetésért, ami a pillanatnyi országos átlag? A negyedik: a magasra szabott bevételi tervek a népművelőket gyakran saját igényeikkel szemben is megalkuvásra késztetik. Ebben az esetben egyébként is jelentkezik az a belső ellentmondás: komolyabb bevételt csak nagyobb befektetéssel, esztétikus, jól felszerelt, korszerű intézményekben tud produkálni egy igazgató- Ezek a feltételek azonban csak pagyon kevés helyen találhatók meg. S végül, ami szintén nem elhanyagolható tényező: a népművelők falusi letelepedését nem segítik — tisztelet a kivételnek — a helyi szervek a különböző szociális juttatások révén sem. Tény, hogy a falura költöző értelmiségiek közül a népművelők juthatnak legutoljára lakáshoz, ugyanakkor, amikor a többszörös jövedelmi lehetőségekkel rendelkező orvost kész lakással várják a falvak. Még a pedagógusokat megillető lakásépítési kölcsönből is csak elvétve részesülhetnek. > A tiszteletdíjas népművelők esetében, ha más csoportosításban és más mértékben is, nagyrészt ugyanilyen problémákkal találkozhatunk. Pedig számuk nem jelentéktelen: országosan a művelődési házak vezetőinek közel kétharmada és a könyvtárosoknak több, mint kétharmada tiszteletdíjért végzi nagyon fontos munkáját. Nem véletlen, hogy a pedagógusiok. nem szívesen vállalják a tiszteletdíjas népművelő feladatkörét, • mert azzal — néhány száz forintos tiszteletdíjért — olyan gondot és felelősséget vesznek a nyakukba, amely meghatározza egyéni, sőt családi életüket is, mivel falun népművelni igazán csak az esti órákban lehet. Ugyanakkor sem erkölcsi, sem anyagi megbecsülést nem kapnak olyan mértékben — ellenszolgáltatásként —, ami egyáltalán vonzóvá tehetné számukra a falusi kulturális munkát. Annak érdekében, hogy a fiatal népművelők és könyvtárosok szívesebben vallják a faluhoz kötődő hivatásukat, változtatni kellene társadalmi helyzetükön, megbecsülésükön. Szükséges lenne számukra olyan kedvezmények bevezetése, amelyeket más értelmiségi kategóriákba tartozók kapnak államunktól falusi munkahelyük elfoglalásakor. Tény: a társadalmi és gazdasági fejlődés teremtette új lehetőségek nemcsak az emberrel, hanem annak művelődésével szemben is új követelményeket támasztanak. Az új feladatokat azonban csupán a régi tudás birtokában megoldani már nem lehet. Csak a folyamatos tudásszerzés biztosíthatja, hogy lépést tudjunk tartani a gyors és egyre fokozódó ütemű fejlődéssel- Ehhez azonban megfelelően képzett, munkájukat hivatásnak érző népművelők kellenek. Ez az igény viszont szükségszerűen megköveteli nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülésüket, azt, hogy népművelőnek lenni érdemes legyen. P. P. Iskola négy keréken A megyénket járó Probst Cirkusz 80 lakókocsijának egyikében iskola működik' Nem artista iskola, hanem az igazi általános iskola első öt osztáés kimondja a helyes eredményt. — íme — mosolyog a tanítónő — érdemes volt tegnap a szorzást átismételni. — A kollégám — folytatlya. Az elmúlt tanévben tízen nyertek bizonyít- j vány t, ketten pedig befejeztek az ötödik osztályt — nekik már otthonukban, Drezdában kell maradni. Most nyáron játékos tanítást tart a gyerekeknek a tanító néni. (Tanítójuk, aki egész évben foglalkozik velük, szabadságon van, az Északi-tenger partján War- nemündében nyaral.) A fiatal tanítónő artista férjénél van látogatóban —egyben elvállalta a nyári szünidő tartamára a cikusszal Utazó gyerekek foglalkoztatását. — Rendszeresen programot állít össze a gyerekek részére? — érdeklődöm. — Igen. Elsősorban azt a várost igyekszem bemutatni nekik, melyben éppen tartózkodunk. A Magyar Idegenforgalmi Hivatal kiadványaiból állítom össze a városnéző sétákat. Itt Kecskeméten a fedett uszodába megyünk, megnézzük a híres épületeket, meglátogatunk egy játszóteret is. — Most itt az iskolában találtuk önt és a gyerekeket. Ez azt jelenti talán, hogy nyáron sem szünetel a tanítás ? v — Ez csupán azt a célt szolgálja, hogy ne felejtsenek sokat. Hetenként két— háromszor, és csupán néhány óra tartamára hívom őket számolni, olvasni és helyesírást gyakorolni. Közben a táblára szám- tanpéldát diktál a lenszőke kislegény, Rüdiger- A feladat azonban könnyűnek bizonyul, mert húga keze nyomban magasba lendül, ja elgondolkozva — büszke arra, hogy minden tanítványa, akit itt, a lakókocsi iskolában tanított nagyon jól megállja a helyét otthon 6 osztályos korában. S. K. A „kislánynál, a Metéltél...“ „A kislánynál, a leheleténél éreztem a rumszagot” — idézi Ferenczy Géza nyelvészünk a -nál, -nél helytelen használatáról írott cikkében egy orvosnak a televízióban hallott nyilatkozatát. Majd így_folytatja: „Szomorú a kislánynak az esete, ámde szomorú a hozzá kapcsolódó „magyar” mondat is. ” Helyesen így kellett volna mondania: A kislány leheletén (esetleg: leheletében) éreztem a rumszagot. Bizony nagyon sokan visszaélnek a -nál, -nél raggal. Nézzük meg, mikor használjuk helyesen, mikor helytelenül. Erre a ragra szükség van a helyhatározó kifejezésére, a hasonlító szerkezetben és a finomabb viszonyok megkülönböztetésére. De mivel a német „bei” elöljáró hatására nyelvünkben szerfölött elterjedt, minden -nál, -nél gyanús lett, és ott is germanizmust láttak, ahol pedig jó, magyarosan használták. A magyarosan-mozgalom nagyon szűk határok közé akarta visszaszorítani a használatát, nem véve figyelembe. hogy a nyelv fejlődése során más helyhatározó ragok használati köre is kibővült. A -nál, -nél külső helyviszonyt fejez ki, azt a helyet jelöli, aminek a közelében vagy környékén történik valami. De kifejezheti a képes helyhatározókat és egyéb körülményhatározókat is. A következő példák teljesen magyarosak, nem lehet kifogásolni őket: Nálunk ez a szokás. Az asztalnál ül- A kályhánál melegszik. A barátjánál falun töltötte a nyarat. Szegednél a Tisza árad. Harminc évig szolgált a vasútnál. Ennél a bekezdésnél érdemes megállni. A traktorosok holdvilágnál is dolgoztak. Ugyanígy magyarosan mondjuk a következőket is: Hajánál fogva ráncigálták oda. Nincs boldogabb nála. Űjabban sűrűn használják más ragok és névutók rovására. Ez pedig helytelen, mert elszínteleníti a nyelvet, veszélyezteti a nyelv kifejező képességét. (Arra szoktak hivatkozni, hogy Petőfi is „nyári napnak alkonyulatánál” állt meg „a kanyargós Tiszánál.” Még ez sem jogosít fel ben- ntihket arra, hogy menlevelet adjunk a rag ilyen használatának.) Sok példát sorolhatunk fel e rag helytelen használatára. A tervkészítésnél nem vették figyelembe az adottságokat (helyesen: a tervkészítéskor). A találkozásnál kiderült, hogy ismerjük egymást (itt is így a helyes: a találkozáskor). A számításoknál könnyen tévedhetünk (számításokban). A tárgyalásnál kitűntek a hibák (a tárgyaláson). A kísérlet csak alacsony hőmérsékletnél sikerült (hőmérsékleten). ö is megjelent a fogadásnál (a fogadáson). Kétségek merültek fel nála (benne). A terv teljesítésénél más is kell (teljesítéséhez). Az ersüly- lyedt hajó felkutatásánál műszerekre van szükségünk (felkutatásában). A könyv j olvasásánál kitűnt az író | jellemábrázolása (olvasása I közben). Fogfájásnál szedjünk fájdalomcsillapítót ellen). Ennyi bántó magyartalanság láttán jogosan kiált fel Ferenczy Géza: „Mi hát az orvosság e sok nyelvi bajnál?, azaz bajra, baj ellen, jó népies ízzel: bajról.” A feleletet is megadja: „Ezt ajánlom: Fogadjuk meg nyelvünk jó ismerőinek jó tanácsát.” Tudatosan kell tehát küzde- nünk e rag használatának elburjánzása ellen. Kiss István G. Kemoklidze: Micsoda siker! — Masenyka! — ordítottam befutva a konyhába. — Ez aztán siker! Elsöprő siker! Az általam készített hóeltakarító kombájn tervrajzát elfogadta a tudományos minősítő bizottság! — Mondtam én, hogy minden jó, ha a vége jó — suttogta a feleségem, és a terített asztalra mutatott. Ott már illatoztak a finom ételek, középen pedig ingerlőén díszelgett a pezsgős üveg. Miután egy pohárral felhajtottunk, ezt mondtam: A hóeltakarító kom. bájnom tervrajza ördögien jól sikerült! Utolérhetetlen! A legideálisabb gép, majdhogynem örökmozgó. Képzeld, milyen elmés szerkezet: Van egy hatalmas gőzkazánja, amelynek örökmozgását is köszönheti. A gép össze- kotorja a havat, felmarkolja és betáplálja a kazánba. Itt a hó átalakul gőzzé, azaz a gép mozgató energiájává, mellyel új havat gyűjt, ami aztán ismét gőzzé változik. Ez a folyamat állandóan ismétlődik. Nagyszerű, ugye? — En mindig zseniális tervezőnek tartottalak — suttogta meghatódot- tan a feleségem• — En már akkor is hittem neked, amikor még senki sem hitt. Emlékszel, harminc. évvel ezelőtt, házasságunk első hónapjaiban, amikor megkonstruáltál egy lapátot, mindenki kinevetett. De én hittem a képességeidben! — Miféle lapátról is beszélsz te tulajdonképpen? Mi a fészkes fenének terveztem volna én lapátot? — Nem egyszerű lapát volt — magyarázta a feleségem hanem hóeltakarító lapát. Volt rajta egy nyomógomb is... — Minek terveztem volna én ilyen lapátot — morogtam sértődötten —, vajon minek? Különben is, kinek nézel te engem? — Ez nem mese! Ez tény — mondta keményen. — Csak te egyszerűen elfelejtetted. — Nem, nem — tiltakoztam kézzel, lábbal — ez lehetetlen! — Jaj, igaz is — kapott észbe Má- senyka — neked ma teheráruküldemé- nyed érkezett! — Küldemény fehéráruként? — örültem meg, és felhajtottam az italt. — Ez nem rossz. Nézzük, mi van a csomagban! A folyosón idom- talan, hosszúkás láda éktelenkedett. Az italtól egyre derűsebb hangulatban nekiestem felbontá. sának. Ügyes mozdulatokkal felnyitottam a tetejét, s nagynehezen kiemeltem belőle egy nehéz fémlapátot, melyen nyomógomb is díszlett. Mellékelve ott volt egy levél is: „Tisztelt Ivanov Elvtárs! örömmel közöljük önnel, hogy harmincéves szorgos és kitartó munka után üzemünkben ráálltunk az ön tervei alapján készített hóeltakarító lapát sorozatgyártására:• Gratulálunk önnek, és emlékül megküldjük a futószalagról lekerült első lapátot. Tervező munkájához új sikereket kívánunk! — Drágám — mondtam feleszmélve keserű mosoly- lyal, miközben odamentem az asztalhoz és töltöttem —. ezt megünnepeljük egy pohár itallal. Arra iszunk, hogy hosszú-hosszú életet éljünk, hogy negyven év múlva ismét megünnepelhessük az általam tervezett, s az állatni minősítő bizottság által már elfogadott kombájn széria- gyártásának az első példányát... Fordította: Sigér Imre
