Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-15 / 165. szám
Együtt az űrben A természet legyőzéséért vívott modern küzdelem az űr titkainak felderítésében és talán meghódításában jelentkezik. A siker egyik záloga a nemzetek közötti együttműködésben rejlik. 1965-ben lerakták a szocialista államok közös űrkutatási programjának az alapját. Jobb alsó felvételünkön a Csehszlovákiában levő ondrejovi szput- nyik figyelő állomás speciális radarberendezései mellett a rádiótechnikus látható, aki a Szovjetunióból felbocsátott lnterkozmosz—i műhold jeleit veszi. Bal alsó képünk pedig a francia-szovjet űrkutatási szerződés egyik akcióját ábrázolja. Jobbra a bajai csillagvizsgáló obszervatórium AFU 75 típusú kamerája helyezkedik el, amely a mesterséges holdak követésével és fényképezésével — egy nemzetközi hálózat tagjaként — a Föld alakjának tökéletesebb megismeréséhez segít hozzá. Fo*ó: rísztor Zoltán — MTI Külföldi Képszolgálat Új távcsövek A világegyetem titkaiba a csillagászati távcsövek megjelenését követően tekinthetünk be. A csillagászat elvesztette korábbi viszonylagos elméleti jellegét, aminek kárpótlásaképpen gyakorlati tudománnyá lépett elő. Bal oldali képünkön a világ legnagyobb optikai csillagászati távcsöve látható, amelyet a Kaukázusban, 2070 méterrel a tengerszint fölött épült új szovjet asztrofizikai obszervatóriumban állítanak fel. A távcső hat méter átmérőjű tükörrel gyűjti össze a világűrből, s az égitestekről érkező fénysugarakat. Jobb oldali fotónk: a Bakutól 140 kilométerre létesített asztrofizikai obszervatórium nagy teljesítményű teleszkópja a csilagok vizuális megfigyelésére, fényképezésre és fényességük mérésére egyaránt alkalmas. iiECHNIKA i ÜUDOMÁNYjj 1971. július 15 A HOLD KŐZETEI NEM VALLOTTAK — A ME- TEORITOKON A SOR, HOGY BIZONYSÁGOT ADJANAK: LEHETSÉGES-E ÉLET A FÖLDÖN KÍVÜL? A MÚLT SZÁZADBAN MÁR ELEMZETT „SZENES CSIGOLYÁK” IZOTÓPOS VIZSGÁLATA UTÁN DÖNTŐ BIZONYÍTÉKKAL AZ 1969. VÉGI AUSZTRÁLIAI METEORITOK SZOLGÁLNAK. AMINOSAVAK — A FEHÉRJÉK ÉPÍTŐKÖVEI — ÉRKEZTEK VELÜK. VALAHONNAN A TEJÚTRENDSZER KÖZEPÉRŐL VAN-E ÉLET MÁS ÉGITESTEN? FELLELHETŐK-E AZ ÉLET NYOMAI MÉG VALAHOL FÖLDÜNKÖN KÍVÜL. ESETLEG A CSILLAGKÖZI TÉRBEN? EZEKRE A KÉRDÉSEKRE ŐSIDŐK ÓTA KERESI A VÁLASZT AZ EMBER. Élet a csillagok között A mítoszok az élőlények tulajdonságaival ruházták fel az égitesteket, és az istenekké-félistenekké vált héroszokat és hérá- kat csillagokká avatták. Fantáziadús vizsgálódás tárgya volt, hogy a távoli égitestek hatnak-e és miképpen a földi életre? Aztán elkövetkeztek korszakok, amikor megfordult a kérdés: miképpen hat a Föld a távoli égitestekre? Ma főként az izgatja az emberi képzeletet, hogy megvannak-e a Földön létező élet nyomai a csillagokon és a csillagközi térben — a földi léttől függetlenül is? Fénycsík szeli át az augusztusi éjszakát: „hulló csillagot” láttunk. A világűrből érkező „rög” lénycsíkja izzó gáz; a súrlódás idézte elő, amikor a földi atmoszférába ért az „égi rög”, amely lehet maréknyi, vagy több tonna súlyú. A neve egyaránt meteor. Ha tömegének legalább egy része túlélte a súrlódás pusztító erejét, akkor a Földbe zuhanó darab: meteorit. Fantasztikus legendák és a tudományos problémák egész sora tapad a meteoritokhoz. Mi az ösz- szetételük, anyaguk; honnan jönnek; elárulhatnak-e valamit a világmindenség anyagainak természetéről, és arról, hogy van-e, lehet-e szerves élet a Földön kívül, más planétán? A holdkőzet földreho- zataláig a meteorit volt az egyetlen kézzel megfogható bizonyítéka a Földön kívüli anyagnak. A Hold nem nyújtott támaszpontot e Földön kívüli szerves élet lehetőségére — ismét elővették tehát a meteoritokat. A Földre hulló meteoritok nagy része ásványi összetételű, hasonló az olvadt állapotból kihűlt és megmerevedett földi kőzetekhez. Ezek a „kövek”. Másik csoportjuk fémösszetételű, vas, és nevük „vasmeteorit”. Az ásvány és a fém kristályos formában található meg bennük. Szén. szerves anyag nincs a kövekben és a vasmeteoritokban. A franciaországi Or- gueil mellett 1864-ben lehullott meteorit azonban óriási mglepetést tartogatott: szerves anyagok formájában csaknem 7 százalék szenet és kristályos alakban 20 százalék vizet tartalmazott. „Szenes csigolyának” nevezték el — azóta 19 darab Ilyen meteoritot tart számon a tudomány. A Nobel-díjas Harold G. Urey professzor és sok más tudós felfigyelt arra, hogy a kristályos alakban jelenlevő víz tanúsága szerint az orgueili meteorit. 18 társával egyetemben. nem hevült fel 200 Celsius-fok fölé. Megoldotta az űrhajók „beérkezésének” problémáját, túlzott felmelegedés nélkül befutott a földi atmoszférába, bár nem volt semmiféle különleges fékezőrakétája és hőszigetelése. Ez a megállapítás azért fontos, mert a kutatók jelentős részének a véleménye szerint á meteoritok esetleges szerves anyagai a súrlódás által keletkezett hő következtében megsemmisülnek; a „szenes csigolyák”-ban talált szerves vegyületek ez esetben már a Földön, a becsapódás után kerültek volna a meteoritba. A tudósok másik csoportja, főként amerikaiak. — élükön a magyar származású dr. Nagy Béla professzorral, a californiai San Diego egyetem geokémikusával — arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szenes csigolyák az élet valamely formáját bizonyítják azon az égitesten, amelyről kiröppentek. Nagy professzor új módszert dolgozott ki a meteoritok vizsgálatára. Ennek első mozzanata az arány megállapítása. Az orgueili meteoritban talált szénizotóparány a Föld geológiai harmadkorából származó nyersolajra jellemző. A másik mozzanat bizonyos szerves anyagok úgynevezett „optikai aktivitásának” felfedezésén alapul; ezek az anyagok a fény útját eltérítik és a jelenségből fontos biológiai jellegzetességekre lehet következtetni. Nagy professzor megállapította, hogy a orgueili meteoritban optikai aktivitással rendelkező anyagok találhatók. Most már egyre lázasabb kutatás indult meg. Ismét felvetődött a gondolat, hogy a földi élet egyetlen őssejtre vezethető vissza és ez a sejtősapa, ez az „Ádám”— más planétáról érkezett és megfelelő biokémiai változások tették .számára lehetővé a földi körülményekhez való alkalmazkodást. Itt tartott a kutatás és a vita, amikor — 1969 végén — Ausztrália földjére hullt le egy meteorit. A kaliforniai egyetemen azonnal vizsgálat alá vették. és óriási meglepetésre 16 aminosav jelenlétét állapították meg benne. A fehérjéket felépítő anyagok zömét! (Az élet alapanyaga, a fehérje ösz- szesen 20 aminosavból válogatott molekulák láncából épül fel.) Ezzel a felfedezéssel egy időben a Green Bank-i rádiócsillagászati obszervatórium további szerves vegyületek jelenlétét állapította meg a Tejútrendszer közepének irányában: ezek a szerves vegyületek fordultak elő az ausztráliai meteoritban is, feltehető tehát, hogy onnan indult el. A benne talált „leletek” érdekes sora: cián, ciánhidrogén, ciánacetilén, formaldehid, és me- tilalkohol. Nagyon fontos a formaldehid jelenléte: metánból keletkezik és a vízzel, ammóniával együtt építőköve az élet kémiai hordozóinak. Még egy érdekes vizsgálat volt hátra. Az ami- nósavak, amelyeknek jelenlétét a meteoritban megállapították, az „élet éltetőjét” a fehérjéket hozzák létre; de aminosav élő rendszerek közbejötté nélkül is keletkezhet: metán és ammónia keverékéből ibolyántúli sugárzás hatására aminosav keletkezik. De ha az aminosavakat élő szervezetek hozzák létre, akkor molekuláikban jellegzetes aszimetria mutatható ki, létrejön az említett optikai aktivitás: eltérítik a rajtuk keresztül haladó fény útját. Nagy professzor vizsgálatai pedig kimutatták, hogy az ausztráliai meteorit szerves anyagai, az orgueili- hez hasonlóan optikai aktivitással rendelkeznek. Ebből következett a további kutatást igénylő megállapítás: a meteoritokban talált aminosavakat élő szervezetek hozták létre. A csillagközi térben tehát megvannak a szerves élet nyomai: az élet megjelenése nem kötődik a Föld nevű bolygóhoz... Maron Ferenc
