Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-30 / 152. szám
1971. Jtinlns SO., szerda 8. oldal Képek, szobrok., alkotók - és a közönség A Magyar Képzőművészek Szövetségének tagjai közül százan élnek vidéken. A hosszú névsorban egyetlen Bács-Kiskun megyeit találunk. Az elmúlt évtizedben, decentralizációt szorgalmazó művelődéspolitikánkkal összhangban, erős, ambiciózus képzőművészeti központok alakultak ki honunkban. Sűrűn olvashatunk vidéki városok országos jellegű kezdeményezéseiről. Hol tartunk? Áttanulmányoztuk a képzőművész szövetség vidéki területi bizottságának éves jelentését. A munkacsoportok beszámolóiban sűrűn találkozni új művésztelepek alapításáról, műtermes lakások átadásáról, művészek és nagyvállalatok között létrejött szerződésekről tudósító hírekkel. Az országos áttekintést nyújtó dokumentum adatait, megállapításait, az akaratlanul is minősítő és rangosoroló tényeket egybevetettük saját tapasztalatainkkal, más csatornákon érkező információkkal. Következtetéseink summája: megyénk képző- művészete, a lakosság vizuális kultúrája elmarad az országos átlagtól. A jövő sem túlságosan biztató. Másutt nagyvonalú, igényes, konkrét terveket készítettek a további előrehaladás feltételeinek megteremtésére. a közönség és a művészek kapcsolatának javítására. A mi közművelődési, városfejlesztési programjaink viszont eléggé óvatosan markolnak az idők folyamán felgyülemlett tennivalók sokaságából. Még a szerény célkitűzések megvalósításában is tamás- kódunk. (Gondoljunk arra, hogy Kecskeméten hány határozat rögzítette műtermes lakások építését.) Mégis, az utóbbi időkben tapasztalt kezdeményezések, elsősorban a megyei tanács végrehajtó bizottságát és művelődésügyi osztályát dicsérő törekvések (nívódíjak alapítása stb.) mintha a fellendülés kezdetét jelentenék. Gond, tennivaló akad bőven. Lapunkban néhányat szemrevételezünk és megpróbáljuk a kibontakozást javaslatainkkal. ötleteinkkel, bevált módszerek. biztató friss kezdeményezések felkarolásával gyorsítani. „Szeretnék festményt venni”... 1970-ben szűkebb hazánkban mintegy 500 festményt, kerámiát, kisebb szobrot vásároltak, kilenc- százezer forint, s 850 grafikát, linómetszetet, 95 ezer forint értékben. Egy-egy család átlagosan 8—9 forintot költött „képzőművészetre”, igen jóindulatú számítások szerint. (Dunántúlon csupán a Képcsarnok Vállalat — arányosan — nagyobb forgalmat bonyolított le.) Korholhatjuk a giccset, cikkezhetünk az ízléstelen mázolmányokról, panaszkodhatunk a korszerű törekvéseket fogadó értetlenségről — amíg egy majd hatszázezer lakosú közigazgatási egvség területén nincs egyetlen képzőművészeti bolt. Amikor arról hallok hogy „sikeres” előadást szervezett a giccs ellen valamelyik kulturális intézmény, — húsz résztvevővel —, ötvenen-hatvanan megjelentek egy kiállítás megnyitásán, mindig a vásárhelyi Vaszint fuvaros jut az eszembe, aki a kocsmai verekedésből hazatámolyogva büszkén újságolja feleségének: „háromszor is ütöttem a kalapommal, míg Jóska egyet a lőccsel” — mint ezt Móra Ferenc oly ízesen megörökítette. A Képcsarnok: kulturális intézmény Képző- és iparművészeti bolt létesítésének szükségességét versengve hangoztatják az ügyben illetékes hivatalok, hatóságok. Köny- nyen belátható egy ilyen kulturális intézménynekO) a közművelődés egészére kiható haszna. A másutt eredményesen dolgozó üzletek a helyi művészek hivatott istápolói, menedzserei. Mentesítik az alkotókat a képek, szobrok árusításának időtrabló procedúráitól. A Képcsarnok kiállításai vonzó kulturális események. Az üzlethelyiség egyúttal a képzőművészet barátainak találkozó- helye, klubja, Vonzó látványosság a vendégek, turisták, számára, s kelendőek lennénnek az itt árusított tájjellegű ajándék- tárgyak is... A helybeliek pedig folyamatosan megbarátkozhatnának ma alkotó művészeinkkel. Feltételezhető, hogy évente több száz család otthona gazdagodna, szépülne igényes alkotásokkal. Lesz-e képzőművészeti bolt Kecskeméten? A tárgyalások egyelőre holtpontra jutottak. Az országos vállalat vezetői sajnálattal olvasták a megyei tanács elnökhelyettesének értesítését, amelyben közölte, hogy az OTP rövidesen megüresedő helyiségeit a Gyógyszertár Vállalat kapja, noha korábban szó volt arról, hogy itt nyílik a képzőművészeti bolt. A levél — válaszoltak érdeklődésünkre — sok biztatást a jövőt illetően sem tartalmazott. Lényegében csak ennyit: „Vegyék fel a kapcsolatot a városi tanáccsal, mert üzlethálózatuk bővítése az új városközpont kialakítása nyomán ismételten időszerűvé válhat — elsősorban az új szalagházban.” Nyilvánvaló, tehát, hogy a Képcsarnok Vállalat egyedül nem tudja és nem akarja az új üzlet megnyitásának teljes anyagi terhét vállalni. Ott létesítenek új boltot, ahol a helyi tanácstól kedvezményesen kapnak megfelelő — kiállítások céljaira is alkalmas — üzlethelyiséget. Tudomásunk szerint a vidéki városokban már működő tíz képcsarnok ilyen együttműködés eredménye. A megyeszékhely tanácsa ennél nehezebb kérdést is megoldott már, és biztosak vagyunk abban, hogy felismerve az ügy művelődés- és várospolitikai jelentőségét, rövidesen kedvező fordulatról adhatunk hírt. Abban a reményben fejezzük be cikkünket, hogy két-három év múltán rendszeresen hallhattunk a rádióban, olvashatunk a sajtóban — mondjuk — a kecskeméti Fényes Adolf- terem és — belátható jövőben — a bajai Rudnay- csamok programjáról. Heltal Nándor Fiatal népművészek Domboriban, a Tolna megyei KISZ-bizottságnak a Holt-Duna melletti üdülőtelepén bezárult az ifjú népművészek 2. országos alkotótábora. A táborban 50 fazekas, szövő, hímző és faragó népművész fiatal munkálkodott együtt tíz napon át. A táborzárást megelőzően, a fiatalok kiállításon mutatták be új műveiket. 9. A brigád valamennyi tágja felnevetett, a kopasz nem is értette ezt a hirtelen vidámságot. — Először is a pilóták nemigen isznak — mondta csendesen Bíró — másrészt ha szeles időben meg esőben, amikor nem tudunk repülni ideköltözteti a Nemzeti Színházat, szívesen megyünk oda a kocsma helyett. — Vagy lehozhatja a Podmaniczkv utca hármat is, Kőbányáról — szólalt meg Kocsis —. szívesen sakkozok a fiammal. — Egyszer eljöhetne velem repülni — fintorgott Csapó a kopaszra — meglátja onnan milyen picikének látszik minden ___ — Ezt most miért mondja? — Hát csak. Hogy mondjak valamit. Mikor a kopasz elment. Bíró azt mondta: — Valami igaza van. Kevesebbet kellene ide járnunk. Nem válaszolt rá senki, akkor már álltak. Huszár a kopasz félig kiivott poharát nézegette, felemelte az asztalról és lassú, megfontolt mozdulattal a padlóra löttyentette a benne maradt bort. • Kovács Ági hozta a hírt — sietősen biciklizett, nem törődött vele, hogy közben kilotyog a víz. Csapó Gyula gépét éppen rakták, hát kiszállt kicsit meglazítani az izmait. A mütrágyás zsákokkal bíbelődő lányok minLakberendezési kiállítás A Hungexpónál elkészült a városligeti vásárváros második félévi kiállítási programja. Nagy érdeklődésre tarthat számot például a szeptemberi Otthon 72 kiállítás amely az elmúlt évek hasonló rendezvényeinek folytatásaként a látogatók elé viszi a legújabb lak- berendezési cikkeket, háztartási felszereléseket, konyhaberendezéseket stb. A szovjet kiállítók bútoripari bemutatót rendeznek a nyár végén, előreláthatóan szeptember 16—26. között. Egy másik, mindenkit érdeklő program: a korszerű lakás bemutatója, amelyre a BNV egyik külön pavilonjában kerül sor. i.«PH gin a A „sisak” és társai Nyugdíjas földmunkások klubja A Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság nyugdíjas dolgozói részére klubot rendezett be. Itt találkoznak az idős földmunkások, felidézik a régi időket, sakkoznak, kártyáznak. A klub- j ban rádió, televízió és kis könyvtár is van. ff Már többször foglalkoztunk nyelvünk jövevényszavaival, vagyis azokkal a szavakal, amelyeket a magyar nyelv más nyelvekből vett át. A magyarság mai hazájában magasabb művelődési körbe illeszkedett bele, ezért eleinte nagyobb volt az idegen nyelvek hatása. De később a kapcsolatok kölcsönösek lettek: nemcsak kaptunk, hanem adtunk is át szavakat. Közismert dolog, hogy néhány szavunk Európa- szerte ismert vándorszó lett. Gondoljunk többek között huszár, hajdú, dolmány, csákó, kocsi és gulyás, paprikás szavunkra. Ezekről később még beszélünk. Most csak azokat a problémákat vetjük fel, amelyek a magyar szavaknak a román és a szláv nyelvekben való elterjedésével kapcsolatosak. Sokszor nem könnyű megállapítani» hogy mi az átvevők vagy az átadók dig belekötöttek Csapóba, érdekes módon úgy udvaroltak neki, hogy vaskos disznóságokat röpítettek feléje. Talán azért, mert „uras” külsejű volt. akit a pusztai lányok ösztöne szerint sértenek a durva szavak, vagy legalábbis kibillentik ebből a napszemüveg mögé bújtatott arisztokratikus egykedvűségből. Csapó csak mosolygott ilyenkor, ha jókedve volt. vissza-visz- sza szólt a lányoknak, ha meg szemrevalóbbat talált köztük, majd minden leszállásnál kikecmergett a gépből, kezdeményező lett, kibújt a fensőbbségesnek tetsző közöny mögül. Ezek a lányok nem nagyon érdekelték — hát csak mosolygott, nem is igen beszélt itt senkivel, csak bolondozott néha. A rakodók abbahagyták a munkát, amikor a kislány feltűnt a tarló végén. „Ez meg megbolondult” — mondta valaki és amikor Ági odaért. Csapó is valami ilyesfélét akart kérdezni: „Mi az, ég a puszta?” — de ahogy a szeplős, ijedt arcra pillantott, beleszorult a kérdés. A kislány sietősen eldöntötte a kerékpárt, hozzáfutott, s még oda sem ért. már mondta: „A Bíró pilóta bácsi felesége telefonált, hogy haldoklik a kisfiúk.” Csapót hirtelen kínos érzés kerítette hatalmába, szeretett volna nagyot káromkodni, fölnézett a másik gépre, Bíró most fordult meg a tábla végén szépívű, tökéletes kanyarral, a gép fehér műtrágyauszálya vidáman lobogott utána. „Indulhat” — mondta az egyik rakodó, de ő csak legyintett, a két szerelő rosszat sejtve jött oda hozzá, ő meg csak intett a levegőben zúgó gép felé: „A gyerek.” „Meghalt?” — kérdezte Pálinkás. Csapó megrántotta a vállát. Bíró gépe ebben a pillanatban fogott földet, előregurult az ő gépe mögé. Leállította a motort. hirtelen nagyon mély csend lett — ö már akkor Bíró géné felé futott — Bíró meg kihajolt az ajtón és azt kérdezte: „Mi az, valami zűr van?” Bíró sápadtan nézte Csapót, az arcán fura hosszanti ráncok gyűltek. Egyszerre tíz évzel lett öregebb — gondolta Csapó. (Folytatjuk.) voltunk-e. Kishordó, bődön jelentésű, szlávos hangzású berbence szavunk eredete ma még vitatott- Végső soron az olasz brenta 6zóból ered, és a szláv kicsinyítő képzővel a szláv nyelvekben brentica alakja van. Az első magyarázat szerint déli szláv, a második szerint román eredetű, és a románhoz hasonló hangalakban megtalálható az ukránban és a lengyelben is. De mivel a magyar szó legkorábbi adata a Dunántúlról származik, és a román berbin- ta román alapon nem eti- mologizálható, az első magyarázat látszik valószínűbbnek. Így ez a szó a román, az ukrán és a lengyel nyelvbe a magyarból kerülhetett át. Vannak olyan szavaink is, amelyeknek az útját nehéz meghatározni. Így pL pallos szavunk megvan a szláv nyelvekben, az olaszban és törökben is. Bizonytalan, hogy mi vettük-e át, vagy mi adtuk-e át ezt a szót. Selma, ' selyma szavunk vagy a németből, vagy a szlovákból került a magyarba. De mivel a németből való átvétel a valószínűbb, a selymét a szlovákban magyar eredetűnek kell vennünk. Török eredetű boszorkány szavunkat átadtuk a szlovák, az ukrán és a román nyelvnek. A rövidebb boszorka változat vagy a magyarban keletkezett, vagy a szlovákból kölcsönöztük vissza. Ilyen visszavételre néha megbízható adataink is vannak. Bizonytalan, de valószínűleg hangfestő eredetű bendö szavunk ugyanilyen jelentésben bandor alakban átkerült a románba, és onnan visszakaptuk pacal jelentéssel a nyelvjárási bándor alakban- Ugyanígy a déli szláv eredetű kabát, ruha jelentésű gabanica szavunkat átvette a szlovák nyelv, tovább is adta a cseh nyelvbe. A szlovákból aztán a palóc nyelvjárásba került vissza. A szavak útjának ismerete és megjelenésük időpontja segítheti a szí eredetének felkutatását. Bár- czi Géza nyelvészünk ötletes fejtegetése alapján sisak szavunk vándorújáról a következőket tudhatjuk meg. Ezt a szót minden szláv nyelvben megtaláljuk, még az oroszban és a szorbban is. Mivel a magyar az orosszal a honfoglalás óta keveset érintkezett, a szorbbal pedig egyáltalában nem, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a sisak szó szláv jövevényszó nyelvünkben. De ez a szó a szlávban éppen olyan családtalan, mint a magyarban. Mindenütt később jelentkezett, mint nyelvünkben, és először olyan szláv nyelvekben (kaj-tior- vát, lengyel), amelyekre a magyar katonai nyelv különösen erősen hatott. A csehben a szó szlovák eredetű, a szorbban cseh irodalmi hatásra keletkezett, az oroszban pedig csak a XVIII. századtól található meg lengyel jövevényszóként. Mindezek figyelembe vételével a sisak szót a szláv nyelvekben magyar eredetűnek kell vennünk. Kiss István
