Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-30 / 152. szám
Hiánycikk volt, a kiskunmajsai üzem gyártja „Radírozás” a fílánycikhi:sfán Az eddigiekben röviden : smertettük az üzem születésének, fejlesztésének- körülményeit, de nem szól- ;unk arról, hogy tulajdonképpen mit is- gyártanak igaz, már a' vállalat . neve -\s elárulja aj főprofilt. d ; -\agyon kevesen tudjál -ogy ' ebből az üzemb összesen 1109 féle termék A vállalat műszaki gárdája szerkesztette ezeket a szúnyoghálót szövő gépeket. kerül a kereskedelembe, ilKészülDek az utcai hulladékgyűjtő tartályok. Kilenc évvel ezelőtt a vidéki iparosítási politika kezdetén Kiskunmajsán is létesítettek egy üzemet. A Bács megyei Finommechanikai Vállalat telephelyet alakított ki a volt Törteli malomban. Kezdetben nyolcvannyolcan dolgoztak itt, különböző fémtömegcikkeket készítettek az anyavállalat részére, öt évvel később a fővárosi Vegyipari Gépgyártól átvették a drótfonatok készítését. A létszám ekkor már 281 volt, s úgy látszott, virágzó kis gyár lesz a községben. Örültek a majsaiak is, hiszen bőven volt munkaerő, s végre megszületett a munkalehetőség is... Ebben az évben épített a KGM és a megyei tanács közös beruházással egy 2700 négyzetméter * alapterületű műhelycsarnokot, látszólag minden alapfeltétel megvolt a fejlődéshez. Ennek ellenére az 1967-es évet jelentős deficittel zárták. Ekkor történt a nagy változás, az új vállalat életrehívása, illetve önállósítása. űz első lépések A hibák és az eredménytelenség legfőbb oka az volt, hogy a fiatal és hirtelen fejlesztett üzem nem rendelkezett megfelelő tapasztalattal és tudással felvértezett műszaki gárdával. Az új vezetőség először ezt a gondot igyekezett megoldani. Hazahívtak szakembereket Kiskunfélegyházáról, Kiskunhalasról, de sikerült „idegen” műszakiakat is letelepíteni Kiskunmajsán. Ma már negyventagú gárda, négy mérnök, harminchat technikus és műszaki irányítja, szervezi a termelést. Nem hanyagolják el a tanulást, illetve továbbtanulást sem, jelenleg hárman szereznek magasabb képesítést különböző főiskolákon, tízen pedig szaktanfolyamokon tanulnak. Az újdonsült műszaki gárda nagy lendülettel látott a termelés szervezésének. Megszervezték az alapanyag-ellátást, ezzel biztosították a folyamatos termelést. Korábban sokszor akadályozta az üzem mata és huszonöt hagyományos géppel rendelkeztek Ez utóbbiak között volt, amelyik már ötven éve fo- nogatta a drótot. Nem csoda, ha a követelményeknek egyre kevésbé tudtak eleget tenni ezek a masinák. Üj gépek beszerzése nagyon költséges, így tehát a régiek átalakítása mellett döntöttek, egy szálasról két szálasra akarták alakítani őket. Akkor született az ötlet: szerkesszenek, gyártsanak új automata gépeket az átalakítás helyett. A gondolatot tettek követték, s ma már összesen 17 automata gép duruzsol, kattog a műhelyekben, hetet pedig most gyártanak. A hagyományos gépek egy része jelenleg használaton kívül van, hasznosításukra megkezdték a tárgyalásokat. Miután a szerelésük, szállításuk és a velük való munka megtanulása nem nehéz, Drótfonatgyártó Vállalat munkáját anyaghiány, de mióta egyre szorosabb kapcsolatot építettek ki a külkereskedelmi vállalaton keresztül szovjet, cseh, román és különböző tőkés cégekkel, van „ennivalójuk” a gépeknek. GépparMelúlítás — saját erőből A vállalat vezetősége igen jól járt az új műszaki gárdával, a lelkes szakemberek tudásuk legjavát adva vettek és vesznek részt az üzem gépparkjának fejlesztésében. Kezdetben mindössze 8 autoEzen a gépen készül a speciális, többször csavart drótfonat. téli termelésre kötnek majd szerződést egy termelőszövetkezettél. A szövetkezeti tagok így helyben jutnak munkához és az üzemnek is jól jön egy kis „besegítés”. Néhány adattal könnyű érzékeltetni, hogy a műszaki gárda, gépgyártó és korszerűsítő tevékenysége milyen mértékben növeli a termelékenységet. A hagyományos géppel egy műszak alatt 150 méter drótszövetet lehet készíteni. Az egy szálas automata 175. az átalakított automata pedig 300 méter gyártására képes. Az üzemben készített gép teljesítménye 350 méter. Tehát ugyanannyi, mint a legkorszerűbb masináé. I termelékenység növekedésének eredményei Ismét ide kívánkozik néhány szám, ami hűen tükrözi a hároméves megfeszített üzemfejlesztés eredményeit. 1967-ben az évi termelési érték alig érte el a 48 millió forintot, az új üzem első évének végére ez a szám már 96 millióra emelkedett. A következő — 1989-es esztendőben — 116, tavaly pedig már 132 millió forint értéket termeltek; Az idén 140 milliót terveznek, s minden jel arra mutat, nem lesz ok a szégyenkezésre. Az üzem összvagyona az induláskor mindössze 16,5 millió forint értékű volt, ma már 27 millió forintot érnek épületeik, gépeik, különböző felszereléseik. A költségvetési befizetésük három év alatt 38 millió 600 ezer forint volt, az induló vagyonuk többszöletve a fogyasztókhoz. A gyártmányoknak itt csak nagyon kis részét sorolhatjuk fel, de ez is elegendő ahhoz, hogy megállapíthassuk, ez az üzem nagyon fontos szerepet tölt be a hiánycikkeknek számító termékek előállításában. Két évvel ezelőtt ezen a területen még labdarúgó- pálya volt. Ma már saját erőből épített 1600 négyzetméteres műhelycsarnokban csattognak a fonógépek. rekkel nem tudták kielégíteni az igényeket. A termelés jelenlegi méreteit jól érzékelteti az, ha elmondjuk, hogy ma már naponta 32 ezer négyzetméter különböző drótháló kerül le a gépekről. A kerítésnek és más céA saját tehergépkocsik Is részt vesznek a készáru elszállításában. rösen megtérült , A termelékenyebb munka, az évről évre növekvő eredmények természetesen a személyi jövedelmekre is hatással vannak. Míg 1967- ben egy munkás évi átlag- jövedelme 16 ezer 766 forint volt, ugyanakkor az alkalmazottaké 19 ezer 778, a múlt évben már az üzem dolgozóinak átlagosan 24 ezer 824 ezer forint volt a jövedelme. 1968-ban töWá mint egy hónapi keresetnek megfelelő öszeget, 1969-ben személyenként átlagosan 3 ezer 117 forintot fizettek nyereségrészesedésként. A múlt évben még ennél is többet, 58 napi keresetet, 3 ezer 540 forintot kaptak az Üzem dolgozói. A személyi jövedelem 28,2 százalékkal, ezen belül a munkások jövedelme 38 százalékkal emelkedett három év alatt. Közismert, hogy korábban ■— és bizony néha még ma is — milyen nehéz volt hozzájutni a különböző drótfonatokhoz. Az eddig leírtakból már sejthetjük, hogy miért. Az országban üzemszerűen egyedül' itt szőnek dróthálót ilyen nagy volumenben. A három év előtti kezdetleges módszelokra felhasználható dróthálónál is jobban hiányzott a vibrátor, azaz osztályozó, rostaszövetből. Kohászati üzemek, bányák nélkülözhetetlen, nagyon keresett cikke ez a szövet, s korábban bizony sok gondot okozott a beszerzése. Az üzem születésének idején kezdetleges módszerekkel, kéz*
