Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-29 / 151. szám
4. oldal 1971. június 29, kedd Alkotó felen — biztató távlatok V. Doni halászok A hetedik kitüntetés után A Kecskeméti Fémipari Szövetkezet május 8-án ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját, s a születésnap előtt munkájuk elismeréseként hetedszerre kapták meg a Kiváló szövetkezet kitüntetést. Kiss Antal, a kollektíva elnöke szerényen megpróbálja elhárítani a kíváncsiskodó kérdést, hiszen a hetedik kitüntetésnek nincs különösebb „titka”. — Ha jól dolgozunk — mondja — elsősorban nekünk jó. Ha ezért külön megbecsülést kapunk, annak természetesen örülünk, és igyekszünk még jobb eredményeket elérni. Szövetkezetünk nem tartozik a legnagyobbak közé, de a többinél különlegesebb profilunk, és terveink maradéktalanul teljesítése segít bennünket Tizenegy évvel ezelőtt kezdtünk foglalkozni alumínium-feldolgozással, s ma már szinte csak ebből az anyagból dolgozunk. Néhány jellemző statisztikai adat: A múlt évben 2500 tonna alumíniumot dolgoztunk fel, a 120 millió forintos tervvel szemben 125-öt teljesítettünk. Gyártmányaink jórésze olyan, amit másutt nem gyártanak. Ilyen például a jelenleg már 42 féle tv-antenna. amelyből tavaly 10 millió forint értékűt állítottunk elő. A 32 hűtőtorony mellett nagy sikere volt a múlt évben is a fóliaházvázaknak. — Gondolom, az újságírót nem elégíti ki ezeknek az adatoknak a felsorolása — mondja mosolyogva az elnök —. arra is kíváncsi, hogyan jutottunk idáig. Elsőként kell megemlítenem azt. hogy az utóbbi években létszámban, szaktudásban és tapasztalatban egyaránt sokat fejlődött műszaki gárdánk. A termelékenyebb munkának nagyon fontos feltétele a jó előkészítés, a termelés mindenre kiterjedő gondos szervezése. Ma már négy mérnökünk és tizennyolc technikusunk van. Egyre több a műhelyekben a műszakiak által szerkesztett és készített, a korábbiaknál jóval olcsóbb és termelékenyebb gép. A fizikai dolgozók is egyre nagyobb gyakorlatra tesznek szert, kezd kialakulni a stabil törzsgárdánk. Sokat segít az erőteljesen kibontakozó szocialista brigádmozgalom, hét brigád 155 tagja után most újabb 5 kollektíva határozta el a kitüntető cím megszerzését. Az anyagi juttatásokon kívül társas kirándulásokat is rendezünk a verseny legjobbjai részére. Az idei tervek. Sokat várunk a szélkeréktől, reméljük, az idén már befejeződik a múlt évben kezdett kísérletsorozat és három változatban megkezdhetjük a villamosenergia termelésére. munkagépek meghajtására alkalmas szélkerekek gyártását. Ezzel segítjük a tanyai iskolák villamosítását is — mondotta befejezésül az elnök. Opauszky László • • Összeírják a gyümölcsfákat Á Központi Statisztikai Hivatal adatgyűjtést hajt végre a gyümölcstermesztésben 1959. óta bekövetkezett változások, valamint a gyümölcsfaállomány nagyságának és összetételének megállapítására- Az összeírást tizenkét községben — Csávolyon- Katymá- ron, Nemesnádudvaron, Drágszélen, Géderlakon, Úszódon, Ágasegyházán, Fülöpházán, Kunszentmik- lóson, Tiszaújfalun, Városföld ön és Kisszálláson — teljes körűen, ötvenhét község 155 körzetében pedig reprezentatív módszerrel végzik. Az összeírók a Központi Statisztikai Hivataltól névreszóló, hivatali bélyegzővel ellátott megbízólevelet kapnak, amelyet kívánságra kötelesek felmutatni. Az összeírás kiterjed a háztáji, a kisegítő és egyéni gazdaságokban, a házikerti, a szőlők közötti, a szórvány- és árugyümölcsös üzem formákban található gyümölcsfákra. A munka július elsején kezdődik és előreláthatólag augusztus közepéig fejeződik be. A KSH kéri a megye lakosságát, hogy a megbízottakat gyümölcsfa- összeírási munkájukban támogassa. Kémiai csoda Mindig nagyon tiszteltem, a vegytant, mint a matematika mellett a másik csalhatatlan tudományt; hiszen ez is számokon, képleteken épül fel, törvényei tehát vál- toztathatatlanok. Ha a vizet ma két rész hidrogénből és egy rész oxigénből tudom előállítani, ez a szabály holnapra, holnapután- ra. is érvényes. A fémek olvadáspontja is ismeretes, ugyanazon elemekből álló fémötvözet mindenkor csak ugyanazon a hőfokon mehet át szilárd halmazállapotából cseppfolyósba. És mégis ... Valami történt, valami most elpattant bennem. Tegnap reggel betértem egy presz- szóba, egy duplára. A kávé nem volt rossz, de azért ittam már jobbat is. Nos, délután ugyanabban az eszpresszóban, ugyanattól a kávéfőzőtől kaptam megint egy duplát. De milyen más volt ez a kávé! Benne volt a trópusok forró napsütése, hangulata a csodálatosan frissítő koffein minden színe, íze, varázsa ... Egyszóval feketekávé volt a legjavából. Hát hogy lehet az? Talán délután már más minűségü szemes kávét használtak fel? Nem, abban az eszpresz- szóban mindig a regggelihez hasonló ízű kávét szoktam kapni. Valami más történhetett tehát. Csakis a vegytan egyik, eddig csalhatatlannak hitt törvényének a szeszélye okozhatta a a kellemes meglepetést. Mert mi másként lehetett volna. Kogy a százfokos gőzben, röpke néhány perc alatt a magas olvadáspontúnak ismert réz—alumíniumötvözet ezúttal kivételesen feloldódott, és a maga sajátos aromáját hozzáadta a kávéhoz? Arról a kétforintosról beszélek, amit a blokk alatt odacsúsztattam a kávéfözőnő kezébe... Heves Ferene A kozákmúlt hagyományait őrzi a fenséges Don. Kékesbe csillanó vizének partján egymást érik a takaros falvak. Ahol a folyó eléri az Azovi-tengert, fekszik Primuska falu, amely a második világháborúban hősi harcok színhelye volt. A közelben a németek hátában szovjet felderítők szervezték a partizánmozgalmat. A falu lakóinak nagyobb része halászattal foglalkozik. Az itteni kolhoz jövedelmének is ez a fő forrása. Vlaszov Alekszandr Isza- jevics elnök, a halászflotta vezetői és több közéleti személy fogadott bennünket a kolhoz székházában. — 1929-ben alakultunk — kezdte az elnök —, jelenleg 273 tagunk van, ebből 150 nyugdíjas. Száz halászunk járja a tengert. Évi tervünk 20 ezer mázsa hal, de ennél többet szoktunk kifogni. Nálunk, a Szovjetunióban a haltenyésztést a tudomány segítségével fejlesztjük. Számos halfajtát kereszteztek már a kutató- intézetekben. Ezekből a Voronyezskij Andrej Ivanovics, aki a halászlét főzte. hibrid halakból mi is ka- nagy punk ivadékot, figyelemmel szárított áru is kísérjük fejlődésüket, kö- piacra, zöljük a kutatókkal, menynyire váltak be. mennyiségű füstölt, kerül a Nagyon sok féle hal él az Azovi-tengerben. ÁltaAz Azovi-tengernek azt Iában kisebb fajták, de hú8. A kopasz Csapónak, meg a másik kettőnek bemutatkozott: Kéri, vagy valami ilyesféle nevet mondott. — Górékám, iszik velünk valamit? — kérdezte tőle Huszár, s odavonultak az asztalhoz. — Már régen beszélni akartam magukkal — mondta a kopasz — és jelentősen hozzátette: — barátilag. Csapó meg Huszár összenéztek. Huszár elhúzta a száját, ha ebből valami nem jó sül ki. Pálinkás — őrajta látszott legjobban az ital — fölkapta a poharát: — Ha barátilag, akkor először igyunk egyet! Megkérdezték a kopaszt, mit iszik, mondta, hogy nem nagyon szokott inni. de ha már itt van. fröccsöt kér« — Nem ital — mondta Pálinkás — ez az igazi nedű i— és elhuzigálta az orra alatt a konyakját, mélyeket szippantva az illatából. — Éppen erről lenne szó — mondta a kopasz és igyekezett barátságosan mosolyogni. Nem nagyon sikerült. — Sokat iszunk, mi? — kérdezte némi ellenséges éllel Bíró. — Hát igen, valahogy így. Bár az elvtársról nincs szó. Inkább magukról. — Pálinkásra, meg Csapóra mutatott és megint megpróbálta egy kierőszakolt mosollyal enyhíteni a helyzetet. — A gazdaságban elég sokat beszélnek magukról. — A nőket nem említették? — kérdezte kedvesen Csapó. — Kérem szépen... — dadogott a kopasz. — Ne hülyéskedj! — mondta szemrehányóan Csapónak Bíró. A kopasz most már kimért és hivatalos lett. az eléje rakott fröccshöz sem nyúlt, pedig Bíró odakoccintotta a poharát. — Nem hiszem, hogy a munkájuknak jót tenne. — Csináltunk valamit rosszul? — kérdezte Csapó. — Kérem én azt nem tudom, nem értek a repüléshez, de kérem, ahogy a gépkocsivezetők és a traktorosok ... — Mi pilóták vagyunk, ha eddig nem tűnt volna fel magának — mondta Csapó. — Nem szoktunk részegen dolgozni. Nem tudom, ki mondta magának ezt a marhaságot. — Senki és ez különben is a maguk dolga, meg a feletteseiké. De ami a pusztán történik, abba nekünk is van beleszólásunk. — És mi történik a pusztán, amibe ilyen nagy bele- szólnivalója akadt a részét, ahol a kolhoz tag- suk rendkívül ízletes. Er- jai halásznak. Taganrogi- ről magunk is meggyőződ- öbölnek nevezik. A közel- vünk. ben még számos halászati A doni halászok sokféle Gagarin-emlékmű egy Don melletti üdülőben. A világ első űrhajósa 1967 júniusában töltött itt néhány órát. kolhoz működik. A zsák- módon tudják elkészíteni mányt nem maguk dolgoz- a halétkeket. Nem győzzék fel. hanem Rosztovba tünk csodálkozni a szakács szállítják, ahol konzervet leleményességén. A halsa- készítenek az arra alkal- látáktól a különböző szá- mas fajtákból, ezenkívül rított, füstölt, sózott halig igen széles a skála. A legfinomabb mindezek között a doni halászlé. Bográcsban főzik, ugyanúgy, mint nálunk a tiszai, vagy a dunai hallevet, j Nagy gonddal fűszerezik, : ízesítik. Számunkra, egy •! tapasztalt halász főzte az j uhut. Mikor megkérdeztem, | hogyan készül ez a csodá- I latos étel, suttogóra fogta I a hangját. — Kérem ez titok. Én még senkinek nem mondtam el a világon a receptjét. pedig már sok mindent ígértek érte. ha elárulom. Nagy figyelemmel kísérte. ízlik-e a főztje. őszinte elragadtatással nyilatkoztunk a finom, sárgás színben játszó, csodálatos za- matú. illatú halételről. Dicsérő jelzőink szóra bírták a halászt. Ami még nem történt meg, elmondta a receptet. Ügy vettem észre, később egy kicsit megbánta közlékenységét. Hamar megvigasztalódott, amikor megígértem, hogy nem adom tovább a titkot. Meleg kézfogással búcsúztunk doni barátainktól. (Vége) Kereskedő Sándor — Az önök viselkedése. Önök műveltebbek az itteni átlagnál, műszaki emberek, ha jól tudom, városiak, s akkor az ember azt hallja állandóan, hogy a pilóták már megint a kocsmában vannak, és a többi, és a többi... — Mi az, hogy és a többi? — Nehogy azt higyje. hogy a maguk szőlősi viselkedésének nem jutott el a híre hozzánk. — Könnyen meglehet, éppen az előbb meséltük. — Más úton is eljutott, nyugodjon meg! — Jól van, eljutott. És?! — Én csak azt mondom, hogy gondolkozzanak. — Bármennyire furcsának tűnik önnek, néha szoktunk — mondta ingerülten Csapó és föl akart kelni az asztaltól. Bíró megfogta a karját és visszhúzta. — Ülj csak le. Mit ugrálsz? — Ezt nem ellenségesen mondta, inkább úgy, hogy kutyába sem kell venni ezt a kopaszt. A férfi érezte, hogy hiába papol itt, dühös is volt, fel akart állni. — A borát itthagyja? — kérdezte tőle Huszár. A hang kicsit megijesztette a kopaszt, visszaült. — Mondja, repült már maga? — kérdezte ekkor Csapó. — Utasszállítón — mondta a kopasz. — Nem félt? — Nem. Miért féltem volna?! — Értem — mondta gúnyosan Csapó. A kopasz megint ingerült lett. — Azt akarja mondani, hogy a pilóták azért isznak, mert félnek? (Folytatjuk.)
