Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-27 / 150. szám
1 oldal 1971, Június 27, vasárnap 1 iáfeiÉSiűS Merre mozdulnak a tanyák? Merrefelé „mozog” a félegyházi tanyavilág? Ezt az egyáltalán neon szimpla kérdést boncolgatjuk dr. Belényi Istvánnal, a városi tanács elnökhelyettesével, miután megmutatja és alaposan elmagyarázza a város távlati fejlesztési tervének térképét. Eszerint a 80-as évek közepére a városközpont falusias jellege végképp eltűnik, modem üzlet-, szolgáltató- és iskolahálózatnak adva át a helyét. A változásokba valamiképp a tanyavilág is beilleszkedik. De korántsem úgy, hogy mindenestül megszűnik. Tíz év alatt, tehát nagyjából a mezőgazdaság szocialista átszervezésétől számítva a város 36 ezer holdas határában mindössze 97-tel csökkent a tanyák száma. A fogyatkozás csupán 5—6 százalékos! Kiskunfélegyházának még mindig 2700 tanyája van. Figyelemre méltó viszont, hogy az említett időszak alatt a tanyán élők száma tízezerről nyolcezerre csökkent. Ez azt mutatja, hogy a hagyományos tanyai nagycsalád felbomlott, a fiatalok a város felé vették útjukat, s ezzel együtt sokasodik azoknak a tanyáknak a száma, alhat már csak az öregek élnek kint. A retek vonzásában Az összkép azonban változatos, s jelenleg a félegyházi tanyavilág éppúgy nem egynemű, mint ahogyan korábban sem volt az. Sőt további differenciálódással kell számolnunk. Ez a folyamat alapvetően a termesztési kultúrák, szokások, adottságok különbözőségével függ össze. Érdekes ilyen szempontból a várostól nyugatra elterülő könnyű, kvarcos. laza szerkezetű homofcvidék, az ún. Szabó-hegy. Ez a hírneves félegyházi retekter- mesztés birodalma. Az intenzív ház körüli kertkultúrának itt nagy múltja nincs, a története mindösz- sze a 30-as évekig nyúlik vissza, amikoris az annak idején sokat reklámozott Mauthmer-ceg a félegyházi gazdákat retekmag termesztésére ösztönözte.. Pár év után kiderült, hogy nem a mag-, hanem éppenséggel a retektermesztésben van nagy fantázia. A félegyházi, retek — a homoki kertészkedés csodája. Ugyanakkora területen átlagosan hajvnincszorta nagyobb jövedelmet ad, mint a szántóföldi növények. De a többi zöldségnövény sem versenyezhet vele. S ezzel függ össze, hogy az átszervezés egy szikrá- nyi törést sem okozott a retéktermesztésíban. Hét évvel ezelőtt a városi mezőgazdasági szakirányítás illetékesei által végzett felmérés szerint a város 160 —200 'millió forint éves árbevételének több mint egy- tázede a retefctermesztésből származott. Azóta ez az arány növekedett. A tanyánként! pár száz négyszögöles terület intenzív kihasználásét csak fokozza, hogy a termés már kora tavasszal „elhagyja” a talajt’ s'így mód nyílik másodszori, sőt olykor harmadszori. hasznosításra is ,A város határának ezen a részén több fóliaalagutat alkalmaznák, mint a tsz- ekben együttvéve. Az öntözővizet apró motorokkal hozzak a felszínre. Családi munkaszervezet Minthogy a retektermesztés jól beilleszthető a családi munkaszervezetbe, ez a kertkultúra kimondottan kedvez a tanyasi életformának. Nem véletlen tehát hogy a sűrűn egymás mellé épült tanyák már- már szabályos utcasorokat képeznek. így helyes és indokolt volt a város vezetőinek az a két-három évvel ezelőtt született döntése, hogy ezt a területet villamosítsa. Távolról sem jelenti ez a tanyavilág konzerválását, indokoltabb a „megtartva -megszüntetés - rá.” beszélnünk. Annál is inkább, mert a villamosítás a retektermesztésnek közvetlenül is jó szolgálatot tett: a házi vízszivaty- tyúkat ma már nem benzin-, hanem Villanymotorral hajtják meg. S mire késztetnek a civilizációs igények? Arra, hogy a tanyát is felszereljék vízhálózattal, s ezzel együtt fürdőszobával is. Persze ma még a fürdőszobás tanyák száma nem nagy. De néhány év múlva esetleg már a fürdőszoba-nélküliekről mondhatjuk ugyanezt. Természetesen a fiatalok jelentős hányadia innen is bejár a város üzemeibe, ám pánikszerű menekülésről itt aligha beszélhetünk. A családi munkaszervezetnek itt ugyanis valóságos tartalma van. A retektermesztő családok kimagasló jövedelme a városban élők számára is irigyelt. A jövedelmet megalapozó munkáról ezt már nem mond hatjuk el A kertkultúra az iparba eljárók munkaerejére is igényt tart, s ez a kapocs nem pusztán a ha gyománydkon alapul, hanem az igényes kertművelő tanyasi életmód reális szükségletén, is. Félegyháza új bolygói A félegyházi határ nagyobbik részén akadnak üres tanyák is, bár ezek száma még nem jelentős. A változás tendenciája azonban nagymértékben eltér az előbbitől, a magányos, nagy legelőterülettel körülvett tanyák — hajdan ezek Voltak a libatenyészÜgyeletet tart az 4GR0KER Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, Lakiteleken — szervezett körzeti értekezleteken vitatták meg a Kecskemét—Kiskunfélegyháza környéki tsz-szövet- séghez tartozó 95 gazdaság, valamint az AGROK.EE, a MEZŐGÉP és más vállalatok képviselői az aratás, alkatrészellátás, ■ terményátvétel előkészületeit. Ennek részeként lépteti életbe június 28-tól kezdve az állandó ügyeletet az AG- ROKER Vállalat, tés és hizlalás fő bázisai —, hosszú távon nem mutatkoznak életképesnek. Ám korántsem a város gyakorol vonzóhatást az irányulásra. Ez magyarázható a magas telekárakkal és a termelőszövetkezeti munkahely nehézkes megközelítésével. Ezért, szánté spontán folyamatként megkezdődött a tanyaviláig „bokroso- dása”. Mutatós majoros településeik kezdenek kialakulni a Dózsa, a Lenin és a Vörös Október TSz majorközpontjai körül. A világhoz kapcsoló három civilizációs tárgyi feltétel — a villany, a vízhálózat és a kövesút — mindenütt adott. A Lenin Tsz Endre- majorjában például csaknem félszáz új házhelyet mértek ki. Itt, és a többi ma.jortetepeken alakulnak ki Félegyháza új „bolygód” — a régiek mellett, amelyek a közigazgatási átszervezés folytán tartoznak a városhoz. A városi vezetés, okos és körültekintő módon, nem kíván ellene szegülni a valóságfolyamatoknak. S ezzel nincs ellentmondásban, hogy a spontán törekvéseket tudatos rendezési elvekkel párosítja. A legutóbbi általános rendezési terv nyolc külterületi település kialakítását látta célszerűnek. Ha meggondoljuk, hogy a város határában 9 tsz működik, joggal feltételezhetjük: az elképzelés számol a valóságos gazdasági viszonylatokkal. ... Mellékesnek tűnik talán, de idekívánkozik: ezeknek az új fajta települési formáknak nincs pontos elnevezésük. Tanyaközpont? Nem érzékelteti az urbanizációs szintből adódó minőségi különbséget. Majoros település? Túlhangsúlyozza az üzemszervezésnek való alárendeltséget. Külterületi lakott hely? Nehézkes és túl hivatalos hangzású megjelölés. Bizonyos azonban, hogy az átalakulás új jelenségei a találó elnevezést is világra hozzák. H. D. A kezdeményezők szövetkezete Amikor Németh István, a rémi Dózsa Termelőszövetkezet elnöke csak úgy, mellékesen megjegyzi, hogy a tagság átlagéletkora 34 év, kicsit meglepődöm. Ilyesmit ritkán hall az ember manapság a termelő- szövetkezetekben, hiszen a magas életkor és az ezzel összefüggő munkaerőhiány sok gondot okoz a legtöbb gazdaságban. — A mi megfiatalodásunk a gazdasági reform eredménye — magyarázza az elnök. — Az önálló gazdálkodás lehetősége egyúttal a szakosítást is elősegítette. A természeti és a közgazdasági adottságokat figyelembe véve a baromfi- tenyésztést fejlesztettük. A napokban fejezzük be a 30 millió forintos költséggel épült, korszerű baromfitelepet. Tizennégy épületben, a közös vállalkozásunktól kapjuk. Mindezt a helyszínen tudom meg Németh Istvántól, javas1 atára ugyanis bejárjuk az új üzemrészt. A gondozók elmondják, hogy hét hét alatt 1,30 kilogramm súlyt érnek el a baromfik és ekkor kerülnek szállításra. Ahogy felépültek az ólak, úgy kezdték meg a tenyésztést. — A keltetést is saját üzemünkben oldjuk meg. Hárommillió naposbaromfit adunk évente keltetőállomásunkról. Ebből másfél milliót telepünk számára és ugyanennyit a társgazdaságok részére. A baromfitenyésztéssel függ össze a tésztagyártás, amely hetven asszonynak ad munkát. Nyolcfajta száraztésztából havonta 140—150 mázsát készítenek. A termelőszövetkezet kelte tőállomásán egyszerre 36 ezer broiler csirke jött telünk készült, négynaposak ólanként egyszerre 5 ezer baromfit tudunk nevelni. 1968-ban alapítottuk egy állami gazdasággal és öt termelőszövetkezettel megállapodva a Hunniahibrid nevű társulást. Jövőre már másfél millió pecsenyeba- romfit ad új telepünk, melyhez a tenyészanyagot a világra. Amikor felvé- voltak. A Dózsa Termelőszövetkezet vezetői és tagsága közismertek új iránti érzékükről, kezdeményezéseikről. Ez összefügg azzal is, hogy sok a fiatal a gazdaságban. Az idén tizenhéttel gyarapodott a számuk. Babicz Ferenc főagronó- mus: — Az 1800 hold szántód bői 1200 holdon termelünk kukoricát. Ennyi vetésterület szükséges ahhoz, hogy a baromfitenyésztés számára legyen elegendő takarmány. A vetéstől a betakarításig gépesítettük termelését, sőt a növényápolást is vegyszerrel oldjuk meg. Sajnos, az egyik gyomirtót későn kaptuk, kényte-i lenek voltunk gépműhelyünkben két olyan berendezést szerkeszteni, amelyek segítségével károsodás nélkül tudjuk utólag kijuttatni a vegyszert. A homokon szőlőt é3 gyümölcsöt telepítettek, ötszáz holdon pedig lucernást létesítenek. Mégpedig ugyanúgy palántázzák el, mint a zöldségféléket. Így könnyebben megköt, gyorsabban fejlődik. . ' — 1968-ban kezdtük ezt is —. tájékoztat a főagro- nómus. — Ekkor két holdon telepítettünk. Jelenleg 60 hold lucernásunk van már. A Tápiószelei Agro- botanikai Kutató Intézet Tessedik nevű szociális** brigádjával — amely neves kutatókból áll — működünk együtt ebben a té-j mában. Halász Lajos párttitkári — A tagság szorgalma nélkül nem értünk volna el ilyen eredményeket. Az elmúlt évi gazdálkodást összegező zárszámadási beszámolóban is ezt hangsúlyozta a vezetőség. Tavalyi gazdálkodási sikereink alapján a kormány elismerő oklevelét kaptuk. Az emberekről való gondoskodás jótékonyan befolyásolja a hangulatot. A termelés szakosítása, a teljes gépesítésre való törekvés, a korszerű módszerek alkalmazása " iparszerűvé, kulturáltabbá tette . a gazdálkodást. Mindezek formálják a tagság gondolkodását, magatartásét. Két évvel ezelőtt 48, tavaly 64 millió forint termelési értéket állítottak elő a gazdaságban. Az idén már 107 millió szerepel az üzemtervben. Természetesen ezzel párhuzamosan évről évre emelkedik a tagság jövedelme is. K. S. 7. — Ki se látszik a földből, es már szerelmes — jegyezte meg Pálinkás, mire ismét jóízűen nevettek, hiszen a kislányt gyakran heocelték Csapóval, s néha Csapó maga is ugratta. Este elmentek a kocsmába megünnepelni a sikeres visszatérést, nem ittak vadul, de jókedvük kerekedett. Bíró fröccsöt Ivott Csapó meg Pálinkás konyakot, Huszár és Kocsis sört. A ködről beszélgettek, meg a szőlősi repülőtérről, közös ismerősökről, akik most a légierőknél szolgálnak, a szuperszonikus gépekről, ahol az ember szinte már a műszerfalhoz tartozik, valamelyikük azt mondta, ott már nem az ember a gép ura, hanem a gép az emberé. Ez a beszélgetés kissé elszomorította a két pilótát, mert bár a brigád többi tagjai is repülőnek számította magát — még Huszár, a gépkocsivezető is —, azért csak ők ketten voltak pilóták, akiket egy ilyesfajta beszélgetés elszomoríthat. Szerencsére Pálinkás Berci is közbeavatkozott — kicsit már rózsaszínű felhőkön lovagolva —, lekicsinylőén legyintett és kezdte a szokásos monológot: — A maiak, fiaim... — de nem tudta tovább folytatni. mert társai összevillantották a szemüket, és azonnal megszólalt a szia valókórus: Varga János törzsőrmester átrepült a híd alatt s pizsamában lőtte le as angol légi hadakat, Vad röhej kísérte a versikét — nagyon jól jött, elfújta a roszkedvüket, mint a pinty — Pálinkás sértődötten azt mondta, „Nyaljátok ki”, aztán velük nevetett ő is, mit tehetett volna mást, s az is lehet, azért kezdte a mondókát a régiekről, hogy jobb kedvre hangolja a társaságot. Ezerszer mesélte már a történetet Varga János repülő-törzsőrmesterről, aki 1943-ban fogadásból átrepült a veszprémi viadukt alatt — ráadásul pizsamában —, s még azon nyomban lelőtt egy kéttörzsű angol gépet. Kéthavi laktanyafogságot és kis ezüst vitézségi érmet kapott érte — ezzel szokta befejezni Pálinkás a történetet, s amikor semmiféle froclizásra sem volt hajlandó lemondani legalább heti egy előadásról, akkor találta ki Csapó ezt a versikét. Azóta ezt mondták kórusban, valahányszor Pálinkás belekezdett a pizsamás törzsőrmester történetébe. Ez a kis intermezzo jólesően kilendítette őket korábbi hangulatukból, játszani támadt kedvük — vagy talán azért kezdtek játszani, mert már nem tudtak mit mondani egymásnak — rexezni kezdtek. Valameny- nyien kitűnően játszottak — talán Kocsis meg Bíró volt köztük közepes játékos —, hiszen valahányszor rossz idő, vagy valami más miatt bentragadtak a tanyán, semmi más teendőjük nem akadt, mint a rex. Nem is sok élvezetet jelentett már a játék — a vén, koszlott asztalt úgy ismerték, mint a tenyerüket, és a leglehetetlenebb helyekről is könnyedén lökték a golyót a százasbMost is hülyéskedés lett a játékból, Huszár nekiállt fújni Pálinkás golyóit — néhányszor sikerrel térítette el így a golyót eredeti útjától —, ilyenkor Pálinkás kergette az asztal körül a dákóvaL Jól szórakozott a kocsma közönsége is — meg ők maguk is. Aztán megérkezett egy kopasz, bajuszos férfi, Bíróval kezet fogott, látszott, már Ismerik egymást — Huszár is odaintett neki — Huszár ugyanis mindenkit ismert, nemcsak a pusztán, hanem a környéken is. a rossz nyelvek szerint mindazok, akik nem csereberéltek valamit, vagy legalább néhány szót nem váltottak Huszárral Magyarországon, azokból még egy futballcsapatot is nehezen tudnának összeállítani, (Folytatjuk)
