Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-24 / 147. szám
TÍZ ÉV-EGYBEN T izedik esztendejéhez érkezett el megyénkben a nyári építőtáborok története. Elsőnek a Bácsalmási Állami Gazdaság fogadta egy é. ti-.ede a vakáció egy rés ít munkával töltő 'ói.- .okát, az úgynevezett ha -ásókat. A gazdaság gv lölcsszüreteiben azóta összesen 8 ezren segédkeztek. Ha meggondoljuk, hogy csak az idén 11 ezren jelentkeztek munkára a megyében, fogalmat alkothatunk a fejlődésről. Az itt végbement változások — mint csepp a tengerben —tükrözik a nagyobb megyei átalakulást is: a sátrakat állandó kőépület váltotta tel, érdekesek, színesek, Szórakoztatók a programok. Időnként vitahullámok gyűrűznek a nyári építőtáborok szerepe körül. A hasznosságukat nem lehet kétségbevonni. Sem a fiataloknak azt a segítségét, amit munkájuk jelent a mezőgazdaságnak, Ó nyári munkák időbeni befejezése érdekében, sem pedig a visszahatást, amely a munka megismerésével az érettséghez juttat közelebb. Sokan ilyenkor látnak először kötözőrafiát, fognak a kezükbe horoló szerszámot. Igaz, hogy néha még az éjszakai álmukban is megjelennek a képzeletet átszövő kusza szőlővesszők, hólyagok képződnek a tenyéren, izomlázban ég a kar, a derék. De a lebarnulással együtt szinte a tudat is pigmentálódik: a produktum létrehozásának megismerésére nem múló nyomokat hagy a fiatalokban. Vitázni azon lehet, hogy mindenütt úgy készítették-e elő a tevékenységet, hogy az valóban a munkára nevelést szolgálja, hogy esetleges szervezetlenségek nem veszik-e el a jelenlegi hatórások kedvét a későbbi nyolc óráktól. A fiatalok azt sem szeretik, ha a lényeget elkendőző magyarázatokkal igyekszik bárki értelmezni a nyári építőtáborok szere-, pét. Nagyon jól tudják, hogy mi az igaz: a segítségük hasznos, s ez úgy jó, ha számukra is hasznossá válik. Az első turnusban, a helvéciai. izsáki, balázspusztai, vaskúti és a mátéházi építőtáborokban csaknem ezer diák kezdte meg a munkát. Képünkön az ágasegyházi kerületben a ceglédi lányok szőlőt bújtatnak és kötöznek. . Régiek és újak — mármint táborlakók — egyaránt hagy lelkesedéssel dolgoznak a Helvéciai Álami Gazdaság ágasegyházi kerületében. A lányok, mintha mindig ezt csinálták volna, egy-két nap alatt megismerkedtek a szőlő bújtásának és kötözésének titkaival. Pásztor Zoltán felvételei Aranydiplomások „ ... És akkor Hargitay a területi döntő előtt azt mondta: nem lesz nekem olyan szerencsém, hogy kiessünk és vasárnap egy jó nagyot aludjak .. Nos, Hargitay Gábornak ezúttal tényleg nem volt „szerencséje”. A kalocsai Wilhelm-együttes ugyanis simán vette a megyei és területi döntők akadályait. A salgótarjáni országos amatőr könnyűzenei fesztiválon a hagyományas tánczene-ka- tegóriában megyénk egyetlen képviselőjeként aranydiplomát szereztek. Milyen volt az együttes útja a sikerig? Erről beszélgetünk Wilhelm Jánossal, a zenekar vezetőjével és a többi tagjával: Tóth Vencellel, Tú- róczy Zoltánnal és Sörös Jánossal. — Majd mi elmondjuk, amit Hargitay Gabi akart... mentette ki a zenekar távollevő tagját Wilhelm János. Az egész stori egy stencilezett felhívással kezdődött. Ebben az állt, hogy jelentkezzünk a salgótarjáni fesztivál megyei döntőjére. Először a Fegyveres Erők Klubjának vezetőivel megbeszéltük a teendőket, azután lázas munkához kezdtünk: számokat írtunk, hangszereltünk ... Es alig néhány próba után megnyertük a versenyt. — A döntő után izgatottan várakoztunk, s néhány nap múlva a rádió Déli krónikájából tudtuk meg: bejutottunk a salgótarjáni döntőbe. Salgótarjánban népes mezőny gyűlt össze. Ott volt az ország amatör zenészeinek „tisztilcara". A kalocsai együttes itt is könnyedén túljutott a selejtezőn, s a fesztiválon meglehetősen eluralkodó beat-kultusz ellenére szép közönségsikert arattak. Június 30-án a zenekar három tagja rádiófelvételt készít. Egy népdalfeldolgozásukat és egy saját szerzeményüket veszik fel hangszalagra. Csapai Lajos Ifjú muzsikusaink Kl nver ma? az Erkel-diáknapokon Zeneszerzőnek készül A diákok kulturális találkozóira, nevezetesen az Erkel-napokra is érvényes az olimpiákkal kapcsolatosan gyakran mottóként idézett coubertini mondás: „Nem a győzelem, a részvétel a fontos." A barátkozás, az ismerkedés öröme, a klasszikus és modern alkotások tolmácsolásának izgalma, gyönyörködés a pódiumon elhangzó szép és igaz művekben: mindezt együtt jelenti a kétévenként meghirdetett kulturális iesztivál. Kivétel nélkül elégedetten, szellemiekben gazdagodva tért haza mindenki, aki bekerült a Gyulára utazó „csapatba”. S ha teljesítménye a közönség, a zsűri külön elismerésével is találkozott, kétszeres volt az öröme. Illő, hogy zenei hagyományokban oly gazdag megyénk megismerkedjen az Erkel-napokon legjobban szerepelt énekesekkel, A REMIX tiszakécskei gyáregységének tekercselőüzemében dolgozók mintegy fele 18 éven aluli fiatal iány, de a többiek sem sokkal idősebbek. Nagy kedvvel dolgoznak az ügyes kezet, figyelmet és gondosságot igénylő munkán. A pergő gépeken g3'orsan fut a finom szalag, gyakorlott mozdulataikra azonban akkor áll meg a masina és lép muzsikosokkal. Kitettek magukért, bizonyították rátermettségüket és az itteni oktatás magas színvonalát. A zsűri: az alábbiakat jutalmazta aranyéremmel: Kávássy Gabriella (ének), Horváth Ágnes (zongora), Százdi Margit (hegedű). A kamaraegyüttesek közül: Sze- bellédi Valéria és Kávássy Gabriella; Kiss Katalin és Dömötör Zsuzsa; Rajz István, ifj. Nemes- szeghy Lajos és Horváth Agnes. Valamennyien a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Gimnázium növendékei. Az énekkarok közül a Katona József Gimnázium és a Kodály iskola kórusa kapott aranyérmet. A kisebb létszámú énekkarok kategóriájában a Kecskeméti Berkes Ferenc Kereskedelmi Szakiskola szerepelt a legjobban. Megyénk ifjú muzsikusai hat ezüst- és egy bronzérmet is hazahoztak. működésbe ollójuk, amikor arra pontosan szükség van. A fiatalok is a megengedett selejtszázalék alatt készítik a különböző elektromos berendezésékbe kerülő kondenzátorokat. Képünkön Tari Ferenc- né (húszéves lesz) és Simon Franciska (16 éves) egymás melletti gépen dolgoznak. Franciska korábban hatórás műszalcNegyedórája már, hogy Czigány György elbúcsúzott a Ki nyer ma? kecskeméti közvetítése végén a hallgatóságtól, az Aranyhomok presszóját megtöltő közönségtől, de még mindig sűrű embergyűrű fogja körül Balla- bás Sándort, a nyertest. Barátok, ismerősök gratulálnak a nagyszerű feleletekért. Idős bácsi nyújtja a kezét: „Nyugdíjas lévén időmilliomos vagyok, sohasem mulasztottam el ezt az érdekes műsort. Ilyen kitűnő felkészültségű versenyzőt régen hallottam ...” Jó néhányan diáknak nézik. — Hol tanul jelenleg? — kérdezzük mi is tőle. — Három esztendeje érettségiztem a Szegedi Tömörkény Zenei Szakközépiskolában. Csak az utolsó két évet jártam a Tisza-parti városban, tíz ban alkalmazott küldönc volt, de ha tehette, mindig a tekercselőgépeket figyelte. Időnként megengedték neki, hogy dolgozzon rajtuk. Néhány hete teljesült a vágya és a tekercselőbe helyezték, ahol kitűnő munkát végez. Tariné a szereidében dolgozott, de őt is ebbe a műhelybe húzta a szíve. Így kerültek egymás mellé. osztályt a kecskeméti Kodály iskolában végeztem. — Milyen hangszereken játszik? — Hét évig tanultam hegedülni, öt esztendeig zongoraórákra jártam és négy éve oboázok. A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar alapító tagja vagyok, nagyon kevés koncertről hiányoztam. Sokat köszönhetek az együttesnek, Nemesszeghy Lajos és Kemény Endre karnagynak. — Körber Tivadartól, a helyi zeneiskola igazgatójától úgy tudjuk, hogy régebben zeneszerzői ambíciói volta,k. Nem érez csalódottságot, amiért reményei, elképzelései nem váltak valóra? Művészi pálya helyett az OTP-nél számoszlopok és ügyfelek között tölti idejét... — Őszintén mondom, egy percig sem bánkódom. A muzsikát ma is szeretem. Felüdít, szórakoztat. Főként Debussyt kedvelem. Az irodalomból és a képzőművészetből — érthetően — az impresz- szionisták állnak hozzám a legközelebb: Verlaine, Tóth Árpád ... — A KISZ tagjaként megpróbálkoztam komolyzenei klub alakításával — folytatja. — Eddig fél sikerrel. Ősszel újra megkísérlem a toborzást. Jól jött ez a közvetítés. — mosolyog — kicsit felhívta a figyelmet a klubvezetőre. — Az Aranyhomok igazgatósága megvendégeli. A nagyszerű teljesítményért megérdemli a finom falatokat. Mit választ? — Bélszín érméket Rossini módra ■ ■. Az utolsó kérdés, már a közművelődés hivatásos apparátusához szól: — Tudjuk, hogy a népművelés súlyos szakembergondokkal küzd. Az átlagon felüli ügyszeretettel megáldott, tájékozott, művelt Ballabás Sándort — és a hozzá hasonló fel- készültséggel rendelkező ltjaikat — miért nem foglalkoztatják sűrűbben és miért nem kérik segítségüket ..,? Hettal Nándor Tinédzserek az üzemben Tóth Sándor felvétele
