Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-22 / 145. szám
MTI. Június 22, kedd S. oldal A színház — szünet előtt Halkuló tanyasi tantermek Ibsen, Raffai, Szakonyi — Baján Az előadások véget értek — és Kecskeméten a plakátok egy ideig már nem tudésítanak új bemutatók- r6L A színház épületének homlokzati hirdetőtábláira is új felirat került: Nyári szünet. A társulat azonban még korántsem kezdi meg megérdemelt vakációját. Baján folytatják a nyári szezon fellépéseit. A Kecskeméti Katona József Színház július közepéig huszonnyolc alkalommal szerepel a Központi mozi színpadán. A kecskeméti évad legsikeresebb darabjait láthatják a mozi szükségből ideiglenes színházzá változtatott nagytermében a bajaiak. Három prózai művet mutatnak be — Ibsen: Nóra, Raffai Sarolta: Utolsó tét és Szakonyi Károly: Adáshiba című alkotását, — ezekhez négy, „könnyű műfajú” zenés vígjáték csatlakozik. A városhoz közeli községek színház- kedvelő lakosai is most, a nyári időszakban nézhetik meg a kecskeméti színészek által előadott műveket — a színház 12 alkalommal látogat el a falvakba. Sikerek?.,» — Nagyon sok tényező zavarta idei munkánkat — Mondotta kérdésemre Tű- dán György főrendező — is ez egy kissé talán ér- sődött is a színház és a cözönség kapcsolatán. így jéLszerűbb lenne külön beszélni erkölcsi — és kö- :önség-, illetve kasszasike- ■ekrőL Az utóbbit az elmúlt jvadban is a zenés vígjá- ékok jelentettték. A Nyugtalan boldogság, a Pacsirta színvonalas be- nutatóink voltak, igaza iasszasikerünket azonban négis az Én és a kisöcsém :imű darab hozta. A prózai színjátékok kőiül a Nóra és az Utolsó ét színpadra állítása nyúj- otta a legegyenletesebb izínvonalat — a mi meg- télésünk szerint. De még t Gázolást is ide sorolhatnám, ezzel nyertük el ugyanis a Művelődésügyi Minisztérium elismerését A stúdiószínház bemutatói élénk érdeklődés mellett kerültek színre, a lengyel Syibor-Rylski Ismerős ismeretlen című drámája pedig a békéscsabai ez év áprilisában megrendezett kamaradarabok fesztiválján aratott igen szép sikert. Televíziós felvétel készült a színház Németh László Cseresnyés, Ibsen Nóra és Tenesse Williams, 27 fuvar gyapot című előadásairól. Summázva talán ennyi társulatunk évi mérlege. És ősszel?... — Ismételten hat prózai és hat zenés vígjáték bemutatására készülünk az új évadban — mondotta Radó Vilmos igazgató. — A színdarabok kiválasztásánál kötelezettségeinkre kellett elsősorban figyelemmel lennünk. Az őszszel ünnepeljük ugyanis a Kecskeméti Katona József Színház fennállásának 75. évfordulóját. Az évadnyitás a város és társulatunk tradícióinak •megfelelően nem is képzelhető el más bemutatóval, mint a Bánk bán színrevi telével. A díszelőadást Túrién György rendezi. Terveink között szerepel Shakespeare. Anouilh, Gyárfás Miklós és Shaw " egy-egy szín játéka, de a stúdiószínház kísérleteit folytatva, szűkebb körű I közönség előtt színre vi-1 szünk egy kevéssé ismert, j Brecht-művet és új magyar szerzők darabjai közül is néhányat. És még egy újdonság: megállapodást kötöttünk a szolnoki Szigligeti Színházzal egy darab cseréjére. Társulatuk egy hónapig vendégszerepei majd Kecskeméten — ez idő alatt pedig mi mutatkozunk be a szolnoki közönség előtt Új tagok?... Az őszi évadnyitás izgalmát az új szerződések, a még ismeretlen színészarcok megismerése nyújtja — közönségnek, színházi vezetőnek egyaránt. Milyen mértékben változik meg a társulat összetétele? — kérdezem Radó Vilmos igazgatótól. — Tíz színész távozott Kecskemétről, és tizenkét új művészt szerződtettünk. Azt hiszem a cserékkel előnyünkre változik a társulat. Űj, többnyire fiatal tehetségek kezdenek nálunk. Sokan jönnek még egészen friss főiskolai diplomával a zsebükben, de több vidéki és fővárosi színész is Kecskeméten játszik majd a következő évadban. Azt hiszem jogos a reményünk; a színház megnövekedett művészi feladatait sikerrel oldja meg az új egyéniségekkel felfrissített társulat. Pavlovits Miklós Egyre több a tanyasi iskola a megyében, ahol a most lezárult tanévvel nem pár hónapra, nem átmenetileg halkul el a gyermekzsivaj. Hanem folytatódik a tavaly, vagy azelőtt beállt végleges csend. És van, ahol most következett be a teljes elnémulás. A tanyai tanulók helyzete, araiak változásai elválaszthatatlanok a tanyavi- lág mozgásától. keket próbálja rászoktatni j a rendszeres olvasásra. ! Nem sikertelenül. Habár az eredményekbe belejátszik, hogy összesen nyolc alsótagozatossal kell foglalkozni. A tanítás itt délután van. Délelőtt bejár öreg- csertőre, helyettesíteni. Két év óta, aki Csornán akar építkezni, újból kap építési engedélyt... AZ ÜGYFÉL MEGGYŐZÉSE Kalocsa környékén nem tanyák, hanem tanyabokrok — szállások — vannak, öregcsertő, bár önálló község, nagyobbfajta szállásnak tűnik csupán, szintén rendelkezik külterületi lakott hellyel. A neve: Csorna, kövesúton öt kilométernyire van az anyaközségtől. 1957 előtt még Szakmarhoz tartozott. Hagyományos falusi kép: széles, zöld mályvamező a keskeny bekötőút két oldalán. A házak előtti padokon öregek ülnék. A házak száma nem éri el az 50-et, a lakók száma 200 alatt van. Az a néhány fiatal, aki még itt lakik, a bajai vízügy alkalmazásában áll. Csak hét végén látogatnak haza. Csorna egyetlen pedagógusa, Lengyel István, tíz éve tanít itt. Pályafutását Foktőn kezdte. Az iskola — végében a szolgálati lakással — pár éve még két tantermes volt. Az egyiket azóta elbontották. — Hét évvel ezelőtt a felsőtagozatosakat \ Dusnok- ra körzetesítették — mondja. — Az onnan kikerülők legtöbbje továbbtanul, méghozzá középiskolában. Azelőtt legfeljebb csak szakmunkástanulónak menték el innen. Holott Csorna nem igazi tanyavilág, olyan értelemben sem, hogy régóta van villany, kövesét, az asszonyoknak állandó jövedelmet nyújt a kalocsai háziipar. De mióta ez a ikereseti lehetőség megnyílt, kevesebbet olvasnak. Igaz, ebben része van a televíziónak is. Lengyel István a gyere2. — Mi a fenét vigyorogsz!? Bíró is mogorván szállt ki a gépből, egy szót sem zóltak a versenyről, mintha nem történt volna sémii, csak Pálinkás mondta némi kárörömmel Huszáraik: — Na, ugrik a konyakod! — de Huszár nem is vá- iszolt neki, mindegyikük érezte, hogy ez a verseny alami nagy balfogás volt, valamiképpen saját ma- uk megszégyenítése. Csapó elindult a gépe felé, útközben találkozott Bí- íval. — Nincs egy cigid? — kérdezte Bíró, s Csapó azon- al a zsebébe nyúlt, mintha megkönnyítené neki ezt pillanatot, hogy most valami közömbös dologgal fog- ilkozhat. Aztán mégis egymásra tévedt a tekintetük, utalóan, szomorúan nézték egymást. Csapó már fölszállt. Megtöltötték Bíró gépét és ő Igurult vele a kifutóig, megpörgette a légcsavart. Épin elindult volna, mikor Kocsis futni kezdett a gép :lé. Lóbálta a k<”ét, vadul integetett, Bíró levette gázt, csodálkozva nézett ki a gépből. — Mi van? — Ne szállj föl, jön a köd — hadarta Kocsis, — stán Csapó gépe felé nézett és azt mondta; — Csak még ez tudjon leszállnii Az erdő felől hömpölygött elő a hirtelen jött köd, s hirtelen sűrű fátyolba takarta a tájat. — A szentségit, nem tud leszállni — kiabált Bíró, és teljesen céltalanul futni kezdett a rakodó felé. Akkor már ellepte őket a köd, abból hallották Csapó gépének zúgását. Körülbelül most fordul — gondolta Bíró —, most vette észre a ködöt. Csapó azonnal megfordult, amikor meglátta, hogy a tarló fölött gomolyog a köd. Ellenkező irányban még viszonylag tiszta volt a vidék, de a pilóta sehol sem látott leszállásra alkalmas területet. Utolsó mentségként felvillant előtte a bázisrepülőtér, találomra beállt a tanya irányába, de akkor már ott is köd feküdt a földek fölött. Egyedül találta magát az ég és a nyúlós, fentről fehéren szikrázó kÖB fölött; olykor bele-bele repült egy ködfoszlányba, megszűnt körülötte a külvilág, csak a gépe és ő létezett. Először került ilyen helyzetbe, s a normális reflex az lett volna, hogy páni félelem szorítja össze a szívét, de Csapó valahogy más fából volt faragva, szinte megkönnyebbült, csigavonalba emelni kezdte a gépet. Akkor már fent is párás volt minden, teljesen ismeretlen közegben repült, vakon — csak annyit tudott, hogy a mélység egyre növekszik alatta, egyre távolabb kerül a földtől. Lent őrületes szaladgálás kezdődött, az első pillanatokban senki sem tudta, mihez kezdjenek, mindenki csinált volna valamit, csak Ági állt mereven a Fiat mellett. Egyre csak fölfejé nézett, mintha tekintete áthatolhatott volna a sűrű ködön. Még hallották a gépet, mindinkább távolodó, halkuló morajjal körözött felettük. Tüzet rakni! — Jutott eszébe valamelyiknek, és a táblán háromszögbe hatalmas tüzeket gyújtottak. De a köd lenyomta a füstöt a tarlóra, a földről sem láttak egyszerre egy tűznél többet, mégis mindannyian remélték, talán nyílik egy kis rés a ködön, s akkor Csapó észreveszi a jelzést, és le tud szállni a háromszögbe. * folytatjuk.} Bocsa tanyavilága viszonylag a lassabban mozdulók közé tartozik. Évente.mintegy 15-en költöznek a belterületre. De vannak olyanok is. évről évre öten- hatan, akik nemcsak renoválják, de teljesen újjáépítik a tanyájukat, illetve új tanyát építenek olyan parcellára, ahol azelőtt nem volt ház. Ezek között még fiatal házasok is akadnak. Nem lebecsülendők a „kinti” jószágtartás előnyei, hovatovább a tanyasiak legjelentősebb bevételi forrásává válik. Hat külterületi iskola integet egymásnak a 17 ezer holdas pusztaságban. De a modem külsejű belterületi iskola tanulóinak nagyobb hányada is a tanyákról jár be. Az idén a bócsai tanulók 70%-a tanul tovább. Ugyanakkor a 370 tanuló közül nyolc, hátrányos helyzetből adódó túlkorosság folytán, nem végzi el a nyolc általánost. Ez utóbbiak száma évről évre nagyjából ugyanennyi. Részükre, már az ősztől kezdődően, kisegítőosztályt indítanak. Mi lesz velük? Milyen perspektíváik vannak az életre? — Ezek amolyan jó dolgos gyerekék — mondja az iskolaigazgató. — Mint hogy zömmel a szakszövetkezeti gazdák fiai, lányai, odahaza maradnak, segítenek a gazdálkodásban. Azt már csak én teszem hozzá, hogy esetleg napszámosok lesznek a jobtxmó- dú gazdáknál. Mert, bár a helybeli Petőfi Tsz igazán nem tartozik a legjobb, a legeredményesebben működő közös gazdaságok közé, ám újabban már főként képzett szakmunkásokkal kívánja tag- és alkalmazotti létszámát növelni. Az új tanyák építői, a hagyományos életmódhoz ragaszkodók minden bizonnyal a nyolc általánost el nem végzettek, de legalábbis a tovább nem tanulók közül kerülnek ki. Ősztől egyébként sor kerül a felsőtagozatosok körzetesítésére. Ez már nagyon időszerű. Az igényesebb tanyasi szülők — egyre többen vannak ilyenek Bócsán is — már eddig is a belterületi iskolába járatták gyermekeiket, nem egy esetben a tanyasi iskola tőszomszédságából, illetve még azon túlról, olykor 10—12 kilométerről. Választhattak a szülők a bócsai belterületi és — az ősztől kezdve hétközi kollégiummal is ellátott — soltvadkerti iskola között. Az utóbbit csak négyen választották. De az előremoz- dulás így sem jelentéktelen. osztályzatot értek el, mint a többi stúdiumból. A tanyasi élet hátrányainak predesztinációja tehát véges és nem fátumszerű. A teljes adaptáció bekövetkezéséhez fél év elegendő. A kollégium komfortja, a rendszeresen étkezés, a fürdőszoba, s a sok más civilizációs eszköz és nem kevésbé a közösség új fajta normákat kifejlesztő kontrollja alapjaiban ingatja meg a tanyáról hozott tudatvilág képződményeit Négy-öt éve épült csak meg Kecelen a modern iskola, az 50 személyes hétközi kollégiummal. Ez utóbbit sokan, a tanyai tanulók létszámához képest, szűkösnek találták. Ám manapság már ez a minősítés nem illik rá. Legutóbb például az történt, hogy az egyik tanyasi iskola tíz kollégiumi jelöltje közül nyolc visszamondta az elhelyezkedési kérelmet, azzal az indokkal, hogy — szeptemberre beköltöznek. A körzetesítés olyan perspektívákat nyit meg, amelyek ösztönzőleg hatnak a szülők beköltözésére. Ez a folyamat már kibontakozóban van Keceli tanyasi iskolásgyerekeket vitt a kirándulóbusz Budapestre, az ipari vásárra. Negjwenöt kerekre nyílt szempár ragyogásában úszott el két oldalt az ismerős, mégis minden kanj'ar után az újdonság izgalmát-varázsát ígérő al - földi táj. A buszban ülő tanulók — ötödikesek! — több mint kétharmada nagyobb városba még nem jutott el, legfeljebb a kiskunhalasi vásárra vagy heti piacra vitték el őket szüleik. öten még nem ültek korábban autóbuszon, hárman pedig vonaton sem. Solt után a busz rákanyarodott a dunaföldvári hídra. A gyerekeket a vas- traverzek között előtáruló folyami panoráma, az ókét kísérő pedagógust pedig a felméréses megismerés kényszere hozta lázba. Kitűnt, hogy a negyvenöt tanuló közül huszonkettő először látja a Dunát, azt a folyamot, amely a szülő- ; falujuktól alig több, mint • húsz kilométernyire höm- j pölyög. Nehezen csitulták él a | lelkendező felkiáltások: „Én nagyobbnak képzel- j tem!” „Én meg kisebbnek!” ... Ez a negyvenöt keceli ötödikes, hazabuszozva a fővárosból, az ipari vásárról, ahol végigcsodálhatta a vezérlő komputereket, a gigantikus gépsorokat, a közeljövő űrhajókabinjai- nak imitációját, a színes tévé-adást — szüleinek tanyáját másmilyennek látja, mint kora reggel, az elindulás előtt. Töpörödöttnek és szomorúnak. Távolinak és táv- lattalannak. És most egy keceli példa: az egyik, körzetesített tanyasi felső tagozatos osztályban meghonosították a j Forralná-féle matematikai j kísérletet. E tantárgyból a j gyerekek magasan jobb * Lassítandó és szépítendő az agonizálást. óhatatlanul feltámadnak olykor a tanyai életforma nyugalmát, csendjét visszasóvárgó nosztalgiák. A gürcölés, a nyűg, a bilincs idillé szépül a tudatban — az idősebbeikében főleg —, ám a most felnövő, s körzetesített diákotthonokba kerülő fiatalok már csak azt a feszültséget érzik, amely mind vészterhesebben vibrál a modern világ és a tanyai dűlőutak fasorai között. Hatvani Pánid
