Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-15 / 139. szám
I oldal 1971. Jdnlus Ä, Éeíd A nagykorúság MÍtján Bővítik a tiszakécskei REMIX-et Fiatal üzem a REMIX tiszakécskei gyáregysége. Októberben ünnepli majd egyéves születésnapját. Dolgozói is az ifjúsági kategóriába tartoznak, az átlagéletkor náluk épp, hogy eléri a 28 évet. A másik jellemzője az üzemnek, hogy kimondottan női munkahely, 155 dolgozójának közel 90 százaléka asszony és lány. S mint ahogy már lenni szokott, a lányok férjhez mennek. Az üzem rövid fennállása óta hat fiatalasszony már kismama. Egyébként kedves, családias légkör uralkodik a REMIX tiszakécskei gyáregységében. Az ott dolgozók esküsznek rá, hogy éppen ezért tudtak eddig minden nehézségen úrrá lenni. Az elmúlt esztendőben — annak is utolsó negyedévében — kapott termelési előirányzatot 97 százalékra teljesítették, ami egy „újszülöttől” elég szép teljesítmény. No persze a „szülők” is gondosak, a budapesti anyavállalat vezetői azonnal jönnek és segítenek ha valami probléma adódik. A termelés zavartalanságának megőrzése egyébként az egész vállalatnál közös ügy. Az év elején ide telepítették Szombathelyről egy egyedi zavarszűrő-család és két kondenzátor típus gyártását. Az ország túlsó végéről, a testvérüzemből eljöttek a szakemberek és nagy szeretettel tanították az ittenieket a technológiai fogások elsajátítására. A „csecsemő” gyorsan növekszik, a tiszakécskei REMIX-gyáregység máris bővítésre szorul. Kétszintes, 800 négyzet- méter műhelyterülettel rendelkező üzem épül, amit jövő év elején ad át rendeltetésének a Ti- szakécske Nagyközségi Tanácsának Költségvetési Üzeme. A határidőben — bármilyen szokatlanul hangzik is — nincs ok kételkedni. A jelenlegi üzemet is hat hónap alatt építették fel. Az új gyárépület újabb 400, zömmel női munkaerő foglalkoztatását teszi lehetővé. A jelenlegi ja, hogy jóval a megengedett selejtszázalék alatt dolgoznak és első negyedéves tervük teljesítésével sem volt baj. Nagy Ottó A várostól öt kilométerre Tipikus kiskunsági tanyavilág a Bem József Termelőszövetkezet határa, tábláit meg-meg szakítják a fehérre meszelt házak portái. A 3200 holdas gazdaság Kiskunfélegyháza középpontjától öt kilométerre húzódik. — A tanyák a mi legnagyobb gondjaink, — kezdi a beszélgetést Hatvani Béla, a termelőszövetkezet pártszervezetének titkára. — Nemrég vizsgálgattuk, hogyan élnek a mi tagjaink ezeken a kis szigeteken, milyenek az életkörülményeik. Gazdaságunk területén 367 tanya van jelenleg, ebből 49 lakatlan. Ez utóbbiakból belterületre költöztek a tagok, nagyobbrészt családjukhoz, rokonaikhoz. Néhány csalód a termelőszövetkezet központjához közel eső tanyában talált otthont. Ezeket megvásárolták azoktól, akik a városba költöztek. Megjegyzem, hogy azok a fiatalok, akik elhagyják a gazdaság területét már egyúttal el is vesztek számunkra. Az elköltözéssel egyidejűleg ki is léptek a szövetkezetből és a város üzemeiben helyezkedtek el. Beszédes számok Export háztartási gépekbe készülő egyedi zavarszűrőkön forrasztást végez Szatmári Józsefné, akinek foglalkozása szeptemberben még háztartásbeli volt. Az üres tanyák olyan állapotban vannak, hogy felújításra sem érdemesek. A közvélemény-kutatás szerint a következő években még harminc család akarja elhagyni régi tanyáját. Ebből tíz a városba költözne, húsz pedig a termelőszövetkezet központja közelében szeretne építeni. Ezt az igényt akarjuk kielégíteni üzemi lakótelep létesítésével. Sajnos, ehhez nem kaptuk meg a helyi tanács hozzájárulását. üzem egy része szociális létesítményeknek ad majd helyet, ami még vonzóbbá teszi a községbeli asszonyok és lányok szemében a REMIX-et. A nagykorúság felé tett újabb lépést jelenti, hogy a vállalat budapesti és szombathelyi üzemétől ■ jövő évtől átveszik a Ti- szakécskén készülő termékek alkatrészeinek gyártását. Az üzem népszerűségére jellemző, hogy az általános iskolát végzettek közül sokan jelentkeznek felvételre. Ám csak a 16 évet betöltött fiatalokat veszik fel. .Vannak olyan elképzelések, hogy ha elkészül az új épület, egy tinédzser-műhelyt is felállítanak. (Rossz nyelvek szerint azért különítik el őket, hogy ne legyen akadálya a gyáregység „nagykorúsításának”.) S, hogy azonban ez mennyire csak tréfa, azt igazolBiztatóan kezdődött a bútoripar rekonstrukciója Jól indult az 1971-es esztendő, s ezzel a negyedik., ötéves terv a hazai bútoriparban. Már vannak kézzelfogható eredmények is. Így például a Kanizsa Bútorgyárban megindult az új lapmegmunkáló gépsor próbaüzeme. Ezzel a gyár rekonstrukciójának 90 millió forintos szakasza valósult meg. Jó ütemben halad a Zala Bútorgyár korszerűsítése is. Tető alatt az új üzemcsarnok, s ez év őszén a nyugatnémet és olasz cégek megkezdik az új gépsorok szállítását. Kedden avatják fel Egerben a BUBIV új gyárát, ahol asztalok és ülőbútorok készülnek. A Mátészalkai Bútorgyár 240 millió forintos fejlesztésének megvalósításához is ez éviben látnak hozzá; a tervek szerint az idén 15 millió forintot „építenek be”. Az idén megkezdődik a székesfehérvári gyár 130 millió forintos rekonstrukciója is. A negyedik ötéves terv során 2,5 milliárd forinttal kell növelni a hazai bútoripar termelését. A fejlesztés jelenlegi állása szerint ezt a célt előreláthatólag el tudja érni, sőt, valószínűleg túl is teljesíti a magyar bútoripar, s a „beépítési” ütemmel sem lesznek bajok. Számolni kell azonban azzal, hogy a növekvő bútoripari termelés tágasabb, nagyobb raktárakat, bemutatásra alkalmas korszerű üzletházakat kíván. (MTI) A gondok tehát eléggé összetettek. Ez beszélgetésünk későbbi során még inkább bebizonyosodik. A A Bem József Termelőszövetkezet vezetősége csokorba gyűjtötte a tanyavilágban mutatkozó változásokat, jelenségeket és továbbította a megyei párt- bizottsághoz. A tanyákból 193 férfi jpr el máshova dolgozni, 155- en helyi üzemekbe, 38-an fjedig vidékre. A nők közül 50-en dolgoznak a városi üzemeltben, és öten vidéki vállalatoknál. A tagság kormegoszlása a következő képet mutatja: hatvan éven felüli a gazdáknak több mint 40 százaléka, a harminc éven aluliak száma nem éri el a 20 százalékot. Munkatorlódás esetén gondok vannak. A termelőszövetkezet általában munkaerőhiánnyal küzd. Hátrány és előny A tanyavilág egyéb gondjait oldalakon át lehetne sorolni. A Bem József Tsz- ben csak 96 portára tudták bevezetni a villanyt. Az utak általában rosszak. Télen szinte járhatatlanok. Legtöbbször csak gépi és emberi erők mozgósításával lehet elérni, hogy az iskolás gyerekek rendszeresen részt vegyenek az oktatásban. Tűz, baleset vagy súlyos betegség esetén a segítségkérés és a segélynyújtás nehézkes. Előnyei is vannak a szétszórt településeknek. Tág lehetőséget nyújt a tanya a háztáji gazdálkodáshoz. Ezen a vidéken a hónapos- retek, a paprika, az egyéb zöldségfélék, valamint a sertés, baromfi, tojás, s-ar- vasmarha-hizlalás, esetenként a gyümölcs jelent bevételt. A közös gazdaság segíti a házítájit fogattal, gépi munkával, szállítójárművel, takarmányjuttatással, műtrágya és vetőmag beszerzésével, közös értékesítéssel, szaktanácsadással és különféle műhelyi szolgáltatásokkal. Ä jövő függ ettől Tavaly negyvenen léptek ki a szövetkezetből. Ezzel szemben 27 új taggal gyarapodott a gazdaság. Az elöregedés és a taglétszám állandó csökkenése sürgeti a gépesítést. Kutatják a homok hasznosításának lehetőségeit. A szántóterület aranykorona-értéke alig haladja meg a nyolcat. 213 holdon telepítettek cellulóznyárt, a szegedi kutató- intézettel együttműködve 100 holdon mesterséges legelőt. Étkezési borsót termesztenek 160 holdon. A vetéstől a betakarításig gépesítették a termelést. Közismertek dohánytermesztésükről. Sajnos, az ültetvény egyre csökken, mivel kevés a munkaerejük. A rozst felváltotta a triti- cale. Az idén már 320 holdon aratják. — Keressük a gazdálkodás fejlesztésének további lehetőségeit. Többször tárgyaltjuk taggyűlésen is gondjainkat. Egyik célkitűzésünk az üzemi lakótelep létrehozása, amelyhez kérnénk a tanács hozzájárulását. Víz, villany, út — mindez megoldható az általunk kijelölt területen. Kulturáltabb életkörülmények között élnének tagjaink. Kisebb lenne az elvándorlás, — érvel Hatvani Béla. A városi pártbizottság titkára Hegedűs Ferenc elvtárs támogatja a termelőszövetkezet vezetőinek kérését. Szerinte is sürgősen lehetőséget kell teremteni a megoldásra, mert a szövetkezet jövőjéről van szó. K. S. Falu és önismeret Alig néhány hete történt. A falusi általános iskola hetedikesei és nyolcadikosai — zömükben tsz- tagok gyermekei — több napos országjáró kiránduláson vettek részt. Szállás és étkezés előre biztosítva mindenütt — ahogyan ez ilyenkor szokásos és célszerű. Ebéd az egyik étteremben. Kancsó víz minden asztalon, poharakkal, ám aki üdítőitalra szomjazik, nyugodtan rendelhet, saját zsebének terhére. A túlnyomó többség él az alkalommal — citromízű Hűsít rendel. S az ebéd végeztével rendre le is szurkolják a személyenkénti három forintot. És ami a gyerekeket kísérő pedagógusnak rögtön szemet szúr: az egyik nebuló a „cechet” megtoldja egy tízforintossal. Borravalóként. A gesztus, ahogyan az asztal sarkára csapja a bankót, önmagáért beszél, de nem kevésbé szól a körötte ülő diáktársaknak: „lássátok, nem akárki vagyok, én ezt is megengedhetem magamnak.”. ■ ■ ■ ■ S mosf izgalmas oknyomozásnak kellene következnie, kiderítendő, hogy milyen áttételek közvetítésével épült be a 13—14 éves szegényparaszti származású alig-serdülő tudatvilágába, magatartásrendszerébe ez az egyértelműen dzsentri megnyilvánulás. 1971-ben, a felszabadulást követő hu- szonhetedik esztendőben! Ám a téma, amit ez az írás nagyító alá kíván helyezni, ennél több is, kevesebb is. Először is kj kell védenem a vádat, miszerint az eset nem tipikus. Rendben van, nem az. Ha az volna, senki nem figyelne ró. De szélsőséges mivoltában is jellemző tendenciákat hordoz! Egyelőre csak kérdések formájában mernék fogalmazni. De annak a meggyőződésemnek az előzetes kijelentésével, miszerint a tsz-parasztság anyagi felemelkedése szükséges, elkerülhetetlen velejárójaként megjelenik a parvenü fitogtatásra való hajlam. Az, hogy velejáró, lényegbeli kifejezés — véletlenül sem értsük következménynek. A kivagyiságot nem a jómód szüli, hanem az, hogy a tizen-, vagy huszon- valahány év előtti szegények, illetve azok serdülő fiai, lányai előtt még nem állnak korszerű magatartásminták. Többnyire csak a hajdani „felsőbb” osztályokét kívánják átvenni. S a jelek, ha kicsit körülnézünk, szaporodóban vannak. Az említett kiránduló felsőtagozatosok között nem egy akadt, aki a 3—4 napra 5—600 forint zsebpénzt vitt magával. Nem azért, hogy azt feltétlenül el is költsék! Ezt a szülők, akikben a jómód korántsem ásta alá a takarékosságra való hajlamot, aligha vennék jó néven. De annál fontosabb, hogy csemetéjük, ha ..úgy adódik”, ne érezze magát hátrányos helyzetben. (... A fővárosi Pinacs bárban a szomszédos községek tsz-vezetői négyen összesen 40 ezer forintot költöttek el egyetlen éjszaka — tavaly ősz táján. Természetesen a sajátjukat; nem léhűtő kalandorokról, hanem hozzáértő, lelkiismeretes, éjt nappallá tevő vezetőkről van szó, akik felruccantak egy kis ki- kapcsolódásra ... Ezért a téma csak pár napig volt szóbeszéd tárgya, hogy utána mielőbb a követendő életforma részévé váljon.) A szóban forgó felső tagozatos osztályokban szokásként dívik, hogy egymás névnapjára több száz forint értékű ajándékokat vásárolgatnak. Nagyon a felszínen maradunk, ha ebben csupán a kollektív összetartozás kedves gesztusát látjuk. Sajnos, a felnőtt világ újmódi rituáléjának egy az egyben történő „leutánzásáról” van itt szó. Egy egészségtelen versengés beidegződéséről. Gondoljunk csak azokra a hivalkodó lagzikra, amelyeket mostanság tartanak falusi családok, nem egyszer anvasi erejüket meghaladó parádéval. és ahol a menyasszonylánc »díja” hatványozottan növekszik a rokoni kapcsolat fokával, ám az alsó határ mindenképpen egy százas. S nem is megy ritkaságszámba, ha a menyasszony egy gépko- csiravalót összetáncol. A civilizáltság külsődleges jegyem van a hangsúly, anélkül, hogy azok mélyebb emberi tartalomban gyökereznének. A nyugtalanító az, hogy ez a jelenség a köznapi viselkedésben eltorzult kettősséget eredményez: a hagyományos paraszti életforma talajából nem a megváltozott viszonyokhoz illő, korszerűbb normák fakadnak, hanem azok, amelyek lényegileg idegenek a munkálkodó, plebejus életszemlélettől. Nem abban rejlik a veszély, hogy a parasztság egyedeiben is kettévált a termelő és a fogyasztó — ez több mint tíz év óta törvényszerű folyamat —, hanem az. hogy a fogyasztási szokások a dolgozó osztályoktól idegen normák mentén rendeződnek. H B I« B „Gumit úgy csináltak, hogy. megrágott kenyeret megcukroztak, vászonba kötöttek, és a gyerek szájába dugták.’’ „Mivel az alsó ruhát csak hetenként vagy még ritkábban váltják ma is, az iskolában erősen érződik a szennyes ruha szaga.” „Az okos gyereket nem tartották életrevalónak.” „Nem egyszer kukorica-' földön látta meg a gyerek a fényes napvilágot.” ... E mondatokat elsősorban nem a kontraszt miatt másoltam ki az említett község iskolájában immár tizennyolcadik éve dolgozó tanár néprajzi dolgozatából, amely a Gyermekünk című népszerű pedagógiai szaklap májusi számában jelent meg. Hanem, mert a cikk a község lakói körében viharos felháborodást, ellenkezést váltott ki. A falu népe megsértődött, s a tanár olyan helyzetbe került, ami már közel áll a kiközösítéshez. Bár a lap összesen csak négy példányban jár a faluba, de ez elegendő volt ahhoz, hogy kézről kézre, házról házra adják, s így a falu lakóinak többsége
