Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-12 / 110. szám
S. oldal 1911. május ÍZ. szerda Á nyugdíjasok tudnivalói a lakbér-hozzájárulásról lEUranyt ERDEI FERENC A lakbér-hozzájárulásra ■— mint ismeretes — nemcsak a keresők, hanem a nyugdíjasok is jogosultak. Amíg azonban a keresőknek nyújtott hozzájárulás összege a havi kereset növekedése arányában fokozatosan csökken, a nyugdíjasok a lakbér-hozzájárulást életük végéig megkapják. Ez az intézkedés lehetővé teszi, hogy a nyugdíjasok életszínvonala a lakbér- emelés miatt ne csökkenjen. Lakbér-hozzájárulás szempontjából azokat kell nyugdíjasoknak tekinteni, akik öregségi, rokkantsági, özvegyi, szülői, ellátásban, kivételes ellátásban, nemzeti gondozási díjban, hadigondozási pénzellátásban, átmeneti segélyben, rendszeres szociális járadékban, redszeres szociális segélyben stb. részesülnek. Az említett szempontból nem számítanak viszont nyugdíjasnak azok, akik ideiglenes özvegyi nyugdíjat, 66 százalékot meg nem haladó munkaképesség- csökkenés alapján megállapított baleseti járadékot kapnak. Nem tekinthetők nyugdíjasoknak azok sem, akiknek részére nyugdíjat megállapítottak ugyan, de annak folyósítása 1971. július elsején bármilyen kereső tevékenység miatt szűrt eteL Azok tehát, akik 1971. július elsején fennálló munkaviszonyuk miatt nyugdíjban nem részesülnék, nem nyugdíjasoknak, hanem munkaviszonyban levőknek számítanak, így munkaviszonyuk alapján állapítják meg jogosultságukat a lakbér-hozzájárulásra Akik pedig 1971. július elsején egyéb kereső foglalkozást folytatnak (szabadfoglalkozásúak, önálló foglalkozásúak stb.), s ezért nem részesülnék nyugdíjban, nem nyugdíjasnak, hanem úgynevezett kereső foglalkozást folytatóknak tekintendők, így a jogszabályban meghatározott esetekben lakbér-hozzájárulást népi kapnak. Azoknak a nyugdíjasoknak viszont, akik részére az 1971. július elsejei helyzetnek megfelelően lakbérhozzájárulást állapítottak meg, a hozzájárulást akkor is folyósítják, ha később akár munkaviszony, akár egyéb kereső foglalkozás miatt nyugdíjuk szünetel. A lakbér-hozzájárulást igazoló lapot a lakás bérbeadója adja; ha a lakás magánszemély tulajdonában van, a bérbeadó szintén megbízhatja a tanácsi házkezelő szervet a lakbér kiszámításával és az igazoló lap kiadásával. Ilyen megbízás hiányában a bérlő a tanács pénzügyi osztályától kérheti az igazoló lapot. Ha az Igazoló lapot a tanácsi házkezelési szerv állította ki, s adataival a bérlő nem ért egyet, úgy a panaszt is itt kell bejelentenie. Ha viszont az igazoló lapot a tanács pénzügyi osztálya állította ki, ez ellen fellebbezni nem lehet Ha a nyugdíjas a lakbér és a lakbér-hozzájárulás adataira nem tett észrevételt, vagy a vita lezárásával az adatok véglegessé váltak, úgy a lakbér-hozzájárulást igazoló lapot a kézhezvételtől számított 15 napon belül be kell nyújtania a nyugdíjfolyósító szervnél. Ezek a szervek a következők: Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, MÁV Nyugdíjhivatal, Állami Egyházügyi Hivatal, Magyar Nép- köztársaság Művészeti Alapja, valamint a tanácsi szakigazgatási szervek. A nyugdíjas bérlő részére a lákbér-hozzáj árulás folyósítását megszüntetik, ha az illető állandó jelleggel külföldre költözött, ha szándékos bűntett miatt kétévest meghaladó, vagy a lakás felhasználásával elkövetett bűntett miatt ennél rövidebb Időtartamú Végrehajtható szabadságvesztésre jogerősen elítélték, s emiatt a lakást igénybe vették, a lakásbérletet megszüntették. Ha a bérlő meghalt, úgy nyugdíjas házastársa, állandó özvegyi nyugdíjra jogosult felesége, árvaellátásban részesülő kiskorú gyermeke egy évig mog- kapja a lakbér-hozzájárulás teljes összegét. Az egy év letelte után a lakbér-hozzájárulás fele a háztartásbeli feleséget mindaddig megilleti, amíg állandó özvegyi nyugdíjra jogosult. Nyugdíjas házastárs egy év letelte után csak saját jogán kaphat lakbér-hozzájárulást. Az özvegynek, illetve az árváknak a lakbér-hozzájárulást kérniük kell. Lakbér-hozzájárulást nyugdíjasoknak kizárólag a nyugdíjfolyósító szervek fizetnek, ezért az igazoló lapot a folyósító szervnek kell megküldeni, és a lapra fel kell tüntetni a nyugdíjfolyósítási törzsszámot. Ha a nyugdíj megállapítása még folyamatban van, úgy a hozzájárulást igazoló lapot a nyugdíj megállapító szervhez kell elküldeni. Ha a nyugdíj-megállapításról már megérkezett a határozat, de a nyugdíjfolyósítási törzsszám még nem áll rendelkezésre, úgy az érintettek várják meg, míg a nyugdíjfolyósítási törzsszámot is közüli velük, s az igazoló lapot, feltüntetve rajta a törzsszámot, ezután küldjék be a nyugdíjfolyósító szervhez. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság az 1971. július, augusztus és szeptember havi lakbér-hozzájárulást egy összegben, 1971. augusztus 25. és szeptember 10. között fizeti. Az 1971. októberére és az azt követő hónapokra járó lakbér-hozzájárulást mindig az előző hónapra esedékes nyugdíjjal együtt, az 1971. októberére járó hozzájárulást például a szeptemberi nyugdíjjal együtt előre folyósítják. (MTI) ,, Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Erdei Ferenc Kossuth-díjas akadémikus, országgyűlési képviselő, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, az Országos Szövetkezeti Tanács elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, a Magyar Népköztársaság Zászlórendje I. fokozatának és több magas hazai és külföldi kitüntetés tulajdonosa életének 61. évében _ súlyos betegség után — kedden, május 11-én elhunyt. E rdei Ferencet — végakaratának megfelelően — május 15-én, szombaton délben 12 órakor szülővárosában, Makón helyezik örök nyugalomra. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége, az Országos Szövetkezeti Tanács. A hír fájdalmasan rövid: Erdei Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Csong- rád megye országgyűlési képviselője keddre virradó éjjel 61 éves korában elhunyt. Súlyos betegség végzett a „Futóhomok’’, a „Parasztok”, a ,'Magyar város”, a „Magyar falu” és még számlálhatatlanul sok más tanulmány szerzőjével, akiben 1934-től a fel- szabadulásig a honi falukutatás egyik legsokoldalúbb ifjú tudósát, az 1944- ben megalakult ideiglenes kormányban vállalt tisztségétől napjainkig a magyar közélet bölcs, nyíltszívű és egyenes vezető személyiségét tiszteltük. Embernek, politikusnak, szociológusnak és — ahogy ő mondta —, agráriusnak egyaránt kiváló volt. Nehéz korban — minden történelmi átmenetre illik a jelző, kiváltképp a miénkre —, egy emberöltőn át őrizte a szülőföld rajongó szeretetét, szolgálta áldozatos buzgalommal, tántoríthatatlan erővel népét. Akik, akárcsak életének egy szakaszában körötte élhettek, tapasztalhattó,k, mennyi energiával küzd az elavult, a kigyomlálandó ellen, milyen szenvedéllyel csatázik a pallérozottabb közgondolkodásért, a tudomány és a társadalom friss hajtásaiért. Akárcsak a féltve gondozott, a makói otthont idéző pesti környezetben kora hajnalokon — kedvenc napszakát pirka- dástól kora reggelig számította — megosztotta egész életét, munkásságát falu és város, a szívéhez oly közelálló parasztság és a munkájában őt körülvevő értelmiség között. Életrajzírók szokása a korszakok megjelölése. Erdei Ferenc munkásságát majdan mérlegre téve, aligha lesz erre módjuk. Egyenesivű esztendők sorakoznak egymás után, egyikből következett a másik, legfeljebb a teendők változtak, sokasodtak, vagy ritkultak. Az alapállás soha nem változott: Erdei Ferenc a szegedi egyetem jogi karának elvégzése után épp úgy a parasztpolitikusok balszárnyán helyezkedett el, mint ahogy szenvedéllyel elhatárolta magát mindazoktól, akik a felszabadulás után a közös gazdálkodás eszméjétől igyekeztek távoltartani a falu népét. Élete utolsó szakaszában a Hazafias Népfront főtitkáraként egy ideig megtartotta magának az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatói tisztségét is. Sokszor mondogatta: politika és tudomány együvé tartozik, nem választható szét. Ez volt éltető közege. Sokon, tíz- és tízezren őrzik beszélgetések, kötetlen eszmecserék és magas színvonalú tanácskozások, beszédek emlékét. Azokból is fényesen kirajzolódik a „homo politicus”, a politizáló ember arcképe, aki soha nem tagadta meg, honnan érkezett a magyar közéletbe és soha nem fordított hátat azoknak, akikhez oly sűrűn vissza-visz- szatért: övéihez a makói földeken, a dunántúli szőlőkben, az Alföld tanya- világában. Nem titkolta: szivvel-lé- lekkel a népi állam eszméjét hordozza. Akik ezt valaha is kétségbevonták, azoknak egyszer s mindenkorra haraggal hátat fordított. Tévedéseit szívesen kiigazította, de a „fundamentális kérdésekben” — így mondta — nem ismerte még a tévedés jogát sem. Akik körötte voltak, ismerték lázas munkatempóját. Roppant erejét még a súlyos betegség is csak nehezen őrölte fel. Halálát az egész nemzet gyászolja. Emlékét a néphez hű államférfiaknak, a népünk javát szolgáló politikusoknak kijáró tisztelettel, a nagy tudósokat megillető kegyelettel őrzi. gyón is életrevaló nyok kirabolták. A történelem már akkor *s haladt a maga útján. Az uralkodó a népet, az uralkodókat pedig — a zsi vá- nyok fosztották ki rDe az élet ment további Autóbuszunk néhány perc alatt visszarepített a mába. Mint földreszállt óriás varjak, talpig feketébe öltözött asszonyok, fejükön kosárral, az út mellett gyalog igyekeznék. Valahol, nem messze tőlünk, a Nílus partján, vásár lehet Buszunk ablakából a kosarakba látunk. Petrezselyem, saláta, paradicsom, hagyma. Az asszonyok mezítláb tapossák a sivatag porát. A férfiak az aszfaltút közepén közlekednek. Természetesen ők már szamárháton. A csacsi itt a közlekedés, a teherszállítás legfőbb eszköze. Azért is, mert szívós, azért is, mert igénytelen, nagyon keveset fogyaszt. Akár egy Trabant. A szamár itt valóságos „státuszszimbólum”, a társadalmi ranglétrán elfoglalt hely jelképe. És ezen a tájon sok a szamár. Természetesen teve is van... A púpok számától eltekintve, talán ha minden száz szamárra jut egy teve. Esti sétán, a lux őri templom tövénél talált ránk DzsamaL Csokoládé- barnán, egyetlen pendely- szerű tunikában, mezítláb. Angolul beszélgettünk. Persze csak szavakkal, mert Dzsamal töri ugyan az angolt, de e nyelv szabályairól még soha nem hallott. Így is gyorsan megértettük egymást. Dzsamal arra kért, hogy menjünk vele a közeli bazárba. Ha ott vásárolunk, a tulajdonos tíz piaszter jutalékot ad néki. Elmentünk. Útközben megkérdeztem Dzsamalt, mi az életcélja? — Doktor — mondta. A doktor számomra nem volt egyértelmű. Doktor egy jogász is lehet, még egy filozófus is. — El Hakim? — kérdeztem. Megvillant a szeme, fülig húzódott a szája és kezet adott. — Yesl El Kakim — mondta —, Orvos leszek. Lehetséges, még Allcb sem tudja, hogy Dzsamal- ból mi lesz. De azt Allah is tudja, hogy 1953-ban forradalom volt Egyiptomban. Nasszer országában bármely fellah gyereke lehet orvos. És így most már Allah is akarhatja, hogy PPP11,,ISR , m mm Hml '■ / Íj^jooWaÍ..' i mä. :í fN*; S MM) mmM m :W • *. • T* m i m Ehnaton fáraó és felesége, Ncferíiii áldozatot mutatnak be a NKpisteouek Dzsamal — El Hakim le- alapfoktól felsőfokig... gyen. Ha már úgy aiíarta, K. I. hogy Egyiptomban ingye- Következik: NúMa pere nes legyen az oktatás, mén. A Balázs Béla Filmstúdió sikere a kőszegi V. országos ifjúsági Jilmnapokon Múlt héten szombaton befejeződött a KISZ KB és számos más, országos szerv által rendezett kőszegi ifjúsági filmnapok egyhetes rendezvénysorozata. Miként erről lapunk hasábjain már hírt adtunk, a hagyományos fesztiválon ez alkalommal is elsősorban a fiatal nemzedékek életét, problémáit tükröző alkotásokat vetítettek le a film- napok ugyancsak zömében ifjú résztvevői előtt. A múlt év terméséből négy film; Bacsó Péter: Kitörés, Kovács András: Staféta, Sándor Pál: Sárika, drágám és Gábor Pál; Horizont című alkotásaiban felvetett gondolatok és problémák alkották a vetítéseket követő eszmecserék alapját A mozikban már műsorra tűzött játékfilmeken kívül a fesztivál résztvevőinek legnagyobb elismerését a Balázs Béla Stúdió fiatal rendezőinek rövid- filmjei aratták a társadalmi problémák kendőzetlen őszintaségű, bátor és következetes bemutatásával. A szabolcsi ingázókról készült Fekete vonat, a bürokratikus ügyintézést kigúnyoló Krokodil vagy a háború és a terror lélektanát ábrázoló Büntető expedíció című alkotások 'azt sejtetik, hogy a fiatalok filmstúdiójában ismét sok, kitűnő képességű rendező tevékenykedik. A látott filmek rendezői törekvései ily módon termékeny vitákat szültek. A fiatal főiskolások, film- klubvezetők, KISZ-esek és pályakezdő rendezők eszmecseréje elsősorban ifjúságunk helyzetét, szerepét és társadalmunkba való illeszkedésének folyamatát taglalta. Sok szó esett az „átadásra váró stafétabotról”, azaz a fiaital értelmiségiek lehetőségeiről — és a mai magyar valóság tükröződéséről jelenkori filmművészetünkben. A háromnapos vélemény- csere természetszerűen nem zárulhatott teljes egyetértéssel, s a felvetődött kérdések megoldási javaslataival, de az elhangzott hozzászólások hasznos gondolatokat ébresztettek a résztvevőkben. A vita anyagát a rendező szervek kiadvány formájában kívánják közreadni a közelgő KISZ-kongresszus előtt. P. M.
