Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-12 / 110. szám

S. oldal 1911. május ÍZ. szerda Á nyugdíjasok tudnivalói a lakbér-hozzájárulásról lEUranyt ERDEI FERENC A lakbér-hozzájárulásra ■— mint ismeretes — nem­csak a keresők, hanem a nyugdíjasok is jogosultak. Amíg azonban a keresők­nek nyújtott hozzájárulás összege a havi kereset nö­vekedése arányában foko­zatosan csökken, a nyugdí­jasok a lakbér-hozzájárulást életük végéig megkapják. Ez az intézkedés lehetővé teszi, hogy a nyugdíjasok életszínvonala a lakbér- emelés miatt ne csökkenjen. Lakbér-hozzájárulás szem­pontjából azokat kell nyug­díjasoknak tekinteni, akik öregségi, rokkantsági, özve­gyi, szülői, ellátásban, ki­vételes ellátásban, nemzeti gondozási díjban, hadigon­dozási pénzellátásban, át­meneti segélyben, rendsze­res szociális járadékban, redszeres szociális segély­ben stb. részesülnek. Az említett szempontból nem számítanak viszont nyugdíjasnak azok, akik ideiglenes özvegyi nyugdí­jat, 66 százalékot meg nem haladó munkaképesség- csökkenés alapján megálla­pított baleseti járadékot kapnak. Nem tekinthetők nyugdíjasoknak azok sem, akiknek részére nyugdíjat megállapítottak ugyan, de annak folyósítása 1971. jú­lius elsején bármilyen ke­reső tevékenység miatt szű­rt eteL Azok tehát, akik 1971. július elsején fennálló munkaviszonyuk miatt nyugdíjban nem részesül­nék, nem nyugdíjasoknak, hanem munkaviszonyban le­vőknek számítanak, így munkaviszonyuk alapján állapítják meg jogosultsá­gukat a lakbér-hozzájáru­lásra Akik pedig 1971. jú­lius elsején egyéb kereső foglalkozást folytatnak (szabadfoglalkozásúak, ön­álló foglalkozásúak stb.), s ezért nem részesülnék nyugdíjban, nem nyugdí­jasnak, hanem úgynevezett kereső foglalkozást folyta­tóknak tekintendők, így a jogszabályban meghatáro­zott esetekben lakbér-hoz­zájárulást népi kapnak. Azoknak a nyugdíjasoknak viszont, akik részére az 1971. július elsejei helyzet­nek megfelelően lakbér­hozzájárulást állapítottak meg, a hozzájárulást akkor is folyósítják, ha később akár munkaviszony, akár egyéb kereső foglalkozás miatt nyugdíjuk szünetel. A lakbér-hozzájárulást igazoló lapot a lakás bér­beadója adja; ha a lakás magánszemély tulajdoná­ban van, a bérbeadó szin­tén megbízhatja a tanácsi házkezelő szervet a lakbér kiszámításával és az iga­zoló lap kiadásával. Ilyen megbízás hiányában a bér­lő a tanács pénzügyi osz­tályától kérheti az igazoló lapot. Ha az Igazoló lapot a tanácsi házkezelési szerv állította ki, s adataival a bérlő nem ért egyet, úgy a panaszt is itt kell beje­lentenie. Ha viszont az igazoló lapot a tanács pénzügyi osztálya állította ki, ez ellen fellebbezni nem lehet Ha a nyugdíjas a lakbér és a lakbér-hozzájárulás adataira nem tett észrevé­telt, vagy a vita lezárásá­val az adatok véglegessé váltak, úgy a lakbér-hozzá­járulást igazoló lapot a kézhezvételtől számított 15 napon belül be kell nyúj­tania a nyugdíjfolyósító szervnél. Ezek a szervek a következők: Nyugdíjfolyósí­tó Igazgatóság, MÁV Nyug­díjhivatal, Állami Egyház­ügyi Hivatal, Magyar Nép- köztársaság Művészeti Alapja, valamint a tanácsi szakigazgatási szervek. A nyugdíjas bérlő részé­re a lákbér-hozzáj árulás fo­lyósítását megszüntetik, ha az illető állandó jelleggel külföldre költözött, ha szán­dékos bűntett miatt két­évest meghaladó, vagy a lakás felhasználásával el­követett bűntett miatt en­nél rövidebb Időtartamú Végrehajtható szabadság­vesztésre jogerősen elítél­ték, s emiatt a lakást igénybe vették, a lakásbér­letet megszüntették. Ha a bérlő meghalt, úgy nyugdíjas házastársa, ál­landó özvegyi nyugdíjra jogosult felesége, árvaellá­tásban részesülő kiskorú gyermeke egy évig mog- kapja a lakbér-hozzájárulás teljes összegét. Az egy év letelte után a lakbér-hozzá­járulás fele a háztartásbeli feleséget mindaddig megil­leti, amíg állandó özvegyi nyugdíjra jogosult. Nyug­díjas házastárs egy év le­telte után csak saját jogán kaphat lakbér-hozzájárulást. Az özvegynek, illetve az árváknak a lakbér-hozzájá­rulást kérniük kell. Lakbér-hozzájárulást nyug­díjasoknak kizárólag a nyugdíjfolyósító szervek fi­zetnek, ezért az igazoló la­pot a folyósító szervnek kell megküldeni, és a lap­ra fel kell tüntetni a nyug­díjfolyósítási törzsszámot. Ha a nyugdíj megállapí­tása még folyamatban van, úgy a hozzájárulást igazoló lapot a nyugdíj megállapí­tó szervhez kell elküldeni. Ha a nyugdíj-megállapítás­ról már megérkezett a ha­tározat, de a nyugdíjfolyó­sítási törzsszám még nem áll rendelkezésre, úgy az érintettek várják meg, míg a nyugdíjfolyósítási törzs­számot is közüli velük, s az igazoló lapot, feltüntetve rajta a törzsszámot, ezután küldjék be a nyugdíjfolyó­sító szervhez. A Nyugdíjfolyósító Igaz­gatóság az 1971. július, au­gusztus és szeptember havi lakbér-hozzájárulást egy összegben, 1971. augusztus 25. és szeptember 10. kö­zött fizeti. Az 1971. októ­berére és az azt követő hó­napokra járó lakbér-hozzá­járulást mindig az előző hónapra esedékes nyugdíj­jal együtt, az 1971. októbe­rére járó hozzájárulást pél­dául a szeptemberi nyug­díjjal együtt előre folyó­sítják. (MTI) ,, Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Erdei Ferenc Kossuth-díjas akadémikus, országgyűlési képviselő, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, az Országos Szövetkezeti Tanács elnöke, a Magyar Tu­dományos Akadémia főtitkára, a Magyar Népköztársa­ság Zászlórendje I. fokozatának és több magas hazai és külföldi kitüntetés tulajdonosa életének 61. évében _ súlyos betegség után — kedden, május 11-én el­hunyt. E rdei Ferencet — végakaratának megfelelően — má­jus 15-én, szombaton délben 12 órakor szülővárosában, Makón helyezik örök nyugalomra. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége, az Országos Szövetkezeti Tanács. A hír fájdalmasan rövid: Erdei Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Csong- rád megye országgyűlési képviselője keddre virradó éjjel 61 éves korában el­hunyt. Súlyos betegség vég­zett a „Futóhomok’’, a „Pa­rasztok”, a ,'Magyar vá­ros”, a „Magyar falu” és még számlálhatatlanul sok más tanulmány szerzőjé­vel, akiben 1934-től a fel- szabadulásig a honi falu­kutatás egyik legsokolda­lúbb ifjú tudósát, az 1944- ben megalakult ideiglenes kormányban vállalt tiszt­ségétől napjainkig a ma­gyar közélet bölcs, nyílt­szívű és egyenes vezető személyiségét tiszteltük. Embernek, politikusnak, szociológusnak és — ahogy ő mondta —, agráriusnak egyaránt kiváló volt. Ne­héz korban — minden tör­ténelmi átmenetre illik a jelző, kiváltképp a miénk­re —, egy emberöltőn át őrizte a szülőföld rajongó szeretetét, szolgálta áldo­zatos buzgalommal, tánto­ríthatatlan erővel népét. Akik, akárcsak életének egy szakaszában körötte él­hettek, tapasztalhattó,k, mennyi energiával küzd az elavult, a kigyomlálandó el­len, milyen szenvedéllyel csatázik a pallérozottabb közgondolkodásért, a tudo­mány és a társadalom friss hajtásaiért. Akárcsak a féltve gondozott, a makói otthont idéző pesti környe­zetben kora hajnalokon — kedvenc napszakát pirka- dástól kora reggelig szá­mította — megosztotta egész életét, munkásságát falu és város, a szívéhez oly közelálló parasztság és a munkájában őt körülve­vő értelmiség között. Életrajzírók szokása a korszakok megjelölése. Er­dei Ferenc munkásságát majdan mérlegre téve, aligha lesz erre módjuk. Egyenesivű esztendők sora­koznak egymás után, egyik­ből következett a másik, legfeljebb a teendők vál­toztak, sokasodtak, vagy ritkultak. Az alapállás so­ha nem változott: Erdei Ferenc a szegedi egyetem jogi karának elvégzése után épp úgy a parasztpolitiku­sok balszárnyán helyezke­dett el, mint ahogy szen­vedéllyel elhatárolta ma­gát mindazoktól, akik a felszabadulás után a közös gazdálkodás eszméjétől igyekeztek távoltartani a falu népét. Élete utolsó szakaszában a Hazafias Népfront főtit­káraként egy ideig megtar­totta magának az Agrár­gazdasági Kutató Intézet igazgatói tisztségét is. Sok­szor mondogatta: politika és tudomány együvé tarto­zik, nem választható szét. Ez volt éltető közege. So­kon, tíz- és tízezren őrzik beszélgetések, kötetlen esz­mecserék és magas színvo­nalú tanácskozások, be­szédek emlékét. Azokból is fényesen kirajzolódik a „homo politicus”, a politi­záló ember arcképe, aki soha nem tagadta meg, honnan érkezett a magyar közéletbe és soha nem for­dított hátat azoknak, akik­hez oly sűrűn vissza-visz- szatért: övéihez a makói földeken, a dunántúli sző­lőkben, az Alföld tanya- világában. Nem titkolta: szivvel-lé- lekkel a népi állam esz­méjét hordozza. Akik ezt valaha is kétségbevonták, azoknak egyszer s minden­korra haraggal hátat for­dított. Tévedéseit szívesen kiigazította, de a „funda­mentális kérdésekben” — így mondta — nem ismerte még a tévedés jogát sem. Akik körötte voltak, is­merték lázas munkatempó­ját. Roppant erejét még a súlyos betegség is csak ne­hezen őrölte fel. Halálát az egész nemzet gyászolja. Emlékét a nép­hez hű államférfiaknak, a népünk javát szolgáló po­litikusoknak kijáró tiszte­lettel, a nagy tudósokat megillető kegyelettel őrzi. gyón is életrevaló nyok kirabolták. A történelem már akkor *s haladt a maga útján. Az uralkodó a népet, az ural­kodókat pedig — a zsi vá- nyok fosztották ki rDe az élet ment további Autóbuszunk néhány perc alatt visszarepített a má­ba. Mint földreszállt óriás varjak, talpig feketébe öl­tözött asszonyok, fejükön kosárral, az út mellett gyalog igyekeznék. Vala­hol, nem messze tőlünk, a Nílus partján, vásár lehet Buszunk ablakából a kosa­rakba látunk. Petrezse­lyem, saláta, paradicsom, hagyma. Az asszonyok me­zítláb tapossák a sivatag porát. A férfiak az asz­faltút közepén közleked­nek. Természetesen ők már szamárháton. A csacsi itt a közlekedés, a teherszállí­tás legfőbb eszköze. Azért is, mert szívós, azért is, mert igénytelen, nagyon keveset fogyaszt. Akár egy Trabant. A szamár itt va­lóságos „státuszszimbó­lum”, a társadalmi rang­létrán elfoglalt hely jel­képe. És ezen a tájon sok a szamár. Természetesen teve is van... A púpok számától eltekintve, talán ha min­den száz szamárra jut egy teve. Esti sétán, a lux őri templom tövénél talált ránk DzsamaL Csokoládé- barnán, egyetlen pendely- szerű tunikában, mezítláb. Angolul beszélgettünk. Per­sze csak szavakkal, mert Dzsamal töri ugyan az an­golt, de e nyelv szabályai­ról még soha nem hallott. Így is gyorsan megértet­tük egymást. Dzsamal arra kért, hogy menjünk vele a közeli bazárba. Ha ott vásárolunk, a tulajdonos tíz piaszter jutalékot ad néki. Elmentünk. Útközben megkérdeztem Dzsamalt, mi az életcélja? — Doktor — mondta. A doktor számomra nem volt egyértelmű. Dok­tor egy jogász is lehet, még egy filozófus is. — El Hakim? — kérdez­tem. Megvillant a szeme, fülig húzódott a szája és kezet adott. — Yesl El Kakim — mondta —, Orvos leszek. Lehetséges, még Allcb sem tudja, hogy Dzsamal- ból mi lesz. De azt Allah is tudja, hogy 1953-ban for­radalom volt Egyiptomban. Nasszer országában bár­mely fellah gyereke lehet orvos. És így most már Allah is akarhatja, hogy PPP11,,ISR , m mm Hml '■ / Íj^jooWaÍ..' i mä. :í fN*; S MM) mmM m :W • *. • T* m i m Ehnaton fáraó és felesége, Ncferíiii áldozatot mu­tatnak be a NKpisteouek Dzsamal — El Hakim le- alapfoktól felsőfokig... gyen. Ha már úgy aiíarta, K. I. hogy Egyiptomban ingye- Következik: NúMa pere nes legyen az oktatás, mén. A Balázs Béla Filmstúdió sikere a kőszegi V. országos ifjúsági Jilmnapokon Múlt héten szombaton befejeződött a KISZ KB és számos más, országos szerv által rendezett kőszegi if­júsági filmnapok egyhetes rendezvénysorozata. Mi­ként erről lapunk hasáb­jain már hírt adtunk, a hagyományos fesztiválon ez alkalommal is elsősorban a fiatal nemzedékek életét, problémáit tükröző alkotá­sokat vetítettek le a film- napok ugyancsak zömében ifjú résztvevői előtt. A múlt év terméséből négy film; Bacsó Péter: Kitö­rés, Kovács András: Stafé­ta, Sándor Pál: Sárika, drágám és Gábor Pál; Ho­rizont című alkotásaiban felvetett gondolatok és problémák alkották a vetí­téseket követő eszmecserék alapját A mozikban már műsor­ra tűzött játékfilmeken kí­vül a fesztivál résztvevői­nek legnagyobb elismeré­sét a Balázs Béla Stúdió fiatal rendezőinek rövid- filmjei aratták a társadal­mi problémák kendőzetlen őszintaségű, bátor és kö­vetkezetes bemutatásával. A szabolcsi ingázókról ké­szült Fekete vonat, a bü­rokratikus ügyintézést ki­gúnyoló Krokodil vagy a háború és a terror lélek­tanát ábrázoló Büntető ex­pedíció című alkotások 'azt sejtetik, hogy a fiatalok filmstúdiójában ismét sok, kitűnő képességű rendező tevékenykedik. A látott filmek rendezői törekvései ily módon ter­mékeny vitákat szültek. A fiatal főiskolások, film- klubvezetők, KISZ-esek és pályakezdő rendezők eszme­cseréje elsősorban ifjúsá­gunk helyzetét, szerepét és társadalmunkba való illesz­kedésének folyamatát tag­lalta. Sok szó esett az „át­adásra váró stafétabotról”, azaz a fiaital értelmiségiek lehetőségeiről — és a mai magyar valóság tükröződé­séről jelenkori filmművé­szetünkben. A háromnapos vélemény- csere természetszerűen nem zárulhatott teljes egyetér­téssel, s a felvetődött kér­dések megoldási javasla­taival, de az elhangzott hozzászólások hasznos gon­dolatokat ébresztettek a résztvevőkben. A vita anyagát a rendező szervek kiadvány formájában kí­vánják közreadni a közel­gő KISZ-kongresszus előtt. P. M.

Next

/
Thumbnails
Contents