Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-11 / 109. szám

#. oldal 1971. május n. kedd Ciolkovszkij az eszperantóról Gyakran találkozunk mostanában — az ember első űrrepülésének tizedik évfordulóján — a nagy orosz tudósnak, az „űrhajó­zás atyjának” — Ciolkovsz- kijnak a nevével. Azt azonban már kevesebben tudják róla, hogy kitűnően beszélte az eszperantó nyelvet, tagja volt a Szov­jet Eszperantó Szövetség­nek (tagsági igazolványát ma is őrzik), s így nem­csak az űrhajózás, hanem az eszperantó egyik úttörő- jeként is említhetjük. Már 1934-ben ezt írta: „Az esz­perantó kétségtelenül a leg­jobb minden szerkesztett nyelv között. Egyszerű, megkapóan könnyű nyelv­tana, s nagyon közérthető szótára szerzőjét halhatat­lanná teszi.. • • Ünnep után dolgos hétköznapok Ott, ahol akárcsak öt­hat évvel ezelőtt is inkább tanyaközponthoz hasonlí­tott a település, ma kiala­kult és formálódó széles utcák, rangos házak tanú­sítják Bocsa község meg­újhodását. Hétköznap van, mégis ünnepélyességet áraszt, eseményt sejtet itt minden. A napsütésben a községi orvosi rendelő előtt várakozó, diskuráló emberek, de főleg a tanács­háza előtt parkírozó autók, motorkerékpárok sora. S hogy a sejtés jogos, igazol­ja a megkérdezett, egy meglett korú gazda, aki így válaszol: — Hogyne, kérem, ese­alakul meg a tanács. — Aztán hozzáteszi: —jíLátja ugye, ott a ta­nácsháza mellett, azt a fé­lig elhordott homokdom­bot? Jól nézze meg, mert nemsokára eltűnik. Azok­kal, akiket oda beküldtünk, építjük tovább a falut — mutat hüvelykujjával a ta­nácsháza felé. Magabiztos, velős nyilatkozata után a bácsi tovább ballagott, nekem pedig hirtelen eszembe ju­tott: kár, hogy a választá­sok napján külhoni sajtó valamelyik nálunk járt munkatársa most nincs itt, nem hallotta ezt! Röviddel később Jakab­. A KIHORDÓK MÉG NYÁRON IS FÁZNAK — NINCS MUNKÁS, ÁLL A GYÁR? — MAGAD URAM, HA SZOLGÁD NINCS! A tavalyi árvíz miatt be­következett téglahiány az idén még fokozódott. A szükséges kétmilliárd-két­százmillió tégla helyett a tégla- és cserépipar válla­latai előreláthatóan csak kétmilliárdot tudnak bizto­sítani maximális kapacitás- kihasználás mellett. Miért ez a lemaradás? Megérté­séhez kissé vissza kell ka­nyarodni az elmúlt évek­hez. A tégla iránti keres­letben legelőször 1963 tá­ján volt visszaesés; ekkor kapott lábra az a szemlé­let, hogy a nagy- és közép­blokkos építkezések csak­nem teljesen kiszorítják a téglát, mint építőanyagot. Ebben az időben az ország­ban hatvan téglagyár állt le. Azóta persze kiderült, hogy az igények csökke­nése ellenére, továbbra is jócskán szükség van téglá­ra. A visszaesés Után a ke­reslet emelkedett, de külö­nösebb probléma nem volt, a tégla- és cserépipar ki tudta elégíteni az igénye­ket. 1968-ban csökkent az építkezési kedv; ismét visszaesett a kereslet. Az érvénybe lépő gazdasági re­form próbaéve nemcsak ezen a téren tette óvatosab­bá a vállalatokat. Szigo­rúbbá vált a készletgazdál­kodás is, egyik vállalat sem akart azért kamatot fizetni, mert következő évi építke­zéséhez téglát tárolt. Sok millió tégla maradt ekko­riban a gyárak nyakán. Amikor a vállalatok „ki­ismerték” az új gazdasági mechanizmust, rájöttek, mit lehet és mit nem, is­mét megugrott a kereslet, s ez az irányzat azóta is tart. Egyre több a magánépítte­tő, a társasházak egy ré­sze is téglából épül; ráadá­sul jött a tavalyi árvíz, s kiderült, milyen nagy szük­ség lenne a leállított tégla­gyárakra. De nemcsak több műkö­dő téglagyárra lenne szük­ség, hanem munkásokra is. A szakma tavaly is csak­nem tízszázalékos létszám- hiánnyal küszködött Az idén nemcsak azért súlyo­sabb a helyzet, mert csak a kollektív szerződésekben ciája. Sokan hagyták ott a téglagyárakat. Néhány vál­lalatnál, például a Hajdú- Szabolcs megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál üze­mek indulása vált kétséges­sé a krónikus munkaerő- hiány miatt. Pedig egy nap alatt betanulható női mun­kával 1800—2200, férfimun­kával 2000—2600 forintot lehet keresni; a kemencébe behordók 2500—3000, a ki­hordok 2500—5000 forintért dolgoznak. A pénz tehát nem kevés, de a munkakö­rülmények ... A kemencéhez közeli dol­gozóknak a legnehezebb. A kihordó munkások hatal­mas hőingadozásnak van­nak kitéve. A kiégett tégla környezetének hőmérsékle­te mintegy 60 fok. Itt rak­ják meg a talicskát téglá­val, majd innen a szabad levegőre mennek. Ilyenkor, idény elején 50—60 fok, nyáron 30—40 fok a hőmér­sékletkülönbség. Ráadásul a munka idényjellegű. Télen az emberek máshol helyez­kednek el, legtöbbjük, ha tud, ott is marad. A munkások tehát mene­külnek a régi, ötven-hat- van éves téglagyárakból. Hogyan lehetne ott tarta­ni őket? A munkakörülmé­nyek javításával, műszaki fejlesztéssel. Ehhez persze idő és termérdek pénz szükséges. De ha a teljes rekonstrukcióra várni is kell, a vállalatok tehetnek erőfeszítéseket a munkakö­rülmények javítására; pél­dául a szállítás automati­zálásával megszüntethetik a nehéz fizikai munka egy részét. S mit lehet tenni akkor, ha nem áll rendel­kezésre elegendő munka­erő az üzeminduláskor? A Hajdú—Szabolcs me­gyei Tégla- és Cserépipari Vállalat azoktól az építő­ipari ktsz-ektől kért mun­kaerőt, amelyek rendelését — a munkaerőhiány miatt — nem tudnák teljesíteni. Ezekkel a munkásokkal (s természetesen a vállalat műszaki irányításával) akarnak téglát gyártani az építőipari szövetkezetek ré­szére. Hasonló akciót kez­deményezett a debreceni rögzített túlóramennyiséget KISZ-bizottság, mivel a vá- szabad felhasználni, hanem j rosban sok KISZ-társasház azért is, mert talán éppen i felépítéséhez is hiányzik a a tavalyi „nagy hajtás" miatt sokan kiléptek a gyá- i rákból. Az új toborzás alie ho­zott eredményt. Nagy vol' a többi vállalat konkurren- i tégla. „Magad uram, ha szolgád nincs’” — mondja a régi (Másmondás. s néha ér- :mes ma is alkalmazni. G. J. ménye a falunak, hisz ma szálláson, a tanácsházáról távozó ünneplőruhás em­berek láttán — egyikük- másikuk kezében egy szál piros tulipán — tovább szövődött a gondolat: Lám, itt is megalakult, munká­hoz kezd az új tanács. — Csakugyan, nemrég fejeződött be az alakuló tanácsülés — tájékoztat Peregi Pál vb-titkár. — A harmincöt tagú testület, amelyben tizenketten van­nak a most először válasz­tott tanácstagok, Rausch Tamás elvtársat választot­ta meg elnökké. Megtisztelt bennünket országgyűlési képviselőnk, dr. Várkonyi Imre őrkanonok is. Most a Népfront Szakszövetke­zettel ismerkedik. — Tehát ünnep után a munkás hétköznapok van­nak soron — jegyzem meg. — Ügy bizony! — erősí­ti meg Peregi elvtárs. Az­tán egykettőre keresztmet­szetét adja mindannak, ami a tanácsülésen szóba került. Először is érdeklő­déssel és jólesőn hallgat­ták a tanácsülés résztvevői a képviselő felszólalását, továbbadott véleményük így szól: Helyesen beszél! Tornyik István tanácstag pedig hangosan is megfo­galmazta: Ügy tűnik, a község helyzetét máris is­merő, jó partnerre talált Jakabszállás. Helyesen lát­ja dr. Várkonyi Imre, hogy legfőbb megoldásra váró gond az egészséges ivóvíz hiánya. Hiszen a kétszáz belterületi kút közül mindössze 19 szolgáltat ki­fogástalan ivóvizet. — Három éve tartalé­koljuk a fejlesztési ala­punkat a vízműre. Több mint egymillió forintunk van e célra, és természete­sen számítva a lakosság segítségére is, az idén meg­kezdjük a kivitelezést. Or­szággyűlési képviselőnk említette felszólalásában hogy ehhez a munkához jó segítséget nyújthat a Nép­front Szakszövetkezet. Tanulságosnak ítél­ték a tanácsülés résztvevői azt is, amit a testület ösz- szetételéről mondott a kép­viselő. Az előző tanácsban két nő volt, most öttel több van. Mégis megjegyezte: minél számosabb részvéte­lük a közéletben nagyon fontos, mert a nők nem­csak érzékenyebbek a gon­dok, problémák iránt, ha­nem rugalmasabbak is, ha a feladatok megoldásáról van szó. És biztosan lehet számítani rájuk! — A tanácsülés egyifi felszólalója említette: Ja­kabszállás futóhomok, de lakóinak nagy szorgalma megfékezte! Ugye, kiérzik ebből az önbizalom? — fű­zi tovább a szót a vb-tit­kár. — Pedig van gn*H>"V' bőven. P. I. S máris a jelölő gyűlési észrevételeknél tartunk. A 35 gyűlésen elhangzott 62 közérdekű javaslatból 22 a község dűlőútjainak javítá­sát szorgalmazta. Nehezen közelítheti meg a tanyákat például az orvos. A tava­lyi belvízkor rongálódtak meg nagyon, de a gazda­ságok nehéz munkagépei sem használnak ezeknek a dűlőutaknak, amelyek együttes hossza 192 kilomé­ter. Ám, ahogy Peregi elv­társ mondja, a Helvéciái 'Állami Gazdaság helyi üzemének, a Városföldi Állami Gazdaság bugac- pusztai egységének vezetői­vel és a többi érdekelt gazdasággal jó a kapcso­latuk és a készség is meg­van bennük — hiszen ér­dekük — az utak megjaví­tására. Aztán: 14 javaslata villanyhálózat bővítését sürgette, főleg a Dobó Ist­ván utcában, ahol olyan gyönyörű házak épültek. Az idén itt körülbelül 300 —400 folyóméterrel bővül a hálózat. Akaratban, lettre- készségben tehát nincs hi­ány. És a jogos önbizalom­ban sem. Az előrehaladás, az április 25-én népünk milliói álal szentesített po­litika helyi végrehajtása a dolgos hétköznapokra vár. j E hétköznapokba pedig j olyan sok minden belefér!! P. I. GÖLYACSALÄD n (MTI-foto: Sarkady János felvétele — KS) reszeg volt Ügyeskedő rakodók 16 ezer forintos sikkasztása Budapesten és a Kecske­mét környéki városokban, falvakban nemcsak a kürt­szóról, de arról is felismer­ték a Közép-magyarországi Pincegazdaság Alföldi Üze­mének szállító járművét, hogy az egyik rakodó, vagy a járatkezelő eszméletlen­ségig részeg volt. Kovács Zsigmond 37 éves, többszö rösen büntetett előéletű ra­kodómunkás, Kecskemét, Kemény Zsigmond utca 5. szám alatti lakos éppen úgy nem csinált ebből ügyet, mint Hajagos Antal 38 éves rakodómunkás, Kecskemét, Ladányi utca 10. szám alat­ti, büntetett előéletű férfi, ök kettőn a 9-es számú Vo­lán alkalmazásában voltak akikre — jobb híján — je­lentős értékeket bíztak, akik visszaéltek ezzel a bi­zalommal, jelentős kárt okozva a társadalmi tulaj­donban. Mi is az a járatkezelő? A 9-es számú Volán rendszeresen szállít a Kö­zép-magyarországi Pince- Gazdaság Alföldi Üzemétől palackozott árut. A gépko­csikkal általában rakodó- munkásokat is küld, akik az árut nemcsak fel- és le­rakják, de feladatuk a szál­lítmány átadása és az üres göngyölegek — palackok, rekeszek — átvétele, illetve visszaszállítása. A járatke­zelő tulajdonképpen felelős a szállítmányért és a vissz­áruért is. óhatatlan, hogy szállítás közben ne történjék kisebb- nagyobb károsodás a szál­lítmányban, ne törjön el egy-két üveg bor. A törés okozta anyagi kárt termé­szetesen nem a járatkeze­Fele-fele alapon Korábban szóltunk mái lőnek kell megtéríterii, ha- arról, hogy az üres göngyö­nem az ilyen eseteket jegy­zőkönyvezni kell, s a járat­kezelő ezzel számol el a boltnak, illetve a raktár­nak. Ezt a lehetőséget hasz­nálta ki fondorlatos módon Kovács Zsigmond és Haja­gos Antal, akik üzelmeikbe bevonták a különböző bol­tok vezetőit is. Ha törik a palack,.. Kovács Zsigmond és Ha­jagos Antal jó üzletet aján­lott Pálinkás Jánosnénak, a ceglédi 62. számú ÁFÉSZ- bolt vezetőjének és Szabó Józsefnek, az abonyi 7-es számú ÁFÉSZ-bolt felelősé­nek. Egy-egy szállítás al­kalmával 20—40 törött pa­lackról kértek visszáruje­gyet, holott valóságban csupán egy-két üveg tört össze. Az ilyen módon ke­letkezett bortöbblet értékét megfelezték. Kovács Zsig­mond és Hajagos Antal azonban sohasem pénzt kért, hanem a 18—38 üveg bor felét nem is adta át a bolt­vezetőnek. Ezt a mennyisé­get aztán útközben vala­melyikük elfogyasztotta. Későbbiek során már nemcsak a ceglédi és az abonyi boltvezetővel álltak ilyen kapcsolatban, hanem több budapesti és vidéki üzlettel is. A boltvezetők számára nem jött rosszul az ilyen módon „becsurgó” bor, s szó nélkül állították ki a visszárujegyeket. Ko­vács és Hajagos ilyen mó­don, a boltvezetők segítsé­gével, mintegy 6 ezer forint anyagi kárt okoztak a Kö­zép-magyarországi Pince- gazdaság Alföld Üzemének. legek visszaszállítása is a járatkezelők feladata volt. Visszaélési lehetőség itt is kínálkozott. Visszaszállítás­kor az egyik bolt által ki­állított visszárujegyen sze­replő göngyöleg mennyisé­gét, a velük kapcsolatban álló boltvezetővel jóváírat- ták és a többletgöngyöleg árát megfelezték. Ez körül­belül a következő módon zajlott le. Budapesten a 10-es számú boltból 10, üvegekkel teli rekeszt szál­lítottak vissza, erről kaptak visszárujegyzéket. A 12-es számú bolt vezetőjével megbeszélték, hogy ne a ténylegesen átadott 10 re­keszről, hanem 20-ról ál­lítson ki visszárujegyet. A 12-es boltnál tehát 10 re­kesz többlet mutatkozott. Nyilvánvaló, hogy né­hány hónap múlva a 10-es számú bolt vezetője rekla­mációt nyújtott be, mert nem írták számára jóvá az általa átadott göngyölege­ket. A manipuláció ekkor derült ki, s az is, hogy Ko­vács és Hajagos néhány boltvezető „közbejárásá­val”, ezzel a módszerrel több mint 10 ezer forinton osztozkodott. A kecskeméti rendőrka­pitányság nyomozói a felje­lentés alapján gyorsan az ügy végére jártak, s Ko­vács Zsigmond, valamint Hajagos Antal ellen társa­dalmi tulajdont károsító sikkasztás miatt indítottak büntetőeljárást. Kovács Zsigmond eközben bevonult a börtönbe, mert korábbi sikkasztása miatt meg kel­lett kezdenie a szabadság­vesz tés - bűn tetősét. Gémes Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents