Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-09 / 108. szám
1971. május 9. vasárnap S. oldal Egyedül vagy összefogással? A tompái művelődési ház építéséről Tompán, ebben a déli határhoz közel eső, hosszan elnyúló községben élő fiatalon idősen közös és évtizedes vágya, hogy szabad idejüket kulturált környezetben tölthessék el, ahol szórakozási és művelődési igényeiket egyaránt kielégíthetik. Ez azonban még a mai napig is csupán vágy maradt. A község művelődési intézménye ugyanis immár évek óta a madaraknak és a hellyel-köz- zel dolgozó építőipari szakembereknek nyújt otthont. A leendő tompái művelődési ház impozáns méretű, tetőzet nélküli téglafalai között sétálgatva a látogató előtt fölsejlenek a tervezett nagy színházterem körvonalai, a színpad kiemelkedő előrésze, az öltözőhelyiségek és az előtérből átvezető nyers lépcsősorok azt is jelzik, hogy a régi, átalakításra váró épülethez miként illeszkednek majd az új, korszerű nagytermi rész falai. A község vezetői nem szándékozták teljesen új művelődési házat építeni, hanem egy régebbi, más célokat szolgáló épület átalakításával és bővítésével szeretnének célt érni. Ez az elképzelés — számításba véve a község adottságait és lehetőségeit — helyesnek látszik, az azonban már kevésbé nyugtatja meg az érdekelteket, hogy az épület, mely nem több ajtó, ablak nélküli helyiségek, cementzsákok és csupasz falak halmazánál, immár csaknem egy éve, szinte változatlanul szomorodik a község középpontjában. Az eredeti tervek az elmúlt év végére tűzték ki az intézmény teljes átadását. Mostani képe, és az egy év alatt alig-alig történt előrehaladás azonban egyre bizonytalanabbá teszi ezt a régen várt eseményt. Építőipari kapacitáshiány ? szült helyiségek kihasználtsága elég alacsony, építési, fűtési költségeik viszont annál magasabbak. Nem csak arról van szó ugyanis Tompán, hogy a Moziüzemi Vállalat jelentős anyagi hozzájárulásával könnyebb helyzetbe kerülhetne az amúgy is pénzszűkében levő községi tanács. Az együttműködéssel megszűnne a községben áz egykori parasztházból átalakított, már régen elavult, korszerűsíthetetlen filmszínház, és az új intézményben kapna megfelelő elhelyezést. A modern és célszerűen kiképzett szín A boldogulás etikája Hogyan élünk ? — ősrégi és valószínűleg örök kérdés ez. A válaszok azonban nemhogy koronként, de még egyidőben is felettébb különbözők, s nem is feltétlenül őszinték. Amit nem is lehet zokon venni, hiszen “nnyi műiden befolyásolhatja a válaszadót. Egy azonban bizonyos. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt alig-alig emlegettük, jószerével számon se tartottuk, hogy ez, meg amaz hogyan él; talán a magunk boldogulására is kevesebb gondot vetettünk. Pedig akkor is akadt, hogy úgy mondjuk, tollasodó’ ember. Igaz, sokkal kevesebb, mint manapság, és az a kevés is kevésbé tűnt föl. Mert ugyan mit is csinálhatott? Legfeljebb épített egy kis házat, vagy vett egy jobb lakást és belebújt, ha meg nem, hát elszórakozta a pénzt. Ma másképpen van. Először is mind többen és többen keresnek városban is, Bácskai Antal vb-elnök csupán egy éve végzi a község életének irányítását, és ami az előzményeket illeti, ő is csupán egy vaskos, iratokkal teletömött dossziéból meríti értesüléseit. — A művelődési otthon átalakítási munkálatai 1968-ban kezdődtek el — magyarázza érdeklődésemre —, de már az első lépések megtétele után, azaz a tervek elkészültével, sokasodni kezdtek a problémák. E hozzávetőlegesen hárommillió forintos munkára ugyanis nem tudtunk kivitelezőt találni. Hosszas utánjárások és eredménytelen tárgyalások nyomán a Mélykúti Községi Tanács gazdálkodási csoportját sikerült megnyerni ügyünknek, akik különféle alvállalkozókkal közösen hajlandóknak mutatkoztak elkezdeni az átalakítást, és az új részek építését. Egy ideig megfelelőnek látszott a munka előrehaladása, de a tavalyi évben két dolog is közrejátszott az ideiglenes szünet létrejöttében. Egyrészt a téglahiány, melyet az árvíz okozta pusztítások újjáépítési munkálatai okoztak, másrészt a nagyterem befedéséhez szükséges 16 méter hosszú vasgerendák ügye. Ezeket a tartóelemeket a keceli ktsz-ben készítették el, de szilárdságuk ellenőrzésekor kiderült, hogy nem képesek elviselni a beépítés után rájuk nehezedő nyomást. így hát újra kell őket gyártani, az elkészült vasgerendákat ismételten ki kell próbálni és csak akkor folytatódhat majd az építkezés. A munkálatokat azonban már nem a mélykútiak végzik, mert építési csoportjuk időközben felbomlott. Végső szükségből a Tompái Községi Tanács maga hozott létre egy házilagos brigádot, és a befejezés feladata így már a helyiékre hárul. Anyagi fedezet és együttműködés Az évekkel ezelőtt elkészült terv hárommillió forintos költséggel számolt. Ennek az összegnek a nagyobbik felét a tompái tanács már elköltötte Az építkezés folytatásához a község elegendő pénzügyi fedezettel rendelkezik? — kérdezem Bácskai «Antaltól. — Az a központi támogatás, amire számítottunk, sajnos, elmarad, és így a saját erőinkre vagyunk utalva — hallom a választ. — Ez azt jelenti, hogy a IV. ötéves terv folyamán más beruházásokra alig- alig marad pénzünk. A művelődési ház befejezéséhez szükséges pénzösszegek — sajnos, így kell mondanom —, áthúzzák a következő évekre tervezett egyéb fej’esztési elképzeléseinket, hiszen minden valószínűség szerint csak kölcsön segítségével teremthetjük elő a hiányzó összegeket. — Tudomásom szerint a megyei Moziüzemi Válla- L-* felajánlotta, hogy „betársul” a művelődési ház é~ ’"tkezésébe. Mintegy 800 ezer forinttal járulnának hozzá a színházterem belső torkiképzésének és berendezésének költségeihez. A községi tanács azonban elutasította ezt a kedvem ajánlatot pedig úg- tűnik, a társulás enyhífe májain. tanunk, mert bár a tanács számára igencsak jól jönne ez a támogatás, a község gazdasági vezetői ragaszkodnak az eredeti elképzelésekhez, hogy a nagy termet az alkalmi színházi előadások mellett tánchelyiség gyanánt is hasznosítani lehessen. A Moziüzemi Vállalat lejtős padozatot, és rögzített széksorokat kíván elhelyezni a rendszeres filmvetítések nézői számára, ez azonban természetesen megakadályozza ezt a kettős hasznosítást. Tompán nyolcszáz fiatal él, nekik szeretnénk rendszeres összejöveteli és szórakozási lehetőséget teremteni. Ezért vagyunk kénytelenek ezt a költségesebb megolást választani. ünnepségek, tsz-közgyűlé- sek és egyéb nagyobb társadalmi rendezvények számára is kitűnő körülményeket nyújthat, Az egységes községi köz- művelődés elve is a két intézmény „összeházasítását” sugallja. A moziba látogatók egyben megismerkedhetnek a művelődési ház klubjainak, szakköreinek munkájával és könnyebben bekapcsolódhatnak azok tevékenységébe. Egysz_e- rűbb a szervezés, jobb az épület kihasználtsága, tervszerűbbek lehetnek a kulturális programok. És végül a község vezetőinek még egy gazdasági szempontot is. figyelembe kell venniük. Azt ugyanis, hogy a moziüzem jelentős mértékben járul hozzá a művelődési házak fűtési, világítási, takarítási költségeihez, a nagyterem használatáért rendszeresen bért fizet. — Mindez az elkészült kulturális intézmény nem csekély , működési , kiadásait segíti csökkenteni. Pavlovits Miklós Bővült a flotta Baján A Magyar Hajófuvarozási Szövetkezet végzi az építkezéseknél használt folyamkavics kitermelését és vízi fuvarozását. Épben az évben új járművekkel gyarapodott a szövetkezet bajai kirendeltségének flottája. Az újdonságok közül három hagy uszály, két 240 köbméter és egy 170 köbméter űrtartalmú már járja a Dunát. Az ugyancsak most vásárolt vontatóhajót és úszó-rakodóberendezést pedig előreláthatólag júliusban bocsátják vízre. Egyáltalán, nálunk sokkal többet beszélnek az emberek — és a leghangosabban nem feltétlenül a legjobb szán- dékúak — arról, amit ez, meg az a család vesz, épít stb., mint arról, amivel a gyarapodáshoz az alapot megteremti, a szorgalmáról, a kitartásáról, az átlagosnál talán jóval több munkájáról, vagy a tehetségéről. Azaz, hogy hallani a dolog eme oldaláról is, de a legtöbbször olyasmit, hogy így meg úgy ügyeskedett, ha ugyan nem csalt, lopott, szél- hámoskodott ház- és moziterem viszont | faluhelyen is, munkás- és parasztcsaláHát lehetséges lenne, hogy az említett sok-sok egyéni, családi gyarapodás csupa hamisságra, vagy éppen becstelenségre épül? Ezt a nyitottszemű, tárgyilagosan gondolkodó ember nem állíthatja. Éppen ellenkezőleg, elismeréssel szó arról a kemény és — ne restelljük kimondani — verejtékes munkáról, ami a gyarapodást sokaknál lehetővé tette. Hogy a sok és eredményes munka nem minden esetben részesül a megillető és a mi viszonyaink között, megérdemelt anyagi elismerésben — az is nyilvánvaló. De az nem kevésbé, hogy a végzett munka igazságosabb és arányosabb elismerése és jutalmazása irányában haladunk — hozzátehetjük: — előre. dók, iparosok, értelmiségi foglalkozásúak, tehát mindenféle társadalmi réteghez tartozók olyan pénzt, hogy a gondtalanabb, vagy — számosabb esetben — nagyon is beosztott életvitel mellett, már egyébre, különösebb, ha úgy tetszik, feltűnőbb kedvtelésre is futja belőle, olyasmire, ami kisebb-nagyobb mértékben a luxus látszatát kelti. Természetesen, továbbra is a lakás, a ház áll az első helyen, azzal a különbséggel, hogy az építkezők — tehetségük és ízlésük szerint — sok esetben már nem csupán fedelet akarnak a fejük fölé húzni, hanem szebbet, tágasabbat igyekeznek ösz- szehozni. Évről-évre több városi lakos hétvégi telekkel, házzal, esetleg nyaralóval „tűnik ki”, az autósok száma közben már évi 40—50 ezerrel növekszik, nem kevesen költséges külföldi utakat tesznek, sokan drága ruhákban, elegáns szórakozóhelyeken mutogatják magukat és — ha nem is nagy számban — akadnak olyanok is, akiknek minderre, vagy megközelítőleg minderre van módjuk, tehetségük. Mindez, mondanunk sem kell, nemhogy nem bűn, hanem többé-kevésbé államilag ösztönzött dolog, hiszen azért vannak építőanyagipari, meg építő vállalataink, hogy maguk az állampolgárok is — lehetőleg minél többen — építkezzenek, helyesnek tartjuk az üdülőhelyi parcellák kialakítását, hivatalosan támogatjuk az automobilizmust, s állami boltokban, szalonokban pompás ruhákat, sőt ékszereket kínálnak a vevőnek, az utazási irodák pedig jobbnál jobb külföldi utakra csábítanak. Hogy a jó italoknak, szívnivalóknak és az ínyenc falatoknak is akad elég reklámja, nem is említjük, hiszen furcsa mód, nálunk sohasem szólták meg igazán azt, aki az effélékre költött mértéktelenül, sokkal gyakrabban azt, aki esetleg hosszú évekig szívósan takarékoskodva jutott házhoz, autóhoz, vagy, mondjuk, egy vitorláshajóhoz. Igaz, az sem titok, hogy akadnák nem a szó jó értelmében „ügyesek”, akik igazi, vagy elégséges ellenérték nélkül, azaz a társadalom, mindnyájunk kárára, jutottak és jutnak hozzá az irigyelt anyagi javakhoz. Nem az a hiba, ha érzékenyen reagálunk erre — csupán az, ha minduntalan rémeket látunk —, de még fontosabb: olyan irányba fejlődik gazdaságunk, hogy határozottabban képes jutalmazni a társadalmilag hasznosat, méltánylás nélkül hagyni a haszontalant és kivetni magából a károsat! Rendkívül fontos, hogy ez a reagáló és cselekvőképességünk tökéletesedjék. Ahogy a gazdaságirányítás új módszerei számos hibát — és hibás gazdasági ténykedést — most könnyebben felszínre hoznak, és ez jó, úgy leplezi le a fejlődő, demokratikus vonásaiban erősödő közgondolkozás az olyan magatartást, amely szemben áll szocialista elveinkkel, az egyéni boldogulás szocialista erkölcsi normáival. Az esetek, a viszonylatok, az élet fordulatai lehetnek bonyolultak, nem könnyen áttekinthetők, helyes Ítéletünk alapja azonban egyszerű, magától értetődő. „Mi azt valljuk és hirdetjük — mondotta Kádár János a kőbányai munk^sgyűlésen —, hogy az emberek joggal^ gondolhatnak önmagukra, családjukra, hozzátartozóikra; s a természet törvénye az, hogy keressék a boldogságot önmaguk, családjuk számára, de ennek igazi útja csak a néppel, a közösséggel, az összes dolgozóval való együttes felemelkedés lehet, s nem történhet a közösség rovására.” Aki kiemelkedő odaadással, nagy hozzáértéssel, különös tehetséggel dolgozik, vagy olyan szerencsés adottságú ember, hogy mindezt együttvéve is el lehet mondani róla, az sok, igen sok hasznot tud hajtani a közösségnek, mindnyájunknak. És akkor megérdemli, hogy többet is kapjon, hogy „könnyebben” boldoguljon, ha ezt könnyű boldogulásnak lehet nevezni. És mennél inkább képes és hajlamos a társadalom arra, hogy ilyen következetességgel. jutalmazzon, annál többen állnak be a sorba, keményen megdolgozni önnön boldogulásukért és mindnyájunk boldogulásáért. ■ B. J. Megjegyzés Pazar meghívók ürügyén Célszerű-e ? ja legalább negyven forint- gyénk tanácsi apparátusai, ba került...” intézményei, vállalatai És számolni kezdtem: gyártanak, gyártatnak — Ha csak tíz embert invi- osszessegeben minden bitálnak ilyen pazar meghí- zom?y!jí csak tonnákban vóval ez eevhől néevszáz merheto mennyiségben.- Vinné el az ördög ezt - Ez igen! - forgatja forü£ De a teftület, Papír, munkaerő idő LdomSzta7ommrekfzaer setf IranXt^0™-3 ameI"et összehívtak, leg- pénZP- valamennyivel t Ä’Ä'Ä pfdáuTTzfmeti, «5S kfvln08"0^ menék' EZt mert éDDen arra nem aka darabia legalább negyven neSyezer,! ■ • ■ Őrület! Az en Juvanna az ésszerűség, vadc^rá, fnüt ke^ek S forintba kerüli S fhogy Süteményem Csakugyan lamennyiünk jól felfogott újra kezdem a kutatást, elnézem, a köteget, egészen egész vagyon. Még akkor érdeke. De ebben a tudoMost már módszeresen. A értékes gyűjtemény. Hát is, ha a meghívó nem mányban, mintha lassú A községi tanács tagjai és különb« szervei,, intéz- «erü kinek ml . hobbyja.,. k~ ?Sg“lfdé™e“„,'T ssstJSrssuR? z£S“Sz2í «■*»*•> * *»** ■*»«. léptekkel haladnánk előre. gása az újságírón kívül bizonyára más embereket is vitára késztet. A közelmúltban átadott bácsalmási művelődési központ és az országban másutt épülő új kulturális létesítmények tervezői már csaknem kivétel nélkül elvetették ezt az elavult, úgynevezett ..nagyterem” szemléletet. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy csupán táncolásra, nagyobb rendezvényekre és — Igen. El kellett utasí- színházi előadásokra kéelőterjesztését kiemelte ié- vettem magam is. Aztán irQS cirádás három. és dulni_ nyes papíron aranybetus megkeiult amit kerestem, Pé«vréthaitható — adott tr , meghívóval a tetején a kö- és másra terelődött a fi- A k Kezdhetnénk például a vetkező paksamétát eme- lyefmem. tója darabonként negyven f^vM A^ egész miévét lem ki. Mar távozott a vendeg, ,. lasavai. az egesz megyei _ _ r .... amikor véletlenül az asz- , ’ h. V -,.7 alapul veve, vagyont spó- Ez meg mi? Gyujte- talomon a tanács vb ülé_ *^ vagy.húsát... Hat ihatunk meg vele. Mert meny tálán? - kérdezi is- sére készült írásos jelentés ilyen előrelátóan taka- a pénzt _ amelyből soha merosom, aki egy kedves ik sorára botlottJ tekin_ rékosan gazdálkodunk?! nincs elég _ ezernyi fonhír elűjságolása céljából tetem: „...előrelátó, ta- Gondolat gondolatot szül, t°s> legalábbis a papírkoí_... 'í ixn 3 ' „ íx ______ i,:„r.__cárion oni 1 ío moaViíuÁlrn*11 u grott be a szerkesztosegbe. kar£kos gazdálkodás mei- s jó magam hirtelenjében sárba kerülő meghívóknál — Olyasféle — mondom lett...” Abban a pillanat- messzire kalandoztam, sokkal, _ de sokkal fonto—. Olyan pazar kivitelű ban szinte újra hallottam Azok a jelentések, írásos sabb célokra is elkölthetmeghívók, hogy nem volt ismerősöm nemrég elhang- beszámolók jutottak eszem- nénk... szívem eldobni őket. zott szavait; „Ennek dafab- be, amelyeket csupán me; Perny Irén