Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-08 / 107. szám

Ötvenévesek a nagyító alatt

Az emberi élet egyik döntő fontosságú szakaszának — „közepéinek" — a vizsgálata foglalkoztatja újabban az orvostudományt. A hannoveri orvos- tudományi főiskolán, dr. Manfred Pflanz, profesz- szor vezetésével nemrég megkezdődött az ötvenéves emberek egészség- ügyi problémáinak rendszeres vizsgálattá.

Hogy tudományos érvényű, azaz hitelt érdemlő választ adhassunk a kérdésre: mennyire egészséges az ötvenéves ember — mondja a professzor roppant mennjáségű munkát kell elvégeznünk. Több mint másfél millió adatot kell egymással ösz- szehasonlítani, kiértékelni és ezekből kell a következtetéseket levonni.

Az ötvenéves emberen, mondja Pflanz professzor, már egyértelműen meglátszanak az elhasználódás jelei.

Bizonyos fokig „kétes” helyzetben van: sem fiatalnak nem számít, sem öregnek, sem betegnek, sem egészségesnek.

Az orvosok feladata most, hogy megállapítsák, miképp is fogalmazható meg tudományosan ez az állapot. Tisztáznunk kell a szív, a tüfdő. a véredények, állapotát, az elhájasodás előrehaladottságát, a reuma jeleit, továbbá a lelki jellegű sajátosságokat.

A vizsgálatsorozathoz a professzor 1969/70-ben kétezer ötvenéves hannoveri férfit és nőt toborzott össze. Ezek 72 százaléka jelentkezett orvosi vizsgálatija és 86 százalék kérdőíves felmérésre. A vizsgálatok és mterí'-1^ összesen másfél millió adatot eredményeztek.

Ha a megvizsgáltak 60 évesek lesznek, hasonló tesztnek vetik alá okét. Pflanz professzor lehetségesnek tartja, hogy a két vizsgálatsorozat eredményeinek összehasonlítása fontos következtetések levonására ad majd modot és bizonyos prognózisok felállítását is lehetővé teszi. Ha egy idült hörghurutban, vérkeringést zavarokban vagy elhájaso- dásban szenvedő ötvenéves ember megéri a hatvanadik életévét, akkor egészégügyi adataiból — egy még kimunkálandó program szerint — mások számára nagy fontossággal bíró megállapításokat lehet kiszűrni. Más szóval a vizsgálatok sikeres lefolytatása és kiértékelése jelentősen megköny- nyítené az orvosoknak, hogy gondoskodjanak a 60 felé közelgő pácienseik előrelátható kezeléséről és felvilágosításáról.

A kutatók elsősorban a magas vérnyomásra és az elhájasodásra összpontosítják figyelmüket: ezek a tünetek jelentik a legnagyobb veszélyt a nyu- oa±-anróoaiak egészségére.

ezekből adódik a legkönnyebben a szívinfarktus. Tisztázni akarják a kérdést, hogy

az elhízás örökléssel kapcsolatos jelenség-e, avagy a testmozgás elégtelenségének a következménye, környezeti hatására, avagy lelki tényezőkre vezethető-e vissza.

Az is lehetséges, hogy a mai ötvenéveseken észlelt egészségi zavarok az egykori nevelés helytelenségével magyarázhatók. Ennek kiderítésére törekednek az interjú bizonyos kérdései, mint például: „Meg kellett-e ennie mindent, ami a tányéron volt?”. „Büntették-e ételmegvonással vagy jutalmazták-e nyalánksággal?”

Ami a jelenlegi pszichikai tényezőket illeti, azokat is iparkodnak az interjú kérdései tisztázni. Megkérdezik többek közt a pácienstől, hogy vannak-e állandó félelmei, retteg-e folyton valamitől, vagy „Zavarja önt néha mindennapi munkájában komor, vagy levert hangulat?” stb.

Egy fontos megállapítást máris tehet a professzor: a vizsgálatok eddigi eredményeiből is kitűnik, hogy az ötvenévesek (akiknél nem azért beszélünk az élet „közepéről”, mintha száz éve lenne a normális felső

határ, hanem, mert az ötvenedik életév a tudatos élet közepét jelenti),

egészségügyi szempontból nem élnek helyesen.

Jellegzetes példa erre az a férfi, aki fiatal korában nehéz testi munkát végzett és ezért igen magas kalóriaértékű ételekkel táplálkozott, s ma, amikor már sokkal köny- nyebb munkát végez, még mindig kitart a régi étrend mellett.

1 Pflanz professzor szerint a hannoveri vizsgálati eredmények igen sokatmondók. Mintegy 400 személynél, hónapokkal később, szúrópróbaszerűen ellenőrizték a vizsgálatok során szerzett információk helyességét, ameny- nyiben újabb kérdőíveket töltettek ki velük. Ezeken lényegében a régi kérdések ismétlődtek meg, de burkolt megfogalmazásban, s így a páciensek nem vették és2re, hogy ellenőrzik őket. A kiértékelésnél kitűnt, hogy alig volt eltérés a két interjúra adott feleletek között.

Pflanz professzornak szándékában áll a hannoveri vizsgálati eredményeket hasonló jellegű külföldi felmérések eredményeivel is összevetni. A nemzetközi bázisra támaszkodó kiértékelés gyakorlati értéke ilyenképp , még nagyobb lesz.

Öreg diák —

nem vén

A felnőttoktatás gondjairól

A

z általános és középiskolák nappali tagozatain tanuló diákok, ha tán egyesek szívében él is némi szorongás, élvezik a gondtalan diákkort.

De mit tesznek a felnőtt diákok? Először is, ezek a „felnőttek" jórészt ma már csaknem olyan fiatalok, mint a nappali tagozatos tanulók. A felnőttoktatás ugyanis megfiatalodott. Sok oka van ennek. Az első talán az, hogy a demográfiai hullámhegy idején, bizony igen-igen nehéz volt bejutni a „nappali tagozatra”. Jóhírű gimnáziumaink, technikumaink, szakközépiskoláink gyakorta még azokat is elutasítotok, férőhely hiányában, akik jó eredménnyel végezték el az általános iskola nyolcadik osztályát. A fiatalok így szükségképpen munkát vállaltak, ipari tanulónak mentek. Azután egy-két év múlva már mint dolgozók iratkoztak be valamelyik gimnázium, középiskola esti, vagy levelező tagozatára. Ez annál szimpatikusabb volt számukra, mert itt nem volt felvételi vizsga, bizonyítványukban is csak azt nézték, hogy „államérvényes”-e, tehát, hogy a nyolcadik osztályt befejezték.

S

okan viszont már dolgozóként, érettebb fejjel és gondolkozással döbbentek rá, érezték szükségét annak, hogy mégis tanuljanak. S vannak olyanok, akik gyengébb általános iskolai eredményükkel, amelyért képességeiket nem igen vetették latba, a középiskolában már igen jó eredménnyel szerepel.

Az esti tagozaton minden másnap, a

levelező tagozaton hetenként egyszer ülnek az iskolapadokba. Nem kis vállalkozás ez. A nappalival egyenértékű érettségi bizonyítvány megszerzéséhez az állam és az iskola sok segítséget megad, de nem tanul helyettük. Amíg a nappaliak pihennek, vagy például kirándulnak, addig öle dolgoznak és készülnek az órákra, vizsgákra, beszámolókra... Az óráról órára történő tanulás, készülés mellett, még félévenként egy-egy vizsga, beszámoló, az esti tagozaton. A levelezőn negyedévenként. Igaz, itt nem kell óráról órára készülni, mert a hetenként egyszeri iskolalátogatás nem teszi lehetővé a számonkérést, de a munka itt sem könnyebb semmivel, sőt! A beszámolóra alaposan fel kell készülni, hogy az értékelés jó vagy éppen elfogadható legyen.

A fiziológiai értelemben felnőttek „pedagógiája” az androgógia. Mi azonban már csak egzisztenciális és társadalmi értelemben beszélhetünk — a felnőttoktatás vonatkozásában — felnőttekről! Mert mitől felnőtt az a gép- és gyorsíró, aki az általános iskola után elvégezte a gép- és gyorsíró iskolát, és tizenhat évesen, ezer-néhányszáz forint fizetéssel, most járja az esti gimnázium első osztályát. De ugyanez vonatkozik a tizenhét éves, szakmunkás esztendejét töltő fiatalemberre is.

TTállalásuk viszont annál tiszteletreV méltóbb! Országosan többségük nem pályázik egyetemre, főiskolára, de felsőfokú technikumba sem. Érettségizett gép-gyorsírók, titkárnők, szakmunkások, kereskedők, üzletvezetők stb. akarnak lenni, tfgy látszik, ők megértették ... Szüksége van az országnak művelt — ha úgy tetszik — érettségizett szakemberekre. Segítsék hát őket minden erővel és eszközzel, nemes céljaik elérésben, a sztilöi háznál csakúgy, mint a munkahelyeken.

Blúzok és szoknyáik

Ä nagyon praktikus szoknya-blúz viselet végleg befutott fődivatként. A tavaszi és nyári modellek között minden divat- bemutatón — így a Divattervező Vállalat kollekciójában is — főszerephez jutottak a szok- nya-búlzos, illetve puló- veres megoldások. Számtalan variáns kínálkozik e téren és nincs is olyan alkatú és korú nő, aki ne viselne szívesen szoknyablúzt. Az erősebb alakúnknak a mellényszerű, kívülkötős megoldások, valamint a tunika a legelőnyösebb. A vékonyabbak természetesen mindent hordhatnak. A vékony nőknek olyan szoknyákat is kínál az új divat, amely oldalt, vagy elől középen kinyitható, és így az alatta levő jersey vagy egyéb anyagból készült short is érvényesül.

Erre a nyárra ugyanis a divattervezők az úgynevezett „hot-pants”-t ajánlják. Ennek jelentése: forró nadrág. így nevezték el Angliában a ma már oly népszerű shortot, amelyben a fiatalok az utcán is járnak. Igaz, hogy felette rendszerint hordanak úgynevezett shortot takaró midi szoknyát is. Nálunk bizonyára a nyaralóhelyeken ugyanolyan közkedveltségnek örvend majd a short —, mert mi magyarul a régi szokás szerint hívjuk —, amely valaha nagyon divatos volt és most barát;

Ságunkat a shorttal felújítjuk.

A szoknyáról érdemes elmondani, hogy nagyon ritka az egyenes vonalú, trapéztól a nagyon glok- nis és berakott szoknyáig mindenféle fajta — az alapanyagoktól függően — divatos.

A blúzok közül a legdivatosabbat emeljük ki elsőként: az ingblúzt,

amely karcsúsító varrással készül, hogy testhez simuljon.

Kiegészítők: A szoknyához gombolódó kötényru- haszerű felsőrész, a blúzhoz gloknis szabású tartozék és egy széles, vagy keskenyebb csatos öv.

Az alapruhák a kiegészítőkkel egész napra biztosítják a divatos és elegáns megjelenést. Egyéni ötletekkel és a már meglevő ruhadarabokkal, még a fentieknél is számosabb variációra adnak alkalmat.

K. Z.

1

■VDr. Kolozsváry Gyula

A pulóverek

tisztántartása

A gyapjú-, tisztagyapjú- pulóvereinknek egy „titkuk” van: száradáskor ugranak össze, hiszen még a gondosan sodort gyapjú- szálak-* is igyekeznének visszagöndörödni, ezért zsugorodik pulóverünk. Viszont ha villámgyorsan száradnak, nem történik meg, hogy anyuka pulóverjét mosás után legfeljebb hatéves kislánya tudja felvenni. Langyos, kéz1. Délelőttre, munkába például blúzokkal, pulóverekkel a kötényruha a legpraktikusabb és legkényelmesebb ruhadarab. 2. Az oroszos blúz nadrággal, nadrágszoknyával, szoknyával akár bekötve, akár kívül viselve széles övvel, egyaránt divatos. 3—4. A midi szoknya a jersey felsőrésszel épp olyan elegáns, mint a jersey együttes. 5. A maxivá alakított szoknya az oroszos blúzzal és a gloknis szabású kiegészítővel (de más blúzokkal is) alkalmi ruhaként tánchoz, színházba stb. viselhető.

meleg vízben (3(1/—40 fok) finom mosószerrel, gyengéden nyomkodva mossuk ki. Utána vékony törülközőbe csavarva, a centrifugában hurkaszarűen elhelyezve alaposain kicentri- fugázzuk. Száraz ruhán keresztül azonnal vasaljuk, vasalás közben állandóan formám nyújtva. Ez egyben a teljes kiszárítás is: addig ne hagyjuk abba a vasalást,, míg tökéletesen száraz nem lesz gyapjúpulóverünk. Akinek nincs centrifugája, vastag frottírtörölközőbe gondosan csavarja be a gyapjúpulóvert; és akárcsak tésztát sodorna, nyomkodja ki belőle a vizet. Legalább két frottírtörölköző kell hozzá. iUtárra a leírt módon vasalóval lehet szárítani.

A műszálas pulóverek közül különösen a vékonyabb szálú, sima kötésű őrlőn, xalon fajtákra kell vigyáznunk. Soha ne csavarjuk! Szárazon se gyűrjük össze, soha ne rakjuk pl. a szennyesládába, mert a gyűrődés, törődés mosás után is megmarad benne.

A vizet lecsurgatva belőle, lehetőleg formára simítva, fektetve szárítsuk. Amikor teljesen száraz, ha szükséges, gyengén nedves ruhán keresztül Vasaljuk, amíg a ruha száraz nem lesz a pulóver felett. Sima, rugalmas lesz. Ha régi pulóverünknek már nincs jó tartása, enyhén keményíthetjük, de csak nagyQn finom keményítővel, például a német láp ■sia-adrett kitűnő ehhez.

P, Sz. M.