Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-30 / 126. szám
tSrti. májra SO, vasárnap 5. oíftal Pályamunkák értékelése Bácsalmáson Tegnap délelőtt nyilvánosan is sikert hozott az a kezdeményezés, aipely a bácsalmási könyvtárból és a szakmunkásképző iskolából indult ki az év elején. Az illető szakmához és egyben az útra bocsátó helységhez való ragaszkodásnak nagyon lényeges feltétele, hogy az intézményesen megszerezhető ismereteken túl személyes élmények kapcsolják a leendő szakmunkásokat az üzemükhöz. Ebből a megfontolásból jött létre a »Szeretem ezt a földet” elnevezésű klub Bácsalmá- I eon, amely hely- és szakmatörténeti pályázatot hir- I detett Másutt is követésre méltó, hogy a nemes célt i szolgáló vállalkozást a | szakmunkásképző intézetek i megyei igazgatósága mel- ’ let támogatták a helyi és környékbeli üzemek, gazdaságok. A fölhívásra összesen myolc dolgozat érkezett be. sAz értékes munkákat szombaton délelőtt Fekete Dezső, a bácsalmási községi könyvtár igazgatója értékelte. A díjakat Slachta István, a Hunyadi János Gimnázium igazgatója, a megyei pártbizottság tagja adta át. Az első helyezéssel járó 600 forintos fényképezőgépet és könyvjutalmat Várhegyi József másodikos ipari tanuló nyerte el, aki a nagyközségben dolgozó Lenin Tsz történetét dolgozta fel, s ezenkívül egy másik pályaművel is szerepelt. Mögötte végzett Bubán László, Gálicza László, Dömény Mária, Argyelán Attila, Födi István és Kovács Ilona. Az eredményhirdetés egy más területen ma tovább folytatódik Bácsalmáson. A vasárnap délelőtti úttörőünnepségen Fodor András költő nyújtja át az elismerést azoknak a fiataloknak? akik az úttörőmozgalom helyi eseményeinek feldolgozását oldották meg sikeresen. v¥ ** H. K. Tízezer holdak sorsa Parcellás szőlőtermesztésünk jelene és jövője Gazdasági életünknek manapság nincsenek kimeríthető témái, s különösen nem tartozik ezek közé szőlőtermesztésünk és borászatunk helyzete. Technikában, emberi és a gépi kapacitásban, a befektetés lehetőségeiben, az értékesítésben évről évre olyan változások állnak elő, amelyek az érdekelt gazdaságoknak, vállalatoknak állandó jelleggel adják fel a leckét. E változások korántsem hatnak mindig a legszerencsésebb irányban. Nyugtalanító tényezőkkel kell szembenéznünk, noha a célunk nem a vészharang kongatása, hanem a tennivalók özönére való figyelmeztetés. A gondok országos kitéri edésűek — ilyen alapvetésben tárgyalta a helyzetet legutóbb Imrehe- gyen a TOT termelésfejlesztési bizottsága is —, ám a Duna—Tisza közének szőlővidéke sajátos társadalmi és politikai fénytöréseire is figyelnünk kell. Kezdjük az alapokkal. Nyilvántartás szerint a megyében 105 ezer hold szőlő található, — a valóságban 15 ezerrel kevesebb. A különbség — kiöregedett, elgazosodott, megszűnt rajta a termelés, visszahódította a futóhomok. Ezen már segíteni nem lehet. De a fennmaradó 90 ezer holdról még mindig csak 35 ezer holdat képvisel a nagyüzem, az 55 ezer hold kisüzemi parcellának majdnem a fele — 25 ezer hold — pár éven belül ugyanarra a sorsra jut, mint az említett, s már csak időszerűségét vesztette nyilvántartásokban szereplő 15 ezer hold. Ha csak nem történik valami... Visszavonhatatlanul a múlté... í Parolázott a királynővel A windsori győztes az ajándékba kapott kantárokkal. (Tóth Sándor felvétele) X szobit, amelyben beszélgetünk, a finom lószerszám jellegzetes nemes bőrillata tölti be. Házigazdánk, Abonyi Imre, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz ügető félvér négyesfogatának főhajtója pár napja IL Erzsébet angol királynő kezéből vette át — no, ugyan nem a teljes felszerelést, csupán a kantárt. — A királynő férje, akinek egy üveg kecskeméti barackpálinkával kedveskedtünk, mosolyogva nyugtatott meg a díjkiosztásnál, hogy az ajándék nem csak kantárból áll ám — emlékszik mozgalmas élete legutóbbi nagy élményére Imre bácsi. A lakás egyébként telistele trófeákkal, díjakkal, amelyek mindmind egy-egy szép győzelemről, vagy rangos helyezésről tanúskodnak. Csak faliórából három van: svájci és nyugatnémet versenyekről származnak. A vitrin hemzseg a szalagok^aktóí^Köztük’ ontván- ,vágtónak minősítette. így fogadás, ahol a királyicsaI«. - máius I4_ifi-án - Vasa.rndP azután az ig elbeszélgettek Abonyi Windsorban megrendezett ImréXeL Másoljuk a királyi lóversenysorozat iÄ? iSL , ““«***?«* szereplő foemblémája, kék és piros nyomtávo m in ^ ~ hátha megérti szalagok s eev díszes ezüst- ny°mtavto1 10—10 centi- valaki —: Scampi Cana- ♦Ifra S' “éterre voltak felállítva, dienne, Mousse de Volaille. _ , . . ldore hajtva, minimális hi- Mousse de Jambon, Sala—„etet töltöttem bapontszámmal győzött, s des, Savarin a VAnanas... Angliában. Bizony, megle- lett így az összetett ver- És alig ért haza, már hetosen probara tett a ha- senynek is az elsője, cham- várta itthon a budapesti rom részfeladatból allo pionja. angol nagykövet meghívóviadal, végül azonban sí- _ A iovaim, szegények ja: e hét péntekjén szíve- kerult az összetett ver- náiam is jobban megsíny- sen látja löncsre a „cham- senyben a győzelmet meg- tették a külföldi túrát. Ne- Piont” és feleségét szereznem. A minősítő- es i.prr, • ___ _ . .. ... d íjhajtásban a királynő fo- kétórás reniilnűt rí 3 Amit még tudnunk kell eata mö«ött véaeztem a fceJoras rePuU>ut, de ok na- Abonyi Imréről: 1963. óta négyessel Másnap a 28 6 P°kon .at utaztak vagonban versenyez és hogy azóta katéteres távú maratoni f .Csatornaig- majd autóz- hány nagy küzdelemben versTnv k"vetkezetr E^ző- ^ Bov1erto1 a színhelyig, vett részt, számát sem tud- versenj KovetKczeu. yiozo Raadasul nem is a meg- ia Az orszáeos foentver leg ugyan végigmentek a <.7nlrrvtt f 1 ' oiszagos iogatver Dúlván a versenyzők de a i t k ? anyo? e,ltek- seny négyszeres győztese, gyorsaságnak "és üressé«- Bu-Szke, Yaf:y°k rajuk hogy kétszer hozta haza a pálnek nagy fi nyelemmel 7s megl3. kltfttek magukért. mát Hamburgból, egyszerDárosuhila M ™ ó A kí£lynő tm,eg a ver_ egyszer pedig Aachenből, eredmény3 érdeken ' Sób°n Tmtevaf mf ™ W „Wind- istállóban a magyar me- sorbol. Mar a jovo honap, — Ez ^ legszebb' de a rest- Nagyon tetszettek a ban az NSZK-ban indul legnehezebb verseny is — Kecskemét címerével éke- újabb két versenyen szep- a főnajtó most., szinte^ újia sített pokrócok, a karikás- temberben pedig vária őt ott van a windsori pályán, ostorok. S a lovashagyo- a legrangosabb ' erőpróbák amíg magyaraz M .v mányokat ápoló Windsor egyike: a budapesti Euróbe- es meredek kihajtasok- úrnője és férje „végigcuk- pa-bajnokság. Nem aka- kal tarkított futam. A se- rozta” Menüettet, Neapoli- rank jósolni, de úgy hiszti,5 szakasz mered akiére tanot, Nicsevót, Majkát, sőt szűk, Imre bátyánk'eddigi teljes lendülettel hajtottam a „tartalék” Palotást is. kilenc győzelmére az idén ra. Igen ára. de nem fogott Este pedig a kastélyban felteszi a koronát — a ti- a fék, a lovak kapkodták fél kilenckor kezdődött a zedikkel a lábukat».. Ezt a zsűri győztes tiszteletére adott —'óba Tibor Csodára persze nem számíthatunk. A falusi embernek a nagyüzemmel való megbarátkozása, az ezzel összefüggő urbanizációs jelenségek vissza nem fordítható folyamatok egész sorát hívták életre a paraszti társadalomban. Perspektívában szemlélve a dolgot: a parcellás, a gyümölcsfákkal köztes szőlőművelés visszavonhatatlanul a múlté, hovatovább egy mindörökre letűnőben levő paraszti világ é& szemlélet gazdaságtörténeti kategóriáját kell látnunk benne. Nem mehetünk el csukott szemmel a jelenségek mellett! Parcellás szőlőiket az állami gazdaságok már az 50-es évek végén felszámolták. A termelőszövetkezetek, az átszervezés után, a kisüzemi szőlők művelését illetően a gazdákkal százalékos művelésben állapodtak meg, fenntartandó a közvetlen anyagi érdekeltséget, s jó érzékkel építettek az emocionális kötődésre is, minthogy mindenki az azelőtti, apák, nagyapák által hagyományozott, verejtékkel, szorgalommal ültetett sajátját művelhette tovább. Ám az érdeklődés így is évről évre hanyatlott, noha a tsz-ék odáig elmentek, hogy a részesedés 60, sőt 70 százalékát juttatták tagjaiknak, s nem hogy a közös kassza innen való gyarapodására számítottak volna, de olykor más üzemág terhére finanszírozták a csip-csup szőlők úgy ahogy életképes fenntartását. Megváltást ez sem hozott — mostanra már elárvult, elgazosodott, vagy éppenséggel traktorral kiforgatott parcellamaradványok jelzik úton-út félen a hagyományos szőlőkultúra lehanyatlását. Egykét „sziget” van csak a megyében — Izsák például, a maga sárfehérével —, amely egyelőre még ellenáll a nagyüzemi struktúra hódításának. Az intenzív, bőtermő, egynemű fajták vidékei ezek, művelőiket igen erős merkantil hagyomány és szemlélet jellemzi; mindezek birtokában könnyebben „vették a lapot” a megváltozott viszonyok közepette... E gondolatmenet megalapozottságát látszik bizonyítani az a tény is, hogy a kimondottan a kisüzemi szőlőkultúra átmeneti konzerválására létrehozott szak- szövetkezetekben a folyamat iránya teljesen azonos a tsz-ekben tapasztaltakkal, sőt minthogy itt a megélhetés forrása alapvetően a szőlő- és a gyümölcstermesztés, a felbomlás, a kipusztulás, az elöregedés — nemcsak a szőlőké, de a tagságé is! — drámaibb színezetet ölt. Soltvadkert, Kiskőrös, Csengőd, Soltszantimre egyelőre még prosperál — egynemű, kurrens, jó állagú fajtáiknak köszönhetően —, ám környezetükben egyre csenevészebbek, egyre ritkábbak a gyalogszőlő tőkéi. Funkcióváltozás dése, hogy melyik minősítést alkalmazzuk. Ez nagyjából a helyzet szociológiai értelmezése. S mindebből következik, hogy a szőlőkultúránkat a hagyományos keretek között feltámasztani nem lehet, azt mindenestől új alapokra kell helyezni. Ez önmagában is igazolja a második ötéves terv nagyüzemi telepítéseinek helyességét. Még akkor is, ha ez a program korántsem valósult meg hibák nélkül. Az ültetvények gépi ellátottsága ma sem megoldott, fontos művelő szerkezetek hiányoznak, s érthetetlen okból leállították a homokon jól bevált UE—28-as gyártását is. Nincs pontosan kidolgozott technológiája a talajerőpótlásnak, nemrég az egyik állami gazdaságban előfordult, hogy négy méter mélységben találtak káliműtrágyát. Hiú ábrándnak bizonyult az egységes 6or- és tőtávolság, a művelési forma kialakítása is, ez a körülmény a további technikai fejlesztést nehezíti. Adott helyzetként kell elfogadnunk az eltelepített- hobbyvá silányul, vagy ne- I fajtákat, s azok arányait, mesgdik —, nézőpont kér; l de egyre nyilvánvalóbb.1 Mindezzel párhuzamosan a városközeli, sőt már a nagyközségkörnyéki szakszövetkezett tagsági szőlőkultúrát egyre inkább az jellemzi, hogy a parcellák gazdái ipari munkásként, alkalmazottként gondoskodnak megélhetésükről, s a szőlősorok, gyümölcsfák gondozására a szabad idejüket szánják, s e tevékenységük eredményeképp jövedelmük gyarapodására számítanak. Mindezzel érdekes módon harmonizál a paraszti lakosságnak az a megye-, de országszerte is tapasztalható törekvése, hogy házkörüli telkét szőlővel, gyümölccsel kívánja hasznosítani, s egyúttal esztétikusabbá tenni. Ám itt is döntő tényező a funkció megváltozása: már nem a megélhetés kényszere munkál, hanem a jövedelemkiegészítésé — hamarább megszerzendő az autót, a hétvégi házat —, továbbá a kertészkedő hajlamok kiélése, célszerű időtöltésként, valamint a kulturált lakóhelyi környezet kialakítása. A percellás szőlőművelés kedvteléssé, hogy közöttük nem található olyan, amelyik — a nagyüzemi munkaszervezés feltételei között — biztonsággal ellenállhatna a koraőszi esőzéseknek. (Figyelembe véve, hogy országunk a szőlőtermesztő zóna felső határán helyezkedik el.) A csemegeszőlő térhódítását is főként ez a körülmény akadályozza. Gazdaságos-e? Ha a nagyüzemi szőlőkultúra — csak a termesztés szintjén! — ilyen gondokkal küzd, akkor érthetővé válik, hogy a kisüzemi felújítás mindeddig nem juthatott kellő figyelemhez. S itt egyszeriben a közgazdasági szabályozók szerepe nyomul előtérbe. Ma már 30 mázsát meghaladó holdankénti átlagtermés szükséges ahhoz, hogy a szőlőtermesztés egyáltalán rentábilis legyen, tehát fedezze a ráfordításokat, s évente észrevehető módon törlesszen a befektetésből. Ezt a hozamot az üzemi ültetvények többségükben meghaladják, tehát nyereség is jelentkezik, ami módot ad a fejlesztésre, korszerűsítésre, beleértve a nyereséghányadot nagyban fokozó palackozó üzemek megépítését is. De itt is számolni kell azzal, hogy a fogyasztási ármozgások a gazdaságossági szint eléréséhez mind magasabb átlagtermést „írnak elő”. S a minőségi követelmények növekedését ezzel még nem is említettük. A kisüzemi szőlők sorsa ezen a ponton válik kritikussá, minthogy döntő többségük nem termi meg a 30 mázsát, sokszor még a húszat sem. A fejlesztéshez, a palackozók létrehozásához tehát nincs miből felhalmozni, másrészt néhány szerencsés körzetet kivéve — a nagy tömegű, azonos fajtajellegű bor előállítása is kilátástalan vállalkozás. De távlatokban legalább ilyen gond, hogy a felújításhoz szükséges összeget nincs miből előteremteni. A rekonstrukcióra eddig jó részt olyan gazdák vállalkoztak, akik — jó állagú, jól termő parcellákkal rendelkezvén — az átlagosnál jobb anyagi helyzetük folytán hosszabb távra is biztonsággal megalapozhatják szőlőtermesztő mivoltukat Be részükről is egyre sürgetőbb az igény, hogy módjuk legyen speciális kisgépek beszerzésére, s a jövőbeni árviszonyok is tisztes megélhetést garantáljanak. A megváltozott viszonyok tehát nemcsak a termesztés, de a technikai fejlesztés, az értékesítés és a pénzügyi szabályozók szintjén is új feladatok ele állítják az érdekelteket. Kötelez erre boraink nemzetközi hírneve, a várható borkonjunktúra kellő kiaknázása, s nem utolsósorban annak a több tízezer paraszt,családnak a sorsa, _ amelyet, éltető kapocsként, a venyige köt a homoki tájhoz. Hatvani Dániel
