Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-25 / 121. szám
6. oldal i 1971. május 25, kedd ki sem Bankó a melltartóban, fonal az ülésben Arany- és devizacsempészek a határon Hercegszántó, határállomás. Farkas József pénzügyőr alhadnaggyal éppen a csempészés különböző módszereiről folytatunk eszmecserét, amikor befutott Bátyáról egy különjáratú autóbusz. A Piros Arany Termelőszövetkezet harminchét asszonya háromnapos kirándulásra indult Novi-Sadra, Belgrádba. A társaság érthetően vidám volt, hiszen nagy részük először hagyja el az országot, hogy világot lásson. Az útlevélkezelés percek alatt megtörtént, azonban hátra volt még a vámellenőrzés. Simity Viktória pénzügyőr őrmesterről azt tartják, hogy messziről „megérzik” a csempészeket. Most is feltűnt neki: a külföldre utazók kevés valutát váltottak, amely arra engedett következtetni, hogy a csoport tagjai közül néhányan magyar fizetőeszközt akarnak kicsempészni Jugoszláviába. Ilyenkor a szúrópróbaszerű ellenőrzés — amely vagy sikerül, vagy sem —, a legcélravezetőbb. Az egyik kiutazó asszonynál személyi ellenőrzést tartottak, s melltartójából 4 darab 500 forintos bankjegyet húztak elő. Egy másik parasztasz- szony szoknyájának korcát Farkas József pénzügyőr alhadnagy az egyik személygépkocsi csomagterét ellenőrzi. járt, ugyanis egy 12 grammos arany karkötő, egy másfél grammos arany medalion és egy 5 grammos férfi pecsétgyűrű került elő. Az ékszerek lefoglalásakor Stevka asszony lemondóan jelentette ki: — Arra gondoltam, sikerül eladnom Magyarországon ezeket a holmikat... Az ékszereket — vámtörvényeink értelmében — lefoglalták. Délutánba hajlott az idő, amikor egy elegáns Ford Taunus személygépkocsi A rögtönzött kiállítás. Ékszerek, női fehérneműk, italok illusztris összeállításban. tartotta a legjobb rejtekhelynek, amelyből 1700 forint került elő. Az autóbusz jó darabig várakozott, hiszen 11 utasból, vagyis a kiutazókegyharmadától 14 ezer 700 forintot koboztak el. Perity Józsefné, Igaz Simonné és Rakiás Józsefné — ezeknél találták a legnagyobb ösz- szegeket — nem utazhatott a csoporttal tovább, ugyanis devizagazdálkodást sértő bűntettet követtek el... Alig ért véget' a bátyai autóbusz utasainak közjátéka, amikor egy jugoszláv rendszámú személy- gépkocsi kért kilépésre engedélyt. Utasa Márity Stevka asszonyt, Zombor M. Obilitya 74 szám alatti lakost kérdezte meg Simity Viktória pénzügyőr őrmester. — Milyen ékszerei vannak? — Csak a karikagyűrűm, meg a fülbevalóm — mondta az asszony. Viktóriának azonban szemébe ötlött, az asszony bal kezének gyűrűsujján egy ' férfi pecsétgyűrű lógott. — öné a pecsétgyűrű? — Nem, a férjemé — válaszolta kissé idegesen. Néhány adat egyeztetése következett ezután, s nem volt nehéz megállapítani, hogy Márity Stevka asz- szpny elég sűrűn lái-v-st Magyarországra. A áüzet' < ellenőrzés eredmv—.. -. kért bebocsátást Magyar- országra. Vezetője Turuc János Bácska topolya, Novi- Vinogradi 16 szám alatti lakos volt. A fiatalember egyébként Nyugat-Német- országban_ dolgozik, s hazaérkezve úgy döntött „átugrik” Magyarországra, meglátogatni a rokonokat. Ebben nem volt semmi kivetni való, hiszen erre mindkét állam törvényei lehetőséged biztosítanak, sőt arra is, hogy bizonyos ajándéktárgyakkal kedves-j kédjen a hozzátartozók-j nak. Bizonyára Turuc János is tisztában volt ezzel, mert a kocsi ülésein jócskán hevertek ajándékok, de a Ford Taunus átvizsgálása során a hátsó ülés támlájában 4 kiló elrejtett moherfonalat találtak. Ez nyilvánvalóan nem az ajándékozást, hanem kereskedelmi célokat szolgál. A 3200 forint értékű fonalat természetesen lefoglalták. Ezen a napon a kisebb szabálysértéseken kívül jelentősebb esemény nem történt, Farkas József pénzügyőr alhadnagy azonban mégis össze tudott állítani egy rögtönzött kiállítást. Az asztalon alig fért el a sok pálinka, tiszta szesz, fejkendő, női fehérnemű, harisnya, légpuskalövedék, arany tárgy és ki tudná felsorolni mi mindenféle csempészholmi. Vámtörvényeink szigorúak, de egyaránt vonatkoznak a magyar és a külföldi állampolgárokra. Ezek megsértése sűrűn előforduló dolog, azonban kijátszása egyre nehezebb, szemfüles vámőreink ugyanis tetten érik a csempészeket. Gémes Gábor Az érsekcsanádi KISZ-brigád Ötven KlSZ-korosztály- beli fiatal dolgozik a félezernél több tagot számláló érsekcsanádi Búzakalász Tsz-ben. Többségük a három ■ éve működő termék- tartósítóban talált munkát, amelynek Horváth Tivadar KISZ-titkár a gazdasági vezetője. Ö mondta el, hogy a fiatalok a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség ez év decemberben összeülő VIII. kongresszusának tiszteletére felajánlást tettek. Vállalták, úgy dolgoznak a termelésben, tanulásban, a közösségi munkában, hogy kiérdemeljék a szocialista brigád címet. Horváth Tivadar két éve titkára az alapszervezetnek, a munkahelyről és az ifjúsági szervezetből jól ismeri a brigád tagjait. — Hatvan vagon kertészeti árut, uborkát, paprikát, káposztát és más terméket dolgozunk fel évente az üzemben. A tartósított áru minősége, s ebből kifolyólag a jobb értékesítés lehetősége a technológiai előírások pontos végrehajtásán múlik. Fekete Erzsébet, Sípos Lídia, Szélpál Julianna és a tartósító brigád többi tágja ügyes kézzel, lelkiismeretesen dolgozik, s a . konzerváru mintegy kétmillió forintot jövedelmez. A Búzakalász KlSZ-alap- szervezetének tagjai a- közösség érdekében végzett munkában is jeleskednek. Többen közülük a helybeli úttörőcsapatot patronálják, másokat eddigi helytállásuk jutalmául, s előlegezett bizalomként tanácstagnak jelöltek és választottak meg Érsekcsanádon. Április 25-e óta tanácstagként is tevékenykedik Baráth Mária, Bor Sándor, Kodány Zoltán; dr. Takács László és Horváth Tivadar. A KISZ 30 tagú tánccsoportja Markó Ferenc művészeti vezető irányításával, gyakran szerepel. Legutóbb a Kiváló termelőszövetkezet cím és a Minisztertanács vándorzászlajának átadási ünnepségén az érsekcsanádi művelődési házban lépett fel nagy sikerrel, de vendégszerepeit a kiskun napokon, a jugoszláviai Stara Moravicán és Siófokon, a néptáncosok országos vetélkedőjén, ahol az együttes a második díjat szerezte meg. A Búzakalász Termelő- szövetkezet méltányolja a fiatalság sokrétű munkáját és anyagilag is támogatja a Kl.SZ-ázervezetet. Tavaly 10 ezer forintot adott, az idén pedig 15 ezer forinttal járul hozzá az alapszervezet jobb működési feltételeinek megteremtéséhez. K. A. A Kötönyi csárdában Zöld léckerítéssel körülvett, kert közepén álló csendes családi háznak tűnik messzebbről nézve, aki azonban már közelebb ér, elolvashatja a kiskapu fölé erősített szolid cégtáblát: Kötönyi csárda. Virágok, fák, bokrok között vezet az út a nagy verandára, ahol hófehér abroszokkal terített asztalok mellett üldögélnek a csárda vendégei. A veranda mellett, a ház tövében szintén asztalok, itt a „mini-kerthelyiség”. A söntés romantikus, hatalmas kármentő mögött fehér zakóban szorgoskodik a csapos, söröskorsókat tölt, boros hordókat helyez a hatalmas tálcára. Igen, a kedves vendég a rendelt bort ízléses lábakon álló, egy- vagy kétliteres hordócskában kapja. Maga tarthatja a piciny csap alá poharát... A söntés fala és a mellette levő, két egymásba nyíló ajtó nélküli helyiség falait Petőfi-bordalidézetek és a régi kun-világot ábrázoló rajzok díszítik. Akárki készítette, jó ízlésre vall, fokozza a romantikus hangulatot. Csúcsos süvegű dárdás kunok lóháton vívják harcukat, amott a pénzváltó, emitt piaci árusok kínálják a portékát. Talán félszemmel néha le-lepil- lantanak a gondosan megmunkált boxokba, lehet, hogy arra kíváncsiak, hogy mit fogyasztanak, hogyan mulatnak kései utódaik. Hát, igen, itt van mit fogyasztani. Tájjellegű frismarad étlen-szomCsendes elmélkedéssel, szemlélődéssel töltöm az időt, élvezem a csárda nyújtotta örömöket, amikor gépkocsi fékez az utcán. Mészáros Imre, az ÁFÉSZ eisen sülteket, kofapecsenyét, birkapaprikást, májételeket és még sok más ínycsiklandozó étket hoz a pincér a rendelés után — nagyon gyorsan. Borok, rövid italok között válogathat a vendég, de a gépjárművezetők részére is akad néhány fajta hűsítő ital. A kiskunhalasi Kötönyi csárdában senHát ne legyen lékei!vem? Igenis, van okom a jó kedvre drága kalauz néni. Ne mondja nekem azt, hogy sokat ittam, , igaz, nyakaltam egy kicsit, de volt okom rá. Ma van a születésnapom, drága kis kalauz néni, és ma volt á válóperem. Ugye, hogy ez ok az ivásra? Ugyan, miért ne mondjam magának, hogy: drága kalauz néni? Mikor maga egy olyan kis aranyos, kedves, olyan jól áll a kezében a lyukasztó. Jaj, ne nézzen rám olyan csúnyán, mert mindjárt azt hiszem, hogy a fülemet is ki akarja lyukasztani... Ja. csak a jegyem kéri? Hol is van, hol is van? Itt volt valahol... Énnálam egy boldog óra, olyan ritka vendég ... Miért ne énekeljek? Mikor egyszer olyan szép napom van, drága kalauz néni, hiszen ma van a születésnapom és ma volt a válóperem. Végre szabad va- > Szabad és független. Igen ám, vajon hol fogok ma aludni? Mondja kalauz néni. hová szól a jegyem? Maga sem tudja, hogy most hová utazom? Száz kilométerre szól? Azt mondja? Jól van, akkor még van idő __ O lyan barátságtalan volt ez a kis kalauz néni. Végre itthagyott. Már azt hittem, ez is elkezd velem veszekedni, mint az a drága kis elhagyott aranyos kis feleségem. Otthagytam ám, ott bizony. Velem ne veszekedjen senki. Mióta a magam kenyerén élek, nem tűröm el, hogy velem veszekedjenek. Az üzemet is azért hagytam ott, mert mindig maeeráltak. A művezető sokszor nekem esett, hogy: Hallja Kerekes, már megint elrontotta a ... miket is rontottam el? Arra már nem emlékszem, csak arra, hogy azt akarta: leheljek rá. Persze, nem leheltem. Akkor elkezdett kiabálni, felment az irodába és jött a rendész, azután hazaküldtek, hogy részeg vagyok. Hát, ez igazán nem volt igaz. Valamit ittam a sarki kricsmi- ben. de nem amiatt a néhány féldeci miatt rontottam el azt az izét. Fizetéskor levonták a béremből. Amikor hazavittem a borítékot, a drága feleségem nekem esett, rámfogta, hogy elittam a hiányzó pénzt. Az üzemben is veszekedés, otthon is. No, majd megyek oda, ahol nem veszekszik velem senki. Amikor hajnalban' hazamentem, a feleségem nem akart beengedni ... Így kezdődött. Másnap a művezetőt felelősségre vontam — mert ugye egy egyszerű melós- nak is lehet szava —, hogy miért vonták le a pénzem. Azt mondta, hogy el is küldet az üzemből, mert a gépem körül nem lehet megmaradni a pálinkaszagtól. Hát, ez nem igaz, mert a büdös pálinkát sosem szerettem, a baracknak pedig nem szaga, illata van. Ha ez neki nem tetszik, alászolgája. Otthagytam őket. Feleségem megint elkezdett velem veszekedni. ! Hogy én minden este félig részegen megyek haza, 6 már nem mer a szomszédok szemébe nézni miattam. Mondta a magáét, ross* volt hallgatni. Nem vertem meg, mert ugyebár nem illik a gyengébbet bántani, csak bevágtam az ajtót és elmentem. Nem is találkoztunk, csak az első tárgyaláson. Most azután nem kell senkinek számot adnom arról, hogy miért és mennyit iszom. Tényleg, miért is iszom? Az a vén ronda házinéni és éppen most mondott fel. Azt mondta, hogy már este vissza se menjek. Jó, nem megyek. Kijöttem az állomásra, váltottam egy jegyet és utazom. A mai tárgyaláson már végleg elválasztottak bennünket, a lakást a feleségemnek ítélték, mi kössön ide? Megyek Pestre. Ma lettem harmincéves, ma volt a válóperem ... Vajon merre lehet a büfé? Ügy megszondáztam ebbe a sok be szédbe... O. L. nöke jár erre, s nem mulaszt el egy röpke ellenőrzést legfiatalabb vendéglátóipari üzemükben. — Április 28-án nyitottuk meg ezt a csárdát — meséli e kellemes hely születésének körülményeit —, de az igazi premier május elsején volt. Mondhatom, sikerült. Itt a Kötönyi úton, a kialakulóban levő északi ipartelepen már nagyon hiányzott egy ehhez hasonló korszerű vendéglátóhely. — Sikerült létrehozni a környék lakóinak nagy megelégedésére. Egyszerre 120-an tölthetik itt az időt, ihatnak, étkezhetnek. Este zene is van, olykor-olykor még csendes énekszó is kifejezi a hangulatot; Naponta átlag hatvan-hetvenen ebédelnek már itt, s bizony néha a három felszolgáló alig győzi a megrendelések teljesítését. A csárda létrehozásában különben igen nagy érdeme van Szvetnik Jenő asztalos részlegvezetőnek, illetve az egész részlegnek. A falakat saját grafikusunk, Bíró Dénes dekorálta, a múzeumban korabeli könyveket, rajzokat tanulmányozva készítette el ezeket a rajzokat. A ballagó diákok már ebben a romantikus környezetben tartották „avatóestjüket”, most meg érettségi találkozó lesz hamarosan. Örömmel adunk helyet a kisebb társaságoknak is, remélhetőleg mind jól érzi magát a Kötönyi csárdában. Opauszky László
