Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
\ HÉTFŐ: Feszültség Pakisztán és India között, határincidensek. KEDD: Törökország nagy részében ostromállapot. — A SEATO ülése. SZERDA: Kétmillió olasz dolgozó sztrájkja. — Rogers Londonban. CSÜTÖRTÖK: Az amerikai külügyminiszter Párizsban. PÉNTEK: Diplomáciai lépések a közel-keleti válság megoldására. — Nixon nyilatkozata. — Készülődés tuájUs 1-re. így látta a hetet kommentátorunk, Pálfy józssf: Világesemények — Eócsbőí tekintve Egy kevéssé nyugati szemüvegen át láttam a világot a hét első napjaiban, úgy láttatta velem az osztrák sajtó és a televízió... Az ausztriai köztársasági elnökválasztás idejére át- rándultam a szomszéd fővárosba, de természetesen nemcsak azért, hogy szemtanúja legyék az újra megválasztását kérő szocialista párti elnökjelölt, Franz Jonas és jobboldali ellenfele, a néppárti dr. Kurt Waldheim párharcának (az eddigi elnök győzött). Bécs belpolitikai helyzete, a belső erőviszonyok változása természetesen nem érdektelen, ha nyilvánvalóan nem is jelent világszenzációt egy osztrák elnökválasztás kimenetele. Az egykori császárváros ugyanakkor más politikai érdekességet nyújt: itt folyik mindenekelőtt a SALT, — a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti hosszú tárgyalás a hadászati fegyverek korlátozásáról. Ott-tartózkodásom napjaiban pedig — ugyancsak Bécs kongresszusváros jellégéből íolyóan — rendezték meg a világ kereskedelmi kamaráinak kongresszusát, amelyen fontos gazdasági kérdéseket vitattak meg. S végül, de nem utolsósorban említhetem, hogy Bécs katolikus érseke, König bíboros éppen ezekben a napokban indult lengyelországi látogatásra, nem csupán a saját elhatározásából. hanem nyilvánvalóan vatikáni ösztönzésre és felhatalmazásra. Az utazás azért is jelentős, mivel az osztrák főpap Wroc- lawban. Szczecinben és Gdanskban járt, elismerve e városok és környékük lengyel mivoltát... Bécsben sok találgatást hallottam az utóbbi hetekben annyit emlegetett „amerikai pingpong-diplomáciával” kapcsolatban, azaz az amerikai—kínai viszony további alakulásáról és — ami ettől teljesen el nem választható: — a szovjet— amerikai viszonytól. És mivel Bécs a SALT színhelye, az osztrák főváros diplomáciai megfigyelői árgus szemekkel lesik e tárgyalások menetét. Abban persze még nem lehet döntő érvet találni a megítéléshez, hogy a tárgyalások ütemét heti egy találkozásra csökkentették. A márciusban volt heti két plenáris ülés helyett (akkor még minden kedden é3 pénteken találkoztak a delegációk) most már csak minden szerdán ülnek össze a két nagyhatalom képviselői, felváltva hol a szovjet, hol az amerikai nagy- követség épületében. Szakértői szinten — a kulisz- szák mögött!! — a bennfentesek szerint gyakorlatilag ezután is annyi kü- lönmegbeszélésre kerülhet sor egy héten, amennyit a szembenálló felek éppen jónak látnak. A plenáris ülésekről ugyanolyan szűkszavú tájékoztatást adnak, mint akkor tették, amikor általában mindenki mindenütt derűlátóan nyilatkozott a tárgyalások lehetséges eredményeiről. Ha akkor ezt a lakonikus stílust, a diszkréciót az eredményes munka feltételének mondották, ez ma Is megállhatja a helyét. Mindenesetre Bécsben még az amerikai delegáció sem nyilatkozik úgy, mint Washingtonban Laird hadügyminiszter a minap, amikor azon spánkodott, hogy a szovjet rakétahaderő tovább fejlődik... Az osztrák fővárosban nagy figyelemmel tekintenek Washingtonra és Pe- kingre. Közben saját kínai politikájukat is felülvizsgálják: a kiszivárgott hírek szerint küszöbön áll Ausztria és a népi Kína között a diplomáciai kapcsolatok megteremtése. Az osztrák bulvársajtó nyelvére lefordítva ez annyi, mint hogy „a kínaiak Pekingben már építik az osztrák nagykövetség leendő épületét”. Az osztrák polgári sajtó J igyekszik előrevetíteni, j hogy a kínai—amerikai tárgyalási kísérletek talán az indokínai háborúra is befolyással lehetnek. Ugyanakkor például az osztrák televízió sem térhetett ki az elől, hogy be ne mutassa az amerikai földön valaha is volt legnagyobb szabású háborúellenes tüntetés képsorait. A földön heverő tüntetőket rugdosó, a védteleneket fegyverrel támadó rendőrök és katonák látványa felháborította békés bécsi polgárt is... Az indokínai helyzettel kapcsolatban a hadijelentések szintén rácáfolnak a kínai—amerikai „pingpongdiplomácia” nyomán a háború gyors befejezését jósolgató nyugati propagandistákra. Itt kell megemlíteni, hogy a saigoni katonai szóvivők állításai szerint az amerikai légierő ezen a héten hajtotta végre az év legsúlyosabb légitámadásait Dél-Vietnamban és Kam bodzsában, ugyanakkor a VDK területe ellen is intéztek támadásokat amerikai bombázók. Az amerikai diplomácia a Közel-Kelet vonatkozásában is aktivizálódott: Rogers külügyminiszter londoni, párizsi villámlátogatásai és megbeszélései után a Közel-Kelet válságában érdekelt országok fővárosait járja végig. (Tizennyolc esztendeje nem fordult meg amerikai külügyminiszter ezekben a fővárosokban !) Rogers — az amerikai propaganda íratlan törvényei szerint — rendkívül derűlátóan nyilatkozott Azt mondta, hogy soha ilyen kedvező a helyzet nem volt a Közel-Keleten a válság megoldása szempontjából... Természetesen korai lenne elébevágni mindannak, amit Ro- gerstől várnak, s amit Rogers vár, de az amerikai külügyminiszter optimizmusát inkább kincstári jellegűnek minősíthetjük. Az izraeli vezetők legutolsó nyilatkozatai csak árnyalati eltérést mutatnak a korábbiaktól: felvetik ugyan a lehetőséget, hogy néhány kilométernyire visszavonuljanak majd a Szue- zl-csatornától, de utána Ismét elzárkóznak a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtása előL Visszatérve az európai problémákhoz, és azok bécsi szemléletéhez: az olasz sztrájkok láttán az itáliai belpolitikai válság elmélyülésére számítanak. Bécsben felhívják a figyelmet a déli szomszédnál fellépő gondok sokrétűségére. Milliók sztrájkolnak azért, mert a kormány a munkásság terheit megnövelő adóreformot akar elfogadtatni. Érdekes volt látnom szomszédaink gondjait, helyzetét, és megfigyelnem a világ eseményeit az ő szemükkel is. A z édesanyákat, az élet adóit köszöntjük május első vasárnapján, a kiteljesedő tavasz e szép, hagyományos ünnepén. Virágot adunk nekik a szeretet és a hála szimbólumaként, a gyerekek versben, vagy egyszerű szavaikkal mondják el szívből jövő köszöntésüket. „Mi ő nekünk? Azt el nem mondhatom. — Mert nincs rá szó, s nincsen rá fogalom...” Milyen igazak a költő szavai. Az édesanyák iránti szeretet annyira bensőséges és természetes érzés, hogy könnyen üres frázisba, tartalmatlan szóvirágokba fullad az ember, ha megpróbálja szavakba önteni. Ezért is kifejezőbb a néhány szál szegfű, tulipán, vagy az orgona, a hálás tekintet, s a meleg ölelés. Igazán hálásak csak akkor vagyunk, ha az anyák iránti szeretetünket, tiszteletünket nem próbáljuk meg ebbe az egyetlen napba belezsúfolni. Ha az esztendő minden napjára jut jó szó, figyelmesség. Ha hűségesek maradunk mindahhoz, amire édesanyánk tanított. Ha úgy tiszteljük, szeretjük a hazát, az életet, a munkát, a becsületet, ahogyan arra ő nevelt bennünket. S ha megjegyezzük azt, hogy az anya sem valami szeretettől túlfűtött robotgép, aki csak arra hívatott, hogy elégjen, feláldozza magát övéiért, ha elhisszük, hogy ő is olyan ember, aki elfárad, akinek éppen olyan jólesik a segítség és a biztatás mint bármelyikünknek. A mi társadalmunk az anyák megbecsülését nem bizza sem a véletlenre, sem a gyerekek esetleges hálájára. A mi világunk intézményesen gondoskodik a legAnyák köszöntése szentebb hivatás gyakorlóiról, az édesanyákról. Sok minden történt már a munkahelyi kedvezményektől a gyermekgondozási segélyig, a bölcsődék, óvodák hálózatának kiszélesítéséig azért, hogy az anyák gondja kevesebb legyen. Az édesanyák számára nem is az a legnagyobb segítség, ha a munka terhiből kevesebb jut nekik, hanem ha a társadalom segít értékes embert nevelni gyerekeiből és képességeiknek megfelelő helyet biztosít nekik. A nagyobb közösség sok mindent megtett már az anyákért. A közvélemény előtt is tisztázott dolog az irántuk való köteles tisztelet. Mégis maradt még adósságunk éppen elég. Még fokozottabban osztoznunk kell gondjaikból. A szű- kebb családnak, s a társadalomnak is. Tapintat, udvariasság, figyelmesség dolgában is sok még a javítani való. És sok családban meg kellene végre szervezni, hogy az otthon gondjai ne csupán az anya gondjai legyenek... Hogy a tiszta lakás, a meleg étel, a vasalt ing, a derűs hangulat, a jólnevelt gyerek örömének ne az anya legyen a szenvedő áldozata. Hogy neki is legyen lehetősége osztozni a pihenés, a szórakozás, a tartalmas kedvtelések közös örömében. S, hogy az édesanyára ne csak addig legyén szükség, amíg adni tud, hanem akkor is, ha már szétosztotta erejét, sze- retetét és ő szorul övéi támogatására. A hálatelt vers, a szegfű, a tulipán, s az orgonacsokor mellé ezt a szándékot, elhatározást is nyújtsuk át az édesanyáknak május első vasárnapján. TÍMÁR MÁTYÁS PÁRIZSBAN U THANT EURÓPAI TÄRGYALÄSAJ Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese szerdán Párizsba utazott, ahol a francia gazdasági és pénzügyi miniszterrel, s más gazdasági vezetőkkel tárgyal. Hétfőn hivatalos látogatásra Svájcba érkezett U Thnnt. az ENSZ főtitkára. Képünk fog ' sakor, a zürichi repülőtéren készült. ÜLÉST TARTOTT A SEATO Londonban tanácskozott a SEATO tagállamainak szokásos évi miniszteri ülése. Képünkön Dougles-Home brit külügyminiszter Eogers-szel, amerikai kollégájával.
