Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-10 / 85. szám
*. oldal 1971. április 10, szombat Ismeri acélt és az utakat év után víz-, villanyhálózat tekintélyes gyarapodása, új üzletek stb. jelzik: teljesültek a jogos kérések. S ha megemlítjük még, hogy az eredetileg számolt 461,6 millió forintos költségszükséglettel szemben 1970 végéig 483,3 milliót fordított! a megye négy évvel ezelőtti jelölő gyűlési javaslatok1 megvalósítására — s ebben; csaknem 85 millió forintot! képviselt a társadalmi! munka értéke — nyomban! világos, miért szolidabb a| mostani indítványok való- raváltásának költségkihatása. Szó sincs róla, nagyon sok még például az út-, járdaépítés, vízművesítés, a villanyhálózat bővítése iránti kívánság. Mégis jóval kevesebb, mint négy esztendővel ezelőtt. S íme, nem utolsósorban ebben rejlik a magyarázata, miért vált jellemzővé az általános- és középiskolai napközi. hétközi otthonok létesítése. bővítése és általában a kulturális ellátás, vagy az egészségügyi szolgáltatások színvonala növelésének kívánalma. Az utóbbi négy esztendőben végzett munkánkat nemcsak a megye fejlődésének kézzelfogható eredményei reprezentálják, hanem a lakosságnak ezen eredmények talaján született nagyobb igényessége is. A pár évvel ezelőttihez képest tehát magasabb szintről indulunk most. És ez végenincs folyamat. Épp ezért nem fér kétség az április 25-én megválasztandó képviselőknek, tanácstagoknak mintegy útravaló- ként adott jogos, közérdekű javaslatok megvalósulásához. Annál is kevésbé, mert megbízók, a lakosság annak is tanújelét adta a jelölő gyűléseken, hogy a céltérésért szinte egyem- berként tenni kész. P. I. — Tessék jönni, megmutatom, hol lakik az igazgató bácsi. A dusnoki modern iskola folyosójáról kifordulunk az udvarra. A hatodikos kislány megmutatja a lakás ajtaját. Megismerkedünk. Elmondom, hogy miért jöttem. Szerényen mentegetőzik, hogy nem híres politikus ő. Beszélgetünk. Fekete Andrásnak hosszú idő óta a községi művelődési ház a legfőbb gondja, mert nehezen épül. Ha az iskolai oktatás tárgyi, személyi feltételeit nézzük, mondhatnám, első helyen állunk a járásban. A padokból kikerült fiatalok és a felnőttek művelődését illetően viszont fordított a helyzet. Nincs művelődési otthon a községben, a könyvtár is itt van Egyenes arányban az építkezéshez előkészített blokk-„hegyek” fogyásával nőttek ki a kecskeméti Műkertvárosban — hivatalosan ma még keleti ipartelep feltáró útja két oldalán — a képünkön látható az iskolában egy parányi szobában, pedig Dusnokon négyezren laknak ... A művelődési ház évek óta épül. Nincs rá elég pénz, leállnak a munkákkal. A legutóbbi tanácsülésen javasoltam, hogy fejez, zék be az építkezés első részét, ahol elhelyezhetnék a könyvtárat, klubot alakíthatnának a fiatalok, amíg elkészülne a két nagyterem is. Fekete András húsz éve tanácstag a községben. Együtt él gondjaival, örömeivel, terveivel. Szerény, „erős beszédű” ember, gondolom, így vélekednek munkatársai, közeli és távoli ismerősei. Tudja, mit akar és azt milyen módon lehet elérni, megvalósítani. — Kevesen vannak ilyen régi tanácstagok. Két évtized alatt sok hasznos tafélkészház sorok. A 17, egyenként 12 lakásos épület közül az utolsó összeszerelése e héten fejeződik be. Utána kétszáznégy lakásépítő szövetkezeti tag — valamennyien 2 szoba összkomfortos lakások bolpasztalatot szerzett —i mondom. — Igen. Hosszú idő ezJ de elröpülnek az évek. A tanácstagság olyan megbízatás, ahol nincs egyedül az ember, pontosabban nem lehet egyedül. Számítanak rá az emberek. Én saját lakókörzetemben vagyok jelölt. Választóim problémái, gondjai az enyémek is. Amíg nem volt járda én is sárban jártam. Az emberek közös gondjának megoldásában segíteni olyan öröm, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Így válik nagyon fontossá az, hogy mint magánember is, a tanácstag milyen kapcsolatban áll választóival. Ez nem valamiféle recept, ez szerintem kötelesség — persze lehet erre jobb kifejezést is találni. Csató K. — dog várományosai — szorgoskodnak a teljes befejezésen. Ám az ipari feltáró utat már ma is méltán mondhatjuk Mükertváros új utcájának. (Foto: Pásztor Zoltán) Újabb utca a Műkertvárosban igények — négy A jelölesek mozgalmas napjai után mind jobban leszűrődnek, kikristályosodnak e gyűlések — a négy év előtti hasonló eseménysorozathoz képest — újszerű, legalábbis erőteljesebben jelentkező tapasztalatai. Mintegy tömörítve e tapasztalatokat, jogosan állapíthatjuk meg: politikailag felkészültebb, érettebb és igényesebb a megye lakossága. Ez az igényesség pedig az elmúlt évek munkás hétköznapjain, a harmadik ötéves terv célkitűzéseinek valóraváltása közben növekedett. Ma pedig Megjegyzés Hasznos „árukapcsolás” Általában megvetjük az árukapcsolás mindenfajta öncélú formáját, módját; azt, amikor például cgy- egy hetilapot csak úgy kaphat meg az ember, ha mellé napilapot is vásárol (hiába előfizető esetleg); vagy, ha bizonyos, hiánycikknek számító, ritkán kapható árut csakis akkor vesznek elő a pult alól, ha melléje teljesen fölösleges és háztartásunkban semmire sem használható egyéb holmikat is hajlandók vagyunk leblokkoltatni... A napokban azonban, a BIK lakásberendezési kiállítását szemlélve, egyik tanácsi vezetőnk olyan „árukapcsolást” hiányolt, amely, ha megvalósulna, ez bizonyára találkozna mindenki tetszésével. A hazai és importgarnitúrák, s egyéb lakberendezési tárgyak sokrétű választékát nézegetve ugyanis feltette a kérdést: vajon hol maradnak a művészi festmények, rézkarcok, esetleg az otthonba illő kisplasztikák? Kecskeméten már volt, napjainkban azonban ugyancsak hiánycikk egy, a képzőművészeti alkotása, kát bemutató és árusító terem. Művészeink bemutatkozási lehetőségei eny- nyivel is szűkebb körre korlátozódnak. A kérdés másik oldalát nézve viszont: a lakását tetszetősen berendezni szándékozó, s e célra magától értetődően nagyobb summát is tartalékoló ember feltétlenül örömest vásárolna az anyagi körülményeivel arányos áron felkínált képzőművészeti alkotásokból. Sőt, még ha nem is vásárol, akkor is ízlésnevelő, a szépérzéket fejlesztő tényezőként hatnának az otthon hangulatát idéző bútorok között elhelyezett festmények, képek, szobrok. Még ma sem sikerült végképp száműzni a köztudatból — és a szobák falairól — a holdfényes patakparton barcogó szarvasokat, a Hófehérkéket, törpékkel körítve, s az erényes családi életre buzdító, háziáldásos falvédőket, térítőkét. És higgyük cl, nem is életszükséglet ez a többség számára, de mit csináljon, ha olykor nem kap mást. Nevezzük kultúrmlsszió- nak, vagy a szép és értékes dolgok megkedvclteté- sének — a lényeg nem változik: érdemes lenne az újságíróhoz intézett fenti megjegyzést szélesebb körben és mielőbb fontolóra venni, s a benne foglalt ötletet megvalósítani. —a —r annak a nagy törekvésnek a szolgálatában áll, amely a párt X. kongresszusán így fogalmazódott meg: magastabb szintű, színvonalasabb munkával építeni a szocializmust. Érdemes részletezni is a fenti tömör megállapításunkat. Utaljunk csupán a gyűlések aktivitására, a lakosság cselekvő részvételére e fórumokon, amiről több mint 15 ezer felszólalás tanúskodott. Négy esztendővel ezelőtt közérdekű és egyéni gondok, javaslatok felvetése szerint lehetett két csoportra osztani a jelölő gyűléseken elhangzottakat. Ezúttal viszont inkább a következő csoportosítás kínálkozik: a jelölt, vagy jelöltek személyével kapcsolatos — és a számára mintegy útravalóként kínált közérdekű megnyilvánulások. Vajon nem az igényesség megnövekedése jelentkezett-e abban, hogy minden eddiginél nagyobb figyelem összpontosult a jelöltek személyére? Feltétlenül. Ezt tükrözték a jelölésre javasoltak tetteit. politikai hitvallását, emberi magatartását mérlegelő megnyilvánulások. Ahol az eddigi tanácstag újbóli jelölése mellett foglaltak állást, kevés helyen mulasztották el tevékenységének értékelését. Akadtak viszont gyűlések, ahol bölcsen így mérlegeltek a választók: Tisztelet, becsület eddigi tanácstagunknak, rászolgált a bizalmunkra. Gondoljunk azonban a jövőre, az utánpótlásra is. Itt van közöttünk XY: fiatal, tehetséges, tett- rekészségét is bizonyította már. Jelöljük őt, vagy őt is. Hiszen .• jó politika, a közügyek szolgálatát csak a gyakorlatban tanulhatja meg bárki is igazán! S ha az idevágó tapasztalatok közül csupán arra utalunk, még, hogy — mert kimaradtak a jelöltek listájáról — akadnak magukat sértettnek érző, derék munkásai a megyei közéletnek, végső soron ez is pozitív tünet. Hiszen arról vall, hogy sokasodik azoknak a száma, akiknek — kenyérkereső munkájuk mellett — immár szinte életszükséglet a közösségért való önzetlen munkálkodás. S bizonyosra vehetjük, hogy ha nem is képviselőként, vagy tanácstagként. de számtalan más módon továbbra is tevékeny részesei maradnak a Párt Hazafias Népfront-politikája valóra váltásának, helyi alkalmazásának. Nézzük azonban legalább főbb vonatkozásaiban. mi jellemezte a jelölő gyűlési közérdekű javaslatokat. Néhány megkérdezett városi és községi tanácsi vezető így összegezte a válaszát: A legszembetűnőbb, hogy az elhangzott kívánságok megvalósításának költségkihatása nem éri el a négy évvel ezelőttit. A másik pedig: a kul- turális, egészségügyi stb ellátás színvonalasabbá tétele iránt megnyilvánult igény es a településfejlesztési feladatokból való részvállalás. Ha végiggondoljuk, nincs e változásban semmi rendkívüli. Az 1967. évi választásokat megelőzően felszínre került mintegy 13 ezer közérdekű javaslatból tíz és fél ezer volt indokolt és megvalósítható. Az- i óta a kiépült utak, járdák, ■■ I 34. Az azonban nagyon zavarta, hogy miért nem adott Rómába történt megérkezése után magáról élet jelet Amporeale. Berti utálta a bizonytalan dolgokat. Ezúttal mégis három megválaszolatlan kérdés meredt elé: eljutott-e Amporeale Rómába, autós embert útközben százféle kellemetlenség, akadály érhet. Baleset, motorhiba, közlekedési kihágás... a rendőrség Amporeale ellenes bármilyen akcióját azonban elképzelhetetlennek tartotta. Másodszor: Maria az eddigiekhez hasonlóan bonyodalom nélkül jutott-e el Lianghoz és időben elérte-e a visszajövő gépet, s ha igen, nem történt-e valami előre nem látható malőr a hongkongi vagy a római repülőtér vámellenőrzésénél? S ha ez is rendben volt, találikozott-e Amporeale Mariával? Harmadszor: Ha a lány találkozott Amporealeval, egyáltalán tovább repül-e Palermóba? Minderre másfél óra múltán megkapja a választ a palermói repülőtéren. Kicsit izgult Luciano miatt is, mert jól tudta, hogy amennyiben Maria Rómában nem tudta továbbítani az árut, akkor azt nekik magukkal kell vinniök Nápolyba. Ezt viszont Luciano nem szereti. Dühöngeni fog. Hájas, ostoba és tehetetlen vén disznónak titulálja majd, mint tette már any- nyiszor, ha egy-egy üzleti akció balul ütött ki. „De nem sokáig disznózik a vén buzi", és Berti elégedetten gondolt a labdacsra. A recepciót hívta. A ho- teliével két jegyet rendeltetett a húsz ötvenkor induló nápolyi gépre és taxit kért. Luciano távirata Bertinek a megváltás mentőkötelét jelentette. Tegnap óta halálfélelemben élt. s nem tudta, honnan kapja a döfést. A halál jobbra-balra, szeszélyes mennykőként csapdosott körülötte. A syra- cusai német tábori repülőtér megtámadásakor legalább a társaiban lehetett biztos. A háta védett volt. Az ellenség csak szemben támadhatott. Ezekben az őrült napokban Palermóban viszont olyan darázsfészekbe pottyant gyanútlanul, ahol még véletlenül sem tudhatta, mely irányból éri a halálos szúrás. Az elmúlt évtizedben Luciano szárnyai alatt oly nyugodtan élt, hogy elszakadt a maffia megszokott és folyton változó hétköznapjaitól, az örökös élethalálharctól. Rómában és északon legfeljebb a rendőrségtől kellett tartania. A rendőrség akciói viszont nagyjából előre kiszámíthatóak voltak. Az a fő, hogy ez idáig megúszta ép bőrrel. Most már csak el innen, minél előbb. Még másfél óra és azt is elfelejti, hogy Palermóban járt. Mire a hallba ért, a taxisofőr is befutott. Berti kifizette számláját és ga- valléros borravalót adott a portásnak és a bőröndjét cipelő londinernek. — Hova parancsolja, uram? — kérdezte a taxis. — A repülőtérre... Fleurot utolsónak szállt ki a hatalmas Boening- ből. Hongkongig, némi ügyeskedéssel, sikerült elérnie, hogy sem az utastérben, sem a repülőgép szalonjában nem került Maria Belloni szomszédságába, A brit koronagyarmaton az Interpol helyi rezidense várta Fleurot, egy szemüveges, alacsony kínai. Neki és embereinek köszönhette, hogy Belloni kisasszonyt feltűnés nélkül sikerült Liang Yol Evans street-i boltjáig követni. Maria az első meglepetést azzal okozta, hogy üres kézzel, a várt Buddha-szobor nélkül távozott Yol üzletéből. A lánynak az érkezés és az indulás, között 90 percnyi ideje maradt. Ezalatt a sziget délnyugati szögén levő repülőtérről be kellett jutnia az öt—hat kilométerre levő Victoria városnegyed központjába, és onnan tovább a zsúfolt, szűk utcák labirintusán keresztül az Evans street-re és vissza, s közben le kellett bonyolítania az üzletet is. Fleurot a repülőtér elsőosztályú szalonjában maradt, miután az alacsony, szemüveges kínai férfi megszólította: ezúttal is dicsérhette Marc előrelátását, amely kimeríthetetlennek bizonyult. Ugyanis az In- terpol-főnök még' az éjszaka folyamán kép távírón elküldette Hongkongba Fleurot és a lány fényképét. Ezért ismerte fel egyből és szólította meg Mr. Pen- dergast néven az alacsony emberke. Megérkezésük után Mária Belloni téglalap ..alakú, keményfedelű, fekete útitáskáját az automata csomag- megőrzőbe tette.és a kulcsot magával vitte. — Nem tudnánk kinyitni? — kérdezte hongkongi kollégái ától Fleurot. íFolufatiukJ
