Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-09 / 84. szám

1971. április 9, péntek 5. oldal Változatos kulturális program A bátmonostori művelő­dési otthon három tsz-aka- démiát szervezett. Az állat- tenyésztési, növénytermesz­tési és gépészeti „tagoza­tok” egyaránt érdeklődést keltettek. A nyolc előadás­ból álló téli tanfolyamot is kedvelték a község lakói. Folyamatosan működnek a szakkörök. A honismereti, színjátszó-, báb-, foto-, tánc- és népzenei szakkör tagjai rendszeresen látogat­ják a művelődési otthon egyéb rendezvényeit, sőt felkérésre maguk is szíve­sen közreműködnek ezeken. A színjátszók az elmúlt hó­napban öt előadáson léptek fel, sikerrel. A kulturális élet bátmonostori központ­járól készített beszámoló­ban feltétlenül szólni kell a jól működő ifjúsági és asszonyklubról is. (Újvári Mária leveléből) Ibsen: Nóra Felújítás a kecskeméti színházban A kecskeméti közönség egy ízben már találkozott a Nórával. Az Üjkollégium szabadtéri színpadán, több mint egy évtizeddel ez­előtt, az akkori budapesti felújítás eredeti szereposz­tásában, Tolnay Klárival a címszerepben, egy esős kora nyári délutánon is­merkedhetett meg a népes nézősereg a nagy norvég élvezte a nagyszerű együt­tes játékát, amely a kö­zönség makacs kitartásán felbuzdulva, nem szakítot­ta meg az előadást. A mostani Nóra-felújítás a Kecskeméti Katona Jó­zsef Színház színpadán, ha nem is bizonyítja színpad és nézőtér szétválaszthatat- lan összeforrottságát ilyen látványosan és megragadó Gödöllőről jöttünk... Mesterségünk címere: a BIK, azaz Báes megyei fia­talok ifjúsági klubja. A közelmúltban ugyanis klu­bot létesítettek azok a Bács megyei fiatalok, akik | jelenleg a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemen tanulnak. Miután a téli hónapokban számos me­gyei irodalmi színpad, beat-zenekar felkereste az egyetemistákat, most a ta­vaszi szünetben ők láto­gatnak el „régi hazájukba”. Felkeresik az itteni KISZ- vezetőket, s egyetemi él­ményeikről, mozgalmi munkájukról, tapasztala­taikról beszélgetnek. 33 Rank doktor búcsúzik. (Fekete Tibor és Dévay Camilla) drámaíró gondolataival. Felemelőem derűs epizódja volt ennek az emlékezetes előadásnak, amelyen egyéb­ként Tímár József játszot­ta Rank doktort és Horváth Jenő a férjet —. hogy köz­ben eleredt az eső, több­ször is megnyíltak az ég csatornái, de szinte egyet­len ember sem hagyta el a nézőteret. A sűrűn hulló esőcseppek függönyén át spontaneitással, de több szempontból kínál érdekes­ségeket. dldvaros Béla, a dráma rendezője megkísér­li a klasszikussá vált mű modernebb, maibb értel­mezését és több vonatko­zásban eltér a dráma szín­padi története során kiala­kult, szokványos gyakor­lattól. Miről is van szó? Ibsen drámája a maga korában félreérthetetlenül a női egyenjogúság védelmében fogantatott. A színiráz tör­ténetírói tudják, hogy a mű első bemutatóján bot­rány tört ki. A közönség — a polgári előítéletek vilá­gában élő, akkori közönség — nem értette és nem he­lyeselte Nóra döntését, til­takozott ellene. Nóra el­hagyja férjét és otthonát, mert ráébred saját emberi igényeire, és szembe akar szállni a polgári házasság­nak azzal a lealacsonyító jellemvonásával, amely a férj tulajdonává teszi a fe­leséget, annak minden megalázó következményé­vel együtt. Hogyan képzel­hető az el — gondolta a korabeli polgárasszony, hogy a jóleső kényelemnek erről a derűs szigetéről, amit Helmer és Nóra há­zassága jelentett, valaki el kívánkozhasson. Miféle disszonáns eltévelyedése a feleségnek, az asszonynak, aki engedelmességgel tar­tozik urának, mind az egy­ház, mind a társadalom előírásai szerint! A darab történetéhez tartozik — és itt tér el Udvaros Béla rendezői el­képzelése a kialakult szok­ványoktól —, hogy a férj és a feleség között kiala­kult konfliktus mellé, ha halványan, vázlatosan is, de oda játszotta a korabe­li színház a Rank doktor és Nóra közötti leplezett, félig-meddig bevallott köl­csönös érzelmi kapcsolato­kat is. A polgári francia háromszögdrámák kísérte­ié éledt újjá Udvaros Béla szerint abban a fajta ren­dezői felfogásban, amely hosszú évtizedeken át tar­totta magát a színpadokon. Helmert mindig idősebb 33. — Ma érkezik a menyasszonyom — mormogta Berti, mintegy ösztönösen, hogy elterelje, miért is kell neki a menetrend. S hogy a portástól megszaba­duljon a hall sarkában a pálmafa mellett levő kana­péra ült. Noteszébe gondosan bejegyezte az összes Palermóba érkező és induló járat időpontját, majd a menetrendet visszatette a pultra. A portás kérdőn né­zett rá, s Berti zavartan mondta: — ... lehet — és igyekezett közömbösen beszélni —, hogy csak reggel utazunk tovább... A menyasszo­nyom óhaja szerint döntök majd. — Nagyon helyes — bizonykodott a portás. — A hölgyek óhaja számomra is mindig szent volt... Le­gyen szerencsém, uram. * ;:. Berti a székesegyház környékén sétálgatott. Lu- cianóval játszott, és gondolatban már százszor is megölte. De mivel? Honnan szerezhetne hatásos mér­get? Milánóban ez nem okozna gondot, csak tökfe­jét szidhatja, miért nem jutott eszébe korábban ez a megoldás. Milánói vegyésze, Arturo, néhány hete pa­rányi fehér golyócskákat gurított elé, a marivioni vil­la laboratóriumának asztalára. „A tökéletes halál” magyarázta akkor Bertinek Arturo, egy elcsapott hajdani pármai patikussegéd, akit örök hálára kötele­zett az a tény, hogy Berti minden munkakönyv, er­kölcsi bizonyítvány nélkül adott neki menedéket és munkát. „Kleopátrának kereszteltem őket” ötlött fel Bertiben most az Artúréval folytatott beszélgetésének emléke, és a görnyedt emberke képe, aki kezét dör­zsölve mutatott a labdacsokra. „A nílusi vipera mér­géhez hasonló a hatása ... színtelen, szagtalan, se íze, se bűze... És ami a legfontosabb, nincs utóhatás. Ve­gyész legyen a talpán, aki a szervezetből ki tudná mutatni. Égy korty, és a bivaly szíve is megáll tőle.” És ő akkor nem gondolt Mariára. Legalább eltette volna azt az egyetlen golyócskát, amit az eszelős Ar­turo oly nagyon kínált, hogy vigye csak magával, próbálja ki bárkin, és saját szemével győződhet meg, micsoda szenzációs szer ez a labdacs. Berti ekkor bizonytalanul megtorpant. Mintha el­tette volna mégis. Zsebrevágta, vagy eldobta? Töp­rengett, és a homlokán összefutó ráncok mögött agya megfeszítésével gondolkodott. Mintha mégis eltette volna... De hová? Hiszen Arturo annyira erősködött. Mintha betette volna a zsebébe. Milyen ruhában is volt? Két tenyerét egyszerre tapasztotta zakója két zsebéhez. A kezdő mozdulat után ujjai idegesen ko­torásztak a zsebek mélyén. Kétszer, háromszor, öt­ször, négyzetcentiről négyzetcentire végigtapogatott minden kis rést, varrásszegélyt Hiába. Pedig ahogy egyre jobban belemélyedt a kutatásba, mind határo­zottabban emlékezett rá, hogy Artúrétól elhozott egy golyócskát. A tenger felől ekkor enyhe szél támadt és a zsebeiben kotorászó Berti feje felett megcsikordult egy bádogcégér. Ahogy tekintetét a váratlan zajra a magasba kapta, a téglalap alakú, zászlócskához ha­sonló cégéren két pálmafa között kihúzott zsinóron függő betűket látott.„Kék part” volt a kocsma neve, és ezt ismételte magában Berti, s amikor harmadszor motyogta el, felvillant benne: a kék kabátjában járt legutóbb Milánóban. És a kabát a szállodában, úti­bőröndje mélyén van. A felfedezés örömével tért be a tavernába és dup­la konyakot rendelt. Itt is ebédelt, és a kora délutáni órákban mégegyszer elsétált a kikötőbe. Utolsó lehe­tőségként Manzella szállítmányozási irodáját kereste fel. A kikötői raktárházak sikátoraiban levő iroda azonban lehúzott redőnyökkel fogadta. Berti jó ideig tehetetlenül ténfergett a teherkikötő rakpartján. A sorozatos kudarc egyre rémítőbben vetítette elé a fe­nyegetést és vele együtt egyre erősebben szilárdult benne az elhatározás, egyetlen menekülése van: kilép­ni Luciano hajójából... Visszasétált a szállodába, a késő délután megélén­külő belváros utcáinak nyüzsgésében nem vette ész­re, hogy követik. A sors felkínálkozását látta abban, hogy a szállodában útibőröndje mélyéről előkerült a kék zakó, és a kabát jobb oldali rejtett belső kis zse­bében megtalálta a kis méreglabdacsot. Piszkos volt már, fénylő fehérsége eltűnt, de ez volt. Az elszánás nyugalma áradt szét sejtjeiben. Mindent gondosan becsomagolt, s negyed hétig a szobájában várakozott. Ekkor a portás telefonált, hogy távirata érkezett. Ber­ti kérte, küldesse fel. A táviratban Luciano értesítet­te: a nápolyi repülőtéren várja, Mariával együtt, az utolsó palermói gép érkezésekor. Berti a délelőtt ki­másolt menetrendi időpontokat egyeztette. Maria Ró­mából csak a 20 órakor érkező járattal jöhet. Nánolyba pedig az utolsó gép 50 perccel később indult. „Még sze­rencse, hogy émporealet reggel értesítettem” gondol­ta elégedetten. Titokban ugyanis abban reménvkedett, hogy Maria a csomagot még Rómában le tudta adni Amporealenak. (Folytatjuk.) Nóra és Helmer, amikor családi béke. (Dévay színész játszotta, Rank doktor pedig sugárzóan hó­dító férfi, hiszen a ház ba­rátja, a kommersz színpa­di irodalom előírásai sze­rint, a feleség barátja is. Pedig Rank doktor és Nóra között nem szüksé­ges ilyenfajta feszültségi zónát kialakítani. A darab szövegében nincsenek köz­vetlen utalások arra, hogy Nóra viszontszereti Rankot. Nóra a férjét szereti, de az Ibsen által ragyogóan érzé­keltetett önfelszabadítási folyamat végső lépéseként szembefordul vele, amikor rádöbben, hogy méltatlan­ra pazarolta szeretetét. \ Tiszta, világos tónusok- )kal dolgozó rendezői kon­cepció, határozott kontúro­kat mutató szerepjátszás, mának is szóló mondani­való, ezek a kecskeméti Nóra-felújítás legfőbb jel­lemvonásai. A szereplők játéka jól tükrözi a rende­zői elképzeléseket, alapo­san, gondosan kidolgozott Krogstad és Krisztina nagyjelenete a harmadik felvonásban. (Piróth Gyula és Falvai lilára) Tóth Sándor feltételei még felhőtlennek látszik a Camilla és Áts Gyula) részletmegoldásokkal, fi­nom tónusokra alapozott jellemábrázolással örven­dezteti meg a nézőt. A da­rab tempója lendületes, az események töretlen ívelés­sel haladnak a végkifejlés felé. Dévay Camilla mozgal­mas játéka átmenti a ha­gyományos Nóra-alakí tá­sok gazdag érzelmességét. A darab végefelé világosan érzékelteti hogyan válik játékos „baba-feleségből” öntudatos nővé, aki a leg­fájdalmasabb döntésekre is hajlandó, autonom em­beri személyisége védelmé­ben. Talán egy árnyalattal halkabb tónusokat alkal­mazva az első és második felvonásban jobban tudná a harmadik felvonás fel­fokozott izgalmait, a dön­tés nehézségeit érzékeltetni. Ez a fokozatosság az érzel­mekben előnyére válna ala­kításának. Helmert Ats Gyula ala­kítja. Arra koncentrál, hogy jól jellemezze a jómó­dú ügyvéd, az újsütető bankigazgató sajátosan kis­polgári színezetű érzelem­világát. Áts Gyula érzelgős- nek és felszínesnek játsza Helmert, aki rendíthetet­lennek és biztosnak érzi magát a családban és fele­sége érzelmi életében. Eszébe sem jut, hogy bár­mi is megingathatná férji jogaiban. Rank doktort Fekete Ti­bor finom árnyalatokból formálja meg, aki sorsát és végzetét megadással fo­gadja el. Krisztina alakját Falvai Klára, gazdagon mo­tivált játékkal teszi hiteles­sé, Krogstad ügyvédet Pi­róth Gyula inkább a sors­üldözött ember jellemvo­násaival ruházza fel. Nem bűnöző típus, semmi me- fisztói vonás nincs benne, egyszerű, esett kisember, aki csak a végső esetben, egzisztenciája védelmében próbálja kijátszani utolsó ütőkártyáit. Jelenete Krisz­tinával a régi vonzalom visszfényeit idézi kettőjük között, nagyon emberi, de mentes minden érzelgős­ségtől. Jól illeszkedik az együt­tesbe Fraknói Sári, Kör­mendi Erika és Teszári Gábor játéka is. Poós Éva jelmezei ötletgazdagok, ki­tűnően jellemzik a darab­ban megformált figurákat. Csinády István díszlete reprezentatív keretet ad az előadásnak. Csáky Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents