Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

Meddőhányók hasznosítása A folyók szennyezettsé­gének nem kis részét a kéntartalmú vegyületek okozzák. Ezek részben a meddőhányóik anyagából száiTnaznak, mivel az eső­víz az oldható kénvegyüle­teket a szabadban tárolt halmokból kimossa. Az In­ternational Systems 8c Controls Corp, egyik kuta­tócsoportja a kénvegyüle­tek kinyerésére és felhasz­nálására dolgozott ki eljá­rást. A módszer a meddőkő­zetben levő szenet hőener­gia-forrásként hasznosítja ahhoz a reakcióhoz, amely a szemcsézett meddőkőzet és mészkő között játszó­dik le. Ennek folytán ége­tett mész keletkezik, mely a meddő kéntartalmával kálciumszulfiddá alakul. A levegő Széndioxidja víz­zé, kénhidrogénné és kál- ciumkarbonáttá alakítja át a kálciumszulfidot. A kelet­kezett mészkő kalcitkristá- lyök formájában megköti a szemcsézett meddő kőzetet, és az így keletkezett anyag igen alkalmas útépítő nyersanyagnak. Megyénk vállalatainak, gazdaságainak többsége még az elmúlt év második felében elkészítette negye­dik ötéves tervét. A január elsején életbe lépett új szabályozók miatt azonban a tervek felülvizsgálatra, és bizonyos fokú átdolgozásra szorulnak. Ez a folya­mat már megkezdődött, de igen lassan halad. Az MSZMP Központi Bizottságának titkársága még az év első napjaiban határozatot hozott arról, hogy a pártszervek ellenőrizzék és segítsék a vállalatok, szö­vetkezetek ilyen irányú tevékenységét, hogy azok 1971. június 30-ig elkészüljenek középtávú terveikkel. Ez a határidő gyorsan közeledik, ezért a megyei pártbizott­ság gazdaságpolitikai osztálya felülvizsgálta a terv- készítés helyzetét. Az így nyert tapasztalatok szerint a városi és járási pártbizottságok általában a területi sajátosságoknak megfelelően foglalkoztak a KB tit­kárságának határozatából eredő feladatok végrehajtá­sával. Kalocsán például a városi párt-végrehajtóbi- zottsági ülésen értékelték a vállalatok terveinek el­készítését, és határozatot hoztak a további tennivalók­ra. Kiskunhalason több napos alapszervi titkári tan­folyamot rendeztek a tervkészítés megvitatására. Kis­kunfélegyházán a párt-, a KISZ-, a szakszervezeti és gazdasági vezetők részvételével tartottak aktívaérte­kezletet. A pórtalapszerveietek vezetőségei ezután a területi pártbizottság útmutatásai alapján vitatták meg a tervkészítés segítésére vonatkozó feladataikat, és tettek javaslatokat a gazdasági vezetőknek. A megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztálya azonban több olyan problémát is feltárt, ami nehezíti a vállalati ötéves tervek végleges formában való elké­szítését. Az önálló vállalatok és nagyobb gyárak, il­letve gyáregységek ugyan több alternatívában készí­tették el a terveiket. Ezek közül azonban a legkedve­zőbbek kiválasztása még most sem történt meg. A ki­sebb gazdasági egységek viszont jórészt rajtuk kívül­álló okok miatt nem jutottak előbbre. Nem ismerik például felügyeleti szerveik elképzeléseit. A gyáregy­Vállalati ötéves tervek ségek többségét ugyanis nem vonják be a nagyválla­lati tervek kidolgozásába, ezért vezetőik az önállóság hiánya miatt nem tudták még az idei fejlesztési fel­adatokat sem rögzíteni. Igen nagy gond az is, hogy a vállalatok és gyár­egységek többségénél a beruházási összegek forrásai nincsenek meghatározva. Elsősorban a gyáregységek­nél tapasztalható e téren bizonytalanság. A tapaszta­latok tehát azt mutatják, hogy a tervkészítés eddigi szakaszában kevés helyen alakult ki megfelelő kap­csolat a felügyeleti szervek és a vállalatok, illetve a vállalatok és a gyárak, gyáregységek között. A szövetkezeti szektorban a ktsz-ek és az ÁFÉSZ-ek megkapták az útmutatást a tervek kidolgozására, s a munka jó ütemben halad. A mezőgazdasági szövetke­zeteknél viszont már nem ilyen kedvező a helyzet. A tervkészítésre ez ideig a szövetkezeti jelleget kellően tiszteletben tartó ajánlást nem kaptak sehonnan sem. Ügy véljük, ezt a Termelőszövetkezetek Országos Ta­nácsának kellene kezdeményezni. A vállalatok, gazdaságok előzetesen elkészí­tett terveikben már nagy figyelmet fordítottak a mun. ka hatékonyságának növelésére, a piaci kapcsolatok további szélesítésére. Elsődleges szerepet kapott ben­nük a termelékenység emelése, az eszközökkel való takarékosabb gazdálkodás, a pénzügyi, alapok meg­fontoltabb felhasználása. Ezek a tervek azonban csak előzetesek voltak. Számos bizonytalansági tényező van, s ezek tisztázását az idő egyre sürgeti. Véleményünk szerint a főhatóságoknak és vál­lalatoknak az elkövetkező időszakban hatékonyabban kell foglalkozniok a tervkészítéssel. Igen fontos, hogy mielőbb állást foglaljanak a tisztázatlan kérdésekben, mert a tervkészítés befejezésére megszabott júniusi határidőre a gazdasági egységek csak így rögzíthetik megalapozottan, a társadalmi érdekeket messzemenően figyelembe véve elképzeléseiket. A vállalati és gazdasági ötéves tervek kidolgozása akkor lehet sikeres, ha közüggyé válik. Ezért igen fontos, hogy ne csak három-négy első számú vállalati vezető foglalkozzon vele, elkészítésébe helyes, ha be-, vonják a középvezetőket is. Az ő észrevételeik külö­nösen a belső tartalékok feltárásánál lehetnek igen értékesek. A helyi párt- és társadalmi szervek feladata őrköd­ni azon, hogy a gazdasági vezetők a tervkészítés során tanácskozzanak a dolgozókkal is, tájékoztassák őket elképzeléseikről. Ha ezek a megbeszélések vitafóru­mokká válnak, sok értékes javaslattal járulhatnak hozzá a tervek kidolgozásához. Igen lényeges, hogy a tervek reális talajra épülje­nek. Ezért az sem közömbös, hogy egyeztetik-e azokat a partnervállalatokkal. Emellett a piaci igények fel­mérése is fontos olyan szempontból, hogy a program a népgazdasági és helyi igényeknek megfelelően egy­aránt szolgálja a gazdaságpolitikai célkitűzéseket. Természetesen a vállalati terveket a terület­fejlesztési elképzelésekkel egyeztetni kell, hiszen a vá­ros, a megye gazdasági előrehaladása csak kellően koordinálva, a helyi tennivalókat is figyelembe véve biztosítható. Ismételten kiemeljük annak fontosságát, hogy a helyi pártszervezetek, területi pártbizottságok — a Központi Bizottság titkársága határozatának meg­felelően — továbbra is figyelemmel kísérjék a tervké­szítés folyamatát. Ellenőrzésükkel, a munkát akadá­lyozó tényezők feltárásával, szervezésben való segíté­sükkel nagymértékben hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy a megszabott határidőre megyénk valamennyi gazdasági egysége elkészítse a negyedik ötéves tervét. Mészáros János a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa Piackutatás és marketing X jelenlegi gazdaság- irányítási rendszer új piaci kapcsolatokat te­remtett a vállalatok kö­zött. Korábban terv szab­ta meg, hogy miből mennyit kell termelni, ma a szükségletek jelent­kezése, a piaci kereslet változása a meghatározó. Az árucsere átalakulásá­val egyidejűleg új mód­szereket kíván a termé­kek elhelyezése, létjogo­sultságot nyert a piacku­tatás. Vagyis eredményes és kellő jövedelmet biz­tosító termelés és eladás már nem képzelhető el az igények gondos vizsgála­ta nélkül. A piackutatás tehát fontos közgazdasági té­nyezővé vált, sőt az el­telt pár év alatt jelentős fejlődésen ment keresztül, s ennek eredményékép­pen már sok helyen lét­rejött a marketing-tevé­kenység. A jelenlegi helyzetre egyébként jel­lemző. hogy egymásmel­leit érvényesül a piacku­tatás és a piacszabályo­zás. A spontán módon változó piac egyszerű megismerését olyan kö­vetelmény váltja fel, hogy befolyásolni lehes­sen a keresletet és a kí­nálatot. Ily módon hatás és visszhatás érvénye­süljön, vagyis ne csak a kereslet .szabályozza a termelést, hanem a - ter­melés is a keresletet. Nos, hol tart ma me­gyénkben a piackutatás és a marketing-tevékeny­ség? Ez igen szerteágazó téma ezért csak néhány érdekes tapasztalattal van módunkban e helyen érzékeltetni a gondokat. Az áruelhelyezéssel a legtöbb vállalatnál az áruforgalmi osztályok foglalkoznak. Ezeknek a részlegeknek a munkája ugyan több lett, de lé-, nyegesen hagyományos jellegű maradt. Piackuta­tó, illetve marketing-osz­tályt még kevés helyen szerveztek. A szervezettség ilyen fokán azután sajátságos gondok jelentkeznek az áruterítésben, ellentmon­dások a termékstruktúra kialakításában. Ezek eléggé kirívó példákkal is illusztrálhatok. Kecs­keméten találjuk példá­ul a magyarországi bőr­ipar legnagyobb vállala­tát, sőt a gyümölcsfélék­ből' készült szeszek elő­állításának is már törté­nelmivé vált hagyomá­nyai vannak megyénk­ben. Üzleteink mégis ju­goszláv borpárlatokat, konyakokat, bolgár boro­kat árulnak. Ezek a kü­lönleges formájú üvegek­ben, és ajándékozási cél­ra díszdobozokban forga­lomba hozott italfélesé­gek nagyon kedveltek, sőt viszonylag olcsók is. Ismert tény, hogy az efajta áruk nemzetközi áruforgalmi kapcsolata- , ink következtében kerül­nek be az országba — sok esetben függetlenül a kereslettől — az irán­tuk megnyilvánuló igény kielégítése azonban ná­lunk is megoldható len­ne. Februárban a budapesti piacokon a tojásra túlkí­nálat jelentkezett, egyes árusítási napokon min­den fővárosi lakosra a felhozott tojásból 4—6 db jutott. Emiatt az el­adók az árut három ka­tegóriában csökkentett áron árusították. Kecske­méten ugyanebben az időben lényegesen drá­gábban lehetett volna ér­tékesíteni ezt az áruféle­séget, a helyi termelők azonban ennek ellenére a budapesti piacokra szál­lítottak. Sőt a helyi fel- használás lehetőségeit sem merítették ki. Ven­déglátóiparunk főtt to­jásból, rántottéból, pa- iancsintából és más to­jásigényes ételekből nem hozott eleget forgalomba. A baromfihús eladásá­val hasonló gondok vol­tak. Ezen újabb feldolgo­zási módszerekkel lehetne segíteni. Nincs például belföldi forgalomban tar­tósított — tömörített, — tépettszínhús. Ki kellene kísérletezni, hogy a ba­romfihúst a megrongálás veszélye nélkül, sütve le­hessen forgalomba hozni. Erre nagyobb lenne az igény, mint a jelenlegi árukészítményekre. A dolgozó nők helyze­téről sok szó esik mosta­nában mégsincs olyan ta­karító vállalatunk, amely szolgáltatásaival könnyí­tené a „második műsza­kot". Egyébként a közü­leti munkahelyek rend- bentartására is egyre na­gyobb probléma, tehát a takarítóvállalatoknak igen széles munkaterüle­te lenne. Az említett néhány egyszerű példából is lát­ható, hogy a piackutatás­nak és a marketing-tevé­kenységnek nálunk is és mindenütt nagy jövője van. Herczeg Kiss Béla Még egyszer a „hitelpolitikáról” MÁRCIUS 11-ÉN „A hitelpolitika vál­tozása” címmel cikk jelent meg, a Petőfi Népében. A cikket író közgazdász né­hány megállapításával vitába kívánok szállni. A szerző többek között megálla­pítja: „A gazdaságirányítás koncepciója leghatékonyabban a hitelezésen keresz­tül érvényesül.” E taxatív megállapítás nem számol azzal1, hogy szabályozó rend­szerünknek csak egyik eleme a hitel- rendszer, a közgazdasági szabályozók mű­ködési területe pedig ennél jóval széle­sebb. Magában foglalja az árak, bérek, a jövedelem, a foglalkoztatás és az anya­gi érdekeltség alakítását, a jövedelemel­vonást, a bel- és külpiacok összehango­lását stb. Ezek együttesen befolyásolják a fejlesztési irányokat hatékonyságuk pe­dig a feljesztésnek nagyságrendjét. A CIKK a továbbiakban megállapít­ja: „A legeszközigényesebb vagy a leg­nagyobb befektetések éppen abban a pe­riódusban szükségesek, amelyekben a népgazdaságunk jelenleg tart.” Ez a megállapítás túlzottan kinyilatkoztató jellegű. Nem lehetne vitatkozni vele, ha egy olyan elmaradott ország helyzetét taglalná, amely a szocializmus alapjai­nak létrehozásán fáradozik. Jelenlegi közgazdasági környezetünkben a vezető közgazdászok — szinte egybehangzó — álláspontja viszont éppen az, hogy gyor­sabb gazdasági növekedésünk feltétele, a már meglevő termelő alapok haté­konyabb működtetése. Ez pedig a válla­latok tevékenységének jobb megszerve­zésével, a számos kihasználatlan belső tartalék feltárásával és hasznosításával ér­hető el. Nem számol a szerző megállapításának következményeivel sem. A gazdaságban hosszabb távon elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Következésképpen ha a megtermelt nemzeti jövedelemből nagyobb részt hasítunk ki a felhalmo­zásra — mert ezt jelenti a „legeszköz­igényesebb befektetések támogatása” —, akkor kevesebb marad a fogyasztásra, a lakosság életszínvonalának fenntartására, illetve növelésére. Ez a kísérlet az 50-es évek első felében megtörtént, hatása köz­ismert. HELYTELEN szemlélet alapján vizs­gálja a Magyar Nemzeti Bank hitelpoli­tikáját (amely egyébként a kormány hitelpolitikája, s azt a bank csak végre­hajtja) amikor általánosítva jelenti ki, hogy: „A Magyar Nemzeti Bank ... meg­szorított hitelpolitikát folytat.” Másutt: ,.A restriktiv pénzügyi politika korlátoz­za az eszközigényesség kielégítését” ...majd: „a jelenlegi banki hitelpoliti­ka a fejlődés ütemének mérséklődésével járhat” A bs/ikok rövid lejáratú hitelkihe­lyezéseiknél — amelyek lehetővé teszik az anyagi eszközök beszerzését, a köte­lezettségek kifizetését, a meglevő termelői kapacitások és az árucsere zavartalan lebonyolítását — semmiféle korlátozást sem alkalmaznak. Sőt, segítik a már meg­levő termelőerők hatékonyabb működé­sét. Az ilyen jellegű hitelkibocsátás ab­ban a reményben történik, hogy a „pénz- teremtéssel” létrehozott vásárlóerő rö­vid időn belül meg is termeli azt az áru­alapot, amellyel szemben a létrehozott vásárlóerő felhasználójának mérlegelt szükséglete jelentkezhetik. Az időeltoló­dás olyan minimális, hogy nem veszé­lyezteti az árualap pénzegyensúly hely­zetét, ha a célnak megfelelően hasznosít­ják. MÁS A HELYZET a tartós hitelkihe­lyezéseknél, az úgynevezett ..pénzújrael­osztó” hiteleknél. Nem. nehéz belátni, hogy csak azt lehet újraelosztani, ami már megvan és csak addig amíg van belőle. Tehát nem a hitelpolitika fékezi a gazdasági növekedést, hanem egyelő­re a gazdasági növekedés nem elégséges ahhoz, hogy többet lehessen osztani. Vi­tathatatlan, hogy így sok és hasznosnak ígérkező befektetés valóban elmarad. Egyszerű nyelvre lefordítva népgazdasági méretekben is az a helyzet, mint a fia­tal házasoknál, akik azonnal szeretnének lakáshoz, autóhoz és nyaralóhoz jutni. Ezt megtehetik, ha van rá pénzük és van elegendő lakás, autó stb. — tehál anyagi-műszaki fedezet. — Ha nincs pénzük, kölcsönért folyamodhatnak. A családban, környezetben érré vagy van lehetőség, vagy nincs. De ha van is — a kölcsönnek az a „természete”, hogy vissza kell fizetni. Tehát meg kell „ter­melni” a pénzvisszafizetés alapjait. Köl­csönért is csak addig lehet folyamodni, amíg a reális visszafizetésnek (időben, mennyiségben) megvannak a feltételei. EZEK UTÁN már csak két lehetőség kínálkozik: keményen megdolgozni azért, hogy a cél megvalósítható legyen, vagy lemondani az igényről. Megítélésem szerint az előbbit kell választani: kemé­nyen és céltudatosan dolgozni. Bányai Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents