Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-07 / 82. szám

Sikeres főpróba Összeállították az úszóválogat itat Szombaton és vasárnapa MTJSZ ünnepi versenye volt az április 10—11-én Kecskeméten sorra kerülő Magyarország—Svédország —NSZK hármas viadalra készülő úszók főpróbája. A hét végi viadal után az úszószövetség szakemberei egyöntetűen hangoztatták, hogy a jelöltek formája felfelé ível, és minden re­mény meglehet arra, hogy a kecskeméti versenyen érik el a tavaszi csúcsfor­mát. Erre minden bizonnyal szükség is lesz, mivel a vendégek előzetes nevezési listáiból kitűnik, hogy mindkét együttes kitűnő erőkből áll majd. Hiányzik ugyan mind a svédektől, mind a- nyugatnémetektől a tavalyi barcelónai EB két hőse: Gunnar Larsson, va­lamint Hans Fassnacht. Ennek ellenére számos Európa-bajnoki helyezett kapott helyet mindkét vá­logatottban. Csak néhány név a legismertebbek kö­zül: NSZK: Lampe fivérek, Stocklasa, Nagel. Svédország; Pfeil, Jon- sson, Berglund. A MUSZ-szaktoizottság hétfőn ülésezett és rövid megbeszélés után egyhan­gú határozatot hozott a magyar csapat összeállítá­sát illetően. Kialakult a végleges program is. Ennek megfe­lelően mindhárom váloga­tott már csütörtökön elfog­lalja szálláshelyét az Aranyhomok Szállóban. A lármás viadal szombaton üélelőtt 11 órakor kezdő­dik. A magyar válogatott ösz- izeillítása: Férfiak: 100 m mell: Szentirmai, Csinger, 200 m gyors: Csá­szári, Borlói, 200 m pillan­gó: Hargitai, Rozgonyi; 100 m gyors: Szentirmai, Csá­szári; 100 m hát: Cseh, Borlói; 400 m gyors: Har­gitai, Mártonfi; 4x100 m gyorsváltó.: Riskó, Kiss F. Császári, Szentirmai; 200 m mell: Dávid, Nagy J.; 200 m vegyes: Hargitai, Csinger; 1500 m gyors: Tóth Cs., Széles; 4x100 m vegyesváltó: Cseh, Csinger, Szentirmai, Császári; 100 m pillangó: Szentirmai, Hargitai; 200 m hát: Bor­lói, Tallós; 400 m vegyes: Hargitai, Soós; 4x200 m gyorsváltó: Hargitai, Ris- kó, Borlói, Császári. Nők: 200 m hát: Gyarmati, Turóczy; 200 m mell: Má­té, Kiss É.: 800 m gyors: Szlavicsek, Bacsek; 100 m gyors; Patóh. Turóczy; 100 m pillangó: Gyarmati, Tóth Zs.; 400 m vegyes: Ka- czander, Kiss É.; 4x100 m gyorsváltó: Kovács, Turó­czy, Patóh, Gyarmati; 400 m gyors: Bacsek, Szlavi­csek; 200 m pillangó: Gyar­mati, Kaczander; 200 m vegyes: Turóczy, Válent; 100 m mell: Máté, Toni- gold; 200 m gyors: Turó­czy, Törzs; 100 m hát: Gyarmati, Somogyi; 4x100 m vegyes: Gyarmati, Má­té, Tóth Zs., Patóh. Az MTK az elődöntőben Igen gyenge színvonalat hozott a KK-visszavágó, amelyen az első félidőben a hazai csapatot csak a já­tékvezető hibás döntése segítette át a holtponton, kiemelkedő egyéni teljesít­mény nem volt. Végeredmény: MTK—Grazer AK 2:1 (2:1), Hungária út 4000 né­ző, vezette: Gugulovics (ju- golszáv). Az első mérkőzés 0:0 volt, úgy az MTK bekerült a KK elődöntőjébe. (MTI) Nagyszerű magyar siker a Klampár-Jónyer páros világbajnok A 31. asztalitenisz-világ­bajnokságon kedden dél­előtt Nagoyában nagyszerű magyar sikerrel folytató­dott a férfi páros. Az elő­döntőben a Klampár—Jó­nyer kettős 3:0 arányú győ­zelmet aratott a japán Ha- segawa—Tasaka pár ellen, s ezzel bejutott a döntőbe, ahol a Csuang Ce-tung— Liang Ko-liang kínai pár lesz az ellenfele. Az európai játékosok és szakvezetők nagy ünnep­lésben részesítették a fia­tal magyar párt a nagy­szerű győzelem után. Meg­érdemelték a nagy ovációt, hiszen a férfi mezőnyben ők azok, akik megmentet­ték Európa becsületét. Férfi páros elődöntők: Klampár, Jónyer (ma­gyar)—Hasegawa, Tasaka (japán) 3:0 (15, 16; 14). A magyar kettős nem hagyta kibontakozni el­lenfelét. Valósággal az egész mérkőzést végigtá­madták. Az első játszmá­ban 11:11-ig volt együtt a két pár, utána elhúztak Klampárék. A második játszma ele­jén Hasegawaék vezettek, 16:16-nál egyenlített a ma­gyar pár, s ezután ismét ellenállhatatlan hajrá kö­vetkezett. Hét—hétig felváltva ve­zettek a harmadik játsz­mában, de utána már vé­gig a magyar kettős irá­nyította a játékot — Éreztem, hogy jól együtt vagyunk, de arra nem számítottam, hogy a nagyhírű kettős csak 45 pontot csinál ellenünk — mondta a mérkőzés után Klampár. A női páros után került sor a férfipáros döntőjére. Klampáréknak bizony a hosszúra nyúlt nyolcad­döntő mérkőzésük után nem sok idejük volt a pi­henésre. Fáradtan kezdtek, de aztán nem lehetett fel­tartóztatni őket. Hosszú idő után ismét világbajnokokat ünnepelhet a magyar asz­taliteniszsport. A férfi páros döntője: Klampár, Jónyer (ma­gyar)—Csuang Ce-tung Liang Ko-liang (kínai) 3:1 (—11, 16, 10, 16). A férfi párosok utolsó mérkőzését feszült érdek­lődés kísérte. Sokan biz­tosra vették a kínaiak győ­zelmét, az európaiak azon­ban reménykedtek abban, hogy végre sikerül meg­szakítani az ázsiaiak idei győzelmi sorozatát. Az első játszmában elég nehézkesen mozogtak a magyarok, főleg Jónyer hibázott sok tenyeres ütést. Így a kínaiak 21:ll-re nyertek. A második játsz­mában 10:10-ig együtt ha­ladt a két páros, aztán a magyarok bátor ütésekkel 18:13-ra elhúztak. 19:14 után Csuang Ce-tung meg­próbált javítani, de csak a szépítés sikerült, 20:16 után a 21. pontot is megszerez­ték a magyarok. A harmadik játszma Jó­nyernek és Klampárnak ragyogóan sikerült. Megál­lás nélkül rohamoztak, bát­ran ütötték a tenyereseket és fonákokat, végig kezük­ben tartották az irányítást. A negyedik játszma is jól kezdődött, de 9:3 után megtorpanás következett, 14:14-nél együtt volt a két páros, amikor Klampár egy ütésével 15;14-re alakult a helyzet, aztán 20:16 lett, s Csuang Ce-tung a hálóba ütötte a labdát, ez volt a győzelmet jelentő utolsó poén. Férfi párosban világbaj­nok: Jónyer István, Klampár Tibor (Magyarország), 2. Csuang Ce-tung, Liang Ko- liang (Kínai Népköztársa­ság), 3. Imano-Abe és Ha- segawá-Tasaka (Japán). Szerdán a világbajnokság utolsó napján a férfi és női egyesben a negyed-, az elő­döntőket és végül a döntőt rendezik és ezzel befeje­ződnek a tíz napja tartó küzdelmek. A negyeddön­tők párosítása: Férfi egyes: Ito (japán)—Li Fu-jung (kínai), Orlovsky (csehszlo­vák)—Surbek (jugoszláv), Klampár—Hszi En-king (kínai), Kunz (csehszlovák) —Bengtsson (svéd). Egyéniben Klampár továbbjutott A férfi egyesben a leg­jobb nyolc közé jutásért vívott mérkőzése során a hazai közönség nagyot csa­lódott. A hat állva maradt japán közül csak a védő Itohnak sikerült bejutnia a legjobb nyolc közé. Ö is vért izzadt honfitársa el­len. Klampár Stipancsics el­len mérkőzött, aki köztu­dottan egyik mumusa. Hosszú mérkőzésen nagy csatában győzött. Jónyernek nem volt sze­rencséje. Li Fu-jung ellen játszott. Az utolsó játsz­mában 21:20-ra vezetett a kínai versenyző, amikor adogatása hálót ért. Jónyer elfogta a labdát, s megle­petésre a mérkőzésvezető nem új adogatást kért, ha­nem megítélte a pontot Li Fu-jung javára. Jónyer és a magyar vezetők hiába tiltakoztak. A meztelen holttest Sötét, hűvüs este volt november 5-én, 1952-ben. Üjsolton, az úgynevezett Vásárhalmi dombnál az úton hazafelé ballagott egy középkorú ember, gondola­taiba mélyedve lépkedett. Időnként felnézett, kereste a házak körvonalait. Sem­mit sem látott még, tehát messze voltak a lakóházak. Egyszer azonban valami fe­hér foltot pillantott meg az út melletti árokban. Ügy gondolta először, hogy va­lami kecske. De a folt nem mozdult, hát közelebb ment: egy meztelen holt­test feküdt a gödörben, fé­lig oldalra fordulva. Egé­szen közel hajolt hozzá, és látta, hogy az illetőnek csupa vér a feje, az arca, a mellén késszúrások nyo­mai tátonganak. — Én kérem azonnal sza­ladtam a rendőrségre és el­mondtam a látottakat — tanúskodott később a me­gyei bíróságon T. J. Mö­götte, a vádlottak padján már ott ültek a tettesek: két fiatalember, egyik sem töltötte be még a huszadik évét. Cs. K. azonban még­is valamivel idősebb volt társánál, P. J.-nél. Mind­kettőnek bilincs a kezén és fehér arccal hallgatják a tanúkat, szakértőiket. — Régebbről ismertem már Ny. I. sértettet, akivel a dunavecsei szövetkezeti vendéglőben találkoztunk 1952. november 5-én. Az ő kétlovas kocsija a ven­déglő előtt állt, s mi be­hívtuk, hogy igyunk közö­sen — mondta a tárgyalá­son az elsőrendű vádlott. — Az öreg be is jött, iszo­gattunk, összesen három­száz forint volt nálunk. Mi leginkább pálinkát fo­gyasztottunk, az öreg sört és pálinkát ivott. Már eléggé ittas állapotba ke­rültünk, amikor úgy este hat óra körül hazafelé in­dultunk, úgy gondoltuk, hogy mi ketten ülünk a bakon, aZ öreget pedig a derékba tesszük, mert any­nyira berúgott — folytatta Cs. K. Azután az történt, hogy a lovas kocsival megindul­tak a koromsötét estében. Egyszer az egyik, aztán a másik fiatal hajtotta a lo­vakat. Solt felé mentek. Űtközben kissé magához tért az italos sértett, és amikor az úgynevezett Gu­lyás kúthoz értek, javasol­ta. hogy balra forduljon a szekér, mert ő arra lakik. A vádlottak viszont jobbra akartak menni, a lakásuk­hoz. Ezen összevesztek, s fittyet hányva a fogat tu­lajdonosának kérésére, jobbra fordultak. Az öreg Ny. I. azonban ezt nem hagyta annyiban, nekiment a kocsiderókban tartózkodó Cs. K.-nak. A kocsin való verekedés, dulakodás köz­ben, az idős embernek el­szakadt a ruhája, s kis híján leesett a fogatról. Megálltak, s ketten vissza­húzták a félig lelógó em­bert. Aztán a szekér to­vább haladt, de a dulako­dás is folytatódott, Cs. K. rátérdelt az öregre. — Én ekkor már nagyon meguntam a dulakodást, és elhatároztam, hogy agyon­szúrjuk az öreget. Oda szóltam az ülésen helyet foglaló P. J. -nek, hogy add ide a bicskádat, leszúrom, ne ugráljon itt. — Maga mit szólt ehhez? — kérdezte a büntetőbíró P. J. vádlottat. — Különösebben nem ütköztem meg rajta. Lát­tam, hogy a társam már nagyon ingerült. Sejtettem, hogy ennek az egésznek nem lesz jó vége. Így az­tán odaadtam a bicsikát, de a kocsit nem állítottam meg. Vártak, amíg a elhagya- tottabb részre érkeznek, s ez körülbelül két kilomé­ternyi utat jelentett még. így jutottak el a Vásár- halomhoz, ami tulajdon­képpen csak egy kisebb domb. — Elsőnek én ugrottam le a kocsiról, míg P. J a derékban megfogta az áléit áldozat vállát. Én a lábai­nál fogva húztam lefelé. Amikor ez sikerült, le­vonszoltuk az út szélére, ahol P. J. lefogta, én pe­dig több nagyerejű szú­rással megöltem az áldoza­tot, aki az első szúrás után jajgatott, kiabált, majd el­hallgatott. A halál néhány perc múlva bekövetkezett. Ekkor már — a dulakodás, a vonszolás következtében — az idős ember teljesen ruha nélkül feküdt az árokban. Így találhatta meg a hazafelé bandukoló T. J. — Mit csináltak ezután? — kérdezte a bíró a vád­lottaktól — Felültünk a kocsira, és sebes vágtában elhajtot­tunk. Először egy lány- ismerősömhöz mentünk be, ott ittunk valamit: bort és pálinkát, majd mindketten hazatértünk. Menet köz­ben P. J. ledobált a kocsi- derékból mindent: csiz­mát, véres kabátot, inget stb. A Kincses-puszta kö­zelébe érve megálltunk, nem akartuk, hogy felis­merjenek bennünket. A lo­vakat beállítottuk Szabad- szállás irányába, közéjük vágtunk, és azok a kocsi­val elszaladtak, majd le­térve az útról, a fák között megakadtak. Úgy tudom, másnap itt találták meg — vallotta P. J. a tárgyalá­son. Hogy miért ölték meg az öregembert? Erre azt mondták, hogy féltek, fel­jelenti őket, amiért nem arra hajtották a lovakat, amerre ő akarta. A megyei bíróság 1952. december 11-én hirdetett ítéletet a két elvetemült gyilkos ügyében. Cs. K. ti­zenöt évet, társa pedig nyolcat kapott. Az ügyész súlyosbításért jelentett be fellebbezést, és a Legfel­sőbb Bíróság az elsőrendű vádlottat jogerősen élet­fogytiglani börtönre ítélte, a másodrendű vádlott bün­tetését pedig 15 évre emel­te fel. A 79. arany Kozák Mihálynak, az MTI munkatársának kom­mentárja a magyar aszta­liteniszezők 70. világbaj­nokságáról: Tizennégy, reményekkel, de jobbára csalódásokkal teli esztendő telt el azóta, hogy utoljára nyertek vi­lágbajnokságot a magyar asztaliteniszezők (1957-ben Stockholmban a női páros), s ezért kis szorongással engedték útjukra <a sport- barátok a Nagoyában sze­replő különítményt. Világbajnok lett a Jó­nyer—Klampár magyar férfi páros! Nevük büszkén sorakozik az előttük 10 aranyérmet nyert Jacobi— Pécsi, Barna—Szabados, Barna—Glancz, Sidó—Soós, és Kóczián—Soós kettősök után. Több ezer kilométer tá­volságból nehéz lenne meg­állapítani, hogy miként alakult a két fiatal játékos útja az aranyéremig, mert eddig többnyire a puszta eredményekre kellett szo­rítkozni. De annyi tény: sikerük fő kovácsa Bérezik Zoltán edző, aki alig 15 hó­nap alatt szinte „csodát művelt" a sportágban, s ha erre mód lenne, feltétle- j nül megérdemelné ő is az aranyérmet. Kedd dél óta Jónyer és Klampár nevétől hangos a sportvilág,, annál is inkább, mert a 31. világbajnoksá­gon ők az első európaiak, akik megtörték az ázsiaiak győzelmi sorozatát. Jónyer István 21 eszten­dős, két éve került Mis­kolcról Budapestre, a Bp. Spartacushoz, tökéletes tá­madójátékos, talán az egyetlen európai, akinek úgyszólván minden labdá­ja pörgetett, és ragyogóak a befejező ütései. Klampár Tibor az utób­bi évek egyik legnagyobb tehetsége — nemcsak Ma- gy arországon, hanem >az egész világon. A Bp. Pos­tás 18 éves csillaga öt év­vel ezelőtt a. serdülő Euró- pa-bajnokság megnyerésé­vel mutatta meg először oroszlánkörmeit. Aztán többször volt helyezett az ifjúsági Európa-bajnoksá- gokon, / Magyar asztaliteniszezők már a legelső világbajnok­ságon. 1927-ben London­ban több aranyérmet nyer­tek. Nagoyáig összesen 69 alkalommal sikerült vb- győzelmet aratni, s most a 7 G-ik után remélhetőleg végleg visszatérnek a sport­ág régi szép napjai. i ________________________ M epzűvazték az új amalőr-iiarapiiist A Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság Végrehajtó Bizottsága a Lausanne-ban megtartott ülé­sén jóváhagyta az új amatőr­paragrafust. A NOB 74 tagja ellenszavazat nélkül elfogadta a szabályoknak azt a részletes módosítását, amelynek célja az olimpiai játékok amatőr jelle­gének hagyományos fenntartá­sa. Valamennyi tag levélben küldte el szavazatát a 26-os számú cikkely**». Amely kitilt­ja az olimpiai játékokról mind­azokat, akik hivatásosan űznek valamely sportágat, de azokat is, akik hirdetésekhez „adják magukat”. Az amatőrizmusnak ez az újabb tisztázása — amelj nagy érdeklődést váltott ki vi­lágszerte — most már remél­hetőleg pontot tesz az Averj Brundage, a NOB elnöke és a Nemzetközi Sí Szövetség kö­zötti vita végére, A NOB egyébként közölte hogy különbizottság alakúi majd a 26-os cikkely alkalma­zásának megvitatására a nem­zeti sportszövetecgekkeL (MII]

Next

/
Thumbnails
Contents