Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-07 / 82. szám
Sikeres főpróba Összeállították az úszóválogat itat Szombaton és vasárnapa MTJSZ ünnepi versenye volt az április 10—11-én Kecskeméten sorra kerülő Magyarország—Svédország —NSZK hármas viadalra készülő úszók főpróbája. A hét végi viadal után az úszószövetség szakemberei egyöntetűen hangoztatták, hogy a jelöltek formája felfelé ível, és minden remény meglehet arra, hogy a kecskeméti versenyen érik el a tavaszi csúcsformát. Erre minden bizonnyal szükség is lesz, mivel a vendégek előzetes nevezési listáiból kitűnik, hogy mindkét együttes kitűnő erőkből áll majd. Hiányzik ugyan mind a svédektől, mind a- nyugatnémetektől a tavalyi barcelónai EB két hőse: Gunnar Larsson, valamint Hans Fassnacht. Ennek ellenére számos Európa-bajnoki helyezett kapott helyet mindkét válogatottban. Csak néhány név a legismertebbek közül: NSZK: Lampe fivérek, Stocklasa, Nagel. Svédország; Pfeil, Jon- sson, Berglund. A MUSZ-szaktoizottság hétfőn ülésezett és rövid megbeszélés után egyhangú határozatot hozott a magyar csapat összeállítását illetően. Kialakult a végleges program is. Ennek megfelelően mindhárom válogatott már csütörtökön elfoglalja szálláshelyét az Aranyhomok Szállóban. A lármás viadal szombaton üélelőtt 11 órakor kezdődik. A magyar válogatott ösz- izeillítása: Férfiak: 100 m mell: Szentirmai, Csinger, 200 m gyors: Császári, Borlói, 200 m pillangó: Hargitai, Rozgonyi; 100 m gyors: Szentirmai, Császári; 100 m hát: Cseh, Borlói; 400 m gyors: Hargitai, Mártonfi; 4x100 m gyorsváltó.: Riskó, Kiss F. Császári, Szentirmai; 200 m mell: Dávid, Nagy J.; 200 m vegyes: Hargitai, Csinger; 1500 m gyors: Tóth Cs., Széles; 4x100 m vegyesváltó: Cseh, Csinger, Szentirmai, Császári; 100 m pillangó: Szentirmai, Hargitai; 200 m hát: Borlói, Tallós; 400 m vegyes: Hargitai, Soós; 4x200 m gyorsváltó: Hargitai, Ris- kó, Borlói, Császári. Nők: 200 m hát: Gyarmati, Turóczy; 200 m mell: Máté, Kiss É.: 800 m gyors: Szlavicsek, Bacsek; 100 m gyors; Patóh. Turóczy; 100 m pillangó: Gyarmati, Tóth Zs.; 400 m vegyes: Ka- czander, Kiss É.; 4x100 m gyorsváltó: Kovács, Turóczy, Patóh, Gyarmati; 400 m gyors: Bacsek, Szlavicsek; 200 m pillangó: Gyarmati, Kaczander; 200 m vegyes: Turóczy, Válent; 100 m mell: Máté, Toni- gold; 200 m gyors: Turóczy, Törzs; 100 m hát: Gyarmati, Somogyi; 4x100 m vegyes: Gyarmati, Máté, Tóth Zs., Patóh. Az MTK az elődöntőben Igen gyenge színvonalat hozott a KK-visszavágó, amelyen az első félidőben a hazai csapatot csak a játékvezető hibás döntése segítette át a holtponton, kiemelkedő egyéni teljesítmény nem volt. Végeredmény: MTK—Grazer AK 2:1 (2:1), Hungária út 4000 néző, vezette: Gugulovics (ju- golszáv). Az első mérkőzés 0:0 volt, úgy az MTK bekerült a KK elődöntőjébe. (MTI) Nagyszerű magyar siker a Klampár-Jónyer páros világbajnok A 31. asztalitenisz-világbajnokságon kedden délelőtt Nagoyában nagyszerű magyar sikerrel folytatódott a férfi páros. Az elődöntőben a Klampár—Jónyer kettős 3:0 arányú győzelmet aratott a japán Ha- segawa—Tasaka pár ellen, s ezzel bejutott a döntőbe, ahol a Csuang Ce-tung— Liang Ko-liang kínai pár lesz az ellenfele. Az európai játékosok és szakvezetők nagy ünneplésben részesítették a fiatal magyar párt a nagyszerű győzelem után. Megérdemelték a nagy ovációt, hiszen a férfi mezőnyben ők azok, akik megmentették Európa becsületét. Férfi páros elődöntők: Klampár, Jónyer (magyar)—Hasegawa, Tasaka (japán) 3:0 (15, 16; 14). A magyar kettős nem hagyta kibontakozni ellenfelét. Valósággal az egész mérkőzést végigtámadták. Az első játszmában 11:11-ig volt együtt a két pár, utána elhúztak Klampárék. A második játszma elején Hasegawaék vezettek, 16:16-nál egyenlített a magyar pár, s ezután ismét ellenállhatatlan hajrá következett. Hét—hétig felváltva vezettek a harmadik játszmában, de utána már végig a magyar kettős irányította a játékot — Éreztem, hogy jól együtt vagyunk, de arra nem számítottam, hogy a nagyhírű kettős csak 45 pontot csinál ellenünk — mondta a mérkőzés után Klampár. A női páros után került sor a férfipáros döntőjére. Klampáréknak bizony a hosszúra nyúlt nyolcaddöntő mérkőzésük után nem sok idejük volt a pihenésre. Fáradtan kezdtek, de aztán nem lehetett feltartóztatni őket. Hosszú idő után ismét világbajnokokat ünnepelhet a magyar asztaliteniszsport. A férfi páros döntője: Klampár, Jónyer (magyar)—Csuang Ce-tung Liang Ko-liang (kínai) 3:1 (—11, 16, 10, 16). A férfi párosok utolsó mérkőzését feszült érdeklődés kísérte. Sokan biztosra vették a kínaiak győzelmét, az európaiak azonban reménykedtek abban, hogy végre sikerül megszakítani az ázsiaiak idei győzelmi sorozatát. Az első játszmában elég nehézkesen mozogtak a magyarok, főleg Jónyer hibázott sok tenyeres ütést. Így a kínaiak 21:ll-re nyertek. A második játszmában 10:10-ig együtt haladt a két páros, aztán a magyarok bátor ütésekkel 18:13-ra elhúztak. 19:14 után Csuang Ce-tung megpróbált javítani, de csak a szépítés sikerült, 20:16 után a 21. pontot is megszerezték a magyarok. A harmadik játszma Jónyernek és Klampárnak ragyogóan sikerült. Megállás nélkül rohamoztak, bátran ütötték a tenyereseket és fonákokat, végig kezükben tartották az irányítást. A negyedik játszma is jól kezdődött, de 9:3 után megtorpanás következett, 14:14-nél együtt volt a két páros, amikor Klampár egy ütésével 15;14-re alakult a helyzet, aztán 20:16 lett, s Csuang Ce-tung a hálóba ütötte a labdát, ez volt a győzelmet jelentő utolsó poén. Férfi párosban világbajnok: Jónyer István, Klampár Tibor (Magyarország), 2. Csuang Ce-tung, Liang Ko- liang (Kínai Népköztársaság), 3. Imano-Abe és Ha- segawá-Tasaka (Japán). Szerdán a világbajnokság utolsó napján a férfi és női egyesben a negyed-, az elődöntőket és végül a döntőt rendezik és ezzel befejeződnek a tíz napja tartó küzdelmek. A negyeddöntők párosítása: Férfi egyes: Ito (japán)—Li Fu-jung (kínai), Orlovsky (csehszlovák)—Surbek (jugoszláv), Klampár—Hszi En-king (kínai), Kunz (csehszlovák) —Bengtsson (svéd). Egyéniben Klampár továbbjutott A férfi egyesben a legjobb nyolc közé jutásért vívott mérkőzése során a hazai közönség nagyot csalódott. A hat állva maradt japán közül csak a védő Itohnak sikerült bejutnia a legjobb nyolc közé. Ö is vért izzadt honfitársa ellen. Klampár Stipancsics ellen mérkőzött, aki köztudottan egyik mumusa. Hosszú mérkőzésen nagy csatában győzött. Jónyernek nem volt szerencséje. Li Fu-jung ellen játszott. Az utolsó játszmában 21:20-ra vezetett a kínai versenyző, amikor adogatása hálót ért. Jónyer elfogta a labdát, s meglepetésre a mérkőzésvezető nem új adogatást kért, hanem megítélte a pontot Li Fu-jung javára. Jónyer és a magyar vezetők hiába tiltakoztak. A meztelen holttest Sötét, hűvüs este volt november 5-én, 1952-ben. Üjsolton, az úgynevezett Vásárhalmi dombnál az úton hazafelé ballagott egy középkorú ember, gondolataiba mélyedve lépkedett. Időnként felnézett, kereste a házak körvonalait. Semmit sem látott még, tehát messze voltak a lakóházak. Egyszer azonban valami fehér foltot pillantott meg az út melletti árokban. Ügy gondolta először, hogy valami kecske. De a folt nem mozdult, hát közelebb ment: egy meztelen holttest feküdt a gödörben, félig oldalra fordulva. Egészen közel hajolt hozzá, és látta, hogy az illetőnek csupa vér a feje, az arca, a mellén késszúrások nyomai tátonganak. — Én kérem azonnal szaladtam a rendőrségre és elmondtam a látottakat — tanúskodott később a megyei bíróságon T. J. Mögötte, a vádlottak padján már ott ültek a tettesek: két fiatalember, egyik sem töltötte be még a huszadik évét. Cs. K. azonban mégis valamivel idősebb volt társánál, P. J.-nél. Mindkettőnek bilincs a kezén és fehér arccal hallgatják a tanúkat, szakértőiket. — Régebbről ismertem már Ny. I. sértettet, akivel a dunavecsei szövetkezeti vendéglőben találkoztunk 1952. november 5-én. Az ő kétlovas kocsija a vendéglő előtt állt, s mi behívtuk, hogy igyunk közösen — mondta a tárgyaláson az elsőrendű vádlott. — Az öreg be is jött, iszogattunk, összesen háromszáz forint volt nálunk. Mi leginkább pálinkát fogyasztottunk, az öreg sört és pálinkát ivott. Már eléggé ittas állapotba kerültünk, amikor úgy este hat óra körül hazafelé indultunk, úgy gondoltuk, hogy mi ketten ülünk a bakon, aZ öreget pedig a derékba tesszük, mert anynyira berúgott — folytatta Cs. K. Azután az történt, hogy a lovas kocsival megindultak a koromsötét estében. Egyszer az egyik, aztán a másik fiatal hajtotta a lovakat. Solt felé mentek. Űtközben kissé magához tért az italos sértett, és amikor az úgynevezett Gulyás kúthoz értek, javasolta. hogy balra forduljon a szekér, mert ő arra lakik. A vádlottak viszont jobbra akartak menni, a lakásukhoz. Ezen összevesztek, s fittyet hányva a fogat tulajdonosának kérésére, jobbra fordultak. Az öreg Ny. I. azonban ezt nem hagyta annyiban, nekiment a kocsiderókban tartózkodó Cs. K.-nak. A kocsin való verekedés, dulakodás közben, az idős embernek elszakadt a ruhája, s kis híján leesett a fogatról. Megálltak, s ketten visszahúzták a félig lelógó embert. Aztán a szekér tovább haladt, de a dulakodás is folytatódott, Cs. K. rátérdelt az öregre. — Én ekkor már nagyon meguntam a dulakodást, és elhatároztam, hogy agyonszúrjuk az öreget. Oda szóltam az ülésen helyet foglaló P. J. -nek, hogy add ide a bicskádat, leszúrom, ne ugráljon itt. — Maga mit szólt ehhez? — kérdezte a büntetőbíró P. J. vádlottat. — Különösebben nem ütköztem meg rajta. Láttam, hogy a társam már nagyon ingerült. Sejtettem, hogy ennek az egésznek nem lesz jó vége. Így aztán odaadtam a bicsikát, de a kocsit nem állítottam meg. Vártak, amíg a elhagya- tottabb részre érkeznek, s ez körülbelül két kilométernyi utat jelentett még. így jutottak el a Vásár- halomhoz, ami tulajdonképpen csak egy kisebb domb. — Elsőnek én ugrottam le a kocsiról, míg P. J a derékban megfogta az áléit áldozat vállát. Én a lábainál fogva húztam lefelé. Amikor ez sikerült, levonszoltuk az út szélére, ahol P. J. lefogta, én pedig több nagyerejű szúrással megöltem az áldozatot, aki az első szúrás után jajgatott, kiabált, majd elhallgatott. A halál néhány perc múlva bekövetkezett. Ekkor már — a dulakodás, a vonszolás következtében — az idős ember teljesen ruha nélkül feküdt az árokban. Így találhatta meg a hazafelé bandukoló T. J. — Mit csináltak ezután? — kérdezte a bíró a vádlottaktól — Felültünk a kocsira, és sebes vágtában elhajtottunk. Először egy lány- ismerősömhöz mentünk be, ott ittunk valamit: bort és pálinkát, majd mindketten hazatértünk. Menet közben P. J. ledobált a kocsi- derékból mindent: csizmát, véres kabátot, inget stb. A Kincses-puszta közelébe érve megálltunk, nem akartuk, hogy felismerjenek bennünket. A lovakat beállítottuk Szabad- szállás irányába, közéjük vágtunk, és azok a kocsival elszaladtak, majd letérve az útról, a fák között megakadtak. Úgy tudom, másnap itt találták meg — vallotta P. J. a tárgyaláson. Hogy miért ölték meg az öregembert? Erre azt mondták, hogy féltek, feljelenti őket, amiért nem arra hajtották a lovakat, amerre ő akarta. A megyei bíróság 1952. december 11-én hirdetett ítéletet a két elvetemült gyilkos ügyében. Cs. K. tizenöt évet, társa pedig nyolcat kapott. Az ügyész súlyosbításért jelentett be fellebbezést, és a Legfelsőbb Bíróság az elsőrendű vádlottat jogerősen életfogytiglani börtönre ítélte, a másodrendű vádlott büntetését pedig 15 évre emelte fel. A 79. arany Kozák Mihálynak, az MTI munkatársának kommentárja a magyar asztaliteniszezők 70. világbajnokságáról: Tizennégy, reményekkel, de jobbára csalódásokkal teli esztendő telt el azóta, hogy utoljára nyertek világbajnokságot a magyar asztaliteniszezők (1957-ben Stockholmban a női páros), s ezért kis szorongással engedték útjukra <a sport- barátok a Nagoyában szereplő különítményt. Világbajnok lett a Jónyer—Klampár magyar férfi páros! Nevük büszkén sorakozik az előttük 10 aranyérmet nyert Jacobi— Pécsi, Barna—Szabados, Barna—Glancz, Sidó—Soós, és Kóczián—Soós kettősök után. Több ezer kilométer távolságból nehéz lenne megállapítani, hogy miként alakult a két fiatal játékos útja az aranyéremig, mert eddig többnyire a puszta eredményekre kellett szorítkozni. De annyi tény: sikerük fő kovácsa Bérezik Zoltán edző, aki alig 15 hónap alatt szinte „csodát művelt" a sportágban, s ha erre mód lenne, feltétle- j nül megérdemelné ő is az aranyérmet. Kedd dél óta Jónyer és Klampár nevétől hangos a sportvilág,, annál is inkább, mert a 31. világbajnokságon ők az első európaiak, akik megtörték az ázsiaiak győzelmi sorozatát. Jónyer István 21 esztendős, két éve került Miskolcról Budapestre, a Bp. Spartacushoz, tökéletes támadójátékos, talán az egyetlen európai, akinek úgyszólván minden labdája pörgetett, és ragyogóak a befejező ütései. Klampár Tibor az utóbbi évek egyik legnagyobb tehetsége — nemcsak Ma- gy arországon, hanem >az egész világon. A Bp. Postás 18 éves csillaga öt évvel ezelőtt a. serdülő Euró- pa-bajnokság megnyerésével mutatta meg először oroszlánkörmeit. Aztán többször volt helyezett az ifjúsági Európa-bajnoksá- gokon, / Magyar asztaliteniszezők már a legelső világbajnokságon. 1927-ben Londonban több aranyérmet nyertek. Nagoyáig összesen 69 alkalommal sikerült vb- győzelmet aratni, s most a 7 G-ik után remélhetőleg végleg visszatérnek a sportág régi szép napjai. i ________________________ M epzűvazték az új amalőr-iiarapiiist A Nemzetközi Olimpiai Bizottság Végrehajtó Bizottsága a Lausanne-ban megtartott ülésén jóváhagyta az új amatőrparagrafust. A NOB 74 tagja ellenszavazat nélkül elfogadta a szabályoknak azt a részletes módosítását, amelynek célja az olimpiai játékok amatőr jellegének hagyományos fenntartása. Valamennyi tag levélben küldte el szavazatát a 26-os számú cikkely**». Amely kitiltja az olimpiai játékokról mindazokat, akik hivatásosan űznek valamely sportágat, de azokat is, akik hirdetésekhez „adják magukat”. Az amatőrizmusnak ez az újabb tisztázása — amelj nagy érdeklődést váltott ki világszerte — most már remélhetőleg pontot tesz az Averj Brundage, a NOB elnöke és a Nemzetközi Sí Szövetség közötti vita végére, A NOB egyébként közölte hogy különbizottság alakúi majd a 26-os cikkely alkalmazásának megvitatására a nemzeti sportszövetecgekkeL (MII]
