Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-25 / 97. szám
Erzsiké, az üzemgazdász Két évtizede Először szavaz a jelölt Erzsiké — azaz Molnár Pétemé — ábrándos tekintetű, törékeny fiatal- asszony, külsőre akár egy Jókai-regény hősnője is lehetne. Ám megjelenésében, sőt egész sorsában nagyon is korunkbeli vonásokat hordoz: Félegyházán elvégezte a mező- gazdasági technikumot, s hazajött szülőfalujába, Madarasra, ahol most a Béke Tsz-ben üzemgazdász. Férjének mestersége a szobafestés, de a tsz- ben, mint rakodómunkás, nagyobb jövedelemhez jut; családi házukat, amely eddig 210 ezer forintba került. OTP-hitel- lel építették fel. Mindezek mellett Erzsiké községi KISZ-titkár, a KISZ Bajai Járási Végrehajtó bizottságának tagja és ugyancsak tagja a megyei KISZ-bizottságnak is. És néhány hét óta helyi tanácstagjelölt. Azt hihetnénk, elégedett a sorsával. De nem... — A technikumot a tsz ösztöndíjasaként végeztem el. Amikor visszajöttem, jó ideig adminisztrátorként alkalmaztak. De most is inkább csak név- leg vagyok üzemgazdász. Elvégzem a gazdasági elemzéseket, most is ea van előttem, de a vezetők. őszintén szólva nem nagyon kíváncsiak rá. A szomszéd tsz üzemgazdászára a tervkészítést is rábízzák. Elégedetlenségét némiképp ellensúlyozza, hogy a községben élő fiatalok közérzete az utóbbi időben javult. Helyük van a művelődési otthonban, s nemrég zenegépet is kaptak. Hetente egy alkalommal Bajáról érkezik beat- együttes. S ezek után a fiatalokra is jobban lehet számítani, ha társadalmi műszak vállalásáról van szó. Arról érdeklődöm, hogy a tanácstagság hogyan fér majd össze eddig is zsúfolt közszereplésével. Mi lesz a magánéletével? — Szabad időről már most sem beszélhetek. Van egy héthónapos kislányunk, Eszterke. Ebédszünetben szaladok haza mosni, vasalni. Mert esténként legtöbbször a KISZ-ügyekkel kell foglalkoznom. De szívesen csinálom. Azért, ha megválasztanak tanácstagnak, a KISZ megyei bizottsági tagságomat lemondom. Mert itt a községben több a feladat, s ezért örülök is, hogy a tanács számít rám. A körzetben sok idős, betegeskedő, magára maradott öreg él. Első ténykedésem az lesz, hogy mindenkit meglátogatok, hogy a helyszínen ismerkedjem a gondokkal ... Ami hetente néhány szabad órája marad, talán, azt jócskán meg kell osztani az anyai teendők és a telkükön levő nagy kert gondozása között. Holott nagyon szeretne verseket olvasni. Mostanában Weöres Sándor és Vasco Popa művei érdeklik leginkább. Egyébként huszonhárom éves. Hatvani Dániel Senki sem hinné róla, hogy már 74 éves. Korához képest mozgékony, munkabíró, eleven észjárású. Kiss János, a duna- szentbenedeki Új Hajnal Termelőszövetkezet nyugdíjasa, napjainak nagyobb részét jelenleg is a gazdaságban tölti. Épített magának egy kis műhelyt, ott tevékenykedik. A szövetkezet ezermestereként emlegetik János bácsit. Kisebb-nagyobb javításokat vállal, ilyen munka bőven adódik a majorban. Két fia is a közösben dolgozik, apjuk példáját követve. Nemcsak a családnak példaképe János bácsi. Ismeri, szereti, tiszteli őt mindenki a faluban. A felszabadulás óta részt vesz a közéletben. Amikor megalakultak a tanácsok, beválasztották a testületbe. Azóta minden alkalommal újra választották. Tizenkét évig volt a járási tanácsnak a tagja. Nemrég ismét jelölték a 9. számú községi választó- kerületben. A tanácsházán beszélgetünk. János bácsi emlékezik. Nem nehéz az epizódokat felelevenítenie, hiszen minden olyan megmozdulásban, eseményen részt vett, ami a falu javát szolgálta. — Egyre különösen emlékszem. Három évvel ezelőtt történt, amikor rendbehoztuk a Temető utcát. Olyan rossz volt ott az út, hogy ősztől tavaszig jóformán nem lehetett rajta járni. Szereztünk salakot és a lakosság szinte egy emberként segített, feltöltöttük a kátyúkat társadalmi munkában. Akkor egy kicsit meg is hatódtam, hiszen én mozgósítottam az utca lakóit, mint a körzet tanácstagja. Azóta is mindig emlegetik szomszédaim, hogy milyen jó érzés volt ösz- szefogni. János bácsi több építkezésen maga is hasznosította mesterségbeli tudását. Ebben az ezerháromszáz lakosú községben az utóbbi években annyi minden épült, hogy felsorolni is sok. — Iskola, óvoda, áruház, körzeti fogorvosi rendelő, törpe vízmű, művelődési ház, járda. Ezek a legfontosabbak. — És a további fejlesztési tervek? — Két tanteremmel bővül az iskola, egykilomé- téres utat portalanítunk, korszerűsítjük a közvilágítást, befejezzük a járdák rendbehozását. Kis szünetet tart, majd hirtelen feláll, búcsúz- kodni kezd. — Elnézést kérek, de engem vár a munka a műhelyben. Távozása után Gyuricza Imre a tanács vb elnöke tisztelettel jegyzi meg. — Ilyen tanácstagjelöltünk nincs még egy a faluban. Kereskedő Sándor Négy esztendővel ezelőtt hat, az idén tizenegy leányt, asszonyt jelölt tanácstagnak a solti lakosság a község ötven választási körzetében. A jelöltek között a legfiatalabb Kovács Mária, a helybeli Rákóczi Termelőszövetkezet bérelszámolója. Április 25-én először járul az urnák elé, hiszen 1967-ben az előző választáskor még nem töltötte be a tizennyolcadik évét. — Életemnek egyik legemlékezetesebb eseménye volt a március 22-i jelölő gyűlés. Otthonunk környékének, a Bacsó Béla, a Mező Imre és a Hold utcának a lakói voltak ott — csupa ismerős — és engem jelöltek a 42. számú körzet tanácstagjának. Hetekkel előbb Maróti Dezső tanácselnök elvtárs keresett fel, és megkérdezte, tőlem, ha a Hazafias Népfront javasol és a lakosság elfogad, vállalom-e a munkát. Igent mondtam, s nagyon örültem, hogy éppen rám esett a választás. Igaz, hogy eddig csak a tsz nőbizottságában és KISZ- szervezetében tevékenykedtem. Ha a lakosság támogat, akkor úgy érzem, hogy el tudom látni ezt a megtisztelő feladatot. Kovács Mária solti születésű. Hozzátartozói is ott élnek. Édesapja a Volánnál autóbuszvezető, édesanyja otthon dolgozik, ő maga két év óta a termelőszövetkezetben. Büszke arra, hogy ez az első munkahelye. Nem is szándékozik máshová menni, mert jól érzi ott magát. Szeretik, megbecsülik. Annak idején a Rákóczi Tsz ösztöndíjával végezte el Kecskemét- Kisfáiban a mezőgazdasági szakmunkásképző iskolát. Amikor hazakerült, előbb a kertészetben, dolgozott, majd bérelszámoló lett. Az 1960-ban alakult szövetkezet négyszáznál több tagjának a keresetét számfejti. Nyilvántartása napra kész és a pontos munka a bérelszámoló lelkiismeretességét dicséri. — Ha április 25-én megválasztanak, a kissol- ti utcák járdáinak építése érdekében szeretnék társadalmi segítséget, a végrehajtó bizottságtól pedig anyagi támogatást kérni. Bár egyébb kommunális beruházások nyilván megelőzik az utakét, járdákét. Villany már van. utána a vízvezeték következik. 1973-ig tizenkét kilométerrel bővül a vízvezeték-hálózat Kissol- ton. A sárral pedig majd megbirkózunk akkor, amikor lesz pénz az utak és a járdák építésére. Kiss Antal Szenvedélyes városszeretettel Most, hogy az 58. számú tanácstagi választókerület jelöltjeként találkozom vele, szinte visszhangzik bennem Tatár Sándornak, a Kecskeméti Városi Tanács egyik ülésén elmondott, városszeretettől fűtött felszólalása. Fel is idézem neki: — Járom a várost, melynek szülötte vagyok és örül a lelkem a sok szép eredmény láttán. Elkeserít viszont, hogy a mi városrészünk mostoha, ott nem épül semmi. Az emberek naponta szóvá teszik: a Muszájban élő munkás is becsülettel dolgozik, javakat állít elő, megkeresi a maga pénzét. De mintha az a pénz nem lenne olyan becses, mint a város más területén élőké. Nincs járda, nincs víz, annál több a sár, a kátyú... — Emlékszik rá, Tatár elvtárs? — Lehet, hogy egy kicsit hevesen beszéltem, de- hát csakugyan elhanyagolt városrész a miénk. Ott élék, magam is érzékelem. Választóim pedig négy évvel ezelőtt rám bízták képviseletüket a tanácsban. Erre gondoltam akkor is. Hadd tudjuk meg legalább, mire számíthat a jövőben Muszáj. És hogy hasznos vök szólni®, abból is lemérhette Tatár Sándor és a kerület lakossága, here a tanácsülés után meglátogatta városrészüket Nyers Rezső elvtárs. — Gondolom, azért még jó ideig lesz miért hadakoznia a választókerület tanácstagjának — jegyzem meg. Tatár Sándor pedig végigsimítja álmatlan szemeit —, alig egy órája fejezte be rendőrként végzett éjszakai szolgálatát —, s szinte felfrissültén, a már .merős szenvedélyességgel '.olytatja: — Ami azt illeti, bizony lesz! Képzelje csak el, vannak a kerületünkben emberek, akik egy kilométernyire járnak vízért. És sokszor mérgelődnek, amikor a Bodza utca sarkán látják a színházi busz fürdetését. Mondogatják is; a busz többet ér, mint mi, hogy a város drága pénzén így pocsékolják rá a vizet?! Vagy ott vannak azok a balesetveszélyes bukkanok. Az egyik a Fehérgalamb vendéglő előtt, a buszmegállóban, a másik a Dankó utca sarkán. De sokszor szóvá tettük! Már arra is gondoltam, hogy a KPM- nek kellene írni, vagy személyesen eljárni ott... Szusszanásnyi szünet után tovább folytatja: örülnek, hogy városrészük mellett is korszerűsítik az E—5-ös főútat. Viszont szeretnék elérni, hogy a 7-es busz közlekedjék ismét a régi útvonalán. Mert a munkásanyák gyakran panaszolják, hogy a lezárt sorompónál való, nem egyszer félórás rostokolás miatt elkésnek a munkahelyről ... — Jólesett, hogy újra jelöltek — mondja elgondolkozva búcsúzóul. — Azon a gyűlésen ígéret hangzott el a Juhász és a Pásztor utcák vízellátására, a Bajcsy-Zsilinszky és a Juhász utcák egy részének járdaépítésére. Nagyon várjuk a megvalósulását. Pern; Irén Úton a közéletbe Tíz éve van a Vízgépészeti Vállalatnál, harmadik esztendeje tölti be a lajosmizsei gyáregység „pénzügyminiszteri” tisztét Jelenleg a mérlegképes könyvelői tanfolyamot végzi. Ennyit tudtam meg előzetesen Dékányi Kálmánnéról a lajosmizsei 16-os tanácstagi kerület jelöltjéről. — A vállalat kunhe- gyesi gyáregységében kezdtem, mint adminisztrátor — meséli életének főbb állomásait. — Itt irakoztam be a közgazdasági technikumba. Leérettségiztem, majd férjhez mentem. Ezután Pestre helyeztek a központban, amit 1965-ben Lajosmizsére telepítettek. Közben megszületett a kislányom, Anna. Három évvel ezelőtt kineveztek a 3-as számú gyáregység adminisztrációs osztályának vezetőjévé. Először bizony féltem a megbízatástól, én ugyanis már a hatodik vagyok ezen a poszton, és tartottam attól, hogyan fogadnak majd a beosztottjaim. Egy fiatal nő. mint főnök! A nőnek ma még kétszeresen kell bizonyítania, hogy megfelel vezető beosztásban. A sután összerázódott a kollektíva. Még mint beosztott megtanultam, job-. ban esik az embernek, ha megkérik valamire, mintha ráböknek: Ennek pedig kész kell lenni! Másképp nem boldogulhattunk. Sokszor 9—10 óráig bent voltunk. Szerencsére a férjem sokat segített otthon, akkor is és most is, hogy a mérlegképes könyvelőire járok. Szeretném megszerezni az árszakértői képesítést is, mert erre a jelenlegi beosztásomban szükség van. — A tanácstagi elölte ség? Meglepett, hiszen én csak öt éve élek a községben ezért talán még megtisztelőbb a bizalom. Rengeteg a kérés, a kívánság. A jelölő gyűlésen volt, aki a járdákat vetette fel, más a belvizek levezetését sürgette. Valóban kell járda is, csatorna is. Szükség lenne egy új főutcára, mert az E—5-ös — ahol a forgalom most bonyolódik — főútvonal, balesetveszélyes. Hetven millió forint van a község ötéves fejlesztésére előirányozva. Ez az ösz- szeg soknak látszik, de amint megnézzük, menv- nyifelé kell osztani, rögtön rájövünk, hogy mindenre nem is juthat belőle. Természetesen az a legfontosabb, hogy olyasmire költsük ami a község legtöbb lakójának hasznára válik. Mi lajos- mizseiek is úgy vagyunk, hogy magunk alakítjuk környezetünket, s teremtjük meg a jó közérzet feltételeit. Dékányiné kevés esélyt ad a véletlennek. Most mégis előre nem látott esemény történt vele. A 16-os tanácsi körzet lakói a közélet első lépcsőfokára állították. De nem véletlenül, meggyőződésből. , Pulai Miklós
