Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-25 / 97. szám

Erzsiké, az üzemgazdász Két évtizede Először szavaz a jelölt Erzsiké — azaz Molnár Pétemé — ábrándos te­kintetű, törékeny fiatal- asszony, külsőre akár egy Jókai-regény hősnője is lehetne. Ám megjelenésé­ben, sőt egész sorsában nagyon is korunkbeli vo­násokat hordoz: Félegy­házán elvégezte a mező- gazdasági technikumot, s hazajött szülőfalujába, Madarasra, ahol most a Béke Tsz-ben üzemgaz­dász. Férjének mestersége a szobafestés, de a tsz- ben, mint rakodómunkás, nagyobb jövedelemhez jut; családi házukat, amely eddig 210 ezer fo­rintba került. OTP-hitel- lel építették fel. Mindezek mellett Erzsi­ké községi KISZ-titkár, a KISZ Bajai Járási Végre­hajtó bizottságának tagja és ugyancsak tagja a me­gyei KISZ-bizottságnak is. És néhány hét óta helyi tanácstagjelölt. Azt hihetnénk, elége­dett a sorsával. De nem... — A technikumot a tsz ösztöndíjasaként végez­tem el. Amikor visszajöt­tem, jó ideig adminiszt­rátorként alkalmaztak. De most is inkább csak név- leg vagyok üzemgazdász. Elvégzem a gazdasági elemzéseket, most is ea van előttem, de a veze­tők. őszintén szólva nem nagyon kíváncsiak rá. A szomszéd tsz üzemgazdá­szára a tervkészítést is rábízzák. Elégedetlenségét némi­képp ellensúlyozza, hogy a községben élő fiatalok közérzete az utóbbi idő­ben javult. Helyük van a művelődési otthonban, s nemrég zenegépet is kap­tak. Hetente egy alkalom­mal Bajáról érkezik beat- együttes. S ezek után a fiatalokra is jobban lehet számítani, ha társadalmi műszak vállalásáról van szó. Arról érdeklődöm, hogy a tanácstagság hogyan fér majd össze eddig is zsú­folt közszereplésével. Mi lesz a magánéletével? — Szabad időről már most sem beszélhetek. Van egy héthónapos kis­lányunk, Eszterke. Ebéd­szünetben szaladok haza mosni, vasalni. Mert es­ténként legtöbbször a KISZ-ügyekkel kell fog­lalkoznom. De szívesen csinálom. Azért, ha meg­választanak tanácstagnak, a KISZ megyei bizottsági tagságomat lemondom. Mert itt a községben több a feladat, s ezért örülök is, hogy a tanács számít rám. A körzetben sok idős, betegeskedő, magá­ra maradott öreg él. El­ső ténykedésem az lesz, hogy mindenkit megláto­gatok, hogy a helyszínen ismerkedjem a gondok­kal ... Ami hetente néhány szabad órája marad, ta­lán, azt jócskán meg kell osztani az anyai teendők és a telkükön levő nagy kert gondozása között. Holott nagyon szeretne verseket olvasni. Mosta­nában Weöres Sándor és Vasco Popa művei érdek­lik leginkább. Egyébként huszonhá­rom éves. Hatvani Dániel Senki sem hinné róla, hogy már 74 éves. Korá­hoz képest mozgékony, munkabíró, eleven észjá­rású. Kiss János, a duna- szentbenedeki Új Hajnal Termelőszövetkezet nyug­díjasa, napjainak na­gyobb részét jelenleg is a gazdaságban tölti. Épített magának egy kis műhelyt, ott tevékenykedik. A szö­vetkezet ezermestereként emlegetik János bácsit. Kisebb-nagyobb javításo­kat vállal, ilyen munka bőven adódik a majorban. Két fia is a közösben dol­gozik, apjuk példáját kö­vetve. Nemcsak a családnak példaképe János bácsi. Ismeri, szereti, tiszteli őt mindenki a faluban. A felszabadulás óta részt vesz a közéletben. Ami­kor megalakultak a taná­csok, beválasztották a tes­tületbe. Azóta minden al­kalommal újra választot­ták. Tizenkét évig volt a járási tanácsnak a tagja. Nemrég ismét jelölték a 9. számú községi választó- kerületben. A tanácsházán beszél­getünk. János bácsi emlé­kezik. Nem nehéz az epi­zódokat felelevenítenie, hiszen minden olyan megmozdulásban, ese­ményen részt vett, ami a falu javát szolgálta. — Egyre különösen em­lékszem. Három évvel ez­előtt történt, amikor rend­behoztuk a Temető utcát. Olyan rossz volt ott az út, hogy ősztől tavaszig jóformán nem lehetett rajta járni. Szereztünk salakot és a lakosság szin­te egy emberként segített, feltöltöttük a kátyúkat társadalmi munkában. Akkor egy kicsit meg is hatódtam, hiszen én moz­gósítottam az utca lakóit, mint a körzet tanácstag­ja. Azóta is mindig em­legetik szomszédaim, hogy milyen jó érzés volt ösz- szefogni. János bácsi több épít­kezésen maga is haszno­sította mesterségbeli tu­dását. Ebben az ezerhá­romszáz lakosú község­ben az utóbbi években annyi minden épült, hogy felsorolni is sok. — Iskola, óvoda, áru­ház, körzeti fogorvosi rendelő, törpe vízmű, mű­velődési ház, járda. Ezek a legfontosabbak. — És a további fejlesz­tési tervek? — Két tanteremmel bő­vül az iskola, egykilomé- téres utat portalanítunk, korszerűsítjük a közvilá­gítást, befejezzük a jár­dák rendbehozását. Kis szünetet tart, majd hirtelen feláll, búcsúz- kodni kezd. — Elnézést kérek, de engem vár a munka a műhelyben. Távozása után Gyuricza Imre a tanács vb elnöke tisztelettel jegyzi meg. — Ilyen tanácstagjelöl­tünk nincs még egy a fa­luban. Kereskedő Sándor Négy esztendővel ez­előtt hat, az idén tizen­egy leányt, asszonyt je­lölt tanácstagnak a solti lakosság a község ötven választási körzetében. A jelöltek között a legfiata­labb Kovács Mária, a helybeli Rákóczi Terme­lőszövetkezet bérelszá­molója. Április 25-én elő­ször járul az urnák elé, hiszen 1967-ben az előző választáskor még nem töl­tötte be a tizennyolcadik évét. — Életemnek egyik leg­emlékezetesebb eseménye volt a március 22-i jelö­lő gyűlés. Otthonunk kör­nyékének, a Bacsó Béla, a Mező Imre és a Hold utcának a lakói voltak ott — csupa ismerős — és engem jelöltek a 42. számú körzet tanácstag­jának. Hetekkel előbb Maróti Dezső tanácselnök elvtárs keresett fel, és megkérdezte, tőlem, ha a Hazafias Népfront java­sol és a lakosság elfogad, vállalom-e a munkát. Igent mondtam, s nagyon örültem, hogy éppen rám esett a választás. Igaz, hogy eddig csak a tsz nő­bizottságában és KISZ- szervezetében tevékeny­kedtem. Ha a lakosság tá­mogat, akkor úgy érzem, hogy el tudom látni ezt a megtisztelő feladatot. Kovács Mária solti szü­letésű. Hozzátartozói is ott élnek. Édesapja a Vo­lánnál autóbuszvezető, édesanyja otthon dolgo­zik, ő maga két év óta a termelőszövetkezetben. Büszke arra, hogy ez az első munkahelye. Nem is szándékozik máshová menni, mert jól érzi ott magát. Szeretik, megbe­csülik. Annak idején a Rá­kóczi Tsz ösztöndíjával végezte el Kecskemét- Kisfáiban a mezőgazdasá­gi szakmunkásképző is­kolát. Amikor hazakerült, előbb a kertészetben, dol­gozott, majd bérelszámoló lett. Az 1960-ban alakult szövetkezet négyszáznál több tagjának a kerese­tét számfejti. Nyilvántar­tása napra kész és a pon­tos munka a bérelszámoló lelkiismeretességét di­cséri. — Ha április 25-én megválasztanak, a kissol- ti utcák járdáinak építé­se érdekében szeretnék társadalmi segítséget, a végrehajtó bizottságtól pe­dig anyagi támogatást kérni. Bár egyébb kom­munális beruházások nyil­ván megelőzik az utakét, járdákét. Villany már van. utána a vízvezeték következik. 1973-ig tizen­két kilométerrel bővül a vízvezeték-hálózat Kissol- ton. A sárral pedig majd megbirkózunk akkor, amikor lesz pénz az utak és a járdák építésére. Kiss Antal Szenvedélyes városszeretettel Most, hogy az 58. számú tanácstagi választókerület jelöltjeként találkozom ve­le, szinte visszhangzik ben­nem Tatár Sándornak, a Kecskeméti Városi Tanács egyik ülésén elmondott, vá­rosszeretettől fűtött felszó­lalása. Fel is idézem neki: — Járom a várost, mely­nek szülötte vagyok és örül a lelkem a sok szép eredmény láttán. Elkeserít viszont, hogy a mi város­részünk mostoha, ott nem épül semmi. Az emberek naponta szóvá teszik: a Muszájban élő munkás is becsülettel dolgozik, java­kat állít elő, megkeresi a maga pénzét. De mintha az a pénz nem lenne olyan becses, mint a város más területén élőké. Nincs jár­da, nincs víz, annál több a sár, a kátyú... — Em­lékszik rá, Tatár elvtárs? — Lehet, hogy egy ki­csit hevesen beszéltem, de- hát csakugyan elhanyagolt városrész a miénk. Ott élék, magam is érzékelem. Vá­lasztóim pedig négy évvel ezelőtt rám bízták képvi­seletüket a tanácsban. Er­re gondoltam akkor is. Hadd tudjuk meg legalább, mire számíthat a jövőben Muszáj. És hogy hasznos vök szólni®, abból is lemér­hette Tatár Sándor és a kerület lakossága, here a tanácsülés után megláto­gatta városrészüket Nyers Rezső elvtárs. — Gondolom, azért még jó ideig lesz miért hada­koznia a választókerület tanácstagjának — jegyzem meg. Tatár Sándor pedig végigsimítja álmatlan sze­meit —, alig egy órája fe­jezte be rendőrként vég­zett éjszakai szolgálatát —, s szinte felfrissültén, a már .merős szenvedélyességgel '.olytatja: — Ami azt illeti, bizony lesz! Képzelje csak el, van­nak a kerületünkben em­berek, akik egy kilométer­nyire járnak vízért. És sok­szor mérgelődnek, amikor a Bodza utca sarkán lát­ják a színházi busz fürde­tését. Mondogatják is; a busz többet ér, mint mi, hogy a város drága pénzén így pocsékolják rá a vizet?! Vagy ott vannak azok a balesetveszélyes bukkanok. Az egyik a Fehérgalamb vendéglő előtt, a buszmeg­állóban, a másik a Dankó utca sarkán. De sokszor szóvá tettük! Már arra is gondoltam, hogy a KPM- nek kellene írni, vagy sze­mélyesen eljárni ott... Szusszanásnyi szünet után tovább folytatja: örül­nek, hogy városrészük mel­lett is korszerűsítik az E—5-ös főútat. Viszont sze­retnék elérni, hogy a 7-es busz közlekedjék ismét a régi útvonalán. Mert a munkásanyák gyakran pa­naszolják, hogy a lezárt sorompónál való, nem egy­szer félórás rostokolás miatt elkésnek a munka­helyről ... — Jólesett, hogy újra jelöltek — mondja elgon­dolkozva búcsúzóul. — Azon a gyűlésen ígéret hangzott el a Juhász és a Pásztor utcák vízellátására, a Bajcsy-Zsilinszky és a Juhász utcák egy részének járdaépítésére. Nagyon vár­juk a megvalósulását. Pern; Irén Úton a közéletbe Tíz éve van a Vízgé­pészeti Vállalatnál, har­madik esztendeje tölti be a lajosmizsei gyáregység „pénzügyminiszteri” tisz­tét Jelenleg a mérlegké­pes könyvelői tanfolyamot végzi. Ennyit tudtam meg előzetesen Dékányi Kálmánnéról a lajosmi­zsei 16-os tanácstagi ke­rület jelöltjéről. — A vállalat kunhe- gyesi gyáregységében kezdtem, mint adminiszt­rátor — meséli életének főbb állomásait. — Itt irakoztam be a közgaz­dasági technikumba. Le­érettségiztem, majd férj­hez mentem. Ezután Pestre helyeztek a köz­pontban, amit 1965-ben Lajosmizsére telepítet­tek. Közben megszületett a kislányom, Anna. Három évvel ezelőtt kineveztek a 3-as számú gyáregység adminisztrá­ciós osztályának vezető­jévé. Először bizony fél­tem a megbízatástól, én ugyanis már a hatodik vagyok ezen a poszton, és tartottam attól, hogyan fogadnak majd a beosz­tottjaim. Egy fiatal nő. mint főnök! A nőnek ma még kétszeresen kell bi­zonyítania, hogy megfe­lel vezető beosztásban. A sután összerázódott a kollektíva. Még mint be­osztott megtanultam, job-. ban esik az embernek, ha megkérik valamire, mint­ha ráböknek: Ennek pe­dig kész kell lenni! Más­képp nem boldogulhat­tunk. Sokszor 9—10 óráig bent voltunk. Szerencsé­re a férjem sokat segí­tett otthon, akkor is és most is, hogy a mérleg­képes könyvelőire járok. Szeretném megszerezni az árszakértői képesítést is, mert erre a jelenlegi be­osztásomban szükség van. — A tanácstagi elölte ség? Meglepett, hiszen én csak öt éve élek a községben ezért talán még megtisztelőbb a bi­zalom. Rengeteg a ké­rés, a kívánság. A jelölő gyűlésen volt, aki a jár­dákat vetette fel, más a belvizek levezetését sür­gette. Valóban kell jár­da is, csatorna is. Szük­ség lenne egy új főutcá­ra, mert az E—5-ös — ahol a forgalom most bo­nyolódik — főútvonal, balesetveszélyes. Hetven millió forint van a köz­ség ötéves fejlesztésére előirányozva. Ez az ösz- szeg soknak látszik, de amint megnézzük, menv- nyifelé kell osztani, rög­tön rájövünk, hogy min­denre nem is juthat be­lőle. Természetesen az a legfontosabb, hogy olyas­mire költsük ami a köz­ség legtöbb lakójának hasznára válik. Mi lajos- mizseiek is úgy vagyunk, hogy magunk alakítjuk környezetünket, s teremt­jük meg a jó közérzet feltételeit. Dékányiné kevés esélyt ad a véletlennek. Most mégis előre nem látott esemény történt vele. A 16-os tanácsi körzet lakói a közélet első lépcsőfoká­ra állították. De nem vé­letlenül, meggyőződésből. , Pulai Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents