Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-22 / 94. szám
A számítógépek háttere A» «rséasi ÉVEKBEN örvendetes módon ELKE3ÉSÜÖÖTT AZ ELEKTRONIKUS SZÁMÍTÖGÉ- PFK JMJKIJEDÉSE HAZÁNKBAN, S EZZEL ^GYÜTT MEGJELENT A KIS- ÉS KÖZÉPTELJE- SlTltfáV*Ü GÉPEK EGY-EGY TÍPUSA MEGYÉNKBEN Ss. SÍIRŐL A SAJÁTSÁGOS HONFOGLALÁSRÓL SSUSBÉIOT ADTUNK KORÁBBI LAPSZÁMAINKBAN. A FOLYAMAT ÖSSZEFOGLALÁSÁRA — BELKHBTTE AZ ELŐZMÉNYEKET ÉS A SÜRGETŐ OKOK9C iS — KÉT FIATAL KECSKEMÉTI KÖZ- GAZDdMfc, KÖRMŐCZY ERZSÉBET ÉS LEITNER LÁS*L* VÁLLALKOZOTT AZ ALÁBBI BESZÁMOLÓBAN. A lé** *tónai nuinka- •negosatos kisaélesedésé- aek természetes velejárója az iJsjW'kíshor., a gaz- lasátj-ifemfidakm folyamatok sjya»üonkövetésé- hez saül*si.ga6 információ- mcnnyisf*! felduzzadása. A tudoMftor ás a technika ear« swhögai közvetlenül asaßf közvetetten megsokeemwMt kapcsolatokba« hnter.k egymásra. B«|f-etw műszaki, gaz- •iagáji *fe»tos esetén a dönWsellfcéf-íítés egzakt megalapSBettságának igénye le'qgyett mértékben kor« eiüérbe. Míg régen egy feeseskedő önmaga irányféMg) keletét, lejben tartva ífesdcészletét, a fogyasztói Avakat stb., ma már a fcésdetcfckel való gazdáBmtlás — az áruk sokfiftíüé.*?, a forgalom feigy*r*rrWi ós nagy volumene átfejt — csak módéra kj»5>?**f> eszközökkel kénaejtel* el A temnofewe! kapcsolatban Mind több infor- mácMra v«m szükség napjainkba* Na erre a jelenségre w*n fordítanánk kellő ftevefeaet rövWhesPB olyannyira teWawMrtna az admi- ntezterrf» eéBal foelal- ImzfclWtnlk létszáma, iMiry afeewny haté- hotrysówrl lehetne csali nyomon követni a termelési önftvamatokat, illetve előkészíteni a gazdasági, Méazaki döntéseket. Bb n (Bökségszerüség vonja maga után az automaÓk'áVart. a számí- tástecBz^ha és a gépi adatfeRifkíozás fejlődését Az ndafelígfcftésre és a különbőz* feladatok önálló megoldásira kénes számi ttVatóeík évszázadunk legnagyobb vívmányai közé tarttwvnk Soké« »kiesének tisztában aasrd, hogy a gépi adatfeTd«w*«fr>sra, adatok rögzítésére és csoportosítására rfe-knas berendezések rég nem számítógének. *'r a számítógépek is ZÄ Inasak ilven jeliévé felftíkttok megoldására, a minőségi különbség az, hogy belső programozott rendszerüknél fogva képesek a betáplált feladat önálló megoldására. Az egyszerűbb adatfeldolgozó gépek úgy hasznosíthatók, ha nagy információmennyiséget ugyanabban a rendszerben többször folyamatosan kell feldolgozni. Például a modern könyvelőgépek olyan munkaigényes területeken szabadítják fel az embert, mint az anyagkönyvelés, bérelszámolás, stb. A mai számítógépek ősének az 1944-ben készí. tett Mark 1-et tekinthetjük. A rendszer alapgondolatának kialakulása részben az általános számítástechnika kifejlesztésével, részben a vezérlési technikával kapcsolatos. Az alapvető gondolatot a kettes számrendszer alkalmazásával Leibnitz fektette le 1671-ben. Babbage angol tudós a maga szerkesztette gépen először alkalmazta a belső tárolású programozás elvét, amely a mai modern gépek három alapelvét: as automatikus számolást, az adatok tárolását és » programvezérlést — korának adott technikai színvonalán egyesítette. A második nagy lépést az elektronika viszonylag kései térhódítása jelentette. 1048-ban a Pennsvlva- nial Egyetemen az ENIAC típusú számítógéobe 18 ezer rádiócsövet éoítettek be. Ez a geo aoznban még nem volt tárolt programozású. A belső tárolású programozás alkalmazása Neumann János magyar származás-! mafikus nevéhez fűződik. Ő végezte el a gép belső logikai rendszerének — mélyreható elemzését Is, amely az elektroncsövek számának csökkenéséhez, illetve a tranzisztorok alkalmazásához vezetett. Mi is tulajdonképpen a számítógép? Olyan adat- feldolgozó gép, amely emberi beavatkozás nélkül képes elvégezni számolási folyamatokból álló terjedelmes műveleteket. Az adat fogalmat itt bővebb értelemben használjuk. Ebben az esetben bármilyen döntésre, elszámolásra, vagy eredmónyki- számításra vonatkozó információt jelent akár egy anyagutalványon szereplő egységárat, akár egy termelési folyamat láncában szereplő hőfokot, stb. Az ..emberi beavatkozás nélküliség” meghatározáson pedig azt értjük, hogy a műveletek végzésére vonatkozó utasításokat már előre elhelyezzük a gépben. A számi tásteeimikában, attól függően, hogy az információkat számjegyekkel, vagy más jelekkel (a valósággal analóg módon) jelöljük, digitális, illetve analóg típusokról beszélünk. Ez egyben meghatározza az alkalmazás két nagy területét is. A digitális számítógépeket először a haditechnikában vezették be, majd gazdasági adatok feldolgozására használták fel. Az analóg típusúak többnyire műszaki feladatok megoldására alkalmasak. Az analóg „számológép” legegyszerűbb formája a logarléc, ahol a számok logaritmusait hosszúságok képviselik. Az elterjedtebb típusok többnyire digitális rendszerűek. Ma a világon közel 53 ezer számítógép működik, ebből 32 500 az USA-ban található. A közgazdasági tervezés és általában a gazdasági élet szervezése során egyre gyakrabban adódnak ólvan problémák, amelyeknek a tisztázásához nem elegendőek az elemi matematikai eszközök. A fejlődés útja egyértelműen a komplex közgazdasági — matematikai modellek irányába vezet. E közgazdasági — matematikai modellek megoldása csak elektronikus számítógépen képzelhető el. liven módon viszonylag gyorsan és több megoldási variánst lehet kidolgozni a döntés előkéJ szításékor. Számítógépek felhasználására hazánkban az egész gazdaság működésének leírása és elemzése céljából 1966-ban került sor először. Kornai János és munka- csoportja modelljük segítségével a jövedelem, ár stb. mozgások hatását vizsgálta a népgazdasági kihatások tükrében. A középtávú népgazdasági tervek elkészítésénél a modellek segítséget nyújtanak annak nyomonköve- tósere, hogy a beruházási keret, foglalkoztatottság, fogyasztási alap stb. változása milyen hatással gyűrűzik tova a népgazdaság egészén. Napjainkban kezdik alkalmazni az úgynevezett multi programozású gépeket is. Ez a rendszer a gép belső egységeinek optimális kihasználását biztosítja az által, hogy a berendezés önmagát irányítva több program egy^ Idejű futtatásává működteti a különböző egységeket. E fejlett technika lehetőséget ad például arra, hogy a több vállalattal, gyáregységgel, vagr telephellyel rendelkező tröszt központjában elhelyezett gépet az üzemek «gjraoabhan az Időpontban közösen Igénybe vegyék. A kapcsolatot telefonkábelek segítségével teremtik meg. A vállalatok adatai folyamatosan jutnak a központi számítógépbe, majd a berendezés ezeket folyamatosan feldolgozva technológiai és gazdasági utasításokkal látja el az egyes vállalatokat. A feldolgozást sebesség másodpercenként eléri a 36 mill iá egyszerű műveletet. Ilyen gépeket aa IBM (International Business Machines, USA) ICL (In- ternationál Computer Limited, London), UNIVAC (Division of Sperry Rand, New York, USA) cégek gyártanak. Hazai számítógépgyártásunk első kísérlett darabja az MTA Kibernetikai Kutató Intézetében 1958-ban készült el. 1968- ban mutatták be az ÉMG 830-as magyar számítógépet, amely az első széria- gyártmány, közepes 25 ezer művelet/sec. sebességgel, 32 alaputasítással. A legfrisebb adatok szerint csaknem 300 számítógép működik az országban. Könyvekben olvastuk A szerző: Vámos Tibor Ipari folyamatok irányítása A közelmúltban jelent meg Vámos Tibor könyve, amely a Nagy ipari folyamatok irányítása címet viseli. A szerző az automatizálással foglalkozó egyes fejezetekhez irodalmi idézeteket választott mottóul. A művet Az Ember tragédiájából egy Madách Imre-i gondolattal lehetne legteljesebben jellemezni: „Átpillantását vágyom az égisznek”. Bár az „egész” jalan esetben viszonylag szűk területre korlátozódik, történetesen az automatizálást, illetve az automatizálás elméletét jaienti, amelyet irányításnak szoktunk nevezni. A nagy ipari folyamatok irányítása a kibernetika tárgykörébe tartozik. A bonyolult rendszerek szövevényes kölcsönhatásainak elemzése a számítógépek segítségévei történhet. Így érthető meg a könyv alcíme: „A számítógépes irányítás kezdő lépései.” A tudományos mű azonban több egy óriási és szerteágazó terület lebilincselő összefoglalójánál. A szerző egyben egyik legnagyobb automatizálási kutatóintézetünk vezetője is. Aktív részese volt az intézet létrehozásának, a kutatógárda kialakításának. Ha úgy tetszik, a menedzser szerepét is betöltötte. A kiadvány megszületését jórészt éppen az tette lehetővé, hogy az Akadémia Automatizálási Kutató Intézete elérte az ismertetett eredményeket. A könyv szerkezetén vezérfonalként húzódik végig az optimalizálás tárgyalása és a számítógépek alkalmazásának taglalása. A speciális részterületeken dolgozó kutatók számára felbecsülhetetlen segítséget nyújt az általánosított meghatározások közlése. Talán még ezeknél is fontosabbak azok a megállapítások, amelyek kíméletlen őszinteséggel mutatnak rá jelenlegi ismereteink hiányosságaira, vagy rezignáltan tárják fel a publikációk özöne mögött meghúzódó soványka tartalmat. Hadd idézzünk néhány ilyen — a csalhatatlan kinyilatkoztatáshoz szokott fülünknek szokatlan — mondatot. „Milyen mértékben lehet az egyes intézkedések (a rendszerbe történő beavatkozások) hatását közvetlenül numerikus formában megadni? A gazdasági elemző munkák ezeket a tényezőket, mint gazdaságilag közvetlenül nem értékel hetüket szokták elintézni. Számunkra ez azonban semmitmondó, hiszen ha a célfüggvény meghatározásánál csődöt mondunk, ... az egész rendszertervezés alapja magdől.” „Bár a módszerek elvben rendkívül általánosak ... valóságukban a legtöbb feladat sajátos kezelést is kíván. Ha erre nem készülünk fel, a gép PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Összeállította; Halász Ferenc órákig futhat hasznos eredményeik szolgáltatása nélkül." „A folyamatirányítás optimalizálásának a kezdetén állunk hazánkban, és bár jól ismerjük valamennyi publikált eljárást, a gyakorlatban még nagyon keveset próbáltunk ki, és így nem ismerjük eléggé a mutatókat” Egy-egy villanás erejéig ízelítőt kapunk a gazdaságirányítási mechanizmus reformjának (lényegében egy nagy rendszer) kibernetikájából is. „A nagy rendszer szabályozójának az a feladata, hogy a kapcsolatokat befolyásoló árviszonyokat úgy alakítsa ki, hogy ezáltal biztosítsa a teljes rendszer optimumát, az alrendszerek közti csere pedig a korlátozások és szükségletek figyelembevételével zavartalan legyen.” A magyar automatizálásnak sok évi iránymutató kézikönyve lesz ex a mű. Minden bizonnyal sokan várják a folytatást Lovas Béla „A kéttűs spirál” érdekessége Van a világnak egy olyan „arisztrokráciája” amelynek köreiben nemigen jutnak be a kíváncsi újságírók, és így alig ismerjük az életét. Ez a tudományos kutatóintézetek vezetőinek rétege, akik — távol a köznapi gondoktól — munkájukba merülve, látszólag csak as emberi tudás határainak kitágításán dolgoznak. Kutatási területük — köszönhető ez a növekvő specializáeiónak — általában „felfoghatatlan” az átlagemberek számára. A tudósok társadalmának tagjai a tudományos sikerek következtében különféle rangot és tiszteletet vívnak ki, és ez sajátos hierarchiát alakít ki közöttük. James D. Watson 1968- ban az USA-ban megjelent és heves vitákat kiváltó könyve („A kettős spirál” címen magyarul a Gondolat kiadásában látott napvilágot) ezt a tudós világot jeleníti meg, noha írásának célja egészen más. A „kettős spirál” az élő világ legalapvetőbb építőköve, a DNS J. D. Watson miivé szerkezetének felfedezését meséli el. Ezt pedig köny- nyodén teheti, mert szerzője, aki 1962-bea Nobel- díjat kapott, tíz évvel ezelőtt egyike volt a biológia forradalmát előidéző tudósoknak. Könyvének jelentősége sokrétű. Talán legfontosabb érdeme az a tudománytörténeti ismertetés, amelyben a kutatás menetét, a kitérésekkel, tév- utakkal tarkított utat írja le, mely a dezoxiri- bonuleinsav térbeli kettős spiráljának felfedezéséhez vezetett. Az emberi gondolkodás egyik, legnagyobb teljesítményének leírását kapjuk kézhez a lapokon..Ez pedig különösen azért hasznos, mert sajnálatosan többet tudunk az irodalmi Nobel- díjakról, mint a természettudományos világkép legkiválóbb továbbfejlesztőiről. A felfedezés folyamata egyetlen ívet kapott a könyvben, és így lépésről lépésre követhető a gondolati munka szellemi izgalma a tévutakról a megoldásig. Külön problémakört jelent a kutatómunka etikája. A szerző ugyanis más kutatókkal való „versenyzés” közben alakította ki felfogását a DNS kettős spiráljáról, és ez az elsőbbségi jog, avagy a tudományos kutatómunka egyéni kisa- játíthatóságának megcsontosodott nézetei elleni hadüzenetet is magában foglalja. A könyv harmadik, különösen érdekes összetevője a „szellemi nagyságok” deheroizálása. Watson diákosan könnyű és szókimondó tolla leleplezi a „nagy koponyák” világát. Embereknek mutatja be a tudomány nagyjait, akik között középszerűek, kimagaslók, de korlátolt gondolkodásúak is nagy számmal akadnak. Világuk sem különös; sértődékenység, tör- tetés, féltékenység és őszinte segítőkészség éppen úgy megtalálható a laboratóriumok szellemi műhelyeiben, mint bárhol másutt a világon. P. M.
